Losonci Ujság, 1915 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1915-01-21 / 3. szám

2. oldal. J.____________ LOSONCI ÚJSÁG 1915. január 21. ment, hol Baskay Ferenc tanácsnok külön véleményt terjesztvén elő, azt a tanács ülése teljes egészében elfogadta s ehhez képest kimondotta, hogy a kérdés a hét szombatján újabb bizottsági ülés elé utasítandó és újabb megfontolás tárgyává teendő. Baskay Ferenc tanácsosnak általunk is helyeselt és egyedül elfogadható javaslata megint csak az, hogy az elszállásolási köte­lezettség természetbeni lakás rendelkezésére bocsájtása utján teljesítessék. A külön vé­lemény az 1879 ik évi 36. t.-c. 7. és követ­kező §-ain, valamint az 1886. évi 22. t.-c. 130. §-án alapszik. Az utóbbi szakasz ugyanis azt mondja, hogy a város csakis pótadókat vethet ki. Így, amennyiben a bizottságok fenti javaslata elfogadtatnék a közgyűlés által, nagyon valószínű, hogy annak végrehajtása nehezen elhárítható aka­dályokba ütköznék, mert a pótadómentessé­get élvező ház- és üzemtulajdonosok való­színűleg jogorvoslattal élnének ezen hatá­rozat ellen és panaszuknak a közigazgatási bíróság mindenesetre helyt adna. De egyéb­ként a beszállásolást és módozatait törvény Írja elő. Eszerint a beszállásolás alapja az «alkalmas férőhely», arra kötelezett pedig mindenki, aki alkalmas ház vagy egyéb­ként átadandó helyiség birtokával rendelke­zik. Így, ha a bizottságok javaslata elfogad­tatnék, esetleg éppen azok a pótadót nem fizető polgárok menekülnének meg a beszállásolási kötelezettség teljesítése alól, akik erre egyébként — mert beszállásolásra alkalmas lakással rendelkeznek, — kötelez­hetők és viszont olyanok terheltetnének meg az újabb adóval, akiket beszállásolással férőhely hiányában terhelni nem lehet. De a bizottságok javaslatának elfogadása más szempontból is a törvénnyel ellenkező és méltánytalan állapotot létesítene, mert egye­seket törvényszerű kötelezettségüket messze meghaladó megterheltetésben részesítene. Baskay Ferenc külön véleménye és illetve a tanács javaslata a szombati újabb ülésen kerül elbírálás alá és minden valószínűség szerint el is fogadtatik. Ezután a bizottságok a tőzeggyári alkal­mazottak fizetésének rendezésével foglal­koztak és elfogadták Baskay Ferenc tanács­noknak azon javaslatát, hogy fizetésük a gazdasági viszonyok tekintetbe vételével felemelendő. Újév a harctéren. E&y tüzérhadnagy levele. — Északi harctér, 1915. 1/4. Kedves Barátom ! A D. partján, egy templomtoronyban irom neked ezt a pár sort. Előttem egy kilo­méternyire, a D. túlsó partján vannak a muszka hadállások. Jelenleg csend uralkodik az egész vonalon, azért van időm az írásra. Mihelyt azonban az oroszok között a leg­kisebb mozgást tapasztalom, telefon utján a hátul lévő ütegemnek azonnal rendeletet adok a lövésre. Ilyenkor azután mindkét oldalról a leghevesebb ágyuharc kezdődik, amely azután estig is eltart. Az oroszok különös előszeretettel lövik a templomot, s bár keresztül-kasul van lyuggatva golyókkal, még eddig összedönteniök nem sikerült. Az a legkellemetlenebb a dologban, hogy ezeken a lyukakon a szél nagyon közvetlenül érintkezik velünk, s ennek folytán igen fáznánk, ha nem jöttünk volna rá, hogy a templomban is lehet pásztortüzet rakni. Szóval úgy ahogy melegszünk is! De nem annyira azt akarom én leírni, hogy miképpen har­colunk, ezt körülbelül úgyis tudjátok, hanem leirom inkább, hogy az újévet hogy köszön­töttük a harctéren. Mindenekelőtt fel kell említenem, hogy a kitűnő ellátás, a tömérdek szeretet-adomány, ajándék, stb. lehetővé tette az utolsó közlegény részére is az elképzelhető legkellemesebb karácsonyi ünne­peket és a legérdekesebb ujesztendőt. Én is az említett toronyban, néhány gyalogos és osztrák tüzér bajtársammal pásztortüz és sok üveg szeretet-adományból került pezsgő mellett vártam az újévet. Az'éjszaka teljesen csöndes volt, csak néha hallatszott egy-egy puskalövés. Már éjfél felé járt az idő, egyszer csak hátul nagy messzeségben egy rakéta, amely a hadseregparancsnokságtól lett fel­bocsátva, világította meg az eget. Ez volt a jel a tüzérek készülődésére. Ezt nem­sokára egy másik rakéta, majd pont 12 órakor egy harmadik követte. Erre földren­gető dörrenéssel beláthatatlan fronton az összes ágyúink megszólaltak s háromszoros sortüzet adtak le az orosz hadállásokra. Majd mikor az ágyudörgés elnémult, az előttünk lévő honvéd rajvonalak lampiono­kat tűztek ki s állva elénekelték a himnuszt. Az oroszokra hihetetlen hatást tett ez a jelenet; felálltak szintén a lövészárkaikban és sapkalengetéssel éljenezték a magyarokat és éltették Magyarországot. 10 perccel a történtek után újra a leghevesebb csata fejlődött ki. Hasonló kellemes b. u. é. k. és ölel tisztelő barátod B. Csecsemő hullája a pályaudvaron. Kidobott ikrek. Kurucz János városi rendőr f. hó 17-én reggel egynegyed 8 órakor csecsemő hul­lájára akadt az állomáson. A hulla a vágá­nyok mellett feküdt teljesen meztelenül. Az esetet rögtön jelentette a kapitányságnak, ki a rejtélyes eset kinyomozásával a detektive­­ket bízta meg. A detektívek még aznap be­számoltak az eredményről; kisült, hogy a csecsemő anyját Robotka Józsefné sz. Miczki Erzsébet kéthalmi lakost már letartóztatták a csendőrök a lónyabányai állomáson. A letartóztatásra a csendőrséget ugyanis az vezette, hogy ugyanazon a napon korábban Somoskőújfalu határában is találtak egy újszülött csecsemő-hullát a vasúti vágány közelében. Minden jel arra vallott, hogy az anya a vonaton adott életet gyermekének s aztán kidobta az ablakon. A somoskőujfalusi elöljáróság táviratilag intézkedett, hogy a Ruttka felé haladó vonatot a csendőrség kutassa át. A csendőrség a vonatot át is vizsgálta és a Somoskőújfalu határában talált gyermek anyját Lónyabányán Robotka Józsefné személyében megtalálta és letartóz­tatta. A Losoncon talált csecsemő szintén az övé volt. Az történt ugyanis, hogy Robot­káné ikreket szült a vonaton és egyiket Somoskőújfalu közelében, a másikat pedig Losoncon hajította ki. Az anyát letartóztatták és most a köz­kórházban van. Az eljárás megindult ellene. A Vöröskereszt. Mentői beljebb megyünk a háborúba, annál fokozottabban nyílik meg az emberek szive, hogy sebesült katonáink sorsát enyhítse és segítsen azokon is, kik a szent ügyért vérüket áldozni mennek messze hazájuktól. Újabban a következő adományok érkeztek: Özv. gróf Forgách Józsefné úrnőtől kapott az egylet a beteg katonák számára 112 liter bort. Török Zoltánné úrnőtől 1000 cigarettát. Hanko Lajosné úrnő, nógrádszennai kör­jegyző neje kappanf, almát és lencsét kül­dött, melyeket a közkórházba utalt az egylet. Hammermüller M. 12 haskötőt, Bosszy Istvánné4 haskötőt, Stellner Mariska 6 meleg inget juttattak az egylet utján katonáinknak. Köszönet és hála a nemesszivü adakozók­nak, amint hálás elismerési érdemelnek Szlatinszky Károly, Lipták Mihály, Ulip István és Csetneki Pál kereskedők, ill. kertészek, kik koszorúkat küldtek elhunyt katonáink sirhalmára temetésük alkalmával. Itt említjük meg végül, hogy az egylet Syivesterkor a közkórházba nem 200, de csupán 20 koronát küldött és igy a múlt számunk ebbeii közlése sajtóhiba. Adakozzunk a Vöröskereszt egyesületnek! 91/1915. rk. szám. Hirdetőién/. F. évi január hó 4-én este a Losonc­­kisfaluba vezető ut melletti réten két tehén, egy vörös-tarka és egy vörös szőrű találtatott gazdátlanul. Az állat tulajdonosa a közhírré tételtől számí­tott 8 nap alatt jelentkezhet és a költ­ségek kiegyenlítése után tulajdonát át­veheti. Nyolc nap letelte után a gaz­dátlan állatok az 1894. évi XII. t.-c. 105. §-a és a 48000/894. F. M. ren­delet 107. §-a alapján nyilvános árve­résen el fognak adatni és a befolyó összeg a hivatkozott §-okban megjelölt célokra fog fordittatni. Losonc, 1915 január 18. Dr. Ottahal Antal, rendőrkapitány. HÍREK Hősi halál. Lórik János m. á. v. hiva­talnok, kadetőrmester a cs. és kir. 25. gya­logezredben a déli harctéren múlt évi de­cember hó első felében királyért és hazáért mindvégig hűségesen küzdve hősi halált halt. Az elhunytban Lórik Béla ipolyvarbói esperesplébános testvéröccsét gyászolja. Az engesztelő szent miseáldozat f. hó 11-én Ipolyvarbón mutattatott be az elesett hős lelkiüdvéért a Mindenhatónak. Jótékonyság. Herzog és Kohn szeszgyár losonci cég 50 üveg sört és 50 üveg ásvány­vizet ajándékozott a helybeli megfigyelő állomásnak az itt elhelyezendő beteg katonák részére. A megfigyelő állomás miniszteri biztosa ezúton is köszönetét mond az adományért. A hadbavonultak adótartozása. A pénzügyminiszter 3382. P. M. számú rendele­tével kimondta, hogy a bevonultak adója a további intézkedésig függőben tartandó, kivéve, ha az elévülés esete forogna fenn. A katonaság részére átvett ló, járom vagy más ingóság szintén mentes a végrehajtás alól s az ezekért kapott megváltás összegét sem lehet lefoglalni. Az adókivetés és össze­írás alól azonban mentesítés nincsen. Gyászeset. Özvegy Busbak Ádámné, utóbb férjezett lovag Korber Imréné el­hunyt Temesváron az egyik ottani kórház­ban. Hogyan lehet a sebesülteket haza­hozatni? A háborús idők kezdetével a nadvezetőség a sebesülteket gyógykezelésük után csaknem egytől-egyig rövidebb-hosz­­szabb időre szabadságolta. A viszonyok változtak. A katonákra állandóan nagy szük­­< van, ezért a könnyű sebesültek és betegek n„jy része a harctérhez közel fekvő kór­házakban nyer elhelyezést, hogy felgyógyu­lásuk után azonnal visszamehessenek csapat­­testüki >z. Igen gyakori azonban az az eset,

Next

/
Thumbnails
Contents