Losonci Ujság, 1915 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1915-05-20 / 20. szám

2. oldal. LOS O N C I U J S A G 1915. május 20. egy lapra csak ezt az üzenetet: «Kelt Május hó elsejjén. Tisztellek és csókollak kedves Párom és négy kicsiny gyermekem fris jó Egésséget kívánok nektek, mint nekem van, már én négyet Írtam, te meg csak még egyet. Vigyázz éldes Párom bene szemeteljed a Házad tájékát, mert ha én meghallom, inkáb soselépjem át az én küszöbömet. Rongyos legénynépség azok, sehonnai nyomorember, akik rosszba vannak, hogy nem sül ki a szenük világja, hogy én öreg ember itvédem a Hazát, ők meg becstelenül rosszba járnak.» Gondjuk van mindenre, elfelejtik a veszélyt, nem gondolnak arra, hogy idegen földben talán kicsi kereszt jelzi majd, hogy «Itt nyugszik egy vitéz huszonötös baka». Ilyeneket üzen: «Csinos Józsefnénak in­dítom ezt a levelemet, az én ragyogó Párom, Éldesemnek ... — A tehenet el ne adgyátok mer’ abbó akarok még én vajval krumpit ennyi . . . Tisztellek Téged, a janisógort, Imerka nenét, meg vagy 2 paklyi dohányt kügyetek, meg gyufát, meg gyertyát . ..» Azután olvasom, amit Deme Annának Írnak mély szeretettel, hogy: «Kedves Éldes Párom, kicsi okos fijam, hogy olyan egéssé­get kívánok az egész Csalárdnak, aminő nekem van, sajnálom mucikám, hogy nem segít azanyád, meg mond meg Laci sógor­nak, hogy köszönöm azt a nagysemmit, amit küldött, meg a Szülőanyámot tisztelem, csak az a sajnos, hogy az Éldes apámtó el nem búcsúzhattam, merhát akkor még kicsi vótam, amikor ő meghalt. Maradok hű urad a sírig és az Apád, kicsi okos Fijam. Isten veletek a Te Urad József. 1000 csók kedves Mucikám.» . . . Ragyogó május elsején füzes rekettyék közt, bársonyos zöld füvön irom meg ezeket az otthonvaloknak. Menázsira mennek a földhányás mögé jó huszonötösök, szépen, csinos rendben. Hallatszik a nóta; szőke Száva, lomha Száva csendesen hallgatja. . . . Talán oda át is ...? Zugsführer úr Gyüre élesen belevág, a többi meg rája: Szépen szól a huszonötös banda, Harcos bakák masíroznak rája. Masíroznak idegen országba, Szerbiának véres határjára. Jaj istenem, hogy kell itt megszokni, Hogy keli nekem szerb kislányt szeretni. Ha ölelem, karjaim elhalnak, Ha csókolom, könnyeim hullanak. Márton. Ki hajlandó egy köztisztviselő­nek havi 100 koronáért teljes ellátást adni? Ajánlatokat a kiadóhivatalba kérek küldeni. SZÍNHÁZ A múlt hét szerdáján igazán nem látszott meg a színházon, hogy háború van. Annyi jókedvű embert ritkán látni egy csomóban. A galíciai jó hirek és Aranyossy Annus ked­ves egyénisége zsúfolásig megtöltötték a nézőteret, mely lankadatlanul éjfélig tapsolt a szereplőknek, kiknek mindegyike kivette részét az est sikeréből. Aranyossy Annus jutalomjátéka volt, melyen a Kis király első, az Éva második felvonását és végül a Pillangó kisasszonyt adták. Az idea, hogy a művésznő három különböző szerepben mutassa be tehetségét, határozottan helyes és kijelenthetjük, hogy az ünnepelt brillírozott ez estén. El is halmozták virággal («Mennyi szegény rokkantat fel lehetne ezzel a sok virággal segélyezni» — mondták az asszo­nyok), megtapsolták és megismételtették vele minden számát. Mindég elismerőleg irtunk e helyen Aranyossy Annusról, ki természetes és jó minden szerepében, de szerdán a Pillangó kisasszonya tetszett a legjobban. Megmutatta, hogy nemcsak az operettekben, de a drámai szerepekben is otthonos ő és egyformán magával tudja ragadni a közön­séget. Osztoztak vele a sikerben Réthy Margit gyönyörű énekével, Biller Margit kis szerepében, továbbá Csáki és Faludi, kik mind a ketten jól játszottak. A szünetek alatt Lakatos zenekara játszott és kisérte a darabok egyes számait nagyon szépen, úgy, hogy igazán gondolkozni lehet afelett, nem-e lett volna lehetséges minden operett előadásban e zenekart szerepeltetni. A zon­goránál minden esetre többet ért volna. Csütörtökön délután az Asszonyregiment, este az Ikrek a táborban cimü uj operett került színre. Utóbbiban a színtársulatnak úgyszólván minden tagja szerepelt. Ernyey Aurelia, Aranyossy és Biller Ire'n, Csáki, Faludi, Baráti és Deéry játszották a nagyobb szerepeket. Pénteken a Zsuzsi kisasszony ment zónaelőadásban. Szombaton este A madarász ment na gyón gyér közönség előtt. Színtársulatunk a Királyszinház után ment, amidőn Zeller­nek ezt a kedves, régi operettjét uj életre akarta hívni. De éppen oly rosszul járt vele,, mint a múltkori Suhanccal, nem nézték meg. Hiába, ma már lábakkal kell énekelni az operettekben, hogy érdeklődést tudjanak ki­váltani Aranyossy, Biller, Réthy és Ková­­csics játszották jól a női szerepeket, mig a férfi szerepekben Szalkayn, Faludin és Ba­rátin mulattunk. A címszerepet Csáki adta jól játszva, de sokszor megint falsul éne­kelve. Vasárnap ^délután a Lengyelvér, este az Asszonyok a kaszárnyában című régi énekes bohózatban gyönyörködhettek az elég szép számban megjelentek. Szalkay és Kovácsics, valamint Faludi már a megjelenésükkel is kacajt fakasztottak. Mint mindig, ezúttal sikert aratott Ernyey temperamentumos játé­kával. De jók voltak a többiek is. Hétfőn a Nebántsvirágot játszották a szónak igaz értelmében vett üres ház előtt. Kedden Csákinak volt a jutaiomiátéka majdnem telt ház előtt. A heidelbergi diák­élet főszerepét, Károly herceget kreálta. B ír el kell ismerni, hogy játékán kevés a gán­csolni való, partnere, Aranyossy Annus meg egyenesen elragadóan kedves volt Katica szerepében, a közönség mégis majdnem éjfélkor erősen csalódva távozott a nézőtér­ről. Vígjátékot várt tele dallal, a heidelbergi diákok vig életének néhány mulatós és nevettető epizódjával és ehelyett egy limo­nádé izü szentimentális valamit kapott, amit bajosan lehet színműnek, inkább életképnek nevezni. A pauzák kétszer hosszabbak vol­tak a felvonásoknál. De azért ünnepelték Csákit, ki igyekezett tőle telhető jót és szépet nyújtani. Jól is játszott, de nem énekelt. í> HÍREK Baróti Rezső jubileuma. Városszerte a legnagyobb érdeklődés mutatkozik Baróti Rezső pénteki 25 éves jubileuma és jutalom­játéka iránt. Ha az előjelek nem csalnak, egy igazán élvezetes színházi estben lesz részünk. Igen nagy érdeklődés előzi meg a hírneves művésznő, dr. Trsztyénszkiné Ba­róti Irma bemutatkozását is, de nem cse­kélyebb érdeklődésre tarthat számot az ün­nepi Cabaret is, melyben társulatunk összes kedvencei fellépnek. Baróti Irma ez estén kivül még a Trilly címszerepében és a Tündérlaki lányok Boriska szerepében fog fellépni. A pénteki estére a jegyeket már tömegesen vásárolják. Az uj hadikölcsön és a nép. Az állam ismét a nemzethez fordul. Ahhoz a nemzet­hez, amely eddig is százszor és ezerszer bebizonyította, hogy méltó ivadéka az ősök­nek és méltó ahhoz a földhöz, amelyet a honfoglaló vezérek óta annyiszor öntözött a magyar vér. Az állam segítségért fordul a néphez akkor, amidőn mindenkit kér, hogy jegyezzen az uj hadiköicsönből. Most, ami­kor még csak megindult a jegyzés mun­kája, már bizalommal tekinthetünk az ered­mény elé, mert előre látjuk, hogy az az eredmény teljesen kielégítő lesz és be fogja váltani azokat a reményeket, amelyet nem­csak ez az ország, hanem dicső szövetsé­geseink is fűztek a magyar nemzethez. A nemzet, amely eddig oda adta élete remény­ségét, erős férfi seregét a hazának, oda fogja most adni a pénzét is, oda adja pedig azért, mert szüksége van az országnak a nemzet pénzére és mert ez a befektetett pénz százszor és ezerszeresen biztosítva van. A második hadikölcsön gyűjtésének nagy munkájából ki veszik részüket a szö­vetkezetek is. Az a gyönyörű szervezet, amely immár 16 esztendő óta működik eb­ben az országban, ismét gyönyörű eredmé­nyeket fog elérni. Az Országos Központi Hitelszövetkezet kötelékébe tartozó kettő­ezernégyszáz szövetkezet hivatalos aláírási helyei a nemzeti kölcsönnek. Az ország népe, az áliamfentartó elem csoportosult a kis szövetkezetek körül, amelyek összesen és együttvéve ennek az országnak egyik leghatalmasabb sziklavárát adják. Az első hadikölcsönnél közel 50.000 tételben kis hijján ötven millió koronát jegyzett az or­szág népe a szövetkezetek utján a nagy nemzeti kölcsönre és ez a nem várt ered­mény bizonyára kétségbe ejtette ellensége­inket is. Van erő és van akarat a magyar nemzetben és ha a kisemberek ilyen hatal­mas szervezetbe tömörülnek össze, akkor a kisemberek összességéből hatalmas erős­ség válik. Az első nemzeti kölcsönnél el­ért eredmény bizonyára nem marad el most sem. Ha olvassuk azt a felhívást, amelyet Korányi Frigyes báró miniszteri tanácsos, az Országos Központi Hitelszövetkezet vezérigazgatója intézett a nemzethez, akkor bizonyosak vagyunk benne, hogy ezúttal is meghajtja mindenki lobogóját a magyar nép áldozatkészsége előtt. Azt mondja: A mi nemzetünk is élni akar! Győzni akar! Adjuk meg rá a módot hadainknak! Akinek van hozzá tehetsége, aki hallgat hazafias szive szavára, aki jó! számit és megérti, hogy amit kölcsön ad most az államnak, nem aján­dékba adja idegennek, de saját boldogsá­gára, gyermekei jövőjéért, a hazáért, a ki­rályért adja oda kölcsön! Azért, hogy vad ázsiai csordák ne gyújthassák fel a házát, ne gyilkolhassák le asszonyainkat, gyerme­keinket, hogy ne hajthassák korbáccsal igába ezt a büszke szép országot! Aki képes hő­söket tisztelni, családját és hazája szentföld­jét szeretni: az hallgasson a Haza hívására. Ez a felhívás bizonyára nagy eredménnyel is jár. Nagy eredménnyel járt már más vi­dékén az országnak és most itt az ideje, hogy a mi vármegyénk is kivegye a részét. Kelljen fel a mi vármegyénk is, amiként az elmúlt ősszel megmozdult az egész nemzet és erejével bámulatba ejtette a világot. Le­gyen elég nekünk ez az első szó is és menjünk el minél előbb a losonci szövet­kezetbe, ahol a nemzeti kölcsönjegyzésre mindennemű felvilágosítást és útbaigazítást készségesen megadnak. Segítsünk az orszá­gon és akkor az Isten is megsegít ben­nünket! (Padi Jób.) Lopás. Singer Márk szeszkereskedő be­zárt óljából ismeretlen tettesek libát loptak el 45 korona értékben. A rendőrség nyo­mozza a tetteseket. Elemeit bicikli. Sinka Gusztáv kocsis f. hó lf-én délelőtt 8 óra tájban betért a Vasuti-utca 2. sz. alatti házba. Odatámasz­totta kerékpárját a kapubejárathoz. Mire ki­jött, ismeretlen tettes már elkarikázott a bi­ciklivel ismeretlen tájak felé. A rendőrség nyomoz. Goldberger Erzsébet-féle ösztöndíj. A kereskedelemügyi m. kir. miniszter 24846 VI. C. 915. számú rendeletével Goldberger Erzsébet által 1867. évi szeptember hó 18-án Bécsben az óbudai kékfestőgyár fel­virágzásának emlékezetére tett alapítvány kereken 2400 koronát kitevő kamataira az alábbi módozatok mellett ezennel pályáza­tot hirdet: 1. A fenti kamatösszegből egyen­­kint 300- 300 koronás segélydijat alakit. 2. E segélydijakat szakmájukban kivált, józan­­életű, de fiatalon elhunyt, képesítéshez kö­tött ipart űzött magyar honos iparosmeste­rek szegénysorsu özvegyei vagy szegény­­sorsú, de 18-ik évet még be nem töltött (fiú, esetleg leány) árváinak fogja odaítélni. 3. Pályázhatnak e segélydijakra a 2. pont-

Next

/
Thumbnails
Contents