Losonci Ujság, 1915 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1915-04-15 / 15. szám

X. évfolyam 15. szám. Megjelenik minden csütörtökön Losonc, 1915. április 15.

LOSONCI ÚJSÁG

A LOSONCI VÁLASZTÓKERÜLET FÜGGETLENSÉGI ÉS48-AS PÁRTJÁNAK HIVATALOS KÖZLÖNYE

„ nATUMrtU ARAKh'eLyBEN: ■ Községek, egyesületek^ továbbá ■ 5 . | „ ,

piféSvreVr* ::::::::: Sk-I 5 Kógrádmegyel Tanítók és Körjegyzők Egyesülete tagjai részére részét Hlető minden k’özremény'ntfetndö.

Negyedévi*.......................................2 K-í. ■ évi előfizetési díj 5 korona ■ KIADÓHIVATAL*

VIDÉKRE i ■ Esrves szám Ara 20 fillér ® Losonc, Kubinyi-tér 11., hová az előfizeté-Egész évre.......................................10 K — f. ■ g hirdetések, mindennemű pénzkűlde-EelévrS,............................................5 K -f. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel a kiadóhivatalban. _ mények és a lap szétküldésére vonatkozó

Negyedévre..................................2 K 50 (. a ■ felszólalások intézendök.

Gondolatok

a „háború“ látköréből.

Közli: Dr. Bazovszky Lajos.

VI.

Carlyle Tamás a nagynevű angol történetíró aforysmája volt, hogy nem sokat ér az az okosság, amelyik csak azután okosság. Közéletünknek nagyon érdekesek a/ azután okos alakjai, akik mindent előre láttak és tudtak; de persze mindezzel már csak az események megtörténte után hozakodnak elő. A jelen nagy háborúja tekintetében azonban el lehet mondani, hogy erről mindenki előre tudott; csak az időpontot nem tudtuk. Erről a háborúról azt mondják, hogy olyan volt, mint a halál: biztos, de ideje ösmeretlen. (Jelen cikkek Írójának a nézete azonban nem teljesen fedi ezen felfogást.) Ezen náboru bekövetkezése biztos lett. mihelyest az angol-német ellentét annyira nyilvánvalóvá lett s a német világuralmi törekvések kidomborultak, — és még világosabban szólva, amikor az angolok tudatára ébredtek, hogy mily veszély fenyegeti őket a német világuralmi törekvések részéről.

A mostanában sokat emlegetett Norman Angell művében egy német publicistára hivatkozik, aki szóról-szóra ezt mondja: «Németország jövőjét csak úgy biztosíthatja, ha bekebelezi Ausztria-Magyarországot, a Balkán államokat, Törökországot és azonfelül az Északi tenger kikötőit. A német uralom Berlintől Bagdadig és nyugat felől egészen Antwerpenig fog nyúlni». Azt mondja erre Norman Angell, hogy Németország maholnap bekebelezi Hollandiát, Belgiumot, Luxemburgot és Franciaország északi tartományait, hogy ilyen módon Calais, Havre és Boulogne birtokába jusson. Ez különben teljesen megegyezik azzal, amit egyik előző cikkünkben előadtunk, hogy t. i. Németországnak feltétlenül törekvése a La Manche, illetve Calais csatorna feletti teljes uralom megszerzése. A hivatkozott irók szerint Németország Franciaország és Belgium letiprását a villámcsapás gyorsaságával fogja keresztül vinni futó vizáradatként anélkül, hogy az Angliával baráti viszonyban álló államok még csak a kis ujjúkat is meg tudnák Anglia érdekében mozdítani s a francia és belga tengerpart birtoka egyszersmindenkorra véget vet az angol szupremáciának.

Norman Angell hivatkozik Dr. F. Bachmar: «Reiseerlebnisse und, Beobachtungen» cimü könyvére, amely Délafrikával foglalkozik s amelyben a következők olvashatók :

«. Többek között azért is Írtam ezt a könyvet, mert könnyen lehetséges, hogy unokáink urai lesznek ennek a szép és szerencsétlen földnek, amelyet angol-szász testvéreink aligha szerezhetnek meg véglegesen. Könnyen lehetséges, hogy reánk vár az a feladat, hogy ezt az országot hozzákapcsoljuk a nagy német hazához, ami nekik is, nekünk is hasznunkra válik.»

Hivatkozik továbbá Schulze-Gävernifzre, freiburgi egyetemi tanárra, aki ugyancsak a fegyverkezés szükségességét hirdeti Németország részéről, mert — úgymond — Németország gazdásági virágzása politikai hatalmától függ.

A német nemzet világuralmi törekvései különben már a nagy Momsenné! is kifejezésre jutottak, aki -a német nemzetet egyenesen világuralomra hivatottnak «Herrenvoiknak» nevezte.

Ezzel függ össze az a szédületés fegyverkezés, amelynek tanúi voltunk az elmúlt évtizedekben Németországban s amellyel Németországgal való szerencsés szövetségünk folytán a mi monarchiánk is igyekezett lépést tartani s igy magyarázható meg azután magyar kormányainknak is azon tüzzel-vassal való törekvése, hogy a véderőreformok a parlamentben keresztül lettek vive. — Ha már egyszer hűséges szövetségesei voltunk Németországnak, akkor ennek érdekében kötelességünk volt haderőnket is tovább és tovább tejiesztem. Ki gondolt például arra, hogy 4—6—8 hét alatt a legtökéletesebb s a frontba küldhető katonaságot lehet kiképezni ! ?

Mostanában ugyancsak sokat emlegették Paul Rohrbachot, aki Németország publicistái gárdájának most élő igen kiváló képviselője. Sokat utazott s történelmi és helyrajzi-helyi tanulmányok alapján irta megfigyeléseit, gondolatait s az összeseknek az volt a vezérlő eszméje, hogy a német nemzet mindenféle törekvéseinek egy célja kell, hogy legyen: «Zum Weltvolk hindurch». Cikkeiből, tanulmányaiból, tevékenységéből nyilván kitűnik, hogy Németország tudatában is volt hivatásának s lázasan készülődött a háborúra. És a mostani háborúból is láthatjuk, hogy egyedül egy hatalom volt igazán a háborúra elkészülve és ez Németország. Valóban bámulatos az a szervezettség és tevékenység, amelyet Németország ezen háborúban az egész vonalon kifejt a saját érdekében s amely előtt tényleg kalapot kell emelni.

Érdekes momentum Rohrbach megfigyeléseiből, hogy a készülődő világviharnak első tünetei őt épen egy Afrika belsejebeli tanulmányúton érték 1913 január havában, ahol egy épen nemrégiben szerzett német területen tartózkodott és amikor hazamenendőben volt, észrevette, hogy esetleges elfogás veszélyének lenne kitéve és sürgönyi kérdésére Berlinből azt a választ nyerte (1913 január havában): «A helyzet kritikus, az oroszok Örményországba szándékoznak betörni». Tehát Törökország ázsiai részének Oroszország részéről való megtámadása európai háborút jelentett volna. Természetesen, mert Németországnak Törökország területi integritása felett feltétlenül őrködnie kell, mivel ha Németország elvesztené a Törökország feletti befolyást, ez feltétlenül véget vetne ázsiai világkereskedelmi politikai törekvéseinek, sőt a dunai medence és a Balkán feletti befolyását is legalább is csökkentené.

Németország feltételezett világuralmi hivatásának, s az ehhez fűzött várakozásnak azonnal a háború elején fényesen eleget is tett. — Nemcsak azzal, hogy a háború idejét úgy választotta meg, amikor az ententebeli hatalmak erre legkevésbé számítottak — hanem alig másfél hónap alatt azonnal képes volt Belgiumot és Franciaország északkeleti részét lehengerelni s csak kevés híja volt, hogy már akkor Párist be nem vette és Calaist is meg nem szállotta. Antwerpen azonban birtokába került.

Ezek után el sem lehet képzelni, hogy Németország elálljon attól, hogy az ententebeli hatalmakat teljesen le ne törje. Mert hiszen német felfogás szerint enélkül nemcsak, hogy Németország világuralma, hanem még az állandó béke sem lenne biztosítva. Az ententebeli hatalmak ugyan a háború elején nem voltak az ő felfogásuk szerint eléggé felkészülve, azonban a háború folyamata alatt a legőrületesebb készülődésnek láttak neki s tegyük fel, hogy sohasem lesznek képesek a németek organisátióját, szervezettségét elérni és utolérni, mert ehhez hosszú évtizedek kitartó munkálkodása szükséges, mégis képesek lesznek oly szívós ellcntállást kifejteni, hogy a német törekvések ellen mindent elkövetnek s talán sokkal hosszabb időre lesz szüksége Németországnak az entente letörésére, mint ahogy azt eleinte gondolta. Amint értesülünk Németországban mindenki még inkább megvan győződve a végső győzelemről, mint nálunk s ez a meggyőződés annál inkább sarkalni fogja a hatalmakat a leszámolásra. Ennélfogva helyesebb is akként berendezkedni, hogy a háború lefolyása hosszabb lesz. (Annál jobb, ha mégis hamarább fejeződik be.) Az a feltevés, hogy a háború befejezésének az időpontja is a németek kezébe lesz letéve, helyesnek látszik.

Annyit ezen fejezetünk végkövetkeztetéseként ismét megállapíthatunk, hogy a jelen háború oka kizárólag csak a német-angol versengés s hogy a többi hatalmak ebbe majdnem akként jutottak bele, mint Pilátus a credoba.

Minden egyéb kérdések, a revanche eszme, a Dardanellák, a sarajevoi merénylet, stb., stb. csak diplomáciai machiavellismussal lettek belezavarva minden oldalról oly hajmeresztő gonoszsággal, hogy erről csak a történelem fog igazságos Ítéletet mondhatni. A cél ezeknél az esetleg vonakodó többieknek a háború forgatagába való belevitele volt.

Közigazgatási bizottsági ülés. Prónay Mihály főispán elnöklésével április 10-én közigazgatási bizottsági ülés volt, melyről Mocsáry Sándor, Kuhinka Géza és Máthé Géza kimentették magukat. A jövő havi ülés május 14-re tűzetett ki. Az alispán jelentette, hogy a főispán és alispán a földmivelésügyi miniszterrel vármegyénk közélelmezése tárgyában tárgyalást folytatott és augusztus hóig biztosította. A rekvirált gabona őrlésével, átvételével a losonci gőzmalom bízatott meg, amely a fuvardíjat is fizeti. A liszt ára a maximálisnál nagyobb nem lehet s csak hatósági utalványra adatik liszt. Az alispán kormányhatósági felhatalmazást nyert személyi szolgáltatások, köz-