Losonci Ujság, 1915 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1915-04-08 / 14. szám
inaim A LOSONCI VÁLASZTÓKERÜLET FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PÁRTJÁNAK HIVATALOS KÖZLÖNYE ELŐFIZETÉSI ÄRAK HELYBEN: S" Községek, egyenletek, tavibb* « " , -.fZERKESZTŐSg°1 L , pffévreVre ’. ! 4 K — £ m Nögrídmegyei Tanítók és Körjegyzők Egyesülete tagjai részéra részét Hletö minden közíemény^ntézendS. Negyedévre................................................2 K — f. TM évi előfizetési díj 5 korona. KIADÓHIVATAL: VIDÉKRE. ■ Egyes szám ára 20 fillér. ■ Losonc, Kubinyi-tér II , hová az előfizetés Egész évre....................................... 10 K — f. ■ » eek, hirdetések, mindennemű pénzkulde-Félévre..................................... 5 K - f. " Hirdetések Jutányos áron vétetnek fel a kiadóhivatalban. m mények és a lap szétküldésére vonatkozó Negyedévre.............................................2 K 50 f. 8 J J SH felszólalások mtezendők. X. évfolyam 14. szám. Megjelenik minden csütörtökön Losonc, 1915. április 8. Gondolatok a „háború“ látköréből. Közli: Dr. Bazovszky Lajos. V. Bár a jelen háború oka kizárólag csak a német angol kereskedelmi antagonismusban gyökerezik, — mégis kiváló figyelmet érdemel, hogy Angliának Franciaországot csak a revanche eszméjével s Oroszországot a Dardanella kérdéssel sikerült a nagy viszályba belevonni. Valaminthogy annak is meg volt az ügyesen előkészített oka, hogy mi is bele lettünk rántva kényszerítőén a campagneba. Az is igaz ugyan, hogy az entente hatalmak úgy a legelőkelőbb államférfiak száján, valamint a hivatalos sajtón keresztül nyilván hirdetik és teljes reputációjukat kötik ahhoz, hogy a jelen háborújának az egészen kis nemzetek (nemzetiségek) problémáját is kieglégitően meg kell oldania, — igaz hogy az entente kifelé a teljes liberalismus, a teljes nemzetiségi egyenjogositás, a teljes kulturális szabadság alapelvén áll; mégis teljesen kizártnak látszik, hogy a népfaji kérdés megoldása kedvéért keletkezett volna a nagy vérengzés. Amikor Anglia most azt hangsúlyozza, hogy ezentúl a háború után meg kell szűnnie minden nyelvi nemzetiségi jogfosztásnak, ezzel inkább csak a posteriori tetszetős deviset keres s amenyiben ezt mégis komolyan akarná és szavunk elérne hozzája, mi azt tanácsolnék neki, hogy a népek részére való vallás és nemzetiségi szabadságszerzést első sorban Oroszországon kezdje. A tetszetős beállítás csak az igazi célok és okok takarása: mert a jelen háború oka kizárólag csak a kapitalistikus kereskedelmi érdekek összeütközésében keresendő. Oroszországot sem lehetett volna a fajrokonság-testvériség jelszavával belevinni a conflictusba. Ez is csak a kereskedelmi érdekek kedvéért, a Dardanellákért ment bele a háborúba. Ha már összeintrikálták mások a háborút, akkor kapvakap az alkalmon; hátha a Dardanella kérdést már most sikerül megoldania! A Dardanella kérdés Oroszországban a «meleg tengert» jelenti. — Ez Oroszországnak a legfontosabb kereskedelmi érdeke. Oroszországnak összes többi tengerei az év egy részében befagynak, csak a Fekete tenger alkalmas állandóan nyerstermékeinek olcsó kifuvarozására, igen ám, — de csak a Dardanellákon keresztül! Oroszországnak körülbelül 4-szer akkora termő területe van mint egész Magyarország, az u. n. csjernaja zemija (fekete föld), amely dúsan terem állandóan anélkül, hogy valaha is trágyázni kellene. Azonkívül óriási olyan területei vannak, amelyek szintén erősen teremnek trágyázás mellett. — Előttünk majdnem elképzelhetetlen mennyiségű gabonája terem Oroszországnak, amely számára biztosítani kell a kivitelt. Például mostanában óriási jajveszéklés volt Oroszországban, hogy a rengetegül felhalmozott gabonakészletet nem voltak képesek elszállítani, — de mihelyest a Dardanella erődökre az első gránát leesett, azonnal leszáliott a párizsi és a londoni tőzsdéken a búza ára. — Más években az orosz gabonának elsőrendű piaca Németország, — de ez idén Németország kénytelen volt gabonaszükségletét drágán nálunk beszerezni. Ha az orosz gabonának az útja a Dardanellákon át meg volna könnyítve pláne az által, hogy az oroszok lennének a Dardanellák urai, akkor a németek állandóan kénytelenek lennének nálunk vásárolni be és pedig jóval drágábban a gabonaszükségletüket, mert ha az orosz búza a Dardanellákon át keresne magának piacot s nem concurrálna a mi magyar búzánkkal, akkor mi nem is adnók soha oly olcsón a búzánkat, mint pl. egy pár évvel ^azelőtt. Ugyanez áll az állati termékek tekintetében is. Németországnak tehát elsőrendű érdeke, hogy az oroszoknak a Dardanellákon való uralmát akadályozza. Ami pedig áll a gabona és állatkivitelre, ugyanaz megfordítva érvényes az iparcikkek behozatalára. T. i. ahol eladom a búzámat és a marhámat, ott veszem az iparcikkeket. — Ha a gabonát az orosz Angliának adja el, onnan hoz be aztán mezőgazdasági gépet is stb., stb. — Azaz hogy nem hoz be, mert hiszen ott van már raktáron az orra előtt! Tehát mégis csak behoz! És ismét csak a Dardanellákon át! A Dardanellák kérdését az oroszok részéről Németország messze kitolhatta volna diplomáciája segítségével, — ha t. i. képes lett volna már régi idők óta fenntartani azt a diplomáciai jóviszonyt Oroszországgal, amint ezt Bismark tette. Bismark t. i. összes politikai és diplomáciai, sőt hadi sikereit is nagy részben annak köszönhette, hogy Oroszországgal a lehető legszivélyesebb viszonyt tartotta fenn. — Amint Bismark távozott az ügyek éléről, a német politika megváltozott és odafejlődött, hogy közismeretü diplomáciai tény volt, hogy 1917-ben a nemzetközi kereskedelmi szerződéseket Németország és Oroszország között már nem igen lehet lesz kölcsönös megelégedésre megkötni. Pedig ha a diplomácia úgy öszszehozhatta volna a dolgokat, hogy az orosz búza Németországba s a német iparcikkek Oroszországba kerülhettek volna jószerivel, akkor a jelen háború el lett volna kerülve, mert az esetben az angoloknak nem sikerült volna az oroszokat maguk mellé rántani. Itt leli gyakorlati igazolását azon elméleti, theoretikus tételem, hogy minden állam biztonságának nagyon erős támasza az előrelátó diplomácia. Jó diplomáciával minden háborút meg kell nyerni, már mielőtt akár csak egy kardcsapás is történt volna; mig ellenben a rossz diplomácia a hadseregnek minden esetleges vitézsége, önfeláldozása mellett a háborút minden esetre el fogja veszíteni. Ez megcáfolhatatlan igazság ! Természetesen nem mindenki tekinthet bele a diplomáciáknak a főző üstjeibe és meg kell győződve lennünk, hogy a mi diplomáciánk és a német diplomácia egyenként és összesen oly magas fokon álló diplomácia, amely már előre mindenféle, de mindenféle esélyekkel számolt és a győzelmet diplomáciailag is már jó eleve megalapozta. Ami a Dardanelláknak az oroszok részéről való megszállását, az azok feletti uralmat illeti, azzal is úgy vannak az emberek, mint számos egyéb ehhez hasonló helyzetekkel. Amikor a világkereskedelem jóformán csak a Földközi tenger körül bonyolittatott le, amikor tehát a Földközi tenger medencéje az egész világot jelentette, akkor lehetett beszélni a Dardanellák óriási nagy jelentőségéről a világuralom szempontjából; azonban manapság már, amikor Amerika nemcsak fel van fedezve, de a világkereskedelem központját is kezdi képezni, amikor a távol kelettel is (India, China, Japán stb., stb.) oly élénk a kereskedelmi forgalom, manapság már nem olyannyira fontos a Dardanellakérdés. Az emberek azonban és az újságirodalom is még mindig a régi nézlet alapján állanak és azonnal a világ végét jósolják, ha az orosz hatalmába kerítené a Dardanellákat. Az én nézetem szerint ez ma már inkább amolyan babonaszerü hiedelem, amelynek régebben volt alapja, de manapság már sokat veszített élességéből. Napóleoni aforysmának tartották az emberek (legalább benne van a «Memorial de St. Helene»-ben), hogy aki Konstantinápoly felett uralkodik, az uralkodhatik az egész világ felett. A higgadt gondolkodás arra vezeti rá az embert, hogy itt oly túlzásról van szó, amily túlzásokba épen Napoleon is nem egybe esett bele. Már pl. épen Bismark nem igy gondolkodott. Amikor t. i. 1878-ban Skobelev tábornok már-már Konstantinápoly kapui előtt állott és Ignatjev San Stefanoban alkudozni kezdett a magas portával, akkor Bismark egy interpellációra körülbelül a következőkben válaszolt : Az interpelláló úr azt mondja, hogy aki a Dardanellák felett uralkodik, az uralkodik az egész világ felett. Már pedig a török sultán már vagy 400 esztendeje bírja hatalmában a Boszjoorust és a Dardanellákat, de én sohasem éreztem azt, mintha mi Poroszországban a török uralom alatt élnénk. És ez igaz is! Persze manapság már kiélesedvén a viszony Oroszország és Németország között, Németországnak fontos érdeke, hogy a Dardanellákon való uralmat inkább a maga számára biztosítsa, kivált ha tényleg valóra akarja váltani a «Drang nach Osten»-féle politikát és ennek viszont Anglia akarja útját állani a saját érdekében. Mi természetesen a németek iránti hűségünkből kifolyóan kénytelenek vagyunk a németeket ebben a kérdésben segíteni, még ha nincsenek is valami vitális érdekeink a Dardanellák körül, mert mi szövetségesek vagyunk s igy kötelességünk a németek érdekét minden következményeiben védeni vagyonúnkkal és vérünkkel.
