Losonci Ujság, 1915 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1915-02-18 / 7. szám

A LOSONCI VÁLASZTÓKERÜLET FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PÁRTJÁNAK HIVATALOS KÖZLÖNYE

ELŐFIZETÉSI ÁRAK HELYBEN: ■ Községek egyesületek, továbbá • ■ SZERKESZTŐSÉG:

Egész évre........................................8 K-l ■ H m , xnnlt/ik körípwzök FmniiW. tatflal ./../■. ® Losonc, Jőkaí-utca 4 , hová a lap szellemi

Félévre ...................................4 K-t. a Kógrádmegyel Tanítók és Körjegyzők Egyesülete tagjai részére részét illető minden közlemény Intézendő.

Negyedévre.......................................2 K — f. m évi előfizetési dij 5 korona m KIADÓHIVATALVIDÉKRE i ■ Egyes szám ára 20 fillér. ■ Losonc, Kubinyi-tér 11 , hová az előfizeté-Egesz evre.......................................10 K — f. M m sek, hirdetések, mindennemű pénzkulde£elévr®............................................5 K — f. Hirdetések Jutányos áron vétetnek fel a kiadóhivatalban. _ mények és a lap szétküldésére vonatkoz«

Negyedévre..................................2 K 50 f. 88 1 ■ . felszólalások intézendők.

X. évfolyam 7. szám. Megjelenik minden csütörtökön Losonc, 1915. február 18.

^ypieglehet, hogy a szófiai robbanásrj nak viszhangját megfogjuk majd találni az entente-hatal~ mák sajtójában s majd ez a kommentár fedi föl a merénylet igazi titkát. Aki hasznot akar valamely aljas merényletből, az mindig közvéleményt hazudik a tett háta mögé s nem alattomban kieszelt és orvul végrehajtott bérgyilkosságot akar látni a merényletben, hanem ezzel akar illusztrálni nem létező közhangulatot. Meglehet, hogy a szófiai esettel azt igyekeznek majd bebizonyítani, hogy odalenn nincsen mindenki megelégedve Bulgária eddigi hivatalos magatartásával. Pedig csak azt lehet konstatálni, hogy az ország minden mértékadó politikusa kizárólag bolgár nemzeti politikát akar követni s e szempontból helyesli Bulgáriának mai semlegességét. Csak Szerbiában és Oroszországban nincsenek megelégedve vele, tehát csak innen akarhatták fölrobbantani Bulgária mai vezető politikusainak némelyikét.

Mindnyájan vidékiek vagyunk most és mindnyájunkat vidéki földproblémák foglalkoztatnak: gabonakérdés, lisztkérdés, burgonyakérdés, huskérdés. A magyar vidék felé fordul arccal mindenki s ha a vidéki ember nem is hoz fontoskodó arccal katonai híreket, azért valóban nevezetes lény lehet: sokkal értékesebb adatokat árulhat el termésről, a nép és hadsereg élelmezése nagy problémáiról.

Ama bizonyos utolsó milliárdról, mely az angolok szerint a háborút elfogja dönteni, most már kétségtelen, hogy pénzben, bankjegyben, vagy akár aranyban semmit sem ér, hanem igenis döntő lehet: amennyiben valamelyik hadviselő fél mint búzával, liszttel, takarmánynyal rendelkezik vele. Mi, szegények, csupa vidékiek, ha egyebet nem, de némi ennivalóval rendelkezünk, mindenesetre inkább, mint ellenfeleink közül bármelyik. Nem tudunk angol posztót, francia selymet gyártani, de van vidékünk, van búzánk. Nincsenek városaink, de termékeny határu falvaink vannak. Abban a helyzetben vagyunk egyszóval, hogy erényt csinálhatunk a szükségből s mindenki kénytelen elismerni, hogy ez az erény: erény.

Miniszterek tanácskozása a kenyérről.

Az «Uj Nemzedék»-ből.

Most már igazán kezdjük tökéletesen elhinni, hogy a kettős monarchia súlypontja itt van Magyarországon. Csapatostul jönnek az osztrák miniszterek a magyar fővárosba és szebben kérnek bennünket, mint mi valaha Bécsben követelődzői tudtunk. Adjuk oda búzánkat és rozsunkat, amit még az országban hatósági eszközökkel elő lehet teremteni, mert Ausztria népeinek ellátása buzakenyérrel a mi feladatunk. Járják is már hetek óta az országot az állam megbízottai és találtak a gazdagabb megyékben számbavehető készletet, minthogy kellett is találniok, hiszen az újig még hat hónapnak kell eltelnie. Nyilvánvaló, hogy ezek még nem fölösleges készletek, melyeket szabad elvonni a lakosságtól, hanem a jövő hónapok szükségletei, melyekről senki kedvéért lemondanunk nem szabad.

A közös vámterület eltűrésével megvásárolta a magyar mezőgazdaság magának azt a kétes jogot, hogy az osztrák ipar föltétien uralmának elfogadásával szemben fölöslegének nagyobb részét Ausztriába vihesse. Ezzel a jogával él is, ha van fölöslege, de ha nincs, hogyan kényszeríthetik erőhatalommal, hogy mégis éljen vele? Kormánymegbízottak járják az országot és az osztrák sajtó teljes egyhangúsággal, mintha valaki vezényelné, követeli magának a requirált búza- és rozsmenyiséget azon az alapon, hogy Magyarországnak kötelessége Ausztriát kenyérrel ellátni. Vájjon mi ellenszolgáltatás járt ki nekünk ezért a kötelességért a vámszerződésben? Alig járhatott ki más, mint hogy el kellett tűrnünk az osztrák ipar monopóliumát és most is csak azt várhatjuk jutalmul, ha búzánkat magunktól megtagadva odaadjuk, hogy az osztrák ipar teljesiti kötelességét és rossz és drága árut sóz nyakunkba. S bizonyos, minél nagyobb darab kenyeret tud Ausztria tőlünk elvenni, annál több pénzt adhatnánk neki vissza — portékáért. Reméljük és bízunk benne, hogy erre nem kerül sor, hiszen ha nincs is elég búzánk, de van bőségesen kenyérpótló anyagunk : tengerink és árpánk.

Osztrák szomszédjaink meg fogják érteni, hogy a drágán vásárolt jogot nem lehet kötelességgé változtatni. Hiszen ismétlen előfordult, hogy a vámszövetség búza termése nem volt elég a szükséglet fedezésére és hoztak be külföldről. Vájjon hol volt az osztrák kormány a háború kitörése után, amikor a semleges államokban volt búza eladó és millió métermázsaszámra lehetett vásárolni ? Miért nem tette meg akkor kötelességét, hiszen a termésről már elég pontos becslési adatok álltak rendelkezésére mindenkinek. Az osztrák miniszterek mulasztásáért ne tessék a magyar gazdát felelőssé tenni, aki szeretne mennél több búzát a piacra vinni, neki is baja, hogy keveset vihet. S a szegény magyar fogyasztónak sem kötelessége, hogy az osztrák tehetetlenségnek bűnbakul szolgáljon. Elég terhes, elég drága neki az élet igy is; a magyar mellett az osztrák politika botlásaiért is őt lakoltatni szörnyű igazságtalanság és sorscsapás. Különben pedig, az még nem nagy veszedelem, hogy a kényes gyomru bécsi polgár kénytelen a finom fehér búzaliszt helyett árpával és tengerivel bőven kevert lisztet fogyasztani. Szerencse, hogy ilyen lisztünk lesz annyi, amennyi elég lesz az uj termésig.

Nagy tűz a Zólyomi-utcában.

30.000 korona kár.

Vasárnap este hat óra tájt, éppen akkor, amidőn a délutáni előadásról tódult ki az utcára az Apolló-mozi közönsége, óriási lángok csaptak fel a Zólyomi-utcában és festették pirosra az eget. Pár pillanat alatt nagy tömeg verődött össze a Zólyomi-utca

4. szám alatti ház előtt, hová mindenünnen, még a templomból is otthagyván a most szokásos délutáni istentiszteletet, siettek az emberek. Pollatsek Emil gabonabizományos háza gyulladt ki s néhány perc alatt úgy kívülről, mint belülről lángokba borult minden, majdnem kizárva a lehetőségét annak, hogy valami megmentessék. Már jó negyedórája tartott a tűz s állták körül az égő házat tehetetlenül az emberek, amidőn megjelent a losonci tűzoltóság szivattyúja 2, mond : kettő tűzoltóval. Persze segíteni nem tudtak, amint nem tudott segíteni a katonaság sem, melynek készültsége gyorsan a helyszínén termett. A ház úgyszólván porig égett, megégett a padláson felhalmozott mintegy 400 drb. félig nyers bőr és teljesen semmivé lett a lakásnak 8000 koronára tehető bútorzata.

Pollatsek Emil kára 30000 koronára tehető, mely azonban legnagyobbrészt megfog térülni a biztosítás utján. A tüzet a nyomozás eddigi adatai szerint rövidzárlat okozta, mit az utcán csak akkor vettek észre, amidőn már a tetőzet is lángba borult.

Emberéletben nem esett kár.