Losonci Ujság, 1915 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1915-11-18 / 46. szám
2. oldal. LOSONCI ÚJSÁG 1915. november 18 SZÍNHÁZ Már egy hete működik Fodor Oszkár színtársulata városunkban és megelégedéssel tapasztaljuk, hogy közönségünk nem viseltetik irányában a régi, általunk azelőtt annyit ostorozott közönnyel. Estéről-estére szépen látogatott ház nézi az előadást végig. Viszont az is igaz, hogy az itt először szereplő színtársulat az eddigi jelek szerint megérdemli a támogatást. Alig egy hét alatt a legváltozatosabb műsorral szolgált Fodor Oszkár. Játszatott már operettet, drámát és megállapítható, miszerint minden téren igyekszik a viszonyoknak megfelelő tökéletes játékot produkálni. Az ambíció meglátszik úgy a rendezésben, mint a szerepek betanulásában. Nem a súgót halljuk, — mint azelőtt annyiszor és nem kis bosszúságunkra, — de a színészeket, kik nemcsak a szerepeiket mondják el, de alakítanak is hozzá. Örömünkre szolgál az is, hogy a társulatnak zenekara is van, mely előadásról előadásra jobb lesz, ami karmestereinek és a karban működő zenészek érdeme. Azelőtt nem egyszer oly fülsiketítő hangzavart kellett elszenvednünk, melyet a szereplők minden igyekezetük dacára se voltak képesek tulharsogni. Csütörtökön mutatkozott be Fodor Oszkár színigazgató A Mandarin főszerepében. Az európai műveltségű, de keleti fajának minden gonoszságát magában egyesitő kínait jól átértve és minden mozdulatában átgondolva játszotta. Remek volt úgy ő, mint L. Zikó Ilma (Gregoryné) a harmadik felvonásban, melynek megjátszása művészeket kíván és konstatálható, hogy a színműnek ez az idegrázó és nehéz része e két szereplő megjátszásában nem hagyott kifogásolni valót. Császár Kamilla (Nan ping) ügyes művésznőnek bizonyult, ugyanúgy említést érdemel Poor is, ki Bazilt és Fenyő, ki Gregoryt játszotta. Faith Gizi kedves volt kis szerepében, de jók voltak a többiek is. * Pénteken a Lengyelvért láttuk a teljes operettszemélyzet bevonásával. Helénát Albert Böske játszotta, ki szép hangjával és játékával már is közel férkőzött a közönség szivéhez. Minden száma meleg ovációban részesült. Méltó partnere volt Poór Miklós Bolo szerepében. Kedvesek voltak Révész Böske jelenései, ki Vandát játszotta és Varga Bélával együtt sok tapsot kapott. Bene Emmát (Jadviga) és Rádai Hugót (Zarenba) ezen az estén láttuk először; mindketten nagyban hozzájárultak a darab sikeréhez, mely teljes egészében jól megjátszottnak nevezhető és kevés kívánni valót hagyott maga után. Daka Annus, Faith Gizi, Balázs és a többiek jók voltak szintén. A Mozitündért szombaton zsúfolt ház nézte végig. De szép közönsége volt a darab vasárnapi előadásának is. Winterfeldnek ebben a kedves zenéjü és ügyes librettóval biró operettjében igazi élvezetet találhattunk és sokat nevethettünk. Minden egyes szereplő megérdemli a dicséretet. A címszerepet Albert Böske játszotta, ki ezúttal is remekelt hangjával. De nem maradt mögötte Révész Böske bájos Annieja sem. Poór jó hangú, elegánsan játszó színész, kacagtató szerepeikben ügyesek voltak Varga és Rádai, kik túlzásba sohasem estek. Hétfőn Fodor Oszkárt másodszor láttuk játszani, ez alkalommal a Liliomban. Molnár Ferencnek ezt a pesti csibészét a maga sajátos életfelfogásával tökéletesen játszotta meg a szindirektor. Kár, hogy kevesen nézték meg ezt a művészi játékot. Vele osztozott a sikerben ezúttal is Zikó Ilma, ki Julit adta megrázó hűen és annyi realizmussal, hogy különösen az utolsó előtti jelenetben (Liliom halála) megfeledkezhettünk arról, hogy csak a színházban vagyunk. Kitűnő volt Császár Kamilla Marija, nagyon jó B e n e Emma Muskátnéja. Bájos volt Makay Berta az utolsó kép kis szerepében. Vargán, mint mindig, most is nevetni kellett. * Premierünk is volt már. Bródy Sándor Lyon Lea c. szinjátékát még Budapesten javában játszók s mi már Losoncon is megnézhettük kedden este. A mindvégig izgató és megrázó befejezéssel biró dráma, melynek meséje a most dúló háborúból van véve, óriás érdeklődést keltett. A reggeli órákban már minden jegy elkelt, úgy hogy remélhető, miszerint e darabnak megismétlése anyagilag is hasonló sikerrel fog járni. A darab főszerepeit Könyves Jenő, K. Székely Ilona és Poór Miklós játszották. A figyelem központja Lea, az egyoldalúan nevelt, a világgal teljesen ismeretlen zsidóleány, kinek szivében szerelmet fakaszt az első, ismeretlen «férfivel» szemben a félelem, a gyűlölet. Ez ellentétes érzületek egyikéből a másikába való átmenetnek a megjátszása olykép, hogy az a valóság látszatával biró legyen, a legnehezebb. És ezt megtudta csinálni K. Székely Ilona, ki az érzelmek fokozatos változását oly ügyes arcjátékkal kisérte, hogy az utolsó felvonás nagy szerelmi jelenete még azoknál se okozhatott meglepetést, kik a darab tartalmát egyáltalán nem ismerték. K. Székely Ilonának egyébként ez volt az első szereplése Losoncon. Minden izében, a hanghordozásban, kitöréseiben és mozdulataiban igazi volt Könyves Lyon rabbija, a fanatikus, gyűlölő, leányát mindenekfelett szerető zsidópap, ki leányán és magán torolja meg háza elveszett becsületét. A második felvonásban bizonyult Könyves különösen kiváló színésznek. Poór Miklósról megállapíthatjuk, hogy szép jövőnek elébe néző fiatal erő, ki ugylátszik nemcsak az operettek táncos szerepeiben, de drámai téren is ügyesen megállja helyét. Kisebb szerepekben jó volt Varga bolondja, Fenyő Josueje. A darab teljes egészében sikerültén előadottnak mondható és ez kifejezésre is jutott abban a nagy tetszésnyilvánításban, mellyel a közönség felvonásközökben a főszereplőket a függöny elé hívta. Tegnap a Leányvásárt játszották. Lucyt Révész Böske, Bessyt Albert Böske adta; mindkettő teljes sikerrel játszott, számaikat megtapsolták. Jó baritonnak bizonyult Balázs Bálint, ki Tommot, e darab férfi főszerepét játszotta. Sokat nevetett a közönség Varga (Fritz) mókáin, ügyes volt Gábor és Rádai, mig Fekete és Bene Emma a Harrison házaspár komikus szerepében remekeltek. HÍREK } Liliomhullás. Nagy szomorúság érte Horváth László vezérőrnagyot, gyalogezredünk volt, mindannyiunk részéről őszinte tiszteletnek és szeretetnek örvendő ezredesét és családját. Leánya, Jolán, ki orvosnövendék volt, hosszú és kínos szenvedés után folyó hó 10-én csendesen elhunyt, mély gyászba döntve vigasztalhatatlan szülőit és testvéreit. Temetése 12-én délután ment végbe a református templomból, honnan városunk közönsége őszinte részvéttel kisérte ki utolsó útjára, az állomásra a tanulmányait kitűnő sikerrel végző leányt, kinek halálában egy várakozással telt és biztató jövő ment semmisülésbe. Hősi halál. Vettük a következő gyászjelentést: Nógrádvármegye tisztikara bánatos érzéssel tudatja, hogy szeretett kartársa, báró Jeszenszky László szécsényi járási szolgabiró, a cs. és kir. 13. jászkunhuszárezred tart. főhadnagya, folyó évi november hó 4-én 28 éves korában a wolhyniai harctéren Rudka mellett királyáért és hazájáért hősi halált halt. Szerető bajtársai e hó 5-én, a roszyszcei temetőben hősi halált halt társai mellé helyezték ideiglenes nyugalomra. Harcivágytól égő lelkesedéssel sietett ifjú daliás kartársunk a harctérre és küzdött szent ügyünkért diadalmasan, vitézül a háború dúlása óta szakadatlanul. Hantjára nem borulhat feledés, mert nemzetünk hálájának áldozattüze örökös fénnyel övezi körül a harcokban dicsőült hőseink magasztos emlékét. Balassagyarmaton, 1915. november 15-én. — Áldás poraira! Hősi halál. Vettük a következő gyászjelentést: Lassovszky Béla és neje Holesch Margit a maguk és gyermekeik: János, Mariska, Károly és Ilonka, valamint az összes rokonság nevében fájdalomtól megtört szívvel jelentik, hogy a legjobb gyermek, testvér és rokon: Lassovszky Jenő műegyetemi hallgató, a cs. és kir. 16. tüzérezred zászlósa életének 21-ik évében az északi harctéren hősiesen meghalt hazájáért. A háború kitörtekor önként lépett katonasorba és csakhamar a harctérre jelentkezett, hol lelkes bizalommal küzdött társaival, mig julius 6-án Busknál egy áruló gazsága folytán az ellenség golyójától találva el nem esett hazája ügyéért. Drága holttestét Kozlowból haza hozzuk és folyó évi november hó 16-án délután fél 3 órakor édes szülőföldjében helyezzük örök nyugalomra. Az engesztelő szent miseáldozat november hó 17-én reggel 8 órakor lesz a helybeli róm. kath. templomban megtartva. Gyetva, 1915 nov. 14-én. Övé a dicsőség, miénk a fájdalom és a bánat! Erzsébet-gyászünnep. A losonci áll. segélyezett községi polgári leányiskolában folyó évi november hó 19-én délelőtt fél 11 órakor Erzsébet-gyászünnep tartatik, melynek sorrendje a következő: 1. Hymnus. Előadja az énekkar. 2. Emlékbeszéd Erzsébet királyné felett. Felolvassa Doucha Szidónia rendes tanítónő. 3. Mendelssohn: »Barcarolle». Zongorázzék négy kézre: Zvoda Anna és Honti Ilona III. oszt. növendékek. 4. Éji látogatás. Szavalja Kohn Erzsébet IV. oszt. növendék. 5. Beetho.en
