Losonci Ujság, 1915 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1915-10-07 / 40. szám
X. évfolyam 40. szám. Megjelenik minden csütörtökön Losonc, 1915. október 7. LOSONCI ÚJSÁG A LOSONCI VÁLASZTÓKERÜLET FÜGGETLENSÉGI ÉS48-AS PÁRTJÁNAK HIVATALOS KÖZLÖNYE ,^EL£"ZETÉSI ÁRAK HELVBaErí: , ■ Községek, egyesülitek, további . 5 , „f ERKESZTŐSÉG; Félévre.............................................4 K — t. m Kögradmegyel Tanítók és Körjegjzök Egyesülete tagjai részére részét Illető minden közlemény Intézendő. Negyedévre.......................................2 K — f. ■ évi előfizetési dij 5 korona. ■ KIADÓHIVATALi VIDÉKRE, ■ Egyes szám ár > 20 fillér. B Losonc, Kublnyl-tér II., hová az elöffzetf-Egész évre............................10 K — f. m *“ m sek, hirdetések, mindennemfi pénzkOlde* Eöévr®............................................5 K - J. Hirdetések Jutányos áron vétetnek fel a kiadóhivatalban. _ mények és a lap szétküldésére vonatkozó Negyedévre...................................2 K 50 f. ■ ■ felszólalások Intézendók. Özvegyek és árvák nagy száma szegődik árnyként ama dicsőségteljes úthoz, melyet vitéz, az egész világ csodálatát kiérdemelt hadseregünk megtett az immár tizennégy hónap óta tartó hadjárat alatt. Az elesett hősök hozzátartozói örökre, pótoihatlanul elvesztvén a szerető apát, a hitvestársat, a nyomornak, nélkülözésnek tekintenek elébe, hacsak azok, kiket a háború borzalmai és veszteségei nem értek semmi tekintetben, nem sietnek azok gyámolitására, akik a vitéz«! küzdő harcosok elhuriytával mindenüket vesztették. Az állami kormányzat kiváló gondját képezi ugyan a háború ezen legközvetlenebbül és legsúlyosabban sújtott károsultjainak támogatása, azonban az elhunytak igen nagy szama miatt a rendelkezésre álló alapok aligha fognak elegendőnek bizonyulni, kivált ha tekintetbe vesszük, hogy a háborúnak még előre láthatóan hosszú tartama még sok-sok családot fog gyászba borítani. Ezen célból a katonai hatóságok meghagyták az egyes helyőrségek parancsnokának, hogy alkalmas módon hassanak oda, miszerint a társadalom adakozásra szólitása által ezen alapok növelését segítsék elő. Legalkalmasabbnak hangverseny rendezését Ítélte a helybeli katonai parancsnokság, melyet f. hó 16-án fognak a Vigadó nagytermében megtartani. Gondoljon mindenki azokra a dicső hősökre, kik az orosz, szerb és olasz harctereken roskadtak össze halálra sebzetten, gondoljon eme dicsőknek hátramaradottjairas lehetetlennek tartjuk, hogy a magas színvonalúnak Ígérkező, a legnemessebb cél érdekében rendezendő hangversenynek fényes anyagi sikere elmaradjon. Akik pedig bármi okból a megjelenésben gátolva lennének, adományaik beküldésével emlékezzenek meg a becsület mezején elhulltakról. A rendező bizottság ez utón arra kéri a hölgyeket, hogy egyszerű ruhában jelenjenek meg. Megyei közgyűlés. Nógrádvármegye közönsége őszi rendes közgyűlését 1915. év október hó 15. napjának délelőtti 10 órájakor tartja a vármegyei székház nagytermében. Az ügyek október 14-én délután 3 órakor a vármegyei székház kistermében állandó választmányi ülésen fognak elkészíttetni. A közgyűlés a P/2%'os vármegyei pótadónak további 12 évre leendő kivetése felett is határozni fog. Városunkat érdeklő ügyek lesznek: a közmunka váltság törlése, a közélelmezés biztosítására kötött malomszerződés és a városi közkórház 1916. évi költségvetése. Városi közgyűlés. A városi képviselőtestület folyó 1915. évi október hó 8-án délután 3 órakor a városház dísztermében rendes közgyűlést tart a következő tárgysorozattal: 1. Megnyitás és hitelesítők kiküldése. 2. Névszerinti szavazás a gyámpénztárban kezelt tőkék gyümölcsöző elhelyezése ügyében. 3, Felsőbb hatósági leiratok, véghatározatok. 4. Olasel Aranka gépirónő napidij felemelése iránti kérelme. 5. Ernyei Ferenc vágóhidi gépész illetmény rendezése iránti kérelme. 6. A losonci vadásztársaság kérelme a vadászati jogbérleti szerződés meghosszabbitása iránt. 7. A városi erdőben termett tölgyfa rönkök értékesítése céljából megtartott árverés eredménye. 8. A harmadik hadikölcsön jegyzése. 9. A városi számvevőség bemutatja a polgári leányiskolái alap 1914—1915. tanévi zárszámadását. 10. A városi közkórház 1916. évi költségvetési előirányzata. 11. A városi tanács javaslata a város házi pénztárának, valamint az általa kezelt alapoknak 1916. évi költségelőirányzatai megállapítása ügyében. 12. Dr. Sacher Lipót és Sacher Gusztáv alapítványa a harctéren rokkanttá és munkaképtelenné vált losonci polgár javára. 13. Az ügyvezető orvos előadói ténykedése szabályozása ügyében pótszabályrendeiet alkotása. 14. Pénztárvizsgálati jegyzőkönyv. 15. Esetleges egyéb ügyek. 16. Esetleges indítványok. Széljegyzetek. A drágaság már elviselhetetlen a vidéken éppen úgy, mint Budapesten. A máskor oly türelmes közönségen a kétségbeesés és elkeseredés komoly jelei mutatkoznak. Mindenki érzi, sokan tudják, hogy az élelmicikkek szakadatlan áremelkedését nem természetes, hanem mesterséges okok csinálják. Kisebb-nagyobb ringek a fővárosban és másutt, eldugott készletek, összebeszélések. Mondják, hogy egyes budapesti nagykereskedők óriási készleteket halmoznak fel különböző élelmiszerekből, marhákból, sertésekből, zsírból. Baromfiakban, hüvelyesekben ugyancsak közvetítők jól finanszírozott ringjei uralkodnak a piacon. Példaképen hozzák fel, hogy a cukorinség abban a pillanatban szűnt meg, amelyben a kormány az egész országra egységesen szabályozta a cukorárakat és a cukorgyáraknak megszűnt minden érdeke, hogy a készleteket visszatartsák. A zsirárak állandó emelkedését szintén az magyarázza, hogy az árak maximálását várják és addig a már 8 korona' 20 fillérre felhajtott árat 10 koronáig akarják felhajtani. Az elkeseredést az okozza, hogy egészen nyíltan, szinte a közönség szemeláttára folynak ezek az üzelmek és nincs hatóság, mely közbelépne, mely becsületre tanítaná őket. Rend addig, mig rekvirálni ezen a téren nem fognak, nem lesz soha. A viszonyok nem javulnak, hanem fokozatosan rosszabbodnak. A drágaság ma már Ínséggé fajult. A szegényebbek éheznek, a tehetősebbek nélkülöznek. Minden nemzet életében kínálkozik egy históriai pillanat, amelyben megfoghatja a maga szerencséjét, ha ezt a pillanatot elszalasztja, akkor a nagyságát szaiasztja el. Bulgáriára ez a szerencsés pillanat elérkezett s nincs benne kétség, hogy Ferdinánd cár ép oly bölcsen, mint bátran megragadja a kínálkozó alkalmat, melyben országának határait kiterjesztheti s az összes bolgárokat egy államban egyesítheti. Az orosz ultimátum annyira lealázó s az ententecsapatok szalonikii partraszáljása annyira provokativ, hogy a bátor és önérzetes bolgár nemzet nem retirálhat meg azon az utón, melyre a mozgósításkor lépett. Meg kell azonban állapítani a torlódó események viharában is azt az igazságot, hogy Bulgária kizárólag a maga nemzeti érdekében, a bolgárlakta Macedonia fölszabadításáért mozgósított, vagyis oly elvért, az egynyelvű népek egyesítéséért, amit az entente maga is hirdetett, mig ezzel érdekeit szolgálta. Csak az orosz jegyzék keveri bele, hogy «Ferdinánd király kormánya az ország sorsát a német birodalom kezébe teszi le.» Bulgária sorsa elsősorban a vitéz bolgár katonák kezében van. Mi nem akarjuk a mai nap történetének mérlegelése mellett a holnapi nap várható eseményeit is előre fölfalni. De ha az entente a bolgároknak teljesen jogos nemzeti s — hogy úgy mondjuk — lokális aspirációjából olyan általános kavarodást akar előidézni, főként Görögország semlegességének megsértésével s csapatainak a Balkánra küldésével, hogy a világháború egyik főharcterét ide helyezi át, nekünk az ellen sincs kifogásunk s nagyon fogunk örvendeni, hogy Bulgáriával együtt harcolva verhetjük meg az entente-ot.
