Losonci Ujság, 1915 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1915-09-09 / 36. szám

X. évfolyam 36. szám. Megjelenik minden csütörtökön Losonc, 1915. szeptember 9. A LOSONCI VÁLASZTÓKERÜLET FÜGGETLENSÉGI ÉS48-AS PÁRTJÁNAK HIVATALOS KÖZLÖNYE ELŐFIZETÉSI ÁRAK HELYBEN: ■ . ■ SZERKESZTŐSÉG: 6e&*«»re........................................IK-l ■ ............................ - *? . *” *!■*’ °^b* ?_______ ______ ■ Losonc, Jőkai-utca 4., hová a l«p szellemi relévre .............................................4 K — C ■ Kógrádraegyel Tanítók és Köijegyzők Egyesülete tagjai részen részét Illető minden közlemény Intézendő. Negyedévre. . *....................2 K — t. ■ évi előfizetési dU 5 korona. ■ KIADÓHIVATAL* ' VIDÉKRE. ■ Egye. síim ára 20 fillér. ■ Losonc, Kublnyl-tér II., hová az előfizet*­Egész évre................................10 K — f. * ■ ■ sek, hirdetések, mindennemű pénzkülde­■ • • ....................5K-J. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel a kiadóhivatalban. _ mények és a lap szétküldésére vonatkozó Negyedévre..................................2 K 50 f. ■ * * ■ felszólalások intézendők. «TH ...«.« ftffegszünt az erkölcsi és anyagi tvM fj lehetőség, hogy az entente ezt a háborút sokáig bírja. A bankár-népek Flandriától az elszászi határig sem tudtak produkálni semmit sem, a fizetett fegyveres pedig nagyobb területrészt vesztett idáig, mint amennyi egész Belgium és a meghódí­tott tiz francia vármegye együttvéve. Az orosz kormány úgy utazik el Pétervárról Nisni-Novgorodba, ahogyan Szerbia tette meg máról-holnapra Belgrád helyett Nist az ország fővárosává, ilyenformán az entente számára az egyetlen harcá­szati mód, az egyetlen megbízható taktika, az egyetlen csalhatatlan stratégia, az egyetlen tévedhetetlen haditerv: a béke, amelyet idejekorán kérnek. Orosz­országot elhagyta a fegyverek szeren­cséje és ha el akarja hagyni ezt a mostani utat, amelyen tovább amúgy sem ha­ladhat, akkor csak egyet tehet, békét kér a megbízóival együtt, ha nem, akkor magát tőlük függetlenítve. Ha Pétervár Londontól elszakadva, külön békét kérne, akkor ez volna Orosz­ország első önálló cselekedete ebben a háborúban. Oroszország a téli hadjáratra egy millió lovas kozákból álló sereget szer­vez. A francia hadügyminiszterrel arról beszéltek, hogy készen állanak a téli hadjáratra fiz a téli háborút jelentené. Ez azt jelenti, hogy kezdődik, ami a múlt esztendőben ilyenkor kezdődött, — mint hogyha azóta nem történt volna semmi. Mint hogyha a télbe nem fagyott volna be egy nagy darab Franciaország. Mint hogyha nem robbant volna szét a világ legkolosszálisabb hadserege. Mint hogyha nem veszett volna el Belgium. Mint hogyha nem vérzett volna el Lengyelország. Mint hogyha nem fogyott volna el az orosz muníció. Mint hogyha nem fogyott volna el a rubel. Mint hogyha nem rendült volna meg Anglia egész tör­ténelmi szerkezete. Mint hogyha nem jött volna rá az entente, hogy minden hiábavaló. Hogy a központi hatalmak győzhetetlenek. Hogy a drámai igazság­szolgáltatás beteljesedett. Mint hogyha nem látnák, hogy a nagy világjátszma elveszett és hiába ülnek az asztalnál, mint az eszeveszett kártyás, aki már az utolsó csöpp vérét is felteszi egy lapra — hátha az segít. 0 Most végre látunk valamit, ami iga­zán méret, látunk polgár-munkát vi­lágtörténelmi keretben és ez a rokkantak ügyében történő. Most alakult meg a Magyar Királyi Rokkantügyi Hivatal. Ha volt hivatal, amelyben; a nemzet lelke él, hát ez az. Háborús intézmény, de a háború után évtizedekig is él, — ez a nemzeti áldozatkészség igazi szobra, egy beszédes, élő szobor, emberfeletti és halhatatlan, mint maga a nemzet. Szinte nem is szeretjük, hogy hivatalnak hív­ják, a hivatal tekintetes, vagy nagysá­gos, cime van és csupa akta, pedáns és hivatalos órákat tart be. A hivatal az valami olyan... szóval azt kívánjuk, azt akarjuk, hogy ez a hivatal különb, szebb, nemesebb legyen, mint minden eddigi hivatala a világnak, marsot do­boljon a szive mindig és legyen olyan méltó a «félhez», akit sorsa hozzája visz, mint a fél volt a nemzethez. Szive legyen és esze legyen és tudja, hogy ő a nemzet keze, amely felemeli a rokkant vitézt és végigkíséri áldásával az egész életén. Ne legyen hivatal, — ne vezesse félre, hogy hivatalnak hívják, lássa meg az akta mögött az embert, lássa meg egy könycseppben egy nemzet életét. Mi pusztult el a felvidéken? Az oroszjárás pusztítása által okozott károk helyreáilitása érdekében mint tudjuk, nagy arányú mozgalom indult meg ország­szerte. Pásztor Árpád kezdeményezésére megindult az egész országban a lázas te­vékenység, szolgálatába állott mindenki, élén a közigazgatással és a sajtóval. Hogy tulajdonképen mi pusztult el a fel­vidéken, erre nézve ide igtatjuk olvasóink tájékoztatására a Közigazgatási Közlönyből átvett alábbi adatokat: Máramarosvármegyében egy község sem pusztult el s mindössze három községben égett le pár ház. Ungvármegyében összesen 15 község és egy tanya szenvedett pusztítást: Határhegy, Hajasd, Erdőrudas, Uzsok, Fenyvesvölgy, Patakófalu, Patakujfalu, Kiesvölgy, Ligetes, Havasköz, Tiha, Viharos, Csillagfalva, Do­­mafalva, Malom réttanya. • Az épületekben okozott kár mintegy 250.000 korona. Legtöbbet szenvedett Uzsok község, Fény vés völgy, Patakófalu, Patakuj­falu és Határhegy. És pedig Uzsok községben elpusztult 20 épület, Fenyvesvölgyben 22, Patakófaluban 34, Patakujfaluban 28, Határhegy községben 11 épület. Ezenfelül a nevezett községek összes házi és igavonó állatait, bútor- és ruhaneműit, pénzét és egyéb értékeit az ellenség elrabolta. Több helyen a templomokat, paplakokat és iskolákat összelövöldözte és használhatat­lanná tette. A károk összeírása most van folyamatban, mert a borzasztó rombolás, hulla és dög eltakarítása hosszú időt vett igénybe s még ma sincs működési hely. A vicinális- és közdülőutak teljesen tönkre­­téve, a szomszédos községekkel közlekedés alig lehetséges. Szántóföldek, rétek, legelők tönkretéve, termés úgyszólván semmi; élelmezésről gondoskodva, építkezés iránti eljárás fo­lyamatban. Az összes kár tehát mintegy félmillió ko­ronára tehető. Sárosvármegyében a felsővizközi járásban felégettek vagy megrongáltak összesen 31 községet, 592 házat, a bárt fai járásban 17 község szenvedett súlyosabban, elpusztult 746 ház, a giráli járásban 9 községet tett tönkre az orosz, 326 ház pusztult el. Sárosmegyében tehát összesen 57 köz­ségben pusztított többé-kevésbé a háború. 1664 ház ment teljesen tönkre és körülbelül 20 községből és faluból nem maradt semmi. Hadviselési okokból annak idején kiürítettek 37 községet. Felgyújtottak 19 községet, az ellenség megszállott 79 községet. Zemplénvármegyében kisebb-nagyobb mér­tékben 190 község pusztult el. A teljesen elpusztult községek a követ­kezők : Nagycsertész, Hocsa, Nagypólány, Zellő, Laborcfő, Ökröcske, Telepóc. Sokat szenvedett Homonna nagyközség is, melynek főutcáján 22 ház égett le és pusztult el, megsemmisítve virágzó üzleteket s tönkretéve azoknak tulajdonosait. Majd minden iskola, községi épület, sok helyt a templomok, paróchiák is elpusztultak, megrongáltattak. Csaknem az összes határok legázoltattak, termények megsemmisültek, úgy hogy ezen vidék lakossága nagyobb részben a következő 1915—1916. év telén, illetőleg az 1916. évi aratás bekövetkeztéig is közélelmezésre lesz szorulva. Ezerháromszártizenegy épület van földig lerombolva és sok ezer rongáltatott meg a 190 községben s igy, bár az egészen el­pusztult községek száma kevés, de nagyban és egészben el lehet mondani, hogy a be­törés által szenvedett vármegyék közt leg­jobban lett sújtva Zemplénvármegye. Itt közöljük Zemplénvármegye főispánja-

Next

/
Thumbnails
Contents