Losonci Ujság, 1915 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1915-08-26 / 34. szám
X. évfolyam 34. szám. Megjelenik minden csütörtökön Losonc, 1915. augusztus 26. mar A LOSONCI VÁLASZTÓKERÜLET FÜGGETLENSÉGI ÉS48-AS PÁRTJÁNAK HIVATALOS KÖZLÖNYE _Et^Sn*BTfi8I ÁRAK HELYBEN : . ■ ^„égek. egyesületek, tovíbbí . " , ^SZERKESZTŐSÉG : pfflvrfTM ::::::::: 5 K - Z "«rrídmegyel Tanítók és Körjegyzők Egyesülete tagjai rteéw J fe“?%K'íí.d“n'^küeí’emény'lStézffi Negyedévre...............................................2 K — f. m évi előfizetési díj 5 korona. ■ KIADÓHIVATALi VIDÉKRE, . ■ p<rvM síim im 20 fillér B Losonc, Kubinyi-tér 11.. hová az elöfizeté-Egész évre....................................10 K — f. ■ ** ■ »ek, hirdetések, mindennemű pénzkülde-Felévre..................................................5 K - f. " Hirdetések Jutányos áron vétetnek fel a kiadóhivatalban. _ mények és a lap szétküldésére vonatkozó Negyedévre............................2 K 50 f. H - ■ felszólalások intézendok. «r— — ■ ----------------------------------- ---- ------------------------------------■ L ----------------1-----------------------—----—---------------------:-J=-------------------—------------------------------------------------------------------------------------------------------~------1 A váltópénz. A Magyar Kereskedők Lapjából közöljük e cikket annál inkább is, mert sajnos, a váltópénzek elégtelenségét itt Losoncon is érezzük. Talán e sorok átolvasása után tömegesebben fogják a gyűjtők a minden elfogadható indok nélkül elrejtett váltópénzeket forgalomba bocsájtani, A váltópénz elégtelensége, hiánya a háborús állapot folyamán súlyos kalainitásként jelentkezik az üzleti forgalomban. Ez a visszásság még most sem akar enyhülni, amikor már befordultunk a háború második esztendejébe és egyébként gazdasági életünkben az eleinte tapasztalható nyugtalanság, idegesség az egész vonalon a reményteljes bizakodásnak adott helyet. A Váltópénz-érmek szaporítása iránt mindjárt a háború kitörése után megtörténtek a körmöcbányai pénzverde teljesítő képességének korlátlan kihasználásával a szükséges intézkedések, ami azonban mégsem vetett véget a mizériának, mivel az ország lakosságának egy része a váltópénz-érmeket elrejti és azokat ily módon a forgalomból kivonja. Ezt a hallatlan ostobaságot pedig nemcsak a háborús idők kezdetén követték el ezren meg ezren, hanem még most is folytatják. Teszik ezt részben tudatlanságból, részben megriadva egyes lelkiismeretlen, közveszélyes embereknek a bankjegyek elértéktelenedéséről terjesztett hazug híresztelésein. Ezt igy tovább tűrni nem szabad. A közönséget észre kell téríteni, fel kell mindenáron világosítani, hogy eljárásával minő kárt okoz másoknak, a közérdeknek, anélkül, hogy abból a maga részére valaha hasznot láthatna. Ez irányban sokat tehetnek a kereskedők, akiket a váltópénz hiánya egyébként is a legsúlyosabban érint. Hogy minő oktalanság a váltópénznek eldugdosása, kitűnik a következőkből: A mi váltópénz-érmeink tudvalevőleg az öt koronás, két koronás, és egy koronás ezüst érmek, a 20 és 10 filléres nikkel-érmek, továbbá a bronzpénzek. Az ötkoronások 9/10 ezüstöt és V10 rezet tartalmazó ötvözetből készülnek. Egy kilogrammból 41 a/3 darab ötkoronást vernek, melyeknek súlya ennélfogva egyenként 24 gramm. Ebből 21.6 gramm az ezüst, 2.4 gramm pedig réz. A kétkoronásokat 835 ezredrész ezüstöt és 165 ezredrész rezet tartalmazó vegyülékből verik. Egy kilogrammból 100 darab kétkoronás készül. Egy kétkoronás súlya tehát 10 gramm, melyből 8.35 gramm az ezüst, 1.65 gramm pedig réz. Az egykoronások készítésére szintén 83S/100# ezüstből és 185/10:)0 fezből álló vegyüléket használnak. Egy kilogrammból 200 darab egykoronást vernek. Az egyes pénzdarab súlya ennélfogva 5 gramm, melyből 4.2 gramm az ezüst, 0.8 gramm pedig réz. A nikkel-érmeket tiszta nikkelből verik. Egy kilogrammból 250 darab 20 filléres, illetőleg 333 darab 10 filléres készül. Ha már most azt vesszük vizsgálat alá, hogy mennyi az egyes váltópénzérmeknek belértéke a bennük foglalt fémanyag szerint: arra az eredményre jutunk, hogy az ezüst és a réz jelenlegi ára mellett ez a belérték semmiesetre sem haladja túl a forgalmi érték 60 °/0-át. Vagyis az ötkoronás belértéke alig üti meg a három koronát, a kétkoronásé az L2 K-t, a koronás váltópénzé a 60 fillért. A nikkelpénzek közül a nikkel jelenlegi ára szerint a belérték a 20 filléreseknél a forgalmi értéknek körülbelül 35 °/t)-ára, a 10 filléreseknél mintegy 55 °/0-ára rúg. Hogy a közönség egy része mindezek dacára a váltópénzt visszatartja, elrejti és csökönyösen vonakodik azt ismét bankjegyekre felcserélve forgalomba hozni, az nyilván arra vezethető vissza, hogy ezeknek a mániákusoknak a fejében egyre az a gondolat motoszkál, hogy a bankjegyek devalválódhatnak, mostani értékükből veszíthetnek. Ez a rémlátás azonban, speciálisan a mi viszonyainkra való tekintettel, semmivel sem indokolható, az ilyen irányú aggodalom igazán minden alap nélkül való. Ami a jelent illeti, megállapítható, hogy a mi bankjegyünk éppen olyan jó és biztos, mint a háború előtt. Ha fel is függesztettük a háború tartamára a kötelező 40°/0-os ércfedezetet, bizonyos, hogy a forgalomban levő bankjegyek igen tekintélyes kvótája van ma is érccel fedezve és hogy megvan a kitűnő fedezete minden egyes bankjegynek az ércen kivül leszámítolt váltókban, zálogba vett értékpapírokban, stb. Az állam részére kincstári jegyek lombardirozásával vagy más alapon folyósított átmeneti kölcsönök pedig időnként rendezést nyernek. Ami a gazdasági és ezzel kapcsolatban állampénzügyi viszonyainknak a jövőben való alakulását illeti, ugyancsak teljesen kizártnak tekinthető, hogy a fejlemények a váltópénz-gyűjtőknek a legcsekélyebb mértékben is igazat adjanak. Hisszük és reméljük, hogy a háború tagadhatatlanul óriási költségeinek legalább egy része kedvező békefeltételek utján megtérül. De még ha ez irányban nem teljesülnének is egészen várakozásaink, akkor is simán leszünk képesek elintézni a háború pénzügyi likvidációját. Magát a tőkét — amint a két hadikölcsön sikere igazolja — minden nagyobb nehézség nélkül elő tudjuk teremteni, a kamatteher céljára szükséges fedezetet pedig szintén meg fogjuk találni egyrészt az egyenes adók, másrészt a fogyasztási adók terén létesíthető reformokban, néhány nagyobb forgalmú cikk állami monopolizálásában, az indokolatlan vasúti refakciák eltörlésében, stb, főként azonban abban, hogy gazdasági erőforrásainkat a háború után teljes erővel fejlesszük, hasznosítsuk, nemzeti termelésünket fokozzuk, aminek nyilván meglesz a hatása abban az irányban is, hogy a népesség az állam igényelte közszolgáltatásoknak fokozott teherbírással felelhessen meg. Városunk élelmezése. F. hó 23-án délután 3 órakor a városháza nagytermében értekezlet volt városunk jövő évi élelmezése tárgyában, mely értekezletre meghivattak a füszerkereskedők, vendéglősök, kávésok, pékek, sütők, internátus és étkezde tulajdonosai, a gyárosok, stb. Az értekezlet tárgyát a megjelentek előtt városunk polgármestere és főkapitánya ismertették. — A város jövő évi lisztszükségletének megállapítását illetőleg a kormány kívánja, hogy pontos összeírás készíttessék arról, hogy mennyi lisztre lesz szüksége a városnak. Mint tudjuk, pár napig joga volt városunk polgárságának gabonabevásárlási engedélyt váltaniok s ezt 317 tételben 1871 személy részére váltották ki. Akik erre igényt tartottak, nagyon természetesen a jövő évben a várostól lisztet nem kapnak. Az ellátandók száma a következőképen alakul ki: Városunk lakosainak száma 14.000, idegenforgalom 2000, tiszti étkező 150, önkéntesi iskola 300, tartalékkórház 1500, orosz foglyok 500, összesen 18.450, melyből a fent említett 1871 személy levonandó.
