Losonci Ujság, 1915 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1915-08-12 / 32. szám
X. évfolyam 32. szám. Megjelenik minden csütörtökön Losonc, 1915. augusztus 12. A LOSONCI VÁLASZTÓKERÜLET FÜGGETLENSÉGI ÉS48-AS PÁRTJÁNAK HIVATALOS KÖZLÖNYE ELŐFIZETÉSI ÁRAK HELYBEN: ■ Községek egyesületek továbbá a * SZERKESZTŐSÉG Egész évre.................................. . 8 K — f« H u, _ . _ J* ’ _ 0 Losonc, JőkáLutca 4, hová a lap szellemi Felévre............................................4 K — f. Itógrád megye! Tanítók és Körjegyzők Egyesülete tagjai részér* részét illető minden közlemény intézendő. Negyedévre . ...................................2 K — f. ■ évi előfizetési dij 5 korona u KIADÓHIVATAL: VIDÉKRE I ■ Egyes Szám ára 20 fillér. ■ Losonc, Kubinyi-tér II-, hová az előfizeti-Egész évre .................................. 10 K - f. ■ 89 «ek, hirdetések, mindennemű penzkuldefélévre............................................5K-I. “ Hirdetések jutányos áron vétetnek fel a kiadóhivatalban. m mények és o lap szétküldésére vonatkozó Negyedévre..................................2 K 50 f. S3 SS lelszolalások mtézendok. A Magyar Asztaltársaság 20 éves fennállása. Díszközgyűlés a városházán. Sorsjáték. Hangverseny a Vigadóban. Most, amidőn az emberiség szine-virága elhull a lövészárkok poklában, amidőn minden ndp ezrek és ezrek életét teszi semmivé és Dante hátborzongató látományai operett-tréfák csak azokkal a valóságokkal szemben, miket Höfer jelentései kapcsán naponként tudunk meg, nem lehel fia senki e hazának, ha minden mást félretéve, teljes lelkesedéssel és tőle telhető áldozatkészséggel nem járul a haza oltárához Az a titáni küzdelem, mit monarchiánk karöltve hűséges szövetségeseivel immár több mint egy éve folytat győzelmesen bámulatba ejti a világot; ha vannak dicsteljes napok, miknek eseményeire példaként fog hivatkozni a jövő nemzedék előtl a történelem, úgy e napok bizonyára a maiak lesznek. Zászlóinkat vitéz katonáink, a magyar hadsereg, győzelemről-győzelemre viszik előre. Lelkesíti őket az igazságos ügy tudata és lelkesíti az a hit és remény, hogy mig ők a harctérnek véráztatta mezőin rohannak előre és halmoznak diadalt diadalra, addig az apák és testvérek, az itthonmaradottak fegyvertelen zöme megvívják szintén diadalmasan a maguk csatáját. Megvívják kezük munkájával, takarékosságukkal és ami a fő, az áldozatkészségükkel, mely nem engedi, hogy a küzdők itthagyott hozzátartozói nyomort lássanak, de a lehetőségig gondoskodni igyekszenek a fájdalomütötte sebek behegesztéséről. Aki nem veszi ki a háború izgalmaiból a maga fegyveres részét, annak százszorosán szent kötelessége most az itthonmaradottak gyámolitása Ezt teszi a Magyar Asztaltársaság is, mely 20-ik születése napján tartott díszközgyűlésén az egyesület disztagjaivá választotta városunk és környéke érdemekben megőszült férfiait. Áldozatra kész polgárok oly gyülekezete ez az intézmény, mely a jótékonyságot irta zászlójára. Soha se teljesíthette hivebben kötelességét egy hasonló egyesülés se, mint a mai időben midőn a társadalomnak minden 'egyéb munkájától függetlenül legfőbb törekvése kell, hogy az legyen, hogy előteremtsünk minden eszközt, mely fegyvereink győzelme mellett embertársaink sorsának javítására és enyhítésére szolgál. Nem pózolás, nem rendjeléhség, vagy más efféle földi hiúságok azok, mik ez egyesület tagjail vezetik a maguk áldásos utján, de a legszentebb kötelességérzet. Támogassa mindenki ezen egyesülési hazafias ügye gyakorlásában és találja meg mindenki fáradozása jutalmát abban a felemelő tudatban, hogy szent ügyel szolgál és visz előre. A Magyar Asztaltársaság fennállása huszadik évfordulóját ünnepséggel ülte meg. Vasárnap délelőtt 11 órakor a városháza dísztermében díszközgyűlést tartott, melyen szép számú, a nemes célokért igazán lelkesedni tudó közönség vett részt. A gyűlést Bartos Lajos elnök nyitotta meg, szép szavakkal emlékezve a mai napok nagy eseményeiről, melyekbe kicsi epizódként illeszkedik bele ez egyesület a maga szerény, de tőle telhetőleg minden erejét megfeszítő működésével. Meleg hangon emlékezett meg a társaság diszelnökéről, Kun Bertalan máv. felügyelőről, ki távolmaradását betegségével indokolva mentette ki sürgönyileg. Ezután Sörös Béla alelnök hatalmas ünnepi beszéde következett; 66 évnek előtte, éppen augusztus 8-án pusztította el városunkat az az ellenség, aki most futva menekül árkon-bokrokon keresztül katonáink szuronya, ágyúink öldöklő gránátjai elől. Akkor éipüázíulí Lesem és ma a felvidék kulturális középpontjainak egyike. Azután az asztaltársaság mindvégig a magyar nemzeti eszme jegyében kifejtett munkásságáról beszélt hosszasan és a Gondviselés kiapadhatatlan kegyét és Isten áldását kérte annak további munkájára. A közgyűlés tapssal honorálta a mindvégig érdeklődéssel hallgatott beszédet. Kövy Árpád titkár ismertette aztán a társaság 20 éves történetét. Hatan csinálták a Magyar Asztaltársaságot Borbélyi János kezdő szavára, ki a Schváb vendéglőjében borozás közben visszakapott 12 garast tette le alaptőkeként, azt mondván, hogy ezt jótékonycélra hagyja. Ez a 24 krajcár adta meg a lökést, hogy egy hatalmas intézmény létesüljön, mely mindjárt az alakuló közgyűlésén 84 taggal szaporodott és azóta nőttön-nőtt nagyobbra és nagyobbra, úgy, hogy hatalmas az az összeg, mit évenkint szegény gyermekek felruházására fordít. Bartos elnök indítványára a díszközgyűlés 8 pályatételt tűzött ki; kettőt-kettőt a főgimnázium, tanitóképezde, leányiskola és iparostanonciskola számára. A tantestületek nevében Konss József mondott köszönetét. Azután a disztagok választása következett. Ilyenekül megválasztattak : Beniczky Árpád, Brunowszky Rezső, Búlyi János, Gömöry Elek, Havas Gyula, Herzog Ignác, Konss József, Kujniss Gyula, Máté Géza, dr. Ottahal Antal, Plichta Soma, Sternlicht Sándor, Török Zoltán, Valihora János dr., Wagner Sándor és gróf Wenckheim Ferenc. A megválasztott disztagokat dr. Vályi Béla ügyész üdvözölte, mire Wagner Sándor válaszolt, megköszönve a megtiszteltetést a maga és az egylet jótékony működését a város nevében is. A gyűlés a haza éltetésével Bartos elnök zárószavai után déli 12 órakor ért véget. Délután 4 órakor a városi rendőrkapitányi hivatalban a minden évben szokásos sorshúzást ejtette meg az egylet a közönség adakozásával összegyűjtött tombolatárgyakra. Este diszes hangverseny volt a Vigadó nagytermében. Kevés, de megértő közönség élvezte a programmot, melynek minden pontját művészi számok alkották. Riszner Ede úr és neje szül. Congedi Adrienne úrnő, Thaisz Lajos, Sacher Gyula, dr. Kofranek J a r o s z 1 a v, Unghváry Attila és Stoika Árpád urak voltak az est szereplői, kik és pedig Risznerné úrnő és Stoika Árpád úr művészi énekeikkel, a többiek pedig zeneszámaikkal gyönyörködtették az ottlévőket, kiknek mindegyike egy kellemesen és műélvezettel eltöltött estének emlékével távozhatott. A hangverseny nyitányát és utolsó számát S c h i m c i k karmester úr vezetése mellett a 25-ös gyalogezred zenekara szolgáltatta. Egy apa levele. Vettük az alábbi sorokat, mely megnyilatkozásnak a magunk részéről is örömmel adunk helyet: Igen tisztelt Szerkesztő úr! Azon tiszteletteljes kéréssel fordulok igen tisztelt Szerkesztő úrhoz, méltóztassék becses lapjában soraimnak helyet szorítani, hogy a Losoncon székelő tartalékos tiszti iskola nemesszívü parancsnokának, Kohlmann Tamás cs. és kir. százados úrnak, úgy a magam, mint az iskola több növendékeinek apja nevében humánus, nemes és atyai gondoskodással tele bánásmódjáért szivünk egész melegével érzett hálás köszönetemet fejezhessem ki. Hálás köszönetünket fejezzük ki a nemesen érző százados úrnak elsősorban azért, mert fiainkat, kik szeretett hazánk hivó szavára zászló alá állván, a családi puha fészekből — nagyrészben először — kerültek idegenbe, idegen környezetbe, atyai gondoskodásába vette és az egész iskolai idő alatt féltő gonddal, szerető szívvel őrködött felettük. Külön kell megköszönnünk Kohlmann százados úrnak emberbaráti érzését, melyben bennünket, apákat, részesíteni volt szives, amennyiben érdekeinket fáradságot nem kimélőleg oltalmazni kegyeskedett azáltal, hogy fiainkat egy helyre egyesítve, katonai rendhez szoktatva, önönmagának sok fáradságos munkát szerezve, a bajtársi közös lakás és étkezéssel látta el. Akinek van és volt fia a tartalékos tiszti iskolában, az igazán tudja méltányolni és megbírálni ezen nemes cselekedetet és azt is tudja, mennyi pénzbeli megtakarítást és milyen magasfoku szülői megnyugvást jelent a százados úr bölcs intézkedése. Egy momentumra akarok reá mutatni s_ ebből hálánk indító rugója világlik ki. És pedig azon fontos és az apákra nézve mérvadó tényre, mely szerint nyíltan kimondhatom, hogy a tartalékos tiszti iskolában levő fiam ottlétének 6 hete alatt összesen 40 korona zsebpénzt költött el,
