Losonci Ujság, 1915 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1915-08-05 / 31. szám
LOSONCI ÚJSÁG A LOSONCI VÁLASZTÓKERÜLET FÜGGETLENSÉGI ÉS48-AS PÁRTJÁNAK HIVATALOS KÖZLÖNYE ELŐFIZETÉSI ÁRAK HELYBEN: ■ — . ■ SZERKESZTŐSÉG : Egész évre.......................................8 K — L ■ .. _ . * .. . , . , , B Losonc, Jőkai-utca 4, hová a lap szellemi Félévre .............................................4K — f. _ Nögrádmegyel Tanítók és Körjegyzők Egyesülete tagja! részére részét illető minden közlemény intézendő. Negyedévre ..................................2 K — f. ® évi előfizetési díj 5 korona. KIADÓHIVATAL: VIDÉKRE, B Egyes szám ára 20 fillér. ■ Losonc, KubinyMér 11 , hová az elöfizeté-Egész évre..................................10 K — f* ■ ■ ,ek> hirdetések, mindennemű penzkulde-Félévre............................................5 K - f. “ Hirdetések Jutányos áron vétetnek fel a kiadóhivatalban. _ mények és a lap szétküldésére vonatkozó Negyedévre............................2 K 50 f. SS M felszólalások intezendok. X. évfolyam 31. szám. Megjelenik minden csütörtökön Losonc, 1Q15. augusztus 5. Jdaát az ellenségnél mindenféle- I képen megakarnak minket OzM ijeszteni. Az ellenséges újságok rejtelmes terveket sejtetnek, hogy vigyázat, mert most lesz, ami még nem volt. A Joffre még csak ezután kezd igazán a háborúhoz, a Marconi rettentő dróttalan hadiszerszámmal a tarsolyában utazott Párisba. Olaszország már ki is nevezte a meghódított osztrák földek kormányzóját és tábornokok tanácskoznak, ide-oda utaznak, rejtelmesen mosolyognak és mentői jobban verjük őket, annál borzasztóbb jövőt helyeznek számunkra kilátásba. Még csak most jöttek rá a háború izére, mondják - és három évig fog még tartani a háború és ha ettől sem ijedünk meg, rettentő Japán hadseregekről célozgatnak, aztán milliós uj orosz hadseregekről hallunk és arról, hogy jön már az olasz flotta Póla ellen és mindenekfelett hátborzongató az a fogadkozásuk, hogy ők, franciák, angolok, olaszok és oroszok okvetlenül végig akarják háborúzni a telet is. Téli háború! Szinte látjuk, hogy sandítanak ide: ugye, most megijedtetek, ugye, most már rögtön békét fogtok könyörögni, — és lám, egyszer megjelenik négy rideg sor a Wolffsürgönyök között, hogy Németország tetőtől-talpig kész a téli háborúra és egyszerre csend lett odaát és dideregve kérdezik egymástól a nagyszájuak: Hát csakugyan az ördögöt találtuk a falra festeni? Mert ők nem akarnak téli háborút, őnekik ez lenne a végső katasztrófájuk s éppen azért fenyegetődztek vele, mert nekik ez látszik a legrettenetesebbnek, a legelviselhetetlenebbnek. Nos és Németország azt mondja erre, hogy készen várja a telet, ami odaátra a legirtózatosabb fenyegetés, mert Isten segítségével vert ellenséget egész tönkre verni télen is lehet, de vert ellenségnek téli háborúban összeszedelődzködni fölöttébb bajos dolog. Már pedig őket megvertük s mialatt ők leghangosabban szitkozódnak, mi némán és egyre gyorsabb egymásutánban mérjük a csapásokat félig már leroskadt tetemükre. Nem biztos, hogy lesz még egy téli háború, valószínűbb, hogy észretérnek és már előbb belátják, hogy ez csak nekik lesz végzetes, de ha lesz, készen vagyunk. Ez olyan kemény mondat, amely nagyon hatásosan segíti az észretérités nehéz munkáját. És mert mi készen vagyunk a téli háborúra, épen ezért aligha fog ilyenre sor kerülni. Művészestély az Apollóban. Az önkéntesek jótékonycélu kabaréja. A városban mindenfelé kiragasztott vörös plakátok már eléggé bekonferálták a mostani tiszti tanfolyam önkénteseinek pénteken este rendezendő művészestélyét. Az estély műsora tartalmas és minden tekintetben nívós, úgy hogy a közönségnek nemcsak szórakozást, hanem igazi műélvezetet is fognak nyújtani részint a szereplő művészeknek, részint a rendező tiszteknek ismert művészi Ízlése. Kohlmann Tamás kapitány, az önkéntes iskola parancsnoka a művészestély megrendezésére csak akkor adott engedélyt, amikor meggyőződött arról, hogy a szereplők érték és előadás tekintetében adnak olyan elsőrangút, mint aminőt az előző tanfolyamok önkéntesei nyújtottak. A főrendezést Frint János főhadnagy intézi nemcsak ambícióval és rendezői készséggel, hanem komoly művészi hozzáértéssel. A tisztek részéről Frint János főhadnagynak a rendezésben Reisinger Vilmos főhadnagy és Bergmann József hadnagy segédkeznek, valamint a melléjük rendelt önkéntes rendező gárda. A műsor részletes ismertetését az alábbiakban adjuk: Bevezető szám Falus Ferenc újságírónak üdvözlő szavai, amely után az önkéntesekből szervezett énekkar Kohlmann Tamás kapitánynak ajánlott alkalmi «Induló» cimü eredeti énekszámot adja elő. Ezt Tersánszky Józsi Jenő országosan ismert nevű újságírónak, a Nyugat, Pesti Hírlap, stb. lapok munkatársának felolvasása követi. Majd Mayerbeer és Suppé klasszikus szépségű darabjaiból mutat be néhányat az önkéntesek zenekara. Ezt Burger Miklós humoros számai, majd két Heine dalt fog ezután Sztojka Árpád önkéntes énekelni. Ennek a két nagyértékü Heine versnek a zenéjét Rácz Ferenc önkéntes szerezte. Szünet előtti műsor befejező száma egy aktuális vígjáték lesz, amelyet Dóri Sándor ismert színész rendez. A darab főszerepeit a rendezőn kívül Langer Arthur, Burger Miklós és Regenwasser Miklós önkéntesek játsszák. Szünet után a műsor első száma a cseh és német önkéntesek énekkara lesz, amely után az önkéntesek legjobb zenészeitől alakult quartett fogja Beethoven egyik darabját előadni. Ennek a résznek irodalmi érdekessége Kova Albert, a Múlt és Jövő segédszerkesztőjének felolvasása lesz. Majd Rényi Árpád tárogatóművész, Novák József humoros magánszámai, Gyulai Elek zongoraművész előadása és Falus Ferenc «Rapport a menyországban» cimü verse lesznek a művészestély záró számai. Itt említjük meg, hogy a pénteken este 8 órakor kezdődő jótékonycélu estély részére Kohlener kapitány, az Apolló mozgó tulajdonosa teljesen ingyen engedte át színházának berendezését és helyiségeit. Az Isonzó partról. 1915. julius 23. Nagyságos Asszonyom! Forró, lángmeleg délután van. Lábam előtt az ezüstös Isonzó kanyarog; hajlongva, tetszelegve, simán és kacsintva a napfényben, mint a felcicomázott kacéran mosolygó szép asszony. Egyszer olyan a színe, mint a türkiszkék olasz égé, másszor meg olyannak látom, mintha lenhaju menyecske kontyának a ragyogása lenne. Az innenső partján bogárszemü palócbakák ropogtatják büszke fegyverüket, amonnan meg kakastollas bersaglieri felelget szaporán. Balkéz felől, nyugat felől tompa morgásokat hoz el a lágy szellő. Arat ott a halál. Amikor a 30 '/2-es belebőg a hangos koncertbe, — mintha kivert bika bődülése lenne, zsivajos vásárban. Öreg diófa ágai között, a nagy levelek fapadot rejtenek. Onnan figyelem a gránát robbanását, mocskos füstjének haragos oszlását, taljánok le-lehuzódását a part felé. A diófa alatt terjeszkedő csőszkunyhóban két katona hever a telefon mellett. Azoknak mondom be, hogy miket figyelek meg. Gondolataim messze szállnak innen. -- Oda, ahol fehér ágyban hálnak, libát
