Losonci Ujság, 1915 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1915-08-05 / 31. szám

LOSONCI ÚJSÁG A LOSONCI VÁLASZTÓKERÜLET FÜGGETLENSÉGI ÉS48-AS PÁRTJÁNAK HIVATALOS KÖZLÖNYE ELŐFIZETÉSI ÁRAK HELYBEN: ■ — . ■ SZERKESZTŐSÉG : Egész évre.......................................8 K — L ■ .. _ . * .. . , . , , B Losonc, Jőkai-utca 4, hová a lap szellemi Félévre .............................................4K — f. _ Nögrádmegyel Tanítók és Körjegyzők Egyesülete tagja! részére részét illető minden közlemény intézendő. Negyedévre ..................................2 K — f. ® évi előfizetési díj 5 korona. KIADÓHIVATAL: VIDÉKRE, B Egyes szám ára 20 fillér. ■ Losonc, KubinyMér 11 , hová az elöfizeté-Egész évre..................................10 K — f* ■ ■ ,ek> hirdetések, mindennemű penzkulde-Félévre............................................5 K - f. “ Hirdetések Jutányos áron vétetnek fel a kiadóhivatalban. _ mények és a lap szétküldésére vonatkozó Negyedévre............................2 K 50 f. SS M felszólalások intezendok. X. évfolyam 31. szám. Megjelenik minden csütörtökön Losonc, 1Q15. augusztus 5. Jdaát az ellenségnél mindenféle- I képen megakarnak minket OzM ijeszteni. Az ellenséges újsá­gok rejtelmes terveket sejtet­nek, hogy vigyázat, mert most lesz, ami még nem volt. A Joffre még csak ezután kezd igazán a háborúhoz, a Marconi rettentő dróttalan hadiszer­számmal a tarsolyában utazott Párisba. Olaszország már ki is nevezte a meg­hódított osztrák földek kormányzóját és tábornokok tanácskoznak, ide-oda utaznak, rejtelmesen mosolyognak és mentői jobban verjük őket, annál bor­zasztóbb jövőt helyeznek számunkra kilátásba. Még csak most jöttek rá a háború izére, mondják - és három évig fog még tartani a háború és ha ettől sem ijedünk meg, rettentő Japán hadseregekről célozgatnak, aztán milliós uj orosz hadseregekről hallunk és arról, hogy jön már az olasz flotta Póla ellen és mindenekfelett hátborzongató az a fogadkozásuk, hogy ők, franciák, ango­lok, olaszok és oroszok okvetlenül vé­gig akarják háborúzni a telet is. Téli háború! Szinte látjuk, hogy sandítanak ide: ugye, most megijedtetek, ugye, most már rögtön békét fogtok könyö­rögni, — és lám, egyszer megjelenik négy rideg sor a Wolffsürgönyök kö­zött, hogy Németország tetőtől-talpig kész a téli háborúra és egyszerre csend lett odaát és dideregve kérdezik egy­mástól a nagyszájuak: Hát csakugyan az ördögöt találtuk a falra festeni? Mert ők nem akarnak téli háborút, őne­kik ez lenne a végső katasztrófájuk s éppen azért fenyegetődztek vele, mert nekik ez látszik a legrettenetesebbnek, a legelviselhetetlenebbnek. Nos és Né­metország azt mondja erre, hogy készen várja a telet, ami odaátra a legirtóza­tosabb fenyegetés, mert Isten segítsé­gével vert ellenséget egész tönkre verni télen is lehet, de vert ellenségnek téli háborúban összeszedelődzködni fölöt­tébb bajos dolog. Már pedig őket meg­vertük s mialatt ők leghangosabban szitkozódnak, mi némán és egyre gyor­sabb egymásutánban mérjük a csapá­sokat félig már leroskadt tetemükre. Nem biztos, hogy lesz még egy téli háború, valószínűbb, hogy észretérnek és már előbb belátják, hogy ez csak nekik lesz végzetes, de ha lesz, készen vagyunk. Ez olyan kemény mondat, amely nagyon hatásosan segíti az ész­­retérités nehéz munkáját. És mert mi készen vagyunk a téli háborúra, épen ezért aligha fog ilyenre sor kerülni. Művészestély az Apollóban. Az önkéntesek jótékonycélu kabaréja. A városban mindenfelé kiragasztott vörös plakátok már eléggé bekonferálták a mostani tiszti tanfolyam önkénteseinek pénteken este rendezendő művészestélyét. Az estély műsora tartalmas és minden tekintetben nívós, úgy hogy a közönségnek nemcsak szórakozást, hanem igazi mű­élvezetet is fognak nyújtani részint a szereplő művészeknek, részint a rendező tiszteknek ismert művészi Ízlése. Kohlmann Tamás kapitány, az önkéntes iskola parancsnoka a művészestély megrendezé­sére csak akkor adott engedélyt, amikor meggyőződött arról, hogy a szereplők érték és előadás tekintetében adnak olyan elsőrangút, mint aminőt az előző tanfolyamok önkéntesei nyújtottak. A fő­rendezést Frint János főhadnagy intézi nemcsak ambícióval és rendezői készség­gel, hanem komoly művészi hozzáértéssel. A tisztek részéről Frint János főhadnagy­nak a rendezésben Reisinger Vilmos főhadnagy és Bergmann József hadnagy segédkeznek, valamint a melléjük rendelt önkéntes rendező gárda. A műsor részletes ismertetését az alábbiakban adjuk: Bevezető szám Falus Ferenc újságíró­nak üdvözlő szavai, amely után az önkénte­sekből szervezett énekkar Kohlmann Tamás kapitánynak ajánlott alkalmi «Induló» cimü eredeti énekszámot adja elő. Ezt Tersánszky Józsi Jenő országosan ismert nevű újság­írónak, a Nyugat, Pesti Hírlap, stb. lapok munkatársának felolvasása követi. Majd Mayerbeer és Suppé klasszikus szépségű darabjaiból mutat be néhányat az önkén­tesek zenekara. Ezt Burger Miklós humo­ros számai, majd két Heine dalt fog ez­után Sztojka Árpád önkéntes énekelni. Ennek a két nagyértékü Heine versnek a zenéjét Rácz Ferenc önkéntes szerezte. Szünet előtti műsor befejező száma egy aktuális vígjáték lesz, amelyet Dóri Sándor ismert színész rendez. A darab főszerepeit a rendezőn kívül Langer Arthur, Burger Miklós és Regenwasser Miklós önkéntesek játsszák. Szünet után a műsor első száma a cseh és német önkéntesek énekkara lesz, amely után az önkéntesek legjobb zenészeitől alakult quartett fogja Beetho­ven egyik darabját előadni. Ennek a rész­nek irodalmi érdekessége Kova Albert, a Múlt és Jövő segédszerkesztőjének fel­olvasása lesz. Majd Rényi Árpád tárogató­művész, Novák József humoros magán­számai, Gyulai Elek zongoraművész elő­adása és Falus Ferenc «Rapport a meny­­országban» cimü verse lesznek a művész­estély záró számai. Itt említjük meg, hogy a pénteken este 8 órakor kezdődő jótékonycélu estély részére Kohlener kapitány, az Apolló mozgó tulaj­donosa teljesen ingyen engedte át szín­házának berendezését és helyiségeit. Az Isonzó partról. 1915. julius 23. Nagyságos Asszonyom! Forró, lángmeleg délután van. Lábam előtt az ezüstös Isonzó kanyarog; hajlongva, tetszelegve, simán és kacsintva a nap­fényben, mint a felcicomázott kacéran mosolygó szép asszony. Egyszer olyan a színe, mint a türkiszkék olasz égé, másszor meg olyannak látom, mintha lenhaju menyecske kontyának a ragyogása lenne. Az innenső partján bogárszemü palóc­bakák ropogtatják büszke fegyverüket, amonnan meg kakastollas bersaglieri felel­­get szaporán. Balkéz felől, nyugat felől tompa morgásokat hoz el a lágy szellő. Arat ott a halál. Amikor a 30 '/2-es bele­bőg a hangos koncertbe, — mintha kivert bika bődülése lenne, zsivajos vásárban. Öreg diófa ágai között, a nagy levelek fapadot rejtenek. Onnan figyelem a gránát robbanását, mocskos füstjének haragos oszlását, taljánok le-lehuzódását a part felé. A diófa alatt terjeszkedő csőszkunyhó­ban két katona hever a telefon mellett. Azok­nak mondom be, hogy miket figyelek meg. Gondolataim messze szállnak innen. -- Oda, ahol fehér ágyban hálnak, libát

Next

/
Thumbnails
Contents