Losonci Ujság, 1915 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1915-07-22 / 29. szám
LOSONCI m A LOSONCI VÁLASZTÓKERÜLET FÜGGETLENSÉGI ÉS48-AS PÁRTJÁNAK HIVATALOS KÖZLÖNYE ELŐFIZETÉSI ÄRAK HELYBEN : ■ Községek, egyesületek, tovfibbí . ! ° í n . Plfévr^” !.’!!!.! 1 ! 4K—I. ! Hógrádmegyel Tanítók és Körjegyzők Egyesülete tagjai részéra részét Hlető minden k’öz°emény*ntézend5. Negyedévre.......................................2 K — f. ® évi előfizetési díj 5 korona KIADÓHIVATAL: VIDÉKRE: ■ Egyes szám ára 20 fillér. ■ L<íson^> Kubinyi-tér 11., hová az előfizeti-Egész évre ... 10 K — f. « m lek, hirdetések, mindennemű penzkulde-Félévre ........ 5 K - f. " Hirdetések Jutányos áron vétetnek fel a kiadóhivatalban. _ mények és a lap szétküldésére vonatkozó Negyedévre......................................2 K 50 f IS «...uccc j ■ felszólalások intezendok. X. évfolyam 29. szám. Megjelenik minden csütörtökön Losonc, 1915. julius 22. A drágaság. (Helyzettanúlmány.) II. Múltkori cikkünkben azt állítottuk, hogy a drágaságot nem a háború okozza első sorban, hanem a lelketlen spekuláció. Ezt igazolja a legcsattanósabban a sörkartell, egynéhány pénzéhes milliomos, erőszakos és a háborús helyzetet kíméletlenül kihasználó áremelése. Ugyancsak igazolja fenti tételünket a fiúméi első magyar rizshántoló és rizskeményitőgyár rt. 1915-ik évi májusi közgyűlésének mérlege, amely 1,155.049 korona tiszta nyereséget mutatott ki az előző év 713.471 korona nyereségével szemben. A háború kilenc hónapja csak csekély félmilliócskával jövedelmezett többet, holott azelőtt is 20 °„ osztalékot fizettek ki a szerencsés részvényeseknek. A sör is, a rizs is nem a háború alatt termeltetett, hanem annak előtte. Termelési költségük nem okolja meg a termék árának azt a felszökkenését, amelyre feldagasztották. A termelési költségek és az eladási árak közötti természetes egyensúly és kapcsolat felbillent, mert a spekuláció 1 e 1 ke11 enség éve 1 szemben nem volt hivatalos gondoskodás arra nézve, hogya meglévő készlettel ne lehessen spekulációt űzni a jövő áremelés reményében. Az ár hivatalos maximálásának hiánya miatt állott elő a tojás drágasága is. Avagy nem uzsora-e az, amikor egy láda tojás (1440 drb) ára 156 korona s a kereskedő ebből elad Budapesten 1000 drb. elsőosztályú és 400 drb. másodosztályú tojást 14, illetve 13 fillérért s kap a befektetett 156 koronáért 192 koronát, vagyis nyer 36 koronát, 23-°/o-ot egy ládán, ami a pénz egy heti kamatja. Ha most az a nagykereskedő elad hetenként 200 ládát, akkor ez heti 7200 korona, évi 374.400 korona hasznot jelent. És amit megenged magának a kereskedői árfelhajtó törekvés a sör, a rizs, a tojás élelmezési cikkek terén, ugyanezt lehetne kimutatni a többi elsőrendű tömegfogyasztási cikkek terén is. Tehát nem a háború okozza első sorban és kizárólag a drágaságot, hanem a lelketlen spekuláció. Ezzel szemben a fogyasztó teljesen védtelen. A fogyasztók kénytelenek enni, élni s életük fenntartásához azt veszik s olyan árban veszik, amit és a mint kapják. A fogyasztó teljesen ki van szolgáltatva a spekuláció t el h etet lenségének. S ha nyögni, panaszkodni merészel, akkor előáll a goromba kofa, a durva mészáros, stb., hogy «nincs», ha nem tudja a cikk árát megfizetni. A termelő, az iparos, a kereskedő nem veszíthet árúján. A drágaság lehet akármekkora, ők megélnek urasan, mert az árúbeszerzés drágaságával arányosan emelik polgári hasznukat is. S ha ez a haszon még polgári volna! Evés alatt jő meg az étvágy! mondja a közmondás és az árú drágulásával karöltve több hasznot is akar az eladó, érvelvén azzal, hogy minden drágább lett s a megélhetés nehezebbé vált. így áll elő aztán az a fonák helyzet, hogy a termelők tömege megeszi a fogyasztók tömegét, épen azt a társadalmi osztályt, amely fenntartója a kereskedőnek, az iparosnak, a termelőnek. A drágaságot érzi ugyan mindenki, de létében, élete gyökerében nem támad mást meg, csak azt, aki jövedelmének, keresményének, fizetésének évi összegéből kénytelen megélni. Ide tartoznak első sorban a tisztviselők, a kötött keresetre utaltak. A gyári munkás, mezei munkás a drágasággal szemben béremelést követel és kap. Az orvos, az ügyvéd, a mérnök felemelheti adott tanácsáért, munkájáért a tiszteletdíját. A hivatalnok ember is kérhet ugyan drágasági pótlékot, de azt rendszerint nem szokták megadni, mert az állam rendkívüli helyzete, enormis pénzügyi követelményei ezt nehézzé, szinte lehetetlenné teszik. Így aztán ne csodálkozzék senki, ha a tisztviselők helyzete nap-nap után elviselhetetlenebbé válik s ha a közigazgatás szekere csikorog s nem működik úgy, amint azt a köz méltán elvárhatná. De nemcsak a hivatalnoki kar szenvedi érezhetően a drágaságot, szenvedi azt mindenki, aki a piacról él. így válik a piac az élet legküzdelmesebb helyévé, ahol szemben áll egymással az árfelhajtó termelő és az árt leszorítani törekvő fogyasztó. A piac veszedelmesebb tér, mint maga a harctér. A harctéren nyílt ellenség áll egymással szemben. Mindegyik álig felfegyverkezve azon van, hogy méltó ellenségét letiporja, úrrá legyen felette. A támadóval szemben van védekezés is. Az élet-halálharc lovagias szabályok szerint nyíltan vivődik s ha a legyőzött fél kezéből kihull a fegyver: a győző kegyelmébe veszi a legyőzöttet, kenyeret és orvosi segélyt nyújt neki. Védtelen ellenféllel szemben legfeljebb a franktirőr, a komitácsi, a briganti szokott kegyetlenkedni, de ez se mindig. A piacon ily lovagi torna nincs. Az eladó csak busás hasznon jártatja az eszét s nem törődik azzal, hogy a vevőnek van-e sok jövedelme, utolsó fillérét kénytelen-e adni azért a félkiló burgonyáért, vagy se. Ha a vevő nem adja meg a követelt árt, hát az eladó nem adja oda cikkét. Szépen haza viszi azt a tojást, szárnyast, burgonyát, babot, stb., azzal vigasztalva magát, majd utánam jő, ha a gyomra rákényszeríti s akkor kétszeres áron veheti meg. A fogyasztó sohasem tud úgy tömörülni, mint az eladó. Sőt ellenkezőleg! A fogyasztók egymás iránti irigysége még segítségre siet a könyörtelen eladónak, amennyiben túllicitálják egymást az árban, az árú birtokáért verekednek; mi több, néha még egymás kezéből ki is rántják, hogy többet fizethessenek az árúért. Mert az eladó csak örül annak, ha többet kap árújáért. így az elviselhetetlen drágaság előmozdítója nemcsak a tisztességtelen kereskedés, de a fogyasztók egymás iránti irigysége is. Ez utóbbival szemben még a hivatalos ármegszabás sem hatályos. Lehet azon a piacon minden kofa mellett egy-egy rendőr, vagy polgárőr, mitsem használ, mert az eladó és a vevő egy-egy intésre, egyegy szemhunyoritásra megegyeznek abban, hogy: «te eladó, gyere velem amoda a kapú alá, ott többet fizetek neked mint a mennyit szabad». S mennyire örül az a nagyságos asszony, hogy túljárt a hatóság szemén, a barátnéja eszén s a kapu alatt drágábban vehette meg azt a fogyasztási cikket, amit a hatóság keze olcsóbban kínált neki. így lévén a helyzet, nincs más megoldás, mint a tömegfogyasztási cikkek terén általános szigorúsággal fellépni. A kormány kötelessége az összes élelmi cikkek árának a maximálása, de nemcsak a termelők, de a fogyasztók érdekeit is szemmel tartva, kimondván azt, hogy te termelő ennél magasabb áron nem adhatod; te viszonteladó csak ennyi hasznot számíthatsz, akár a pénzpiacon a 8 °/„. Másfelől az egyes városok, a politikai községek térjenek át egy kis nemzetgazdasági tevékenységre. Ne csak árt szabjanak meg s rendőrt állítsanak a kofa mellé, de mint termelők és kereskedők, nyissanak mészárszéket, élelmezési boltot s keljenek így bírókra az eladók, a termelők kapzsiságával szemben. Hadd legyen verseny ne csak az áremelés, de az árapasztás terén is. Losonc városa már árúi tengeri halat, már termel konyhakerti cikkeket, de mindez csak egy csepp víz a tengerbe. Tessék Budapest, Karánsebes mintájára arról is gondoskodni, hogy miként élhessenek meg az adófizető, piacra szoruló fogyasztók, az üzletet fentartó, pénztközvetitő tisztviselők, gyári munkások. A háború sok bajt hozott a nyakunkba; de az élhetetlenségünk, a nembánomságunk, az úrhatnámságunk csak tetézte a bajok sokaságát s úrrá tette felettünk, fogyasztók felett a lelketlen üzérkedést, a könyörtelen spekulációt, a termelők, eladók, kartelek szívtelen garázdálkodását. (Folytatjuk.) Scherer Lajos. Ki hajlandó egy köztisztviselőnek havi 100 koronáért teljes ellátást adni? Ajánlatokat a kiadóhivatalba kérek küldeni.
