Losonci Ujság, 1915 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1915-01-07 / 1. szám
X. évfolyam 1. szám. Megjelenik minden csütörtökön Losonc, LOSONCI ÚJSÁG A LOSONCI VÁLASZTÓKERÜLET FÜGGETLENSÉGI ÉS48-AS PÁRTJÁNAK HIVATALOS KÖZLÖNYE ELŐFIZETÉSI ÁRAK HELYBEN: ■ Községek, egyesületek, tovfibbí . ? , p , „ , F?flvreVre I 4 K — I. m Mógrádmegyel Tanítók és Körjegyzők Egyesülete taglal részére részét ületö minden k ö z ° m é n y * n t é zt nd 5. Negyedévre......................................2 K — I. ® évI előfizetési díj 5 korona KIADÓHIVATAL > E^ész évre V,DÉKREl 10 K - » J Egye. szém éra 20 fillér. ■ Negyedévre* I * ! ! ■ Hirdetések jutényo. érőn vétetnek fel a k.adóhlvata.b.n. , Hjeljes jelentőségében értékeljük, hogy magyar miniszterelnök Ausztria felé fordulva két követelést állít föl: először azt, hogy a magyar nemzetnek a háború során tanúsított csodálatos magatartása után szűnjék meg minden olyan őrült feltevéc mmthr- y ilyen nemzetnek lehe- /etlen vágya, aspirációja, ;e, mely nem volna össze a monarchia nagyhatalmi felfogott érdekével és r , hogy a magyar nemzc áboruban kipróbált hüs maga jutáin rr*. * +* * Q rr £ c* r*a1jr; f ' kétségtelenül és energia. £ bennünket g fán politikájától elválaszt, a léről is szívesen elismerj És amiko ca pihen, nem is próbáljuk o/uainonkérni a miniszterelnöktől, hogy mit és mennyit kell értenünk újévi beszéde alatt. Tisztában vagyunk vele, hogy az egységes magyar nemzeti állam kiépítése dolgában ezentúl is szakadékok fognak bennünket elválasztani. De nem keveseljük még azt a minimumot sem, melyet maga szabott meg újévi beszédében s melytől többé el nem távolod hátik. A kiegyezésben biztosított paritás s a magyar nemzet egyéniségének szabad fejlődése, legalább a Deák Ferenc művének keretében programmja és követelése immár gróf Tisza István miniszterelnöknek, tehát kétségtelenül a munkapártnak is. És ha gróf Tisza István az osztrák centralista áramlatok nyomása alatt még a saját kilences bizottsági programinjat se valósíthatta meg, most pedig ugyanezeknek az áramlatoknak minden elkövetkezhető megmozdulását már eleve közveszélyes őrültségnek bélyegzi, igenis hinnünk kell, hogy nem szélmalom ellen harcol, hanem ismeri a centralista törekvéseket és föl is fogja venni ellenük a harcot. Ma be kell érnünk a férfias szóval, de várni fogjuk és számon kérjük a férfias cselekedetet is. Ä Vöröskereszt-Egylet hangversenye. Kellemesen töltötték el a Sylvester-estét azok, akik a losonci Vöröskereszt Nőegylet rendezte hangversenyen megjelentek. A hangverseny este 8 órakor kezdődött, programmját városunk közönsége a meghívókból ismeri, a mi tisztünk tehát csak a beszámolás. Minden szereplő derekasan megállta helyét s igazán nem tudjuk, kit dicsérjünk inkább: a Schimczik karmester kitűnő vezetése alatt álló katonai zenekart-e, amely két ----^»r.nvifárwt adott elő és egy hegedűin eg, de az így eioam előnyösen kárpótolta a hangverseny közönségét Bucsek-Békésy József operaénekes, a harctérről betegen hazajött művész, aki lekötelező szívességgel bocsátotta rendelkezésre kipróbált tehetségét, melyet a közönség többszörös lelkes tapsa hálásan ismert el. Művészi előadását Ungváry Attilla budapesti kereskedelmi iskolai tanár kisérte zongorán. A hangverseny után a Vigadó nagytermét étteremmé alakította át a figyelmes rendezőség, hogy a közönségnek az újévre való várakozását kellemesebbé tegye. 11 órakor újra felgördült a függöny s a régi esztendő méltó befejezéséül a szeretet munkáját láthattuk egy csatatéri kötözőhely képében, mig az éjfélkor bemutatott második élőkép az uj esztendő szeretetmunkáját, a két kis angyal kíséretében megjelenő Békét ábrázolta. A hallottak és látottak megnyitották a sziveket. A losonci helyőrség parancsnoka, Wimmer alezredes német beszédében a «Viribus unitis»-nak nem az osztrák és magyar vonatkozását domborította ki, hanem azt fejtegette, hogy nagy szövetségestársunknak, a németeknek, ennek az igazán kulturnemzetnek erejével egyesülten el fogjuk érni azt, amit el kell érnünk, a győzelmet. Szép beszédére a polgárság nevében Sörös Béla ref. lelkész adta meg a visszhangot, aki még a szláv népeket sem akarja a barbárizmus vádjával illetni, mikor egyfelől a kalmár szellem, másfelől a cárizmus akadálya a kultúra elterjesztésének; a győzelem pedig csak azé lehet, aki a kultúra érdekében harcol. Kiemelte a sorsnak azt a csodálatos fordulását, hogy a hajdani nagy kulturnép, amelyről mi azt hittük, hogy alszik: a törökség, megmutatta, hogy ébren van és ma ő is segit nekünk, hogy a mai kulturnemzeteket legyőzzük és magunknak a békés kulturális fejlődés lehetőségét megszerezzük. A beszédek nyomában keletkező lelkes hangulatot emelte a helyőrség zenekara, amely mindaddig játszott, amig a közönség két óra után szét nem oszlott. Ma, amikor a szép est már csak emlékként él bennünk, kötelességünk azokra gondolni, akik ezt az élvezetet nekünk megszerezték. Elsősorban kell említenünk özv. Bogya lánosné úrnőt, akinek igazán minden gon-> -.nr,ő cehesülgy LajOS iuiiui, u:.. ... a hangverseny sikerének előkészítésére fordította. Hálás elismerés illeti azonkívül az élőképekben szereplő özv. Marton Jánosné és Brunowszky Rezsőné úrnőket is. Másrészt azonban gondolnunk kell azokra is, akiknek javára ezt a hangversenyt rendezték: a sebesült katonákra. Az uj esztendő első perceiben rájuk gondoltunk, ne feledkezzünk meg róluk ezután sem. Sz. K A háború adomái. A gyetvai ak. — A gyetvai katonákról száll a hir hozzánk. Csomó adoma; zamatos jóizü valamennyi. Még a háború elején, akkor történt, amikor csapataink valahol Lublin felé messze benn jártak Oroszországban. Mentek-mentek napokon át a gyetvai legények, bírták a járást, hiszen hozzá vannak szokva. Csak a vidék nem tetszett sehogysem. Mondogatták is egymás közt: — Miféle feneország ez ? Se falu, se korcsma? Gyerünk vissza fiuk ebből a nyomorult tartományból! — Ez már valami, — ujjongtak aztán, hogy az első orosz csapatokat meglátták. Hogyne, hiszen nemsokára elemükben lehetnek. Jókedvvel feküdtek a rajvonalban. — Hű, de sok szép kabát, — gusztálták hangos szóval a muszkák zöldes köpenyegét — abban már jó lenne a hegyeken juhokat legeltetni. Rohamra vezényeltek végre. Vígan ugráltak fel valamennyien. A hosszú fekvésben már
