Losonci Ujság, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1913-03-13 / 11. szám
A LOSONCI VÁLASZTÓKERÜLET FÜGGETLENSÉGI ÉS48-AS PÁRTJÁNAK HIVATALOS KÖZLÖNYE ELÖFIZCTÉS'AaAKn^BEN: ■ Községek, egyesületek, tovíbbfi a ? , SZERKESZTŐSÉCi . Félévre.............................................4 K - f. m Nőgrádmegyel Tanítók és Kö; jegyzők Egyesülete tagjai részére részét Illető minden közlemény Intézendő. Negyedévra........................................2 K — f. m évi előfizetési díj 5 korona. ■ KIADÓHIVATALi VIDÉKRE, ■ Effves szán ára 20 fillér ® Losonc, Kublnyl-tér 11., hová az előfizeté-Egész évre........................................10 K — f. w m sek, hirdetések, mindennemű pénzkülde-TMévre.............................................5 K -- f. Hirdetések jutányos áron -tétetnek fel a kiadóhivatalban. mények és a lap szétküldésére vonalköz« Negyedévre..................................2 K 50 f. ■ m felszólalások intézendók. Vili. évfolyam II. szám. Megjelenik minden csütörtökön Losonc, 1913. március 13. Március 15. Kétszer huszonnégy órán belül már egy egész csomó ünnepély zajlott le széles ez országban a szabadság jegyében. Negyvennyolc órán belül már alig lesz kisdedóvós gyermek, ki a «Talpra magyar» szivet-lelket dagasztó sorait kipirult arccal, csillogó szemekkel el ne szavalta volna megint. Ott leszünk ismét mindannyian. Valahány szobor, valahány emlékkő vagy régi sírkereszt csak vonatkozásban is áll a nagy időkkel, mind meglesz koszoruzva és mindegyik lábánál elzeng egyik lelkes honfitársunk egy-egy dicsáriádát, mely telve lészen lelkesedéssel és lelkesítéssel, jóhiszemmel és kapacitációval, hogy ezen a napon örülnünk kell, vigadnunk kell, hogy e napon hadd szóljon a zene, hadd nyíljanak meg a torkok, mert e nap a magyar örömnapja, melyen mámorosnak kell lenni a szabadság szelétől és félrevetve minden gondot, honfibút és keserűséget örülni kell. És ha majd kétszer huszonnégy óra előtt pár órával, sőt ezután is magad köré tekintesz jó magyar, tán hinni is fogod, hogy még tényleg nincsen veszve minden. Látni fogod, hogy levett fö- V£g§el tátott szájjal hallgatja a szobrok és fejfák előtt elmondott szép szókat mindenki és éljenez mindenki aztán, ha a szónok az emelvényről lelépett. Látni fogod, hogy a Kossuthnóta hangjaival körbejárja majd a várost minden polgár, énekelni fogja e dalt minden polgár és piros lesz az arca a lelkesedés pírjától mindenkinek. De te mindezt csak igy látni fogod. Mert hiszen mi se lehet természetesebb ennél. A hév, a lelkesedés magával rántja az embereket és alig hiszszük, hogy lenne ember, ki ezen a napon ne úgy gondolkodnék, ahogy mutatja. Pedig — sajnos — amint látszat csupán mindaz, amit ezen a szép napon tapasztalunk, amint önámitás tisztán nálunk na a szabadság ünneplése, éppen úgy kevés kivétellel mutatott csupán az a lelkesedés is, nem szakad a szív mélyéből, mely ez órákban sokak arcán pir-rózsákat fakaszt. A magyar meg nem ünnepelheti szabadságát. Látszat, képmutatás, hazugság, ha e napon teletorokkal kiáltjuk, hogy 1848 március 15-ike az a dátum, melytől e nemzet szabadságát, újjáéledését számíthatja, azét a szabadságét, melynek ma is élvezője. Az 1848-iki márciusi napok kétségtelenül megnyitották az addig csukva tartott ajkakat és azok az eszmék, — melyek azelőtt csak zárt ajtók mögött sugdolózva lettek meghányva-vetve és melyekért porba hullott bakópallóstól annyi magasztos gondolatokat magukban hordó fő, — nyíltan vallva és az egész országban merészen hirdetve e naptól kezdve lettek. A «szabadság, egyenlőség és testvériség» eszméje e naptól kezdve van nyíltan szőnyegen és tárgya küzdelemnek. Az is bizonyos és el nem vitatható, hogy az 1848-iki márciusi napokat követő hatalmas küzdelem méltó volt azokhoz, kik e szép eszméért azon a nagy napon nyíltan sikraszálltak és hogy az a csekélyke eredmény, melyet az országot megrengető, sok szép, de még több keserű emlékekkel teli titáni harc hozott, — ennek a napnak, 1848 március 15-ikének köszönhető. És ezért meg is kell ülni ezt a napot. De nem lelkesedéssel, nem örömmámorban éljenezve, de szomorúsággal, keserűséggel szivünkben; meg kell ülni különösen ma akként, amint meg kell hogy emlékezzünk minden évben október 6-ikáróI, amidőn zsarnoki kéz szoritá ki oly férfiainkból a lélekzetet, kik a márciusi eszmék által hevítve szabadságunkért kardot rántani mertek. Igenis meg kell ülnie minden magyarnak e napot. De nem azzal a hittel, nem azzal a meggyőződéssel lelkében, hogy ez az a nap, melyen a magyar szabadságra virradt, de azzal, hogy ez a nap nyitotta meg szemünk, miként kell nekünk szabadságunkért — mely ma sincsen még — síkra szállani. Össze kell gyűlnünk ezen a napon; beszélni kell e napon minden sírkeresztnél, melynek árnyékában nagy idők tanúja pihen, de e beszédeknek nem szabad a nagy és szép idők feldicsérésében kimerülni, de úgy kell szólni, hogy utánuk ökölbe szoruljon a kéz és keserűség, letiprás okozta könny gyűljön a szembe. Az ilyen beszéd igazi lesz. Ennek a beszédnek hallgatásánál lelkesedni fogunk. Tán nem mindanynyian, mint ahogyan ez a hivatalos ünnepélyeken szokás, de mindenesetre azok, kik e haza mai sorsával — mely minket a márciusi napokat megelőző időbe ragad vissza — megelégedve nincsenek és akik 1848 március 15-ikében nem a szabadság születésének napját, de az akkor történtekben csupán ennek szimbólumát látják. Polgárok! A választói névjegyzék most van készülőben. Most az ideje utána nézni mindenkinek: nem hagyták-e ki véletlenül a képviselői választó lisztából. Mert akit kihagytak ez évben — az a jövő évben nem rendelkezik választói joggal. Mivel pedig az ellenzéki embert nem szívesen veszik soha, jó lesz, ha mindenki utána néz a városházán. Bővebb felvilágosítással szolgál bárkinek a függetlenségi és 48-as pártkör elnöksége. Huszár fest, mos és tisztit. LOSONC, Kossuth Lajos-utca 10.
