Losonci Ujság, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1913-03-06 / 10. szám
1913. március 6. LOSONCI ÚJSÁG 5. oldal. A pécsi fényképészeti kiállításon városunkból Krúdy Pál városi számvevő, Beheim Imre dr. ügyvéd és Gergely Ferenc posztógyári hivatalnok, amatőrök vesznek részt. Uj könyvek. Az Egyetemes regénytár kiadásában Crocker: A bűnbak cimü könyve jelent meg, melynek ára 2 K 40 f. — Az Athenaeum könyvtár legújabb 17-ik kötete Anatole France: Az istenek szomjaznak. Egyegy kötet ára 1 K 90 f. — A budapesti színházak műsordarabjai: Lengyel: Róza néni, 3 K. Szomory: Bella, 3 K. Knoblauch: Faun, 2 K. Ruttkay: Első' és második, 2 K 50 f. Liste: Az erinnysek, 60 f. Lux Terka uj regénye a Meseország, 4 K. Simon Vilmos, a Pesti Hírlap haditudósítójának könyve A török harctérről, 2 K 60 f. Staub L. curiai biró: Magyar magánjog tételes jogszabályok gyűjteménye 12 K. Malatinszky Fanny Szakácskönyve, az Orsz. Nőképző-Egyesület főzőiskolájából 7 K. Kaphatók Kármán Zsigmond könyvkereskedésében, Losoncon. fl KÖZGAZDASÁG fl A természeti erők értékesítése. Söpkéz Sándor országgyűlési képviselő, műegyetemi tanár a napokban Nagyváradon a városháza közgyűlési termében előadást tartott fenti cimen. Söpkéz Sándor bevezetésül kijelenti, hogy a természeti erőknek lehető legtökéletesebb értékesítése elsőrangú feladat, mert a korlátolt természeti erők mellett csak nehezen lehetséges az emberiség napról-napra növekedő erőszükségletét kielégíteni. Másrészt a természeti erőknek lehető jó kihasználása biztosítja legjobban a modern termelés alapját alkotó olcsó erőforrást. A napjainkban rendelkezésünkre álló legfontosabb természetes energiaforrás a szén. A szén energiakészletét azonban a kazán és gőzgép céljaira csak nagyon tökéletlenül tudjuk kihasználni. Legtökéletesebb gőzgépeink és kazánjaink mellett ma sem tudunk a szénenergiából 15—16%-nál többet értékesíteni. Ha azonban a szenet gázalaku tüzelőanyagokká alakítjuk át, a gázgépet, a hőenergiát sokkal nagyobb ökonómiával alakítjuk át mechanikai munkává. Másrészről a szén elgázositásakor az értékes, más célokra szolgáló melléktermékek egész sora keletkezik, a kátrányon, a benzolon kívül: ammoniumszulfát, amely kitűnő műtrágya. A szénelgázositásra felhasználhatók az olyan kisebb hőértékü szenek is, amelyek különben — tekintettel a szállítás költségeire — alig használhatók. Ezek a körülmények adják azt a magyarázatát annak, hogy újabban a szén elgázositásában keresik a szénenergia tökéletesebb értékesítését. Elektromos munkaátvitellel a fogyasztás, a termelés teljes centralizálása mellett tetszőleges módon decentralizálható. Miután tehát nem a gazdasági élet múló jelenségei, hanem a természeti erők jobb értékesítése állítja a modern termelésnél előtérbe a centralizált nagy erőtermelő központokat, kétségtelen, hogy amig erőszükségleteinket ama rendelkézésre álló természeti erőkből állítjuk elő, a centralizált nagy erőközpontok fogják mindenha azok legjobb értékesítését biztosítani. Az előadási zajos tetszéssel honorálta Nagyvárad közönsége. Az Általános bankbizományi, ingatlanforgalmi, tudósitó és okmányszerző vállalat a mai drága pénzviszonyok mellett is képes amortizációs-, jelzálogkölcsönök szerzésére. Keres vevőt nagyobb birtokokra, köztük egy másfél milliós birtokra; házakra vevőt és eladót keres. Mezőgazdasági és varrógépei a legelső gyárakból valók. A vállalat szívesen fizet jutalékot azoknak, kik részére üzleteket hoznak. Méhitató. Dr. Vályi több államban szabadalmazott méhitatója díszoklevéllel lett kitüntetve a brckai (Bosznia) mezőgazdasági kiállításon. A méhitató rendelhető az Általános bankbizományi, ingatlanforgalmi stb. vállalat Fabriczy Béláné losonci cégnél. NYILTTÉR. (Ezen rovat alatt közlőitekért nem vállal felelősséget a szerkesztőség.) Alulírott ezennel kinyilatkoztatom, hogy Morhács Gyula fiam esetleges tartozásaiért semmiféle fizetési kötelezettséget nem vállalok. Morhács András losonci lakos, jelenleg Amerikában tartózkodó. A SZINÉSZLEÁNY Irta: Szekula Jenő. A szinészkisasszony a ruháit rendezgette, miket ruhakosarakban hozott utána egy parasztfiu. Az asztalon fojtó illatú petróleumlámpa égett, az alacsony mestergerendák szinte érintették hajfürtéit, ha lábujjhegyre ágaskodott. A bútorzat egyszerű volt és parasztos, a falon egy ócska szinehagyott olajnyomat, még nem volt ideje, hogy jobban megnézze: talán Petőfi halálát ábrázolta, amint szive vérével rajzolja bele a csatamező homokjába ezt aszót: «hazám!» Vájjon milyen lesz az idei telem — suttogta a szinészleány fázósan és elmemerengve, mig leült az asztal mellé és egy pillanatig reszketve, szinte eszelősen bámult maga elé. A benyílóban egy vén cipészmester kaptafán kovácsolt, egy ezüstös hajú, terebélyes asszonyság szapult és tanitgatott valami maszatos képű cselédleányt, aki meglapulva, ijedt engedelmeséggel hallgatta. Az alacsony lámpa fénye, a hangok, az inasgyerek halk nótázása átszürődött a szinészleány szobájába, aki második napja albérletben lakott itt. De felriadt mégis álmodozásából: — Ez lesz tehát uj környezetem — suttogta maga elé elmerengve. De a hangjában nem volt sem szemrehányás, sem szomorúság. Kun Saroltának hívták, az erős szüzek nemes és nagyratörő fajtájából, alakja karcsú volt és igéző, még fiatalabbnak mutatta koránál, de erős és hajlékony is, mint az acél. Még nem tudta mi a szerelem, bár már kiraboltnak és megcsalottnak érezte magát. Még növendékleány korában adta el az anyja, vagy ő adta magát el az anyjáért. Egy bankpénztárnok vásárolta meg, — olcsón — úgy tört reá, mint faun a kelepcébe került najádra s bizonyára sejtelme sem volt, mily nemes kincset szorongat a karjában. De Kun Sarolta lelkére nem volt nagyobb hatással ez a viszony, még csak áldozatnak se tekintette, csak valami szükséges rossznak, amin, az ő pályáján, szegény leányoknak előbb vagy utóbb keresztül kell mennie. A pénztárnoknak is kiadta az útját hamar, mihelyest egy kis lélegzethez tudott jutni: Ne álljon az utamba! — mondta a pénztárosnak, aki már formálisan beléje szeretett, sőt a kezét is megkérte. — Nem tudom szeretni. S ha barátnője is voltam magának, a felesége nem lennék soha, soha. Kiadta tehát az útját, de utána nem következett senki; bár tavaly, úgy emlékezett, ábrándozásra indította egy ulánushadnagynak kék szeme, de azt is hamarosan kiverte a fejéből. Mert gróf volt ugyan, de nagyon szegény s nem hevitették nemes érzések, csak futó kaland kellett ennek is és ingyenszerelem. A szinészleány összerázkódott. Az alacsony ablakon át kitekintett a sötétbevesző folyóra, mely halottfehéren siklott el a kisvárosi füzesek alatt. — Gyűlölöm a férfiakat, — mondotta kábultan, de fennhangon, mintha a rivalda előtt beszélne. S összehúzta a nyakát, melegen, fehér pamutbluza alá, amit szívesen vett föl otthon hűvös, őszi estéken. De ábrándozásában hirtelen megriasztotta háziasszonya, aki benyitott most az ajtón: — Nem parancsol-e teát kedves ? — kérdezte falusias barátsággal. Szívesen megfőzöm. A szinészleány nemet intett a fejével. Némán, komoly méltósággal, mintha festett korona lenne most is a fején, mint «Stuart Máriában». — Akkor bocsásson meg, hogy zavartam — felelte a terebélyes iparosasszony, aki fajtájának a makacs nagyratörésével szeretett volna ezzel a finom pesti leánnyal komolyabb barátságba elegyedni. Kun Sarolta magára maradt a ruháival és álmaival. Az utazókosarak tartalmát apránként szétterítette a székekre és az ágyakra. A szoba megtelt ruhákkal, kalapokkal. Ez a fehér muszlin már nagyon foszladozik. Már csak a színpadon lehet viselni. Még egyszer kimossák, azután vége. Zsandárkék grenadinruháját még elhordhatja ősszel. Égszinü selyemruhája, hímzett diszitéseivel még szép, de már kinőtte egy kissé és inkább estélyekre való kosztüm. Rakosgatta, rendezgette ruháit átható gonddal, mig ajka összeszorult s lelkét valami néma fájdalom fogta át. — Ezek a ruhák néma tanúi becsületességemnek — gondolta. — Ha rossz lennék, mint a többiek ... Nem folytatta. Szeretett még maga előtt is, vagy ha a tükörbe nézett, a megközelíthetetlenség és a szűzies tisztaság szerepében tetszelegni. A bankpénztárnok el volt felejtve régen. Vagy talán nem is gondolt rá soha ? Azután a kalapokat bírálta meg leányos szeretettel: — Fehér kócsagomnak kihullott a szála — búgta a szinészleány. — Tavaly még száztizenegy szál volt, most alig van már belőle
