Losonci Ujság, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1913-02-27 / 9. szám

1913. február 27. LOSONCI ÚJSÁG______________ 5. oldal. Az aljárásbiró sajtópöre. F. hó 22-én tartották meg az esküdt­széki főtárgyalást a budapesti kir. bün­tető törvényszéken abban a sajtópörben, melyet ifj. Beniczky Kálmán kir. albiró indított Schwarcz Simon ellen Az Est «Garázdálkodó albiró» cimen megirt cikke miatt. A tárgyaláson ifj. Beniczky Kálmán dr. Bállá József fővárosi ügyvéddel, Schwarcz Simon pedig dr. Fried Lajos fővárosi hírneves ügyvéd, volt ország­­gyűlési képviselővel jelent meg. Mielőtt még az esküdtszék megala­kítására került volna a sor, az elnöklő dr. Mikovich biró felhívta a feleket, hogy igyekezzenek módot találni az ügy békés elintézésére s e célból a tárgya­lást 10 percre felfüggesztette. A szünet alatt tényleg létre is jött az egyezség, mely szerint Schwarcz Simon hajlandónak nyilatkozott az inkriminált közleményt a maga részéről revokálni s egy ily értelmű nyilatkozatot az Estben közzétenni. Mikovich elnök a tárgyalást újból megnyitva, a vádlottat hivta fel nyilat­kozattételre, ami a fenti értelemben megtörténvén, Beniczky albirót meg­kérdezte, hogy megnyugszik-e a vádlott Schwarcz Simon lojális nyilatkozatá­ban. Beniczky igenlő válasza után ki­hirdette a törvényszék a végzést, mely szerint az eljárást ez ügyben megszünteti. DIVATLEVÉL. Vége a farsangnak, a bálok rózsaszín köde szertefoszlik, vége az Ezeregyéjszaká­nak. A báliruhák izgató, nagyszerű problémá­ját immár ki kell kapcsolnunk — egy kis melancholiával bár, de mégis vígan — a hideg, friss tél jókedve dérit s már a dél­utáni séta- és vizet-kosztümökre gondolunk. Mai levelünkben két igen csinos, disz­­tingvált toalettet mutatunk be olvasóinknak, melyek különösen sudár termetekhez igen jól illenek. A termet graciózitását emelik, természetes báját és könnyedségét teljesen kifejezésre juttatják. Az első délutáni toalett posztóból vagy — ha különben elegánsnak akarjuk — se­lyemből is készülhet, ez utóbbi esetben nyári hivatalos látogatások alkalmából, ké­sőbb ízléssel átalakítva, mint utcai ruha sétáknál és bevásárlásoknál is viselhető. E kosztüm rendkívül előkelő és ára mégsem túlságosan magas. A derék egy kissé lazán van tartva s elől széles sálgallérszerüen van díszítve. A fehér állógallért elől matrózgallér köríti. Ez utóbbi hegyes, vagy kerek szabású lehet, selyemből készül, színe az alapanyaggal harmonizál. A sálgallér elől záródik, de fichuszerüen is szabható. A gallér szélén egy sor tűzött vagy hímzett diszöltést he­lyezünk el. A gallér két része között levő betét szintén fehér szinü s közepes fehér, behúzott gombok díszítik. Az ujjakat két­féleképen szabhatjuk; vagy egész hosszúra és szűkre, vagy háromnegyed hosszúra. Ez esetben az ujjak posztókézelőben végződ­nek, ezt pedig fehér csipkéből készült fo­dor szegélyezi. A fodor majdnem csuklóig ér. A derekat a kabáttól ráncokba rakott, selyemöv választja el, amely kissé húzott is lehet. A kabátot ferdére szabott selyemből készítjük. Az alj tunikaszerüen készült, há­tul a kabátban folytatódik és köröskörül selyempánt disziti. A tunikára elől áthúzott gombokat applikálunk, jóval nagyobbakat mint a derékra. Az alj egészen hosszú, földig érő, annélkül azonban, hogy a földet súrolná. Ez egyszerű és finom toalettet kis se­lyemkalap egészíti ki stílusosan. A kalapot tolldisz vagy szalagcsokor disziti, színben a ruhával harmonikusan. A nyak köré igen jól illenek a most oly divatos toll, vagy chenilleboák. Másik kosztümünk egyszerűbb, ára is mérsékeltebb, de szintén igen elegáns, sé­tákra kiválóan alkalmas. Előnye a másikkal szemben, hogy fiatal leányok is viselhetik. Csikós posztóból készül. A derekat a nyaknál fehér selyem betét disziti, amely részben hímzéssel, részben csipkeszövettel van bevonva. A betét kivá­gása szivalaku, két oldalt szövetpántok szegélyezik, amelyek csipkeszövettel vannak bevonva úgy, hogy a szövetből egy három ujjnyi széles szegélyt — mintegy keretül — szabadon hagynak. A ráncokba szedett fe­hér állógallért egy kerek hímzett biais kö­ríti, amelyhez a betét selymén kis tarka selyemcsokrok sorakoznak. A derék két szárnya elől egymásra fektetett és láthatat­lanul záródik. Az ujjuk egész hosszúak és szükek. Húzott vagy rakott csipkediszben végződnek. A csipkedisz felső és alulsó ré­szét szövet-biais választja el. De szabhatjuk az ujjakat rövidre is és csipke helyett hím­zett, lapos kézelővel fejezzük be. Az alj: áthajló tunika, amely elől nyitott s valamivel rövidebb mint hátul. A nyíláson sötét selyem alsó tűnik elő, amely hosszabb a tunikánál s egy bojtban végződik. A ter­methez simuló alj nem nagyon szűk, bokáig érő, a lábak szabadon maradnak. E kosztümhöz már — a változatos kalap­divathoz képest — kissé széles posztókala­pot hordunk, selyem vagy bársony szalag­­disszel. Kicsiny és nagy, keskeny és széles, lapos és magas formák egyformán viselhetők, az egyetlen szabály, amely kánonként húzó­dik végig a divat egész területén, az egyes részek harmonikus összeillése. A teljes össz­hang a ruhadarabok közt, a termet, arcszin, a hajzat tekintetbevétele, a legaprólékosabb részleteknek teljes harmóniája a legfonto­sabbak s ezen belül teljes szabadság az egyéni Ízlésnek: ez minden divat ideálja. Elsőrendű élövirág-terem Ulip István Losoncz. (Rákóczi-utcza.) Telefon 123. Telefon 123. ízléses munkáért több­szörösen első dij^Jckal kitüntetve. Á kis leány gyilkosa. A naiv újságolvasók most ismét össze­csaphatják a kezüket és szörnyülködhetnek egy verset azon, hogy egy 22 éves suhanc milyen elvetemültséggel, milyen kegyetlen­séggel és milyen nyugodtsággal tudta egy 8 éves kis leány nyakát elvágni. Mohón falják az emberek az ujságsorokat, hogy a kis leány még köszönt is a gazembernek és hogy a köszönésre a felelet az volt, hogy megvillant egy hosszú kés és a kis leány vérében fetrengve terült el a földön. Megint akasztófát kiált egy csomó em­ber, megint ki akarja elégíteni bosszúvágyát és az adó magassága és a rossz gazdasági viszonyok hatása alatt összegyülemlett ke­serűségért és elégedetlenségért sok ezer, máskor békés polgár. És ez a nagy népesküdtszék nem veszi tekintetbe, mint máskor sem, az enyhítő körülményeket. Nem látja meg azt, hogy a gyilkos vallomásában arra is hivatkozott, hogy 22 éves létére, teljességében fiatal életerejének éveken kellett nélkülöznie, mert nem kapott soha munkát. Százszor vissza akart térni a becsület, a munka útjára és mindenütt zárt ajtókat talált és elutasító ar­cokat látott. Talán igaz ennek a vallomásnak ez a része, talán nem. Talán ebben a 22 éves suhancban egy Lombrozó tollára méltó meg­rögzött gonosztevő lakik. De ha nem is igaz az ő esetében ez a munka után való vágyakozás, annál igazabb az a tény, hogy ma a fővárosban és az egész országban ezrével járkálnak a dolgos, erőskezü mun­­káravágyó emberek, akik számára nem nyílik meg a megélhetés kapuja. Az összes rendőrkapitányságok és közbiztonsági ható­ságok az egész ország területén elrettentő adatokat mondhatnak a bűncselekmények szaporodásáról. Nem az emberek romlottak meg, nem az erkölcsök durvultak el, hanem egész egyszerűen a munkaalkalmak keves­­bedtek, sőt szűntek meg egészen. A munkanélküliség szomorú teherként nehezedik rá az egész ország munkásságára. A munkanélküliség nemcsak azoknak a megélhetését nehezíti meg, akik teljesen munka nélkül állanak, hanem kihat az egész ország munkásságára is azzal, hogy a mun­kabéreket lenyomja és csökkenti. Egyszerűen akasztófát kiáltani egy 22 éves ember fejére akkor, mikor a nyomor vitte a bűnbe, még akkor sem szabad, ha az ember maga sem eszik minden nap ötször és maga sem ül kényelmes karosszékben. De különösen nem szabad akasztófát kiál­tani a jólét létrájának tetején pihenő embe­riségnek, amelynek igazán nem lehet fogalma arról, hogy mire képes a nyomor. Talán kissé merész az a tételünk, hogy a gyilkosságot nem is szabadna szigorúbb mértékkel mérni, mint a csalást és a lopást. Egy emberélet mindenesetre sokkal drágább, sokkal megbecsülhetetlenebb, mint akár­milyen nagy összeg, de a nagy csaló és a nagy siksasztó sohasom azért sikkasztanak, hogy ételük legyen, hanem inkább azért, hogy az étel mellé gazdag köritéket is ehessenek. A gyilkosságok történetében na­gyon kevés olyan bűntettre találunk, amelyre a gyilkost kényelmi szempontok kényszeri­­tették volna. Nemcsak Vicze Ferencről beszélünk. Vi­­cze Ferenc csak egy adat, csak egy kis

Next

/
Thumbnails
Contents