Losonci Ujság, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1913-12-25 / 52. szám
2. oldal. LOSONCI ÚJSÁG 1913. december 25. den és nem fog hiányozni annak hangoztatása, hogy a horvát többség hű a kiegyezéshez. Persze, hogy befelé mit gondolnak a derék honfiak magukban és mit tesznek ellenünk, — titokban kell, hogy maradjon. Mert ha kinyitja száját Skerlecz, repülni fog, de vele együtt kirepül aztán Horvátországból minden olyan is, mely minket eddig arra emlékeztetett, hogy drávántuli embertársainkkal egy ország vagyunk. Stürgh urat leszavazták az osztrák képviselőházban. Általános a vélemény még a munkapárton is, hogy hiába, az osztrákok finnyásabbak, mint mi vagyunk. Termésetes. Mert az, hogy lopott pénzeken hozassék össze többség, mely a nemzet akaratának nevezi magát, — Tisza szabadalma. Mindenki igy hát, ki e jogokhoz nyúlni mer, kell, hogy elvegye büntetését. Stürgh Tisza konyhájába akart betérni, de meg is égette a kezét mindjárt az ajtónál. Á csabai mandátum. Megírva az uj sajtótörvénytervezet szellemében. «Vesztegetés és terror győzött Békéscsabán», írja a Pesti Hírlap. Tisza István úr v. b. t. t. t. t. t. (inkább több «i»-t Írunk, nehogy egy «t» elmaradása miatt becsukjanak valótlanságot téve papirosra) kegyes volt elrendeltetni a választást Csabán. Pardon Békéscsabán. Bocsánat a szóbotlásért. Ez a választás arra nézve, hogy ki képviselje a város képét, meg is történt egy szép decemberi reggel, azt hisszük december 22-én. Tisza úr úgy intézkedett, hogy a munkapárt jelöltje, kit azután meg is kell választani (mert ha nem, baj lészen), Beliczey Géza nagyságos úr (bocsánat, ha tévedtünk a tilulálásban) legyen és megengedte, hogy mi ellenzékiek is jelölhessünk. Mi hát éltünk és a v. b. t. t. t. t. úr (tán elég «t»-t irtunk!) engedelmével és Purjesz Lajos egyszerű kis újságíró merészkedett fellépni Csabán. Na de mi se természetesebb, mint az, hogy megbuktunk. Elvégre lehet ez máskép? Csak nem fogunk komolyan Tisza úr ő excellenciája kegyével visszaélni és még tovább merészkedve arra vetemedni, hogy követeljük jelöltünk megválasztását? A választás ellen nem lehet kifogást tenni. Azért mondjuk, hogy nem lehet, mert ha megtennénk, becsuknának érte, ez pedig úgy se segíthet Purjesz úron. No de egész komolyan rendesen ment. Igaz, hogy Seiler úr elnök őmagassága (még nem tudjuk a választási elnök törvényes cimét, ezért bocsánat az esetleges tévedésért) komiszkodott egy kicsit az újságírókkal (a «komisz» szóért ezer talpcsók egymásután Seiler úr őmagassága lúdszerü talpnyulványaira, de nincs ennél jobb szó szótárunkban), de — de ez nem baj. Elvégre miért lenne baj. Nem történhetik azért Seiler úrral semmi, Huszár ha komiszkodott is. Ugy-e Tisza v. b. t. t. t. t. t. t. úr? Azt mondja a P. H. laptársunk, hogy itattak a munkapárton. Hát ez igaz. De kérem, — ki bírná ki a nagy hideget egy kis nyakolaj nélkül. Isten úgyse jól tették, mert ha nem tették volna, megfagytak volna a szavazóink, pedig-pedig kár lett volna azért a Purjeszért fagyhalált szenvedniök. Hogy ijesztgettek, terrorizáltak? Ez is lehet, de kérem: ki ijed meg a maga árnyékától? — Senki. Ki a másétól? — A félős, gyáva ember. Gyáva emberre pedig nincs szüksége az ellenzéknek. Az csak menjen. Beliczey 1063, Purjesz Ő05 voksot kapott. Természetes. Hiszen becsukna Tisza úr v. b. t. t. t. t. mindannyiunkat, ha másként lett volna. Á szerelmes ruhafestő tragédiája. Rálőtt kedvesére, aztán öngyilkos lett. Kiküldött tudósítónktól. Heutschy Sándor 32 éves kelmefestő hosszabb idő óta ostromolta szerelmével Oojnok Mária 20 éves cselédleányt, ki Lipták kertésznél szolgált. De forró szerelmi vallomásai siket fülekre találtak a leánynál, ki hallani se akart róla. Vasárnap délután négy óra tájt Kisfaluba igyekezett Gojnok Mária. Heutschy ezt megneszelte és utána vetette magát. A kisfalusi utón utói is érte a leányt. Gojnok Mari mindenképen szabadulni igyekezett a szerelmes fiútól és ezért előbb szép szóval kérte, majd szidalmakkal akarta rávenni a távozásra. Heutschy azonban nem tágított a leány mellől, de nyomon követte. Később veszekedni, majd dulakodni kezdtek egymással, mig végre a szerelmes festősegéd revolvert rántott és a lányra lőtt. A golyó a lány jobb arcát fúrta keresztül. A következő pillanatban Heutschy magára emelte a gyilkos fegyvet és halántékon lőtte magát. Eszméletlenül terült el a földön. Bódy és Takács rendőrök siettek a helyszínére s miután dr. Herz orvos első segélyben részesítette a leányt, mindkettőt a kórházba szállították. Heutschy útközben meghalt. A leány, — bár sebesülése súlyos — fel fog gyógyulni. Heutschyt beteg idegzetű embernek mondják, ki már több Ízben fenyegette Gojnok Marit agyonlövéssel. A szerkesztőség telefonszáma : 91. Alti valami hirt tud vagy közérdekű dologról értesül, közölje telefonon a szerkesztőséggel. Köszönettel vesszük. HÍREK KARÁCSONY. Csúf zimankós, ködös idő. A letarolt mezők nyílt sebeiket tárják fel, semmi lepel rajtuk. Szürke, sötét a láthatár, a szemnek léleknek egyaránt üdítő látványt nyújtó patyolatfehér hólepel sehol. Ilyen az 1913-as év fekete karácsonyának külső képe. S bent a lelkekben még sötétebb gondolatok kóvályognak. Ez az istenverte év utolsó porcikáig kiakarja élvezni mindazt a rosszat, kellemetlent, mit méhében rejtett. Mintha gonosz ördögök szállták volna meg az emberiséget, ember ember ellen, mint éhes farkasok támadtak s amit a buta vak sors talán letarolatlanu! hagyott, azt éhségtől elvásott fogaikkal megmarták. Ott ég a kopár, dísztelen fenyőfákon a rózsaszínbe vonó gyertyafény, ott ugrándozik idén is az ártatlan, az életben csak örömet találó gyermeksereg, de hol van a szülők örömtől sugárzó ábrázata?! Ez esztendő még az ünnepen kivirágozni szándékozó szeretetbimbókat is lefagyasztotta az emberi ábrázatokról. Nyomor, szenvedés, hiábavaló küzdelem, kínlódás a létért s embertársaink méltatlan irigykedése azok az ajándékok, melyek méltán foglalhatnának helyet az 1913-as év karácsonyfáján. Talán még gyermekeink is észrevehetik, hogy ime ez év Jézuskája minő szegény ajándékokkal kedveskedik az ő kicsinyeinek. Talán az ő ártatlan szivükben is megrezzen egy eddig ismeretlen húr, mely csalódást varázsol a várakozásokban. Talán ők is megérzik e rettenetes esztendő mostohaságát s bámész szemekkel tekintenek a szegényes karácsonyfa félig meztelen ágaira s gondolkodóba esnek, hogy vájjon mi lehet mindennek az oka. Majd ha felnőnek s olvassák a történelem idevágó lapjait s látják belőle, mennyi nyomor, tengersok fájdalom sarjadzott ki ez esztendőben, akkor talán megértik azt is, hogy miért volt a kis Jézuska oly mostoha abban az esztendőben az ő kedveltjeivel szemben s miért állott gondterhelt fővel a kivilágított karácsonyfa alatt a szomorú apa s miért volt oly erőltetett az édesanya fáradt mosolya! Nem is vártunk már ebben az esztendőben szebb s fényesebb karácsonyt. Sőt fest, mos és tisztit. LOSONC, Kossuth Lajos-utca 10.
