Losonci Ujság, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1913-12-18 / 51. szám
2. oldal.____________________________L O SONCI ÚJSÁG 1913. december 18. Szeretetvendégség. Az ág. hitv. evang. Nőegylet teaestélye. Kedves és szórakoztató estét nyújtott a meghívottaknak a lutheránus Nőegylet múlt szombaton a tanítóképző tornatermében. Még nyolc óra se volt, amidőn már úgyszólván teljesen megtöltötte a közönség az estély színhelyét, várva az igen érdekesnek és szépnek ígérkező műsorra, melynek nyitányát — a 100. zsoltárt — az egyházi énekkar énekelte. Ezután Wolf József lelkész tartott szabad előadást arról, hogy kell olvasnunk, utána pedig Ehrhorn Jánosáé, posztógyári mérnök neje gyönyörködtetett néhány énekszámmal Zorkóczyné zongorakisérete és Thaisz Lajos hegedüjátéka mellet. A műsor 5. pontja Klaár Vilmos szavalata volt, ki Fejes István, «Jézus a tengeren» c. költeményét adta elő, ezt Thaisz és Zorkóczy Edéné gyönyörű zeneszámai követték, mig végül a zárének következett Rónay karnagy vezetésével. A hangverseny után, mely tiz óra tájt ért véget, — az egyesülethez tartozó leányok teát szolgáltak fel. Majd megkezdődött a tombola igen szép nyereménytárgyakkal. A főnyereményt Kujnis Gyula egyházfelügyelő vitte el egy 100 koronát érő könyv alakjában, melyet az egyletnek azonnal visszaajándékozott. A publikum 11 óra után oszlott szét egy kellemesen eltöltött este emlékével. A rendezés kifogástalan voltáért az egyesület elnöksége és tagjai elismerést és köszönetét érdemelnek. Bucsuzás. A Losonci Dalegylet választmánya és működő kara f. hó 7-én délelőtt a helybeli állami elemi iskolában búcsúzott el szeretett karnagyától, a nyugalomba vonuló és városunkból is távozó Izák Jánostól. A dalegylet ez alkalommal rótta le irányában tiszteletének és hálájának adóját ama közhasznú, eredményes tevékenységéért, melyet ő városunkban a dal- és zenekultúra terén hazafias, önzetlen törekvéstől sarkalva, szakképzett egyéni teljes erejével közmegelégedésre kifejtett. E gyűlésre úgy a választmányi, mint a működő tagok csaknem teljes számmal jelentek meg, akik között ott voltak: Kovács Ferenc kir. közjegyző, Margócsy József, Draskóczy Zsigmond, Laczek Gyula, György Lajos, Thaisz Lajos, Filo Lajos, Breznay József és még számosán a működő daltársak közül és Kudlák Pál ózdi társulati tanító, mint vendég. A gyűlésen elnöklő Hábor Sándor, a dalegylet igazgatója, tartalmas beszédben méltatta a távozó Izák János érdemeit, — majd átnyújtotta neki a dalegylet emlékajándékát, egy díszes ezüst szivarszelencét, melyen ez a felírás olvasható: «Izák Jánosnak, 1913. dec. 1. - A Losonci Dalegylet.» Az elnök nagyhatású beszéde egész terjedelmében a következő: «Igen tisztelt Uraim ! Nem a rendes választmányi ülés, avagy a rendes dalpróbák megtartása gyűjtött ma össze bennünket, hanem az a meg nem változtatható körülmény, hogy szeretve tisztelt karmesterünk a közpályán töltött hosszú szolgálati idő után nyugalomba vonulván, körünkből végleg távozik. Eltávozik ... és mi búcsúzni vagyunk kénytelenek tőle, kivel oly hosszú időn át a legmelegebb barátságban éltünk. Fáj a távozás, fáj az elválás ! nem azért, mintha uj környezetében nem találna hasonló jó barátokra, hanem azért, mivel nélkülözni leszünk őt kénytelenek. És most hozzád fordulok kedves barátom ! Szeretett karmesterünk ! Hidd el, nem olyan, könnyű dolog ám az, ha valaki jóbarát, — egyesület szeretve tisztelt vezetőjét örökre elveszíti. Mi már annyira összeszoktunk, annyira egymáshoz nőttünk, hogy szinte gondolatban is nehéz megbarátkoznunk azzal a tudattal, hogy a mi kedves jóbarátunk, dalegyesületünk lelke, az igazi testvér és daltárs itt hagy bennünket. Ámde nem rajtunk múlik távozásod. Hisz ha tőlünk függne, soha körünkből ki nem ragadhatna semmi hatalom. Van a mi barátságunk és ragaszkodásunk hozzád olyan törhetlen, hogy ellenállhassunk a kiragadó kisértéseknek; de hát a Te távozásod amilyen fájó mireánk, épp oly kívánatos Te neked, ki hosszú közszolgálatod után jól megérdemelt nyugalomra vágysz. És csakis ez az egyedüli körülmény, mely enyhíti a mi fájdalmunkat. Távozásod alkalmából fogad szívesen a mi szeretetteljes «Isten veled » üdvözletünket — és vidd el magaddal kifogyhatatlan utravalóul a mi szeretetünket — és hadd a Tiédet minekünk barátságod zálogául. — Köszönjük neked kedves jó karmesterünk jó barátságodat, köszönjük neked igaz szivedet — és azt hiszem, dalegyletünk minden egyes tagjának nevében szólok, amikor azt kívánom neked tiszta szívből, hogy az Ég áldása kisérje minden léptedet! És ha jól megyen sorod, ne feledkezzél meg rólunk sem és jusson eszedbe nem egyszer, sem százszor, hanem számtalanszor, hogy mi mindvégig barátaid maradunk. Kérlek, fogadd tőlünk e csekély emléktárgyat igaz szeretetünk és barátságunk zálogául. Az Isten sokáig éltessen! A jelenvoltak e meleghangú beszéd végeztével lelkesen éljenezték és szívből fakadó jókivánataikkal halmozták el a távozó karnagyot, aki az alábbi bucsuzó-beszédben meghatottan köszönte meg a dalegylet ajándékát, ragaszkodását és jókivánatait. — Izák beszéde. «Igen tisztelt választmány! Kedves daltársaim ! Nagyon köszönöm, hogy alkalmat adtak arra, hogy a Losonci Dalegylettől személyesen elbucsuzhassam. Többet nem mondhatok, mint amennyit lemondó iratomban említettem, hogy karmesterségem alatt teljes erőmből igyekeztem azon, hogy Losoncon a dalegylet részéről állandóan hangozzanak hazafias dalaink és szép magyar népdalaink. Ez úgy volt itt régebben is Kovarcz idejében, akkor is, amikor én Losoncra jöttem. Akkor Thaisz kollegám vezette a dalegyletet, akitől aztán én vettem át a dalegylet vezetését. De még mielőtt karmesterré választottak volna, igyekeztem támogatni és erősíteni a dalegyletet részint azzal, hogy a dales'élyek egyes pontjaiban közreműködtem, részint azzal, hogy beálltam közkatonának, azaz rendes dalosnak s a próbakőn úgy vettem részt, mint a többiek. És szükségesnek is tartottam, hogy Losonc hangos legyen a magyar dalolástól, nem azért, mintha félteni kellene az őt körülvevő nemzetiségi elemektől, hanem azért, mert Losonc nagy vidékre van hatással. Nagyon köszönöm azt a bizalmat, melyet belém, mint karmesterbe hosszú időn át helyeztek, nagyon köszönöm ezt"á kedves ajándékot, amely emlékeztetni fog az együtt töltött időre, arra a harmóniára, melyet ez idő alatt fentartottunk. Miután még a betegsége miatt meg nem jelenhető dr. Valihora János apát-plebános üdvözletét Kishont! Pál daltárs tolmácsolta, a gyűlés a távozó karnagy éltetésével véget ért. Egy jelen volt. A besztercebányai kereskedelmi és iparkamara közgyűlése. A besztercebányai kereskedelmi és iparkamara f. hó 12-én szepesszombati Fllttner Károly elnöklete alatt közgyűlést tartott. Az einöki jelentések során tudomásul vette a közgyűlés a kereskedelemügyi miniszter leiratait az 1914. évi kamarai költségvetés jóváhagyása, az 1914—16. évi adókivető bizottságok felerészének a kereskedők és iparosok sorából való kineveztetése,. a cs. és kir. udvari szállítói cim használata és az ipari munkásoknak mezőgazdasági munkára ügynökök által való összetoborzása tárgyában. Helyesiőleg tudomásul vette a közgyűlés, hogy az uj amerikai vámtarifa tételei a kerület exportvállalataival közöltettek, hogy a távirda- és telefonszolgálatnak Losoncon és. Besztercebányán esti 11 óráig való meghosszabitása iránt felterjesztés intéztetett, hogy a Garamberzence-—Léva közötti vonalon több személykocsi járatása tekintetében a kamara előterjesztése folytán az igazgatóság intézkedett, továbbá, hogy a kereskedelemügyi miniszter a salgótarjáni ipartestület tanoncotthona részére évi 4000 korona segélyt engedélyezett s hogy a közoktatásügyi miniszter a kamara előterjesztésére a besztercebányai főgimnázium asztalos munkájának helybeli iparosoknál való megrendeiését elrendelte. A napirend során szerepelt fontosabb ügyek a következők voltak: A kereskedelmi miniszter leirata folytán készségét fejezte ki a kamara, hogy bosnyák és hercegovinai kereskedők és iparosok belföldi kiképzését anyagilag is támogatja. Ellenzi a koszoruszalag nyomóiparnak ké-Huszár fest, mos és tisztit. LOSONC, Kossuth Lajos-utca 10.
