Losonci Ujság, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1913-12-04 / 49. szám

1913. december 4. LOSONCI UJSAO 3. oldal. támadólag, sőt fenyegetőleg is rendezni óhajtja ? A támadó cikk a konventikulumoknak esik neki: hiszen semmi se történt; maga Sacher Gusztáv volt az, ki miután megütötte a vészharangot a konventikulumban, a béke olajágával jött elő a közgyűlésen. Jó, hát előjött. De lehet ez ellen valakinek kifogása? Lehet. De akkor nem oly hangon, mint a cikk teszi, hogy kár volt a vészharang meghúzásával lármát csinálni, amidőn mi sem történt, — de igenis akként, hogy ha mindaz igaz, miszerint 105.000 korona köl­csönre van szüksége a városnak apró ado­mányai rendezésére, hogy 350.000 korona kell az összes alapok restituálására, hogy 54.000 korona közgyűlési határozat nélkül költetett el, — úgy kár volt olajággal elő­jönnie Sachernak. Ez a kritika még meg­állhat tán. Megállhat olyanok előtt különö­sen, kik — bár távol áll tőlük bárkinek meggyanusitása is, — a város anyagi helyze­tének gyökeres szanálása mellett mindennek az okára, az eredetére is kiváncsiak. De azt mondani, hogy a konventikulum rontja a város hirnevét, holott — ha hírnévrontásról lehet szó, — a tények maguk elegendők lehetnek erre, abszurdum s valóban igaz, — amit egyik városi képviselő mondott, — hogy az efféle cikkecskék sokkal inkább alkalmasak meghurcolásunkra, mint egy kaff­­kábbnál kaffkább miniszteri biztos. Még egyet. Örüljünk mindannyian, hogy egyszer már a szálkát kihúztuk a körmünk alól. És ne piszkáljuk — a konventikulumot. Hegypárti. Részlet a „Panoptikum“^. (A Szanatórium tréfája.) írták: Andris: (Megemeli a kalapját a közönség felé.) Szerencsés jó estét kívánok. Miháty: Adjon a jó Isten mindnyájunk­nak jó estét. Kikiáltó Csak tessék uraim, egy kicsit gyorsabban. Andris -. Nem sietős tekintetes uram, rá érünk. — Itt a muzsikusok fején keresztül majd csak oda találunk ... fogja ke a bo­tom vigit, oszt nyissa ke ki a másik sze­mű, amire nem vaksi, hogy szigyenszemre le ne pottyanjon, mint a Bacsó komám a szekirről. Mihály : Fogom, koma. Andris: (már felértek és a kikiáltó előtt, háttal a közönségnek megállnak) Adjon az Isten az úrnak is jóestét (beleköp a kezébe és kezet szőrit a kikiáltóval, Mihály is aké­­pen. Kikiáltó felszisszen. De ismerős kéz­fogás volt ez) fiát mondok a komának, ha már itt vagyunk, menjünk be a komédiába. (Indul befelé, Mihály is utána.) Kikiáltó: Pardon. Először kéretik a tisz­telt közönség a jegyeket megvenni. Mihály: Mondtam koma, hogy pizbe kerül! Andris: Kedves fekete úr, nem lehetne a fizettséget a vigire hagyni talán ? . . . Kikiáltó: Kéretik a tisztelt közönség előre fizetni. Andris : fia már errefelé ez az erkölcs hát jó . . . (észreveszi a törpét) Jó estét kí­vánok tökmag ur (beleköp a markába és kezet szőrit) De csúnya vagy öreg ! Marci: (felszisszen) Juj de ismerős a szo­rítás. Mihály; (a törpéhez) Jó estét. (Kezet szőrit) De csúf vagy testvér! András: (kotorász a zsebében lassú ne­hézkes paraszt mozdulattal) Oszt hát menyi­­nyi is az ántré? Marci: 20 krajcár. Kikiáltó: 40 fillér. András: (keresve pénzt minden zsebében) fiát biz az nem ocsó, oszt mind a két sze­memmel láthatok. Kikiáltó: Mind a két szemével, sőt ura­­ságod ha 8 szeme volna mind a nyolc szemével látni jogosított lenne. András: De kár is, hogy nincs 8. Azér mondom, mer a komának csak fél szeme van azirt elég lesz egy hatos is. Kikiáltó: Ha uraságodnak csak félszeme van, akkor is 20 krajcárba kerül. Mihály: Tudtam én, hogy nem lesz ne­kem soha semmi hasznom abból, hogy a félszemem világa hiányzik. Andris: Hát akkor itt van a komáért is 20 krajcár (Utána, nézegeti a függönyt). Mihály: Csúnya egy história az enyim, tekintetes uram. Mert amikor magunk faj­tájú egyszerű paraszt ember bejön a városba, oka van annak. Vagy csizmát akar magának venni, vagy koporsót a feleségének, vagy leányának, vagy sógorának. Vagy az adót hozza be az államnak, vagy az ügyvédet ke­resi. Mi is az utolsóba strapálunk. De bele is fáradtunk (leül a székre). Andris: Bizony, hogy magam is elfárad­tam ebbe a sok strapálásba. De jó esik ez a kis pihenés (leül). Meg aztán az az asz­tal de kutyául kemény, csak . . . Kikiáltó: (türelmetlenül) De urraim ! Urraim ! Urraim! Andris: Azt mondom tekintetes fekete úr, hogy nincsen fénomabb a járásra a földnél. Igaz ugyan, ha egy kicsit megázik, hát bizony ragad is, szurtyog is, vizet is ereszt az csizmába. De hát ha az ember arculatának nem árt a reggeli mosakodás, a lábának sem árt meg egy kis tisztázó viz. Hanem ez a fránya aszfal, de csúnyán megnyomja az ember talpát. Az emberről csak úgy lekivánkozik a csizma. (Mihály­hoz) Fogja csak meg koma s fohászkod­jék neki. Mihály: (felugrik s megfogja), Kikiáltó: De uraim, mit akarnak? Ez egy elite hely egy hig life látványos! Kéretik a közönség elfogadható ruhában és lábbeli­ben megjelenni. Andris : Hát akkor ne huzza le. Úgy se tudja ke azt lehúzni. Odahaza se tudja, se az asszony, se a fiam, se a lányom. Csak a Gyurka, az öreg béres, az is csak úgy, hogy egyik lábát neki támasztja az ajtófél­fának, a másodikat meg a másik lábamnak s úgy huzza az egyikről a csizmámot, hogy hó rukk, hó rukk. Mihály Hogy én nem tudom. Nyújtsa csak ki. Hé rukk. Kikiáltó: De urraim, önök talán nem csizmahuzásra, de a látványosságra mél­­tóztattak ide fáradni. Mihály: Olyas formán van — de tessik elhinni tekintetes uram, hogy csúnya histó­ria ez az enyém. Ott dolgoztam a grófnál a gép mellett s egy bolond szikra kipattant a gépből s kikergette egyik szememet. Andris: Bizony csúnya egy história. Nem lát a koma az egy szemére egy szemernyit. Még ha egy ökör áll előtte még azt se látja szerencsétlen az egyik szemével. Mihály: Nem látok én a tekintetes úrból igy semmit (vak szemüsködik). Andris: Azét is jöttem a komámmal fel a városba, mert koma egy kicsit mulya megválván az igazat és perel a szeme miatt, a mi nincsen. Mihály: Perelek! Bepereltem a grófot, pedig úgy is tudom, hogy nem lesz abból semmi hasznom, hogy a fél szemem világa hiányzik. Mert tetszik tudni, azok az ügy­védek. Kikiáltó: Hagyja barátom — hagyja ba­rátom ! azoknak is élni kell. Mihály: De az már mégse igazság, hogy az én szememből éljenek, ami nincsen. Kikiáltó: Hát miből éljenek, mikor 30-an vannak. Gyerünk urak. (Zenéhez) Muzik, muzik! (be megy. Utána Andris, Mihály és Marci.) jALNA A szerkesztőség telefonszáma: 91. Aki Talami hirt tad vagy közérdekű dologról értesül, közölje telefonon a szerkesztőséggel. Köszönettel vesszük. HÍREK A Mária Valéria Szanatórium,- tekintettel a nagy érdeklődésre és arra, hogy a f. hó 6-iki előadásra a jegyek mind elkeltek, — / hó 5-én, pénteken délután 5 órakor belépődíj mellett jelmezes főpróbát tart. Be­lépődíj 1 korona. A rendezőség kéri a nagyérdemű közön­séget úgy f. hó 5-én, mint 6-án pontosan 5, illetve 8 órakor megjelenni. — A műsor számai alatt az ajtók zárva lesznek, Hivatalvizsgálat. Prónai Mihály főispán f. hó 1-én megvizsgálta a losonci főszolga­bírói hivatalt. Innét Gácsra utazott az ottani főszolgabírói hivatal megvizsgálása végett. Kíséretében volt Nagy Mihály alispán.

Next

/
Thumbnails
Contents