Losonci Ujság, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1913-11-20 / 47. szám

1913. november 20. LOSONCI ÚJSÁG 3. oldal.

Szinpártoló

egyesület létesítése.

— Miként biztosíthatunk a város számára kifogástalan színtársulatot? —

Általános a panasz minden sziniidény alatt, hogy a szereplésre vállalkozó direktor társulata nem áll olyan erőkből, kik minden kritikát kibírnak, kik képesek a losonci publikum budapesti igényekhez simu'ó kívánságait kellőképen kielégíteni. Még általánosabb aztán az a vélemény, hogy bármelyik darab, de különösen az operettek sokat vesztenek hatásukból azért, mert a színház nincs kellő dekorációval felszerelve. Ha van is a társulatnak egy-egy kellemes hangú, bájos megjelenésű primadonnája, ha van is egy a karzatnak különösen tetsző szerelmes siheder, mind kevés és különben még ezek se nem tudnak kellően érvényesülni a sok szerepüket nem tudó gyenge erő és a kopott díszlet között.

Ezzel szemben azután a direktorok se nem hiába panaszkodnak. Csak a biztos kiadási tételek várnak reájuk idejövetelük alkalmával a lehető legbizonytalanabb bevételi forrásokkal szemben.

Mind a két oldalról jövő panaszokat jogosultaknak kell tartanunk. Azonban e panaszok egyike se lesz orvosolva sopánkodással. Javulás e téren csak akkor várható, ha a tettek mezejére lépünk és oda törekszik a város szinészpártoló közönsége, hogy minden nagyobb megerőltetés nélkül valamely az ide jövő színigazgatóknak nyújtható garanciáról gondoskodik és emellett egy színházi alapot is teremt.

Az első az, hogy keilőszámu, állandó színházlátogató publikum garantáltassák a színtársulatnak. Mert ha a város szinügyeit intéző szervezet akként képes tárgyalásba bocsátkozni az ide pályázó színigazgatókkal, hogy már előre megmondhatja, miszerint ennyi vagy annyi állandó látogatót és ezzel kapcsolatban ily vagy oiy összegű bérletet képes rendelkezésükre bocsátani, akkor ugy-e bár e pozitív tartalmú adatok és ajánlattal szemben megkövetelheti minden módon a pályázóktól, hogy azok csakis jó erőket alkalmazzanak Losoncon és megfelelő hatást elérő, mindenesetre az eddigieknél tetszetősebb díszletekkel és berendezéssel dolgozzanak. Nagyobb bérleti összegnek nemcsak kilátásba helyezése, de egyenes felajánlása a vidéki színtársulatok legelőkelőbbjeit is képes Losoncra csábítani 8—10 hétre.

Ezt a célt, — vagyis a publikum és szindirektorok igényeit kellőképen kielégíteni — szolgálná a városunkban megalakulandó szinpártoló egyesület.

Az egyesület célja színházi bérletek kötése és valamely színházi alap létesítése. Azok, kik ez egyesület tagjai lesznek, aszerint amint milyen helyre szándékoznak színházba járni, 10 hónapra beosztott részletekben bizonyos havidijat fizetnek, mely dijak befizetése aztán a 10 hó elteltével idejövő színtársulat 8—10 hetes idényében 20 előadásra jogot ád. A befizetett dijak egy része a jövő sziniidény 20 előadásig terjedő színházi bérletére, más része pedig a kezelés költségeire fordittatnék.

Azok, kik ez eszmét felvetették, — a dolgot úgy tervezik, hogy az egyesület azon tagjai, kik a sziniidényben páholyülésre vagy I. rendű támlásszékre tartanak számot, 10 hónapon át havi 4 koronát, a II. rendű támlásszéknél 3 korona 20 fillért, a III. rendű támlásszéknél pedig 2 korona 40 fillért fizetnének ; vagyis 20 előadásra 40 koronáért, 32 koronáért, illetve 24 koronáért bérletük, állandó helyük lenne a színházban. A fenti havonként fizetendő tagdijakon kívül még pár fillér lenne fizetendő a kezelési költségekre és egyéb cimü kiadásokra. A szinházalap létesítéséről és fejlesztéséről az egyesület azután más módon gondoskodnék (pl. erre a célra szóló, kikötött előadás, adományok stb.).

A gondolat feltétlenül helyes és életrevaló. Mert amellett, hogy ily módon színházi bérlethez juthat olyan is, kf eddig ilyesmire nem is gondolhatott, — a színigazgató minden esztendőben tisztában lehet majd előre azzal, hogy mennyi azon összeg, melyet Losonc közönsége bérlet címén egy tiz hetes idényre évenként garantálni képes.

Érdekében áll tehát mindenkinek, ha az egyesület legközelebbi alakuló összejövetelén megjelenik.

Szerencsétlenül

járt apátplébános.

Dr. Valihora a lábát törte.

Szerdán reggelre riasztó hir járta be a várost, melynek valóságáról azután mihamarább meggyőződtünk. Dr. Valihora János városunk közkedveltségnek örvendő apátplébánosa éjjel lakásán megbotlott és ennek következtében jobb lába bokáját törte. Az első segélyt a hirtelen előhívott dr. Herz Sándor orvos nyújtotta a szerencsétlenül járt apátnak, ki azonnal bekötözte az eltörött lábat. Dr. Valihora előreláthatólag legalább 6 hétig fogja nyomni az ágyat, mig teljes felgyógyulása remélhető.

A beteg plébánost már tegnap számosán felkeresték ágyánál és még többen voltak azok, kik állapota iránt közvetve érdeklődtek. A városban általános a részvét.

A tuberkulózis.

November 1-én gyászjelentést kaptam, melyet a «Zsófia» tüdővészellenes egyesület adott ki. 80 ezer ember gyászos elhunytáról ad hirt ez a jelentés, ennyi ember halt meg egy év alatt Magyarországon csakis tüdővész miatt. 80.000 ember csak tüdővész miatt! A legtöbb — 80—90 0 0-a fiatalon, oly korban, mikor az életenergia a legerősebben buzog, mikor a tettkészség, a munkaképesség a legnagyobb! Mily óriási veszteség a magyar társadalomra ekkora energia megszűnése! És ennek a veszteségnek még folytatása lesz! 500 ezer embernél több sínylődik ezen rettenetes kórban, legtöbbjük tehetetlenül, áldozatul dobva a megsemmisülésnek, fogyó életenergiájuk munkára képtelen és dolgozó embertársaik amúgy is nyomasztó terheit szaporítja. Több mint félmillió ember csakis tüdővész miatt senyved a 20 millió lakossággal biró Magyarországon és terjeszti a halálthozó, sorvasztó csirákat. Több mint félmillió embert ejtettek már zsákmányul a gümőbacillusok és több mint tízszer annyi hordozza őket öntudatlanul magában, kikben csak az alkalmat várják, hogy mérgükkel elárasszák a szervezetet. így gondoskodik az Úristen arról, hogy a tüdőbeteg ember Magyarországon ne fogyjon. Mert az Isten kegyelme végtelen és szándékai megismerhetlenek!

Minő vakmerő istentelenség, hogy az ember a tüdővész ellen küzdeni merészel, kutatja azokat az okokat, melyek a tüjdővész terjedését elősegítik, kutatja azokat az eszközöket, melyekkel a betegség terjedésének gátat vethet és kutatja azokat az eszközöket, melyekkel a beteg ember egészségét visszaadhatja. Ezek a vakmerő emberek Angolországban és általában Európa műveltebb, a kultúra magasabb fokán álló országaiban a tüdővész elterjedését nagymértékben korlátozták. Ott ezen betegségnek sokkal kevesebb ember esik áldozatul. A harc ellene Magyarországon is megindult, sőt részt vesz benne a társadalom is. Azaz, hogy csak a társadalom, mert az államnak erre nincs pénze. Ám nézzük, van-e a magyar társadalom is oly vakmerő, hogy Isten

szándékai ellen síkra szálljon? Szó sincs róla! Ellenkezőleg! Segítségére van az Úristennek a bacillasok tenyésztésében!

Lássuk a tényeket:

1. A tudomány kétséget kizáróan bebizonyította, hogy a tüdővészt gümőbacillusok okozzák.

2. A tapasztalat bizonyítja, hogy nem minden ember betegszik meg tüdővész miatt.

3. Ugyancsak a tapasztalat bizonyítja, hogy a tüdőbeteg ember betegségéből kigyógyulhat.

4. Tapasztalat bizonyítja, hogy tulerőltető huzamos munka csökkenti a szervezet ellentállóképességét a gümőbacillusok támadásaival szemben.

5. Tapasztalat bizonyítja, hogy hiányos táplálkozás csökkenti a szervezet ellentállóképességét a gümőbacillusok támadásaival szemben.

6. Tapasztalat bizonyítja, hogy sötétség és nedvesség kedvező hatással vannak a gümőbacillusok fejlődésére.

7. Tapasztalat bizonyítja, hogy rothadó anyagok a gümőbacillusok számára kitűnő táptalajt képeznek.

8. Tapasztalat bizonyítja, hogy sötét, nedves és piszkos lakásokban a levegő gyorsan romlik, az ilyen lakások mérgezvén a szervezetet, az ember ellentálló képességét a gümőbacillusok támadásaival szemben csökkenti.

9. Tapasztalat bizonyítja, hogy általában mérgek és különösen a szeszes italok rendszeres fogyasztása csökkenti a szervezet ellentálló képességét a gömőbacillusok támadásával szemben.

10. Tapasztalat bizonyítja, hogy tudatlanság — természettudományokban való járatlanság — a legfőbb akadálya az óvintézkedések következetes keresztülvitelének.

A józan ész követeleli, hogy ha a tüdővész terjedését meg akarjuk gátolni, szüntessük meg annak okait. Ám józan okoskodást nem várhatni az alkoholizált agyaktól. De azok az urak és hölgyek, kik a tüdővészellenes mozgalomban szerepet játszanak, legtöbbnyire nem is akarnak komolyan gátat vetni a tüdővész terjedésének. Mert:

1. A tulhosszu munka rövidítése ellen ép az uraknak és hölgyeknek van kifogásuk, ha ez a tőlük függő alkalmazottak érdekében van szó (cseléd, munkás, hivatalnok stb.).

2. A munkások munkabéremelését, mely számukra nagyobb falat kenyeret, alkalmasabb ruhát és megfelelőbb lakást jelent, ép az urak és hölgyek perhorreszkálják.

3. Törvény rendeli, hogy a lakókázak a hygienenek megfelelően építtessenek: megfelelő nagyságú, kinyitható ablak, padlózott szoba stb. Ä legtöbb falusi parasztház ablaka ma is két tenyérnyi, nem nyitható, a a szoba padlója agyag. Még Losoncon is nem egy ilyen lakás van. Ebben a tekintetben még a törvény parancsát sem teljesítik. A legtöbb földesur cselédségét istállónál is rosszabb lakásban lakatja (I. a jószívű terbelédi földesurat).

4. Kellő gondoskodás történik arról, hogy az emberek a tudás fájához ne férjenek. Ha az iskola sokhelyütt immár elkerülhetetlen is, kellő gondoskodás történik, hogy a tanító munkáját el ne végezhesse. Mindenekelőtt oly csekély fizetést kap, ami csakis élelemre épen elég, ha egyebet is akar, kénytelen más munkát is vállalni (harangozás, kántoroskodás). A stb. tanterem szűk és túlzsúfolt, hogy a tanító ne foglalkozhassék mindegyikkel, elég, ha egynéhány kiválasztott szed a tudás gyümölcséből. Ha pedig a tanító mindannak dacára képes volna hivatásának megfelelni, ott a pap, aki megkeseríti az életét, csakhogy eredményes munkát ne végezhessen.

5. Nemcsak az áliam gondoskodik arról, hogy a szeszes italok fogyasztása az országban ne csökkenjen, hanem a tüdővészellenes egyesületek, hogy a tüdővész elleni harchoz szükséges pénzt összeszedjék, mulatságokat rendeznek, melyeken folyik a cécó, ömlik a pezsgő és az éjjelezéstől