Losonci Ujság, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1913-11-20 / 47. szám
UH ÚJSÁG A LOSONCI VÁLASZTÓKERÜLET FÜGGETLENSÉGI ÉS48-AS PÁRTJÁNAK HIVATALOS KÖZLÖNYE-A.EIfüZETÉS,ARAKHELYB«E!Í: Z Községek, egyesületek, továbbá • " , SZERKESZTŐSÉG :“ félévt-f"“ K — t 5 «*««*•»■• Tanítók és Körjegyzők Egyesülete tagjai részére ■ íés'zéi'Hlető 1‘iJÄ Negyedévr«.......................................2 K — I• ■ évi előfizetési díj 5 korona. m KIADÓHIVATALi _ , , VIDÉKRE, ■ Egyes szán, ára 20 fillér. ■ Losonc, Kubinyl-tér li . hová az előfizeti-Egész évre.................................................10 K — f. igg gg »ek, hirdetések, /ímdennemu penzkülde-Pelévre........................................................5 K — f. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel a kiadóhivatalban. — mények és a lap szétküldésére vonatkoz« Negyedévre..................................... 2 K 50 f. H J ■ felszólalások intézendők. Vili. évfolyam 47. szám. Megjelenik minden csütörtökön Losonc, 1913. november 20. Szüllő úr. A «Világ» egyik száma Szüllő Géza munkapárti képviselőnek egy érdekes nyilatkozatát közölte. Érdekes pedig a nyilatkozat általában azért, mert gyögyörüen dokumentálja a struccelinélet magaslatán álló munkapárt erkölcsi degeneráltságát. — A politikában nem a kandidus tisztaság a döntő szempont — mondja a többiek között a nyilatkozat —, hanem az okosság. A munkapárt tudja, hogy a népet csak illegitim eszközökkel lehet megnyerni a magyar nemzeti politikának. Ez pedig csak a 67-es politika lehet, melyik nem népszerű, mert okos ... Ebben a poliglott államban csak akkor bírom Svájcot kikerülni, ha azt a dualismust tartom fenn, mely megfelel Ausztriának is. Ehhez pedig a népet nem lehet érvekkel meghódítani. Nekünk nemzetiségi vidéken kell behoznunk jelöltjeinket, mert a szinmagyar vidékeken a nép mindig csak ellenzéki. Itt nem boldogulnak, tehát a magyar politika érdekeben meg kell szereznünk a nemzetiségeket. Ezt minden párt tudja s igy tesz, mert kétség nincs abban, hogy a tiszta választás kész bukás Hát ami a politikai tisztesség és okosság kérdését illeti: igazat kell adnunk Szüllőnek. Ostobaság nem a kormány szekerét tolni. Nincs okosabb dolog, mint kormánypárti képviselőnek fellépni : a csendőrhatalom, a közigazgatás pressziója, a pártkassza aranyai, szóval mindazon eszközök, melyek a magyar választások eredményét el szokták dönteni - kizárólag a kormánypárti jelöltek rendelkezésére állanak. Hogy a 67-es politika helyes és okos és ép ezért nem népszerű, s hogy a népet csak illegitim eszközökkel lehet e politikának megnyerni, ebben már sajnálattal nem osztjuk Szüllő képviselő úr nézetét. Jó! Akceptáljuk: az ország érdekeinek legjobban a 67-es politika felel meg ..., azonban kérdezzük: csakugyan 67-es-e az a politika, amit a munkapárt űz? S vájjon a 67-sel ellentétben áll az a politikai cél — a demokratikus választójog —, amely felé az ellenzék törekszik? Mindenki előtt, aki csak a közelmúlt nagyjelentőségű politikai eseményeit objektiv szemmel vizsgálta, világosnak kell lenni, hogy a mai munkapárt politikájánál 67-ellenesebb politikát soha egyetlen ellenzéki párt nem űzött. Hiszen a politikai harcok legeik seredettebb s legelfajultabb időszakaiban is igyekezett úgy a kormányzó párt, mint az ellenzék a korona személyét kikapcsolni a szenvedflyes politikai küzdelmek tömkelegéből s a koronát az ellenzék is a pártokon felül álló komoly birájának tekintette. De mi történik ma? A munkapárt nemzetellenes politikai tervei végrehajtásánál takaróul használja az uralkodó palástját. És ennek mi lett a következménye? A tradicionális lojális magyar nép körében e munkapárti nem 67-es, hanem 67-ellenes politika a közgazdasági eszmék oly talaját készítette elő, amelyet a kormány kénytelen volt egy külön, királyságot védő, törvényjavaslattal honorálni. De különben sem lehet igazi 67-es, tehát a koronának is megfelelő és tetsző az oly politika, amely jogfosztással tengeti magát s újabb és újabb terhet ró a nép vállaira anélkül, hogy csak egy pillanatra is gondolkodóba esne azon: képes-e e nép erre, ugyan birja-e mindezt, avagy gondoskodna arról, hogy e nép teherviselőképessége az újabb terheléssel párhuzamossan növeltessék?!... Bizony mondom, hogy a demokratikus ellenzéknek az a törekvése, hogy népparlament utján megteremtessenek a nép gazdasági és kulturmegerősödésének lehetőségei, sokkal inkább megfelel a józan 67-es politikának, mert hisz a koronának sem lehetnek ezzel ellentétes érdekei, mint a munkapártnak jelenlegi rablógazdálkodást űző s nemcsak az ország, de az egész monarchia tekintélyét, gazdasági erejét veszélyeztető politikája. A legmulatságosabb Szüllő nyilatkozatának az a része, melyben a választójogi kérdést is érinti. - Ami most történik — úgymond — nem a választójog körüli küzdelem, hanem a modernizmus harca a tradicionizmussal ..., hogy az ellenzék szavára nem mozdult meg az egyetem, az utca, a törvényhatóságok a kormány mellett foglaltak állást s az intelligens elemek egyáltalán nem látnak nemzeti veszedelmet az ellenzék letörésében .. . Ha nem volna Tiszának igaza — teszi végül hozzá —, nem bírna szembenálló az egész országgal. Haj, haj, — hát szembenáll az egész országgal ? Tehát modernizmus egy uj név, melyre Szüllő a Tisza-hajtást elkereszteli. Isten neki! Nevezzük modernizmusnak, hisz a gyermek gyermek marad szegény akkor is, ha véletlenül nem merjük a nevén nevezni, azonban kénytelen vagyok szóvá tenni azt a logikai botlást. Azt mondja Szüllő úr: az ellenzék félrehúzta a harangot, — de sem az egyetem, sem az utca nem reagált, a törvényhatóságok pedig egyenesen a kormány mellett foglaltak állást. De ha az ellenzéket leintette a vármegye, nem vállalt vele szolidaritást az egyetem és az utca, ez annyit jelent ugyebár, hogy az ország helyteleníti az ellenzék viselkedését, illetve helyesli Tisza eljárását. De ha helyteleníti az ellenzék eljárását és helyesli a többség alkotmánytipró politikáját: miért kell akkor Tiszának és igazának szembeszállni az egész országgal? Ennek eldöntését kénytelenek vagyunk munkapárti bölcsekre bízni. A magunk részéről csak ennyit vagyunk bátrak megkockáztatni: egy országra névé mégis csak azt vagyunk kénytelenek igaznak és helyesnek vélni, amit az önmagára nézve annak tart, nem pedig azt, amit egy uralkodó klikk magasztos igazságképen akar, szeretne - házszabályrevizió, esküdtszéki reform, sajtóreform és egyéb gyengéd segédeszközökkel belészuggerálni. Mert fura kis igazság lehet az, amely ellen az egész Magyarország morális érzéke fellázad és fura lehet az az egyetemi, törvényhatósági akarat amely az egész Huszár fest, mos és tisztit. LOSONC, Kossuth Lajos-utca 10.
