Losonci Ujság, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1913-11-06 / 45. szám

1913. november 6. LOSONCI ÚJSÁG 3. oldal. Költségvetés és zárszámadás. A költ­ségvetés és zárszámadás elkészítésére ki­küldött szükebbkörü bizottság a tegnapi nap délutánján elkészült az 1914. évi költség­­vetéssel. Megállapittatván, hogy egyes kiadási tételek csökkentek, ill. megszűntek, mig ezekkel szemben vannak bevételi tétek, melyek nagyobbodtak, — abban a helyzetben van a város, hogy a pótadóját 78u/«-ra mér­sékelje. Miután azonban kénytelenek voltunk régebbi adósságaink kifizetésére 110.000 koronát kölcsönvenni a közvagyonból, mely visszafizetendő, — a bizottság javasolja, hogy a pótadó csak maradjon meg az eddigi 85° „ mellett. És meg is fog maradni. Erről-arról. Szent-e vagy őrült? «Törvényhozás.» Ma már minden világos agyú ember sze­mében tisztán áll e kérdés: micsoda ember ez a Tisza István és mik az ő minden intéz­kedését meggondolás nélkül követő uszály­hordozói? Egy darabig tartotta még magát egyesek szemében e feltevés: Tisza — ha téved is — jóhiszemű fanatikusa az ügynek, melyet véd és mert minden fanatikus talál hasonérzésiieket, ugyanilyenek a követői. Ma azonban senki se gondolko-zhatik ekként. Világos mindenki előtt, hogy Tisza rossz­hiszemű, félig őrült ember és ugyanilyenek az utána szaládói. Mert azt még megérthette valaki, hogy Tisza kidobatta az ellenzéket akkor, amidőn ez trombitált, sípolt a parlamentben. De ami­dőn egy Apponyinak a beszéde kapcsán keletkezett, ország-világ előtt igazaknak is­mert és le se tagadott igazságokat tartal­mazó közbeszólásokért, parlamenti modor­ban tartott, törvényeket citáló beszéd köz­ben vezényeli be a palotaőröket, hogy ezek egy néhány ellenzéki képviselőt a gal­lérjánál fogva vigyenek ki, — felháborító és fel kell tenni, hogy ez úrnak és követőinek nem célja immár más, mint a parlament üléstermének kisajáttásai arra a célra, hogy zavartalanul hozhassák meg benne jogokat elkobozó törvényeiket és élvezhessék üres locsogását a Nagysándoroknak, Cserny­­károlyoknak és más efféléknek. Ezek után tehát félre a nagyképűsködés­sel. Öntsenek ez urak tiszta vizet a pohárba. Hozzanak törvényt — hiszen minden kite­lik belőlük — mely szerint nem lesz vá­lasztás ezután többé, de ki lesz nevezve minden most benlevő munkapárti képviselő a haza «atyjának» és köztük egynéhány közpénzek büntetéstől ment «elsikkasztójá­­nak». Legalább nem lesz többé ember ez országban, ki a szabadsággal, alkotmányos­sággal áltatná magát. Lovászy Márton a büntetőtörvénykönyvet olvasta fel a Országházban. Épen azokat a szakaszokat, melyek a közhivatalnokok meg­vesztegetéséről szólallak. Felsüvitett az elnök: Hogy mer képviselő úr itt törvényeket felolvasni? Ordított a munkapárt: Eláll, eláll. Így Tiszapista: Én nem akarlak elnöki ténykedéseidben befolyásolni édes földim, — de ... ez a Lovászy kidobni való, nem közénk való. És ki is dobja Beöthy, — a Tiszahuszár, ha benn lett volna Lovászy éppen abba a pillanatban, amikor a hírhedtté vált Gerő­­had megjelent a verekedés porondján. Rosszul is cselekedett Lovászy akkor, mi­dőn a t. Házban ma törvényekkel előjönni me­részkedett. Igaza is volt Tiszának, amikor Beöthynél Lovászyt kidobásra alkalmasnak véleményezte. Mert ugyan ki hiszi el még máma, hogy ama véresverejtékünkön épült pompás épü­let ott a Duna partján a törvényhozás háza? Ki hiszi el még máma, hogy ama jó urak­nak, kiknek megadatott lopott pénzen a többség, — a nemzeti akarat többsége sze­repét eimimelni, eszükágában van az ország sorsa, jóléte, polgártársaiknak személy- és vagyonbiztonsága ? Választás az ágostai hitvallású evangélikus esperességnél. Okolicsányi és Rákóczy győzelme. Az esperességi felügyelő és másod­felügyelőre beadott szavazatok felbontására kiküldött bizottság ülést tartott. Csonka Zsigmond mint a szavazatbontó bizottság elnöke üdvözölvén a megjelent bizottsági tagokat, felhívta a nógrádi espe­­resség egyházai részéről beküldött szava­zatok felbontására a bizottságot. Ez meg­történvén kitűnt, hogy szavazatát összesen 44 egyház küldötte be. Ezek közül érvényes a szügyi, a poltári, a dabari, a béri, a bgyarmati, az ozdini, az alsózellői, a felsőtisztási, az ábelfalvai, a sziráki, a lónyabányai, a kálnói, a nógrád­­szentpéteri, a szinóbányai, a csehbereki, a losonci, a felsőpetényi, a losonctamási, az érujfalusi, a parlagosi, a vanyarci, a testi, az egyházasdengelegi, a turmezői, a galga­­gutai, a málnapataki, a felsősztregovai, a felsőesztergályi, a kétbodonyi, az alsóesz­­tergáiyi, a sámsonházai, a nagykürtösi, a salgótarjáni, a nógrádszennai, a bánki, a surányterényi, az ipolymagyari a nagylámi, az alsósztregovai, a budaszállási, a luczfalvai s a szécsényi egyházak szavazata. Érvénytelennek találtatott az ősagárdi és a legéndi egyház szavazata és pedig a be­küldési határidő elmulasztása miatt. Az érvényesnek talált 42 szavazat közül a) az esperességi felügyelői állásra nyert : Okolicsányi Gyula 41, Hanzély Gyula 1 szavazatot; b) az esperességi másodfelügye­lői állásra: Rákóczy István 34, dr. Sztra­­nyavszky Sándor 5, Hanzély Gyula 1, Lasz­­káry Gyula 1 és Sréter Árpád 1 szavazatot nyert. Miután a fentiek értelmében a szavazat­bontó bizottság elnökéhez csak 44 egyház küldötte be szavazatát, megállapította a bi­zottság, hogy Etrefalva, Maskófalva és Nagy­­libercse egyházak szavazataikat beküldeni el­mulasztották. Mindezek után a szavazatbontó bizottság elnöke a nógrádmegyei ág. h. ev. esperességi felügyelőjéül Okolicsányi Gyulát, másod­felügyelőjéül pedig Rákóczy Istvánt általános szavazattöbbséggel megválasztottaknak je­lentette ki. A bizottság a választás eredményéről a december hó 2-án tartandó esperességi köz­gyűlésen fog beszámolni, amikor is a meg­választottak beiktattatnak. A választás eredménye az egyházmegye kebelében általános örömet megelégedést keltett. Úgy Okolicsányi, mint Rákóczy pár­tunk embere. A Mária Valéria Egyesület mulatsága. Kabaré és tánc e hó 29-én. Nógrádvármegye Mária Valéria tüdővész ellen védekező egyesületének vigalmi bi­zottsága f. hó 5-én délelőtt 11 órakor ülést tartott egy e hó 29-én tartandó mulatság rendezésének megbeszélése céljából. Az ülésen özv. Pongrácz Edéné és Brunovszky Rezsőné úrnők, mint az egyesület, illetve a vigalmi bizottság elnökei elnököltek, a jegyző­könyvet pedig Zoltán Géza titkár akadá­lyoztatása folytán dr. Vályi Béla vezette. A vigalmi bizottság egyhangúlag kimon­dotta, hogy kabaréval egybekötött tánc­­mulatságot rendez a Vigadó nagytermében. Már a programm is megbeszélés tárgyát képezte nagyjában, a részletek kidolgozásá­val azonban az elnökség lett megbízva, ki egy legközelebb tartanaó ülésen fog beszá­molni munkájáról. A kabaré műsora igen gazdagnak Ígér­kezik. Lesz zongora, lesz hegedüszám, mulattató monológ, kacagtató bohózat stb., mig az egészet egy látványos és nevettető panoptikum zárja be majd fénye­­nyesen kiállított élőképekkel és mutatvá­nyokkal. A kabaré conferencierje dr. Vályi Béla lesz. Lapunk későbbi száma a műsort hozni fogja. Az esperanto gyors elterjedésének okai. Meglepő és hihetetlen az esperanto nem­zetközi segédnyelv gyors terjedése azok előtt, akik csak a nyelv egyik-másik lelke­sebb hívét ismerik. Meglepők és érthetet­lenek az esperantó-mozgalom fényes sikerei azok előtt is, akiknek saját szemükkel volt alkalmuk tapasztalni, hogy az esperanto híveinek száma tényleg sokkal nagyobb, mint ahogy a legbuzgóbb terjesztője is hiszi. Érthetetlen ez mindazok előtt, akik az esperantót csak mint mozgalmat isme­rik, de nem ismerik mint nyelvet. Mert igaz, hogy az esperanto-mozga­­lomnak eszmei tartalma olyan nagyszerű, olyan megkapó és olyan magasztos és emellett olyan gyakorlati és reális érdekeken nyugvó előnyökkel jár, hogy ez megmagya­rázza azon lelkesedést, mellyel egyes szépért, nemesért lelkesedni tudó egyének terjesztőivé szegődnek, de nem magyarázza meg az eszmei tartalom azt, hogy olyan rohamosan növekedik az esperanto nyelv beszélőinek tömege. Mert a nemes ügyért való lelkesedés szép és az emberiség hala­dása szempotjából szüséges dolog, de tö­megek meghódításához vagy egyáltalán nem, vagy csak rendkívüli esetekben és akkor is csak pillanatnyilag vezet. De az esperanto terjesztőinek az eszmé-

Next

/
Thumbnails
Contents