Losonci Ujság, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1913-10-16 / 42. szám
4. oldal. LOSONCI ÚJSÁG 1913. október 16. A Minerva-féle ügyvédi Határidő Napló a megszokott bő tartalommal az 1914. évre már e héten megjelenik. ... K. 4 — Hosszú alak Széles alak K. Megrendelhető Kármán Zsigmond könyv- és papirkereskedésében Losoncon IALMA SZÍNHÁZ. Túlzás bárkinek is azt mondani, — mert vannak, kik igy vélekednek — hogy Szalkay mostani társulata felülmúlt minden várakozást, hogy soha se volt jobb társulat éhnél Losoncon. Ilyesminek odavetése még ha igaz is, — veszélyes. Mindkét fél szempontjából az: a publikuméból, kinek még mindig van elég ideje csalódni, ha nem ez idén, a jövő esztendőkben, de különösen a direkció szempontjából, kit — mert emberek vagyunk — túl elbizakodottá tehet ez a dicséret. Magunk részéről hát csak annyit állapíthatunk meg ismételten, hogy meglátszik minden igyekezet Szalkayin és társulatán a játékokban, igyekszenek a társaság tagjai összerővel szépet és jót nyújtani a pulikumnak és amidőn ez jórészt sikerül is nékik, viszont a közönség ez idén határozottan lelkiismeretesebben fogja fel hivatását: a műpártolást, mint tavaly. Bennt az erdőn. Alig lehetett ember, kinek lelkére Garvai drámája, megrázó erővel nem hatott volna. És el kell ismerni, hogy a hatás oka e jól megalkotott darabnál a szereplők játékában található. A csütörtöki estén fényesen játszott mind a négy színész. Déryn (Werner) meglátszott, hogy elemében van és tehetségét különösen az utolsó felvonásban ragyogtatta. Zilahy (Farics) átgondoltan, minden mozdulatát megfontolva játszott, ki bele tudta magát találni nehéz szerepébe. Különös sikere volt a dráma két nő szereplőjének. Verő Honát elismeréssel láthatja a publikum színpadunkon. Fekete Irén Rachelje pedig újabb bizonyítéka művészetének, meiylyel szemben láthatólag nő a színházat látogató közönség már több éves szimpátiája. Verő Floreája a legtermészetesebb oláh parasztasszony. Babonás, alázatos és bosszúálló. E különböző tulajdonságok különböző hangokat kell, hogy kiváltsanak a szerep kreálójából a játék során és Verő Ilona megtalálta mindig a hangot. Mindig az ember, a kulturátlan oláh asszony hangján beszélt. Fekete Irén játéka igazi, mesterkéletlen. Minden mozdulatával, szempillantásával játszott. Ügyesen betartja az átmeneteket, nem válik szertelenné. Megkapóan ügyes, rutinos színésznő tud csak visszatetsző túlzás nélkül, észrevétlenül, de indokoltan a számitó, kapzsi démonból alázatos, szerelmes asszonnyá lenni. Cigánybáró. Pénteken Cseh Ferenc mutatkozott be Strausz János örökértékü operettje címszerepében. A hatalmas hanganyaggal rendelkező és minden dicséretet megérdemlő művészt már négy év előtti működéséből ismerjük és megállapíthatjuk fejlődését. Kár, hogy Ernyei Aureliát kivéve senki se tudott mellette érvényesülni, mert a művész hangjának erősségével és terjedelmével mindenkit túlszárnyalt, helyesebben túlénekelt. Partnere, Ernyei a Saffi szerepében értékeset nyújtott. Úgy játéka, mint éneke, — mely megfelelően erős, majd halk tud lenni és mindig érthető, — dicséretet érdemelnek. Csanády Ciprája, Réthy Arzenája gyönyörködtető alkotások. Szalkay fellépése biztosítja minden darab sikerét, róla tehát nem kell más kritikát mondanunk. Rónai, Kphalmy és a kar hozzájárultak a darab sikeréhez. Aranyeső. Megint egy operette, melynek csak a fővárosban lehet sikere. De ott se a tartalmával, a zenéjével, hanem fényes kiállításával, szemkápráztató díszleteivel, a rendezői furfang meglepetéseivel. Akik a szombati előadást megnézték, megmondhatják, hogy többet vártak. De nem a színészektől, hanem a darabtól. A fővárosi publikum őrjöng, ha egy affajta kis buta nótát, mint ama bizonyos «uncili-smuncili»kórusban eldanolhat, de a jó vidéki népet ilyesmi nem izgatja. Neki smonces uncili, smonces smunciii és igaza is van tán. Zerkovitz kiadta a mérgét egy-két ábrándos nótájában és e nóták, kupiék eléggé sikerültek is, de operettzenét Írni nem tud. Az Aranyeső nem más, mint egy pár kupié «összekompromittálása». Hol walzer, hol mazurka tempóban. A harmadik felvonásban pláne kimerült már teljesen, mert ha Zilahy, meg a többiek el nem énekelnek egy-két magyar nótát, nem is tudom, mi lett volna a harmadik felvonással. A játék ellenben jó volt; a szereplők valamennyien igyekeztek adni valamit a magukéból a darabhoz és egyedül az ő igyekezetük tette érdemessé, hogy megnézhettük. Csanádi Irma kedvesen játszott, szépen énekelt. Ernyei az angol missz szerepében el tudta feledtetni a publikummal a darab silányságát. Szalkay, Kondor és Brády, az «őrangyalok» kacagtató jeleneteket rögtönöztek, Deésy táncával, Kőhalmy huszáros kiszólásaival sok tapsot kaptak. Réthy és Cseh páros éneke még tán a legszebb alkotás az operettben. Sarkantyú. Kétségtelen, hogy az Életet kell a színpadra vinni. Oly valami szinrehozása, melynek lehetősége emberileg valószínűtlen vagy ki van zárva egy komoly darabban kelthet csodálkozást, kétkedést, de semmi esetre se azt a hatást, mit a szerző vár alkotásától. Az se áll azonban, hogy egy minden tekintetben megtörténhető köznapi história szinrehozatala a maga mesztelenségében helyén való. Mert kérem, az ember valami kis porézist is vár a szerzőtől. Valamit, mi jól esik, ami felemel, gondolkodóba ejt. Az élet nyomorúságának odaállitása, a váltó aláírásából eredő kellemetlenség, hidegszoba stb., stb. szomoritó témák, de nem hatnak senkire se maradandólag. Elvégre kilépett és az életben csalódó tisztek mindig lesznek, nyomorgó emberek, sorsüldözöttek mindig lesznek és ezekben a szegény áldozatokban igazán kár tanulságot keresni. Nincs bennök. Rácz Gyuri története kegyetlenül szomorú, bár kissé valószínűtlen de ha megtörtént, a fővárosi lapok hírrovatánál tovább nem mehet. Gábor és Liptai társszerzőknek ezt a fővárosban is megbukott darabját hozta színre hétfőn Szalkay és ezúttal nem veheti zokon, ha kevesen nézték végig előadását. A szereplők mindegyike, Zilahy, Fekete Irén igyekeztek lelket önteni játékukba, de hiába, a darab vontatottságán nem tudtak segíteni. Az a minduntalan megismétlődő sok házi per-patvar akaratlanul is mosolyt csalt az ember ajakára. A per-patvar igazi volt, jó volt, de Rácz nem volt a színpadra való jellemű ember. Egy szegény, magát minden percben mesterségesen felizgatni tudó bábu ő a szerző kezében, ki mindig élni akar, de nem tud. Rónai és Klein humoros jelenetei voltak még a darabnak legélvezhetőbb részei. A buksi. Meg volnánk akadva, ha a darab tartalmát kérdezné valaki tőlünk. Mert ennek a Gilbert szerzetté operettnek tartalma alig van, — zenéje pedig nincs egyáltalán. Egy keringő az, mely a közönség figyelmét észrevehetőleg megragadta. És e keringő elég ügyes zenei munka. A darab sikertelenségét itt megint a szerzőkre kell hárítanunk, mert a színészek kedden este is minden lehetőt elkövettek, hogy csináljanak valamit belőle. A játék általában jó volt. Fátyol Heddi kellemes hangjával, ügyes táncával többször tapsra ragadta a hallgatókat. Ugyanígy Csanády, Ligeti és Réthy Kedves volt Hollay a szobaleány szerepében, kacagtató Rónai, Deésy és Déry. Bárdy diszkréten, elegánsan játszott. Szerkesztői üzenetek. Egy kis összehasonlítás. Tekintve a cikk terjedelmes voltát és egyéb közleményeinket, melyeket lapunk nem nélkülözhet, — csak a jövő számban hozzuk. Kérjük további pártolását. P. K., Losonc. A b. levelében jelzett ügyben szívesen állunk rendelkezésére Nagy köszönettel vesszük, ha az Ön által oly lelkesen felkarolt ügyben néha-napján felkeres minket esetleges közleményeivel, melyeknek mindig a legkészségesebben helyt fogunk adni. Magunk részéről minden csekélységünktől telhetőt megígérünk és megteszünk. Üdv. Bók, Losonc. Cikke már nem aktuális; de különben is át kellene az egészet dolgoznunk. Felelős szerkesztő: dr. Vályi Béla.
