Losonci Ujság, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1913-10-09 / 41. szám
LOSONCI m A LOSONCI VÁLASZTÓKERÜLET FÜGGETLENSÉGI ÉS48-AS PÁRTJÁNAK HIVATALOS KÖZLÖNYE ELŐFIZETÉSI ÁRAK HELYBEN: ■ Községek, egyebetek, tortbbá . ? , I:'.'.::::: 4 K — t ! Kógrádmegyel Tanítók és Körjegyzők Egyesülete tagjai rtoére J nietö^^köSta^én^tatfa^ndö. Negyedévre............................... . 2 K — t. ■ évi előfizetési díj 5 korona. ■ KIADÓHIVATALi VIDÉKRE, ■ Etfves szám ára 20 fillér ® Losonc, Knbinyl-tér II., hová az előfizet4-Egész évre........................................10 K - f. m ■ aek, hirdetések, mindennemű pénzkülde-«'évre.............................................5 K - f. " Hirdetések jutányos áron vétetnek fel a kiadóhivatalban. _ mények és.a lapi szétküldésére: vonatkozó Negyedévre..................................2 K 50 f. B ■ felszólalások intézendő!*. Vili. évfolyam 41. szám. Megjelenik minden csütörtökön Losonc, 1913. október 9. Várakozás. Amig a kormány sajtója igyekszik a keddi bizalommal minél nagyobb port felverni és bemagyarázni az emberekbe, hogy az egyhangúlag hozott határozat újabb dicsősége a parlamenti többségi pártnak, — addig maguk az emberek mosolyogva beszélnek erről. Egyáltalán nem tulajdonítanak neki fontosságot. Kezdik belátni az emberek, hogy Tisza, ha képes lesz is még egy ideig felszínen tartani magát és néhány rossz törvénnyel még inkább tönkre tenni az országot, — végeredményében menthetetlen. Ezért okos, megállapodott férfiak nem beszélnek elitélőleg az ellenzék passzív magatartásáról és behódolásról, de inkább dicsérőleg akként nyilatkoznak, hogy kár is lett volna most már a megyegyülésen minden agitáció. A jövő úgyis előrelátható és jönni fog, aminek jönni kell, ha kissé tán majd megkésve is. A helyzet képe ma az, hogy az emberek unni kezdik a komédiát. Alig akad logikusan és reálisan gondolkodni tudó és akaró, ki nem azt tartaná, hogy elvégre még se egy ember kedvéért van ez az ország és ha ez az egy ember már majdnem közutálatnak örvend, annak végeredményében is mennie kell, helyet adandó oly valakinek, kinek kezében az ország sorsát mindenki biztosabbnak látja. Ezért nem is kell azt állítanunk és bizonyítanunk, hogy a perifériákon, igy nálunk is, — elkedvetlenedés szállta meg a munkapárti lelkeket. Ma már ott tartunk, hogy idestova munkapárti lelkek alig lesznek, lévén mindenki, ki eddig az volt vagy még kényelemből most is annak lenni látszik, — meggyőződve arról, hogy az uralkodó parlamenti többség hivatását betölteni képtelen, illetve nem alkalmas és jogosult arra, hogy sorsunkról határozzon. Nem kedvetlenedés de várakozás az, mi helyt foglal az eddig kormánypárti lelkekben; várakozás a kibontakozás, a normális, békés állapot után. Elkedvetlenedés legfeljebb azoknál van, kik egyéni vágyaik teljesülését, érvényesülésüket ettől a rezsimtől várták és várják ma is még és kik érezik, hogy a rezsim bukasa az ő letűnésüket is jelenti. De ezek kevesen vannak és kezdenek magukra maradni. Felhasználnak ugyan ma is még minden alkalmat és módot uralmuk megmentésére, de mert nem lelkesedő szókat, csak bólintgató fejeket látnak maguk körül, kezdenek lemaradni és lassanként eltűnni a balfenéken. Megállapítható, hogy a keddi közgyűlés bizalmi nyilatkozata is csak ennek a megunottságnak jegyében született meg. Megszületett, mert felülről jövő sugallatra meg kellett tenni mindent, hogy megszülessen és az emberek — az eddig kormánypárton lévők — igazán maguk se látták fontosnak azt, hogy megszületik-e vagy nem születik. Elfér a többi közt, nem rúgja ki a ház oldalát, mondogatják, mint a helyzete sivárságában közömbössé váló férj, ki ilyképen biztatja a tizenkettedik gyerekre váró siró feleségét. Szó se férhet ahhoz, hogy elhangozhatott volna a közgyűlésen a bizalmi nyilatkozat levételét javasoló ellenzéki szó. De mert nem hangzott el, ma már nem lehet ebből a mai kormány javára következtetéseket levonni. Csak optimista tehet ilyet. Abból, hogy érdemesnek se tartotta az ellenzék megjelenni és felszólalni a javaslat ellen, az következik, miszerint tudatában van fölényének és igazán nern bánja már, ha még egy darabig kormányoséit játszanak a hatalom bitorlói. A makrancos gyereket is megverik néha, megverik sokszor, de azután nyugton hagyják. Hadd játsza, hadd tombolja ki magát. Nem tulajdonítunk különös fontosságot a főispán állítólagos távozásának. De ha igaz, úgy az okai is valószinüek. Így állva a dolog pedig, ez a körülmény adja legkiválóbb bizonyítékát annak, hogy igazunk van. Ma már nem elkedvetlenedés, de várakozás tölti be az eddigi munkapárti lelkeket. Vármegyei közgyűlés. Kedden, október 7-én tartotta őszi redes közgyűlését a törvényhatósági bizottság. Az óriási teremHuszár fest, mos és tisztit. ben megjelent alig 100—150 bizottsági tag — nagyobb része hivatalnok — unalommal, ásitózva hallgatta a programmot végig, minden pontnál a sablonos «elfogadjuk» szóval mormogva el «határozatát». Akiket érdekel, megtudhatják tőlünk is, hogy a kormány iránti bizalmi nyilatkozat ugyanily mormogásszerü egyhangúsággal vált határozattá. Nem szólalt fel a javaslat mellett senki, nem beszélt ellene senki. De Nógrádban igazán kár is lett volna, mert ma már ez a dolog senkit se érdekel. Maguk a kormánypártiak is igy mondták. Jellemző mindenesetre, hogy sok magát eddig kormánypártinak valló, ha Balassagyarmaton volt is, — nem volt ott a bizalmi indítványnál. Künn várta be. Uj idők előszele. Érdekessége a közgyűlésnek, hogy utoljára elnökölt azon hir szerint Prónay Mihály főispán. Leköszönését a főispáni székről bizonyosnak mondják és már rebesgetik is utódját Mocsáry Sándor személyében. Pronay távozását Andrássy pártalakitásával mondják összefüggőnek. Ha tekintetbe veszszük, hogy Andrássy főispánja volt, ezt természetesnek is kell tartanunk. Zászló bontás. Gyönyörű pillanat az, amikor az uj zászló először pillantja meg a szabadság ragyogó napját s örömmel csapong a levegő könynyü hullámain. A szemlélő elvész az érzés nagyszerű hatása alatt, a látvány olyan felemelő hatást tesz rá, hogy egész testében könnyűnek, melegnek és erősnek érzi magát. A losonci ifjúság most a cserkész zászlót bontotta ki s velük együtt sok mások szive is megdobbant, nemcsak azok közül, akik közvetlen tanúi a mozgalom indulásának, hanem azoknál is, akik távolabbról nézik és hallják a dolgokat. Bárha nagy hajtásokat és szép gyümölcsöket hozna az elvetett mag! Hiszen oly nagyra hivatott! A nagyszerű csírázás lehetősége meg is van benne. Elég itt csak a külföldi példák óriás sikerére utalni, a nyugati országokban tizszer-tizezrekre rug a száma azon ifjaknak, akiknek szellemi erejét, frisseségét, egészségét jelenti a test kultuszának emez uj módja. LOSONC; Kossuth Lajos-utca 10.
