Losonci Ujság, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1913-09-18 / 38. szám

A LOSONCI VÁLASZTÓKERÜLET FÜGGETLENSÉGI ÉS48-AS PÁRTJÁNAK HIVATALOS KÖZLÖNYE

E^ZEÍÉS'ÍRJVK HELYBEN: B Községek, egyebetek, tovíbbí . ? , SZERKESZTŐSÉG:

pfítvre ::::::::: 3 K -i J lMírádmegyel Tanítók és Körjegyzők Egyesület, tagi«! részér. ■ ^??,lK^nk,öí“Vménytataend5.1

Negyedévre........................................2 K — f • “ év! előfizetési díj 5 korona. " KIADÓHIVATALi

_ . , VIDÉKRE. ' ■ Egye. szám ára 20 fillér. ■ Losonc, Kublnyl-tér II., hová az elöflzeté-Egesz évre...........................................10 K — f. ® m sek, hirdetések. «llndennemli pénzküldorelévre . .............................................5 K — J. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel a kiadóhivatalban. ~ mények és a lap szétküldésére vonatkozó

Negyedévre..................................2 K 50 f. 11 4 B felszólalások Intézendők.

Vili. évfolyam 38. szám. Megjelenik minden csütörtökön Losonc, 1Q13. szeptember 18.

NYOMOR.

Negyvenezer ember van ma Budapesten munka nélkül. Negyvenezer pár kéz, amely dolgozni akarna, negyvenezer száj, amely kenyeret kíván, negyvenezer munkára, alkotásra, tevékenységre vágyó, értékes, mert értéktermelésre képes ember kóborol e fényes város aszfaltján éhezve, nyomorogva, szenvedve, dologtalanul.

És a város lármás utcáin közömbösen csilingel tova a villamos, *vigan pöfékel végig az autók serege, a megszokott hidegséggel ragyognak a bankok cégtábláin az aranybetük, a régi tűzzel fénylenek az ékszerboltok kirakataiban a brilliánsok. Fény és árny, vagyon és nyomor, éhség és mámorkeresésben tobzódó jóllakottság váltogatják egymást a lomha városon. Egy jóllakottra huszonöt éhes esik.

E szörnyű helyzet, mely a -személyi és jogbiztonságnak imminens veszedelmét is jelenti, egyben mindmáig nem bírta kimozdítani sem a város, sem az ország urait a rég élvezett és megszokott nyugalmukból. Személyi és jogbiztonság nem zaklatja őket, valameddig az ő személyük és harácsolási előjoguk nincs veszélyeztetve. A közt pedig — majd megvédi a bajok áradatától az isten.

Ám az isten nem mindig segít és a negyvenezrek nyomora már nem csupán személyi és jogbiztonságot veszélyeztet többé, hanem mindannyiunk legdrágább kincsét, a közegészségügyet is. A nyomorgó negyvenezrek nem hozták, de a saját nincsetlenségük kövér talajában mindenesetre nagyra növesztik a kolerát, amelynek demokratikus vizitje elől nem menekülhetnek el az előjogukban, a kultúra, vagyon és egészség előjogaiban duskálkodók sem.

Vájjon mit gondolnak az uralkodó és kormányzó városi és állami urak? Mit gondolnak az ordító veszedelmek fekete seregéről — és mit a saját kötelességükről és hivatásukról?!

És mit godolhat vájjon a negyvenezrek, az értékes pusztulok egyike-másika, amikor ebédelés helyett nadrágja szíján ránt egyet és el-eltöpreng a saját és osztályos társai során? Milyen gondolatok szántogatják forradalmi magot csíráztató agyát, milyen érzésáradatok ütögetik vájjon heveskedő szivét és milyen formájú, tartalmú, célzatú beszéd hagyja el vájjon elkeseredetten vonagló száját ? Hallgassuk el egy pár percig a magunk agyán és idegzetén keresztül, mit mondana, ha beszélne. Talán igy kezdené:

Már huszadik hete pihenek. Kényszerű pihenésben. Nem is először, már harmadszor van válságból származó munkanélküliség, mióta élek. De ilyen hosszú és ilyen kínos soha sem volt még. Minden forrás és minden remény kimerült Nincs már más ut, mint a lopás. De hátha megfognak? Annál jobb, mert mire szabadulok, tán már lesz is munka. Eh mégse! Nem lopok. Talán egy kórház előtt várom meg, mig összeesek. Ott aztán ellátnak. De hiszen vagy be sem vesznek helyszűke miatt, vagy 24 óra alatt elbocsátanak. Nem! Nem várom, mig összeesek. Megyek, betörök egy kirakatot, ezért is börtön jár. Nini, a kirakat. Mennyi kincs van benne felhalmozva. És a többi kirakat, amely ma pazar díszben fényeskedik e nagy város során. Mindmind, milyen fényesek. Mennyi kincs van bennük felhalmozva!

Talán elegendő lenne a kirakatok kincse ezer ember dolgoztatására is. Hát még, ami a boltokban van felhalmozva?! Mennyi pénz! És ami a bankok páncélszobáiban van becsukva! Hát hiszen nem is igaz, amit az újságok írnak. Hiszen pénz is van. A pénzhiány tehát nem lehet az oka a nyomorúságnak és munkanélküliségnek? De hát ha van, akkor miért nem vállalkoznak, miért nem alapítanak gyárat, miért nem építenek lakást, hát miért nem adnak nekem munkát és miért kényszerítenek rá engem negyvenezredmagammal arra, hogy a borzalmak borzalmait éljem át már hetek óta.

Hát mi az a társadalmi kötelesség? Mi az az állami kötelesség? Nekem ezer a kötelességem a társadalommal szemben.

Munkanéküli emberünk már az álmodozások vidékein járkál és az üresgyomru alvók színes álomszövésével festegeti, oldja-bontja a holnapok ködös képeit, rejtélyes figuráit. Jó ez neki, mert lecsapolja a dühös elkeseredését, amely rossz tanácsadó és jó azért is, mert mámoritó hatás nélkül idézi elő az idegek letompulását.

Ám az éhes álmodozók sem maradnak soká ilyenek. Csak intenzívnek és hosszúnak kell lennie a valóságokkal járó munkanélküliségeknek és kibújik a szenvedések talajából az egykor egész Európát remegtető rém: a kommunizmus kisértete. E kisértet legutóbb a francia kapitálizmus államát borzolta fel kissé 1871-ben. Pedig ott nem követtek el 100 év alatt annyi visszaélést, bűnt és kíméletlenséget, kötelességmulasztást, amennyire nálunk egy járási szolgabiró képes.

Pénztárátadás és vizsgálat. B ohunka József városi pénztárnok tegnap tért vissza szabadságáról és átvette hivatalát. — Ugyancsak tegnap váratlan pénztárvizsgálat tartatott, mely mindent a legnagyobb rendben talált.

fest, mos és tisztit

LOSONC,

Kossuth Lajos-utca. 10.