Losonci Ujság, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1913-07-17 / 29. szám
1913. julius 17. LOSONCI ÚJSÁG 3. oldal. féljünk tőle. Akadtak azonban képviselők, kik óvták a képviselőtestületet a pertől és arra kapacitálták, hogy ne szeleskedjünk, aludjunk rá még egy párat. Végre is az utóbbi felfogás győzött és igy, mig a kereset be lesz adva, alhatunk nyugodtan néhányszor. Bajosan hisszük, hogy sokan lennének olyanok, kik különösebbképen törnék majd a fejüket azon, inditsunk-e pert a malom ellen, vagy ne indítsunk. így az a halogatást célzó indítvány, hogy tegyük közzé előbb a szerződést és aztán határozzunk, nem sokat fog érni az ügy érdemét tekintve. De hát már igy határoztunk. Mi csak egyet szűrünk le megint ebből a dologból: nincs városunknak egyetlen szerződése, nincs üzlete, mely tiszta, világos és olyan lenne, hogy abból kifolyólag a város minden rizikó nélkül jogait érvényesíthetné. Megverte az isten azt a pert előre, melynek sikeres befejezésében maga a felperes se bízik. )ALflA Nézzük csak! Ez Losoncon mind feltalálható! (A többit majd máskor.) Kezdjük talán itt: Losoncon van (azaz csak lehetne) Felső- és Alsópatakpart, de mivel annak oldalai be vannak düledezve, — rámondhatjuk, hogy nincsen. És igazán nincsen! Hogy igazán nincsen, arról az érdeklődők legbizonyosabban úgy győződhetnének meg, ha elég bátrak lennének a patak partjára állam'. Csakhogy ez veszéllyel járna ám, mert az érdeklődőnek lábai alatt a patak partja beomlana. Losonc város egyes dolgokban már nagyon is előrehaladott, mig más dolgokban nagyon is hátul sán'tikál. Előrehaladott pedig abban, mert van a város közönségére ráoktrojált házbér után kivetett 3 %‘os járdasepretési szabályrendelete is, mit bizony fizetnie kell e városban minden halandónak még akkor is, ha az az udvarnak bármilyen hátraeső zugában is lakik, vagy azon halandóknak is, akik olyan utcákban laknak, ahol még utcaseprőt egyáltalán nem is láttak s igy a járda sepretését mint azelőtt, most is nekik keli végeztetniük. — Hogy ez a város képviselőtestülete által a város közönségére ráoktrojált 3 %-°s köztisztasági pótadó milyen igazságos, ennek elbírálását rábízzuk a fizetni köteles lakosságra. — És van-e hát azóta köztisztaságunk? — Hát bizony nincsen ! Egyet azonban a 3 0 0-os köztisztasági adóval mégis elért városunk adót fizető polgársága és pedig azt, hogy amióta a köztisztaság ellátását a város vette kezébe, azóta rendőreink a járdák tisztántartása végett nem molesztálják minduntalan különösen kereskedőinket, ha azok még oly tisztátalanok is. — Hát eredménynek ez is eredmény! Alsó- és Felsőpatakpart, különösen az utóbbi már csak azért is rászorulna a köztisztaságra, mert hiszen ott élelmicikkeket: gyümölcsöt, zöldséget stb. árusítanak, ami a köztisztaságot kívánatossá tenné. — És van-e hát itt köztisztaság? — Hát bizony az nincsen. A Felsőpatakpart azon része, ahol a gyümölcsárusok vonulnak végig, feltétlenül megkívánná a kiköveztetést s e térnek naponta többszöri öntözését, mert igy a piszok és pornak a szél által való felkavaródásával az ott árusított élelmicikkek valósággal fertőzöttekké válnak. — Talán ez is a köztisztasághoz tartoznék! Hogy minden szanálni való bajjal ne egyszerre rukkoljunk elő, ezúttal még csak közlekedésügyünkről beszéljünk és azt hiszszük, hogy teljes joggal, mert maholnap odalyukadunk, hogy közlekedési állapotaink tarthatatlanok lesznek, vagy mit is mondok, már most is az. Pedig hát rendőr, az van elég úgyannyira, hogy közlekedésünket ők is segítenek akadályozni. Többször láthattuk már különösen a vásárbódék előtt, hogy sokszor 3—4 rendőr is egycsoportban szórakozott az éppen ott tartózkodókkal, ügyet sem vetve arra, hogy a járókelőknek utat nyissanak. Hát ez igy nincsen rendjén, mert ha már közlekedésünk amúgy is elhanyagolt, rendőreinktől feltétlen elvárhatjuk, hogy ők azt még tarthatatlanabbá ne tegyék, mert elvégre a járdák talán a közlekedésre szolgálnának, nem pedig kaszinózásra. Kívánatos, sőt égetően szükségessé vált már az is, hogy rendőrségünk különösen a hetipiacok alkalmával beözönlő falusiakat tartsa szemmel, hogy a közlekedést ne akadályozhassák, mert már annyira vagyunk, hogy a járdákat nemcsak hogy elállják, hanem azon keresztül-kasul ülve kényszerítik városunk adófizető polgárait a járdáról való letérésre. Cs—a L—Is. zárt s nincs az a képeslap, amit meg nem vásárolnának, hogy otthonmaradt ismerőseiknek elküldjék. Délig a tó körül sétálgatunk. Benne megfürdeni nem lehet, mert hideg a vize. A parton kikötött csónak meg hiába hívogat egy kis csolnakázásra, a csendesen nyugvó feneketlennek látszó ismeretlen vízre bocsátkozni nincsen mersze senkinek. De jobb is! Legalább észrevesszük a fenyők alatt virító kicsi zöld bokrokat, amelyeknek lilaszinü, a keserű mandula illatára emlékeztető édes szagu virágai keblünkre kívánkoznak. Áfonyavirág! — Mennyivel szebb ez és kedvesebb az^Alpesek ibolyájánál, a ciklámennél! És nem haszontalan virág, mert augusztusban inycsiklandoztató bogyót érlel, a fenyvesbogyót, a sötétpiros áfonyát. Délben Ízletes ebéd vár: Leves, pecsenye, főzelék, tészta. Hozzá friss hegyiforrás üdítő vize. Van, aki egy kis borocskát is rendel, nem drágább, mint Losoncon és sokkal jobb. Még a cigaretta is jól esik! Már t. i. annak, ki hozott hazulról, mert itt még pénzért se kap. A tátrai nyári élet még nem kezdődött meg. Mi itt főbb iskolának kiránduló csapataival együtt csak előfutárok, tavaszt-nyarat hirdető fecskék vagyunk. Ebéd után még egy kicsit ejtődzünk. Hátizsákjainkat a ruhatárba helyezzük s aztán hipp, hipp, hurrá! a hegyek közé, az 1530 méter magasan fekvő Poprádi tóhoz. Az idő tiszta, a levegő meleg, a napsugár levéteti vállunkról a meleg felöltőt s bizony megizzadva érkezünk 100 percnyi gyaloglás után a Poprádi tóhoz. Nem oly szép és nagy, mint a Csorbái tó, de vadregényesebb és szép ut vezet ide; a hegy-oldalban havat is látunk közelről. Mi több, néhány jó tornász fiunk Bende vezetésével felkapaszkodik a kigyódzó-uton a hegy-oldalra, hogy onnan hajigálódzanak hólapdával. Micsoda élvezet együtt látni a nyárban a buja tavaszt és a fehéren mosolygó telet! Estefelé ugyanazon az utón visszamegyünk a Csorbái tóhoz fáradtan, de énekszóval, hogy itt a tavaly megnyílt h. é. tátrai villamosra felszálljunk és Felső-Hági nyaralótelepen át a Tátra legkedvesebb fürdőhelyére, Tátra-Széplakra menjünk. Az utat mindenfelé fenyő szegélyezi. Mintha templomban járnánk, oly csendes és lélekemelő minden. Egy-egy ugrifüles nyúl, egy-egy könnyesszemű őzike kíváncsian tekintget fel a villamosra, hogy aztán zavartalanul tovább menjen éjjeli szállása felé. Tátra-Széplakon kiszállva egy szembejövő villamos kocsi csupa tisztes matrónát hozott, az idegenből a budapesti nagygyűlésre érkezett «suffragettek» egy csapatát. Merész nénikék! Pázmán kollégám lesigépével is szembenéztek s lelkileg igen boldogak voltak, hogy még akadt fiatalság, amely hervatag szépségüket látva éljen-rivalgásba tör ki. Tátra-Széplak igazgatósága titkárát küldte elibénk, aki szállásunkra vezetett, ahol 2—3 tanuló egy-egy szobában nyert úri elszállásolást fejenként 80 fillérért. Majd megszemléltük a fürdőtelepet, nagyszerű hallját, fehér étkezőhelyiségeit, kényelmes szanatóriumát, végül pedig elsétáltunk a «szép kilátódhoz, ahonnan a legtisztább világításban szemlélhettük a Kriván, Ferenc József, a Lengyelnyereg, Bibircsek, a Nagy-Szalóki hegyóriásokat s balra a ködösödő völgyben az alattunk elterülő Poprádvölgyét. Majd 8 órakor vacsorához ültünk. Kitűnő töltött szarvas pecsenye, zöldborsó és kaleráb-főzelék, főtt tészta, torta, vaj és túró_ volt f vacsora potom 1 korona 40 fillérért. Ámulva néztük és mondtuk, hát ez az a drága Tátra? Hiszen a Svájcban, vagy a Salzkammerguton a legolcsóbb tableau-d’hóte is legalább 3 korona s micsoda étel az ehhez képest! — Mi kisérő tanárok még 7 decis butellás rizlingi bort is bontattunk. Két korona volt ennek a kitűnő italnak az ára, mig Losoncon a legecetesebb vinkó literje is legalább 1 korona 20 fillér. A fejedelmi vacsora után puha és meleg ágyunkba tértünk, hogy a boldogak álmát aJudjuk. Reggel félhétig nem is ébredt fel senki. S mindezt egy kitünően vezetett és nagyszerűen berendezett fürdő igazgatóságának, első sorban Mauer Irén úrhölgy őnagyságának köszönhettük. Mauer Irén? Igen, itt nő az igazgató már öt év óta s mondhatom, hogy olyan gonddal és körültekintéssel vezeti a reá bízott ügyeket, hogy sok férfi ide jöhetne iskolába tanulni. Nincs is Tátra-Széplakon este 10 óra után lárma, zene. Nincs ! De van csend, kényelem, gond és figyelem, ami idegbeteg ember gyógyulásához az első és főkövetelmény. Tátra- Széplak megérdemli a nevét. Széplak, a Tátra gyöngye. (Folytatjuk.) Scherer Lajos.
