Losonci Ujság, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1913-07-10 / 28. szám
2. oldal. LOSONCI UJSAO 1913. julius 10. Megállapítások. Andrássy pártja. A diszpolgárság. Mert Andrássy most egy uj párt alakítására megtette a legszükségesebb előkészítő lépéseket, sietnek a munkapárti sajtóorgánumok — még a pitiánerek is — kikezdeni. Kikezdik, mert látják, hogy ő is megérté az idő intő szavát. Most már kigyót-békát kiabálnak rá ők, kiknek mindannyia térdet-fejet hajtott előtte még nem régiben. Persze nem tetszik a munkapártnak, hogy végre van egy férfiú, kit rebellisnek el nem nevezhetnek, rendbontó, mindent felforgatni akaró cucilistának ki nem kiálthatnak és aki éppen eddigi pártállása, politikai múltja és tisztessége folytán nagyon közel áll ahhoz, sőt már ott is tart, hogy kiragadja a bitorlók kezeiből a kormányzás hatalmát. Most már élhetetlen anti-filozófus stb. szemükben az a férfiú, kire nem régiben még példakép hivatkoztak, midőn az ellenzék küzdelmét tisztességesebb hangon birálgatták. És mert látják, hogy Andrássy munkája sikerrel jár és a pártalakitáson kívül képes lesz az ő tudása és előrelátása a függetlenségi pártokat is maga mellé állítani a közös ellenség elleni küzdelemben, — merészen még abban is turkálni mernek, hogy mikép akar ő pártja számára híveket keresni. Mintha bizony egy pénzen, pálinkán összevett és batalmi presszióval összetákolt gyülekezetnek joga lenne elvitatni mástól a tisztességes kapacitáció jogát és mintha nem mindegy lenne, hogy ő kér-e fel másokat párttá tömörülésre, vagy őt kérik-e fel többek egy uj párt vezetésére. Nagyon feledékenyek ezek az urak. Elfelejtik, hogy alig három évnek előtte hirehamva se volt a ma magát «nemzethi munkapártnak» nevező közkereseti társaságnak és in thesi éppen olyan volt az ő pártalakulásuk, mint most az uj Andrássy-párté. Csak in concreto, a kivitelben volt más. A munkapártot se «a parancsoló kényszer» hozta létre, hanem egy-két, de setéiben bujkáló alamuszi ember áskálódása és biztatása. Mig ugyanis Andrássy most nem tesz mást, mint egész nyíltan pár sort ir az ő híveinek és barátainak, mely sorokban nem kecsegtet semmi földi jóval, sóval és egyebekkel, de csatára hi, addig az az egy-két úr annakidején minden szép igérésével, paradicsomi állapotok kilátásba helyezésével szerzé meg a «többséget», melynek születésénél elsikkasztott pénzek, pálinkával telt hordók bábáskodtak. Ne féltse a t. munkapárt Andrássyékat a meg nem alakulástól. Lesznek annak tagjai elegen. Bent a parlamentben éppen úgy, mint künn az országban. És ha egy Székely Ferenc, egy Návay, egy Sándor Pál, kik nem régiben még dédelgetett kedvencei voltak a kormánypártnak, — Andrássy köré gyülekeznek, tán még se lehet ezt a mozgalmat lekicsinyelni. Különben dehogy kicsinyelik. Félnek tőlük, mert e férfiak még az ő szemükben is «kormányképesek», kik igen könnyen elküldhetik a fal mellett őket. A munkapárt eddig megelégedett azzal, hogy a megyék főispánjait szuttyongatta folyton egy kis bizalomért. Khuen pálcát tört a rezolucióért, — bizalmat neki. Khuen elárulta a rezoluciót, — kövezetesnek kell lenni: bizalmat neki. Lukács jön és mert. nem jönne, ha Khuennak menni nem kellett volna, — tehát bizalmat neki. Lukácsot «panamistának» nevezi Désy. Mert kizárt dolog, hogy ez igaz lenne, bizalmat neki. De a kir. bíróság kisüti, hogy Lukács mégis csak panamista. Panamista? — Úgy? — Annál jobb. Bizalmat neki. De Lukács megy, mert elvégre egy panamista mégis csak szépséghiba a kormány élén és Tisza jön utána. Tisza bizonyára azért jön, mert Lukács elment. Ergo: bizalmat neki. És igy tovább. Ki győzné végig. De most már ez a tömérdek bizalom se elég. Elvégre belátják ők is, hogy e sok egymást követő bizalomban van valami kontraszt mégis, mely egyszer nevetségessé fogja tenni az egész trükköt mindenki szemében. Úgy, hogy a megyék be fogják ragasztani fedőlappal közgyűlési jegyzőkönyveikben e sok egymást ütő kacagtató bizalmakat. Tehát kitalálnak mást. Itt van a diszpolgárság. Maholnap nem lesz falu, hol Tiszát díszpolgárrá választatni meg nem kísérelnék. Kutyabagos például már szinte erre készül. Ez mindenesetre maradandóbbnak látszik szemükben és nem is olyan nevetségesnek. Pedig rosszul kalkulálnak. Mert amint díszpolgárrá lehet tenni valakit máma, éppen úgy törülhető lesz holnap. II. Rákóczi Ferencet törvényileg deklarálták nagyjaink hazaárulónak parancsszóra egyszer. És e törvényt törültük utóbb nemzeti lelkesedésből. Mint hős és nemzetünk törvényileg elismert nagyja tért haza haló poraiban. Ennek megforditottja is áll. Pláne ha csak a kutyabagosi korcsmáros és bérlő kiáltja ki Tiszát kéthangu lelkesedéssel díszpolgárrá. Balatonfüreden a szezonra, vagyis szeptember hó 1-ig villa kiadó, mely áll két szép szobából, nagy verenda, konyha és mellékhelyiségekből teljes bútorzat és felszereléssel. Remek kilátás a Balatonra! Bővebb felvilágosítást nyújt Vég Izidor takarékpénztári pénztárnok, Veszprém, Kirándulás a Tátrába. (Úti beszámoló egy anyához.) Nagyságos Asszonyom! Ön a fiát elengedte egész bizalommal a losonci áll. főgimnázium évvégi ötnapos kirándulására, de élt azzal a gyanúval, hogy tulajdonképen öt nap alatt mit is lehet látni a Tátrából? Hogy kétségét eloszlassam, engedje meg, hogy e sorokban elmondjam mindazt, ami ezzel a kirándulással kapcsolatos és hogy tulajdonkép miért is rendeztük ezt a kirándulást. Mindenekelőtt azonban tessék megengedni, hogy az előkészületekről mondjak el egyet-mást. Mert ne tessék hinni, hogy egy tanulmányi kirándulás csak abból áll, hogy összetoborzunk egy csapat diákot, megváltjuk a vasúti jegyet s aztán, hajrá! odanyargalunk, ahova a vonat elvisz. Dehogy! Sok gond, tervezgetés, számítás előzi meg a tanulmányi kirándulást! Mindenekelőtt el kell papiroson készíteni a pontos tervet; mikor indulunk? merre? hová? hol eszünk? hol alszunk? mibe kerül ez? mi van ott látni való? stb. — Mikor ez a terv elkészült, toborozni kell a résztvevőket. Ki kell őket oktatni arra, hogy hogyan viselkedjenek, hogyan öltözködjenek, mit vigyenek a hátizsákban, szóval miből álljon az úti felszerelés. Majd összegyűjtjük egy terembe a kiránduló csapatot, ahol egy tanár élőszóval vetített képek bemutatása mellett végig vezeti a csapatot a tervezett útvonalon, hogy igy a tanuló figyelme előre fölkeltessék s a helyszínén annál inkább tájékozódhassák.- Majd szakaszokba kell osztani a csapatot, hogy az úton a katonás rend megtartható legyen, stb. Ennyi és sok egyéb gond előzi meg a tanulmányi kirándulást. Mikor mindezeken átestek, jön a kivitel, amely — bármily gondos legyen is az előkészítés — még sok meglepetést okozhat s amely a kisérő tanárok figyelmét, munkaerejét nagyban megköveteli és fárasztja. • Mindezeken az előzetes munkálatokon kellett átesnünk, amikor tervbe vettük azt, hogy junius hó 23—27-ike közti időben 48 főnyi csapattal kirándulunk a Magas- Tátrába. E sorok írója kidolgozta a tervet, levelezgetett egy csomó vendéglőssel, megszerezte a kedvezményes jegyeket, biztosította a szállást, ellátást és más egyebet. Pókász Béla tanártársam gyűjtötte a koronákat s mint útipénztáros vigyázott arra, hogy a személyenkénti 35 korona útiköltségünk elegendő legyen. Mazár Sándor kollegám felszerelte kézigyógyszertárunkat mindenféle kötszerrel s mi egymással. Csak igy érhettük el azt, hogy 48 személy 1680 koronával járhassa meg azt az utat, amelynek leírása a jelen sorok célja. A junius évvégr vizsgálatok sok törődései után végre elérkezett a várva várt nap, junius 23-ika. A délutáni személyvonattal indultunk Losoncról Ruttka felé. A csapat már két órakor ellepte az állomás-épület előtti fás teret, körülvéve a jó pajtások, gondos mamák szeretetétől. S mily érdekes volt vizsgálni a nagy útra kész fiuk arcát! Csupa várakozás, kíváncsiság, elszántság, bátorság, büszkeség volt olvasható az arcokon. Nem is csoda! Pókász Béla barátom annyi szépet, okosat mesélt az indulás előtt két nappal a fizikai előadó-teremben a Tátráról, a tengerszemek keletkezéséről, a morénákról, a dobsinai jégbarlang keletkezésének hipotéziseiről, a cseppkövek fajtáiról, hogy nemcsak a diák-nebuló, de jó magam is telve voltam türelmetlenséggel, a látnivalók nagyszerűségének meglepőségeivel. Türelmetlenségünket a 20 percei késedelmező személyvonat is fokozta, de le is hütötte, amikor az előre Ígért különkocsi kicsinynek bizonyult s a csapatnak V4-de egy másodosztályú kocsiba volt kénytelen beszállni. No de e kellemetlenségen segített a zólyomi állomásfőnökség, amely egy modern 60 üléses tág III-ad osztályú kocsit bocsátott rendelkezésünkre. Ideje is volt! Mert Zólyomtól kezdődött igazán utunk vadregényessége, noha Losonctól is volt mit látni. A hullámos rozsföldek, a szénaillatos rétek, a lilavirágu burgonyatáblák eszünkbe juttatták az Ipolyvölgye gazdag és szakértelmet kívánó mezei gazdaságát. A patakaljai Forgách-kastély, a hegytetőn fehérlő gácsi vár a nógrádi úri osztály Ízléses építkezési modorát láttatta, Az omladékaiban búslakodó divényi várrom a középkori Balassák féktelen vadságaira emlékeztetett. És a vámosfalvai volt huszita fatemplom az igazi vallásosság áldozatkészségét állította szemünk elé. A divényoroszi
