Losonci Ujság, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1913-04-24 / 17. szám

1913. április 24. LOSONCI ÚJSÁG 3. oldal. nes gépeke végzi a szántást. A modern teknika vívmányai uj meg uj gépeket állí­tanak az ember szolgálatába, melyek át­alakító hatással vannak az ipar és mező­­gazdaság csaknem minden ágára. Az em­beri és állati munkaerő szaporításával a föld termőerejét kétszeresére, sőt három­szorosára fokozhatjuk. A pedagógusok feladata a mai kort átható gyakorlati irá­nyú természettudományi gon­dolkodásnak és szellemnek az iskolákba való beviteléről gon­doskodni és fáradozni azon, hogyajövő nemzedék nagyobb sikerrel m u n k á 1 k o d h a s s é k a haza anyagi boldogulása ja­vára. A természettudományok haladása és a gyakorlati élettel való összeforrása meg­kívánná, hogy a középiskolában a tanítás gerince a természettudomány legyen. Mert nemcsak a szemléltető oktatásnak, hanem a megfigyelésen alapuló, gondolkodva tanulásnak is ezen tárgyak szolgáltatják a legtöbb anyagot amellett, hogy a leg­különböző pályán (ember- és állatorvos, gyógyszerész, műegyetem, erdészeti, bá­nyászati és gazdászati akadémiák hallga­tói) ezen tárgyaknak veszik legtöbb hasz­nát a hallgatók. De az életben is bármely pályán működjék az illető, ezen tárgyak­ból származó ismereteit értékesítheti a legjobban. A szemléltető biológiai természetrajz­­tanitás alkalmas tenyészetekkel, botanikus kerttel, akváriummal, terráriummal és terv­szerűen előkészített kirándulásokkal biz­tosítható. Mindenütt létesíteni kellene az iskolák udvarán növénykertet, kisebb akváriumot és terrárimot, hogy a tanulók a növénye­ket és állatokat biológiai környezetben láthassák. Nagy a jelentősége a tanuló aktiv köz­reműködésének is. A tanulókat a gyűj­tésben, preparálásban és kísérletezésben is felhasználhatjuk, ha őket osztályonkint vagy kisebb csapatokban visszük el ki­rándulásainkra. A tanulmányi kirándulásoknak a tanu­lás szempontjából jelentékeny hasznuk van. A tanulók olyan tapasztalatok bir­tokába jutnak, amelyeket nekik az iskola falai között nem nyújthatunk. Szemléletük köre bővül, ami a szellemi és gyakorlati képzésnek hatalmas segítőtársa. A ta­nulmányi kirándulások az oktatás nagy munkáját behatóan támogatják anélkül, hogy terhessé válnának a tanulóra. A tanár és tantárgya iránt való szeretetet tehát lényegesen fokozzák. A természettudományok többi ága, a fizika, kémia és ásványtan is akkor véső­dik különösen a tanulók emlékezetébe, ha gyakorlati alapra van fektetve a tanítás. Nagy eredmény várható itt a laborató­riumi gyakorlatok rendszeres alkamazá­­sától. A fizikai, kémiai és ásványtani gyakor­latokat taníthatnák mint kötelező tárgyat, vagy mint rendkívülit azok részére, akik a természettudományok egyik vagy másik ága iránt nagyobb érdeklődést tanúsí­tanak. A svéd középiskolában, amely kilenc osztályból áll, különös figyelmet szentel­nek a természettudományok alapos taní­tásának főképpen a laboratóriumi gyakor­latok meghonosítása által. Mivel pedig bizonyos tudomány iránt való hajlam 17—18 éves korban már mutatkozni szo­kott, a növendék a Vili. és IX. osztály­ban esetleg két tárgy alól is felmentet­heti magát s igy annál behatóbban fog­­lalkozhatik kedvenc tárgyával. A két ' tárgy között azonban, amely alól a diák felmenthető, sem a hittan, sem a svéd nyelv nem szerepelhet. De mintául hozhatók fel e tekintetben a német és francia iskolák is, ahol a természettudományok összes ágainál újab­ban a gyakorlati oktatás nyomul elő­térbe. A német középiskoláknál a természet­tudományi tárgyakra nagy súlyt helyeznek. A természetrajzzal kapcsolatban biológiát és egészségtant is tanítanak. A felsőbb osztályok tanulói a gyakorlati tanítási órákon foglalkoznak anatómiával, fizi­ológiával és embriológiával. A kémiát és fizikát is kísérleti alapon tanítják. A kí­sérletezésen kívül a kísérletezési eszközök előállítása is fontos követelménye a tan­tervnek. A praktikus észjárású angolok is súlyt helyeznek a gyakorlati oktatásnak minél szélesebb mederben való kultiválására. A mondottaknak megvilágítására elég ha Mihályfi Dezső Skótországban élő hazánk­fia «Műszaki nevelés» cimü értekezésének idevágó szakaszát idézem: «A legmoder­nebb angol középiskolák egyesíteni óhajt­ják a klasszikus és modern tanítás hasz­nát és ez irányban oly bátor lépést tettek, melyet érdemes volna utánozni, mert a mi különleges viszonyaink mellett ez igazán áldás volna. Némely grammar schoolok ugyanis intézetükkel kapcsolatban kis műhelyt rendeztek be, hol a reggeli órák­ban előadás előtt és este előadás után a gyermek megtanulja a reszelő, véső és kalapács használatát. Fűrészelnek, fúrnak, faragnak kis eszterga- és gyalupadokon, építenek házat, hidat, hajót, csatornákat, megismerik modellek utján a lokomotivot, automobilt, szóval olyan dolgokkal fog­lalkoznak, melyeket százszor is láthatnak az utcán s melyek, valljuk be, még sok felnőtt és művelt ember előtt is zárt könyvet alkotnak. Ez a rendszer fölvilá­gosítja a gyermeket sok oly dologban, melyről sokszor kérdezősködik, de ritkán kap kielégítő értelmes választ; fölébreszti és növeli az ipari hajlandóságot az oly gyermekben, akinek különben sohasem volna alkalma ily kérdésekkel foglal­kozni; és végre kitűnő, játszva végzett előtanulmány jövendő mérnökeink szá­mára. Vagy talán nem mutat meglehetős izgatottságot sok laikus ember, mikor csak egy csavar megerősítéséről van szó, s nem többször üt-e ujjára, mint a szegre, melyet a falba akar verni? Az elért eredménnyel Angliában igen megvannak elégedve s napról-napra több jónevü iskola nyitja meg műhelyeit, melyek ép úgy oktatják, mint ahogy hasznosan szórakoztatják a gyermeket.» Az oktatásnak gyakorlati útra való te­relése tekintetében legtöbbet az észak­amerikai iskolák példájából tanulhatunk. A gyermek 7—15 éves koráig a grammar schoolban megtanulja mindazt a nyelv­beli, számtani és természettudományi is­meretet, melyre az életben szüksége van. Maga ez a grammer school az élet elő­­iskolája a szó legteljesebb értelmében. Amit itt tanulnak, az csupa praktikus, ismeret. Fölösleges dolgot nem tanítanak. Az oktatás szemléltető és gyakorlati ok­tatás is. Mindent összefüggésbe hoznak a gyakorlati élettel. Egyik-másik tárgy között eltűnnek a határvonalak és egy­ség van több tárgyra nézve is a tanítás-, ban. Bevonják vizsgálódásuk körébe a laboratóriumot és műhelyt ép úgy, mint a kertet, rétet, szántóföldet, erdőt, hegyet és folyót, szóval az egész természetet. Mindent tapasztalati utón tanítanak, a természettudományokat pedig, amikor csak lehet, magában a szabadban. A gyakorlati oktatás terén külföldön szerzett tapasztala­tok mind azt bizonyítják, hogy az ilyen iskolai munkában tes­tük és lelkűk is felüdül a ta­nulóknak. A tanítással párvo­­nalosan haladó gyakorlatok nem csekély mértékben járul­nak hozzá a kézi ügyesség emeléséhez, felkeltik a meg­figyelő-képességet, közvetítik a személyes érintkezést tanár s tanítvány között és megér­lelik a tanítás legértékesebb gyümölcsét akkor, amidőn az élet gyakorlati munkáira és a munka megbecsülésére irányít­ják a tanuló figyelmét. (Folyt, köv.) néni fiisiÁi Aki Karancskeszi községben Poklyos­­pusztán a tölgyerdő tarolásából vissza­maradt tüsköt kiszedi, azt rögtön ingyen el is viheti, sőt az intéző kijelölése szerint 40 centiméter átmérőtől kezdve tüskönként külön 20 fillér jutal­mat is kap. A japánok gyakorlati érzéke azonnal fcOsimrM BERSMI Iwc Mm MuimMiii, icteHclás, fáradtság, az idegük ftSRSO Ml mOvCK, Budapest, VII.

Next

/
Thumbnails
Contents