Losonci Ujság, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1913-03-20 / 12. szám
1913. március 20. LOSONCI ÚJSÁG 3. oldal. bér egyenlő. Oktatási célokra Losoncon 800 korona, rendelkezési-alapra pedig 400 korona jut a segélyből. Két detektivünk is lesz, miután 10.000-nél több lakossal bírunk. A tisztek és altisztek számára évenként május 1-től Budapesten külön-külön tanfolyam nyílik és emellett vándortanitók is lesznek. Egyről-másról. (A köztisztesség. — 3000 nem 4625! — Kutat, kutat!) A köztisztességről folyt vita a főrendiházban s olyan fogas volt a kérdés, hogy sok ember, ki pedig az élet mindenféle dolgai közt tudja, mit kell csinálnia, ez úttal nem tudta, mit kell csinálnia. így például a mi bíboros hercegérsekünk, Magyarország prímása, ki mikor meglátogatta tavaly a római pápát s nem egy főpap kétségeskedett, vájjon a jobbágyi hódolat azt parancsolja-e, hogy őszentségének a kezét vagy a lábát csókolja-e meg, ő megcsókolta a kezét is, a lábát is, a főrendiházban a köztisztesség kérdésében nem tudott mit csinálni. Abban csak könnyű eligazodni, hogy az ember a pápának a kezét vagy a lábát csókolja-e meg, mert megcsókolhatja mind a kettőt, ámde abban a kérdésben, hogy tisztességes-e Magyarország ezidő szerinti minisztere, igazán bajos megtalálni a kielégítő választ. Csernoch hercegprímás úr tehát, minekutána tiltakozott volna az ellen, hogy ilyen kérdést szavazással döntsenek el, eltávozott nagy sebten a szavazás elől. Szép dolog az a politikai erkölcs, meg szép dolog a valláserkölcs is. A valláserkölcs azt mondja, hogy ne lopj, ámde a politikai erkölcs azt mondja, hogy lopj, mert ez utón őrizheted meg a hatalmat, igy juthatsz abba a helyzetbe, hogy hercegprímásokat nevezhetsz ki. De hogy lehet aztán eligazodni, mikor ez a két elv ellentétbe kerül egymással? Mert rendesen kitér a probléma elől. Az ember gyarló és végre tolvajnak csak azt lehet tartani, akire rábizonyítják. De" ki bizonyítaná azt a kegyelmes államférfiakra ? De a főrendiházban mégis igy vetették fel a kérdést. Az ember azt hihetné, hogy a kérdésre könnyű a felelet és senkinek se olyan könnyű a felelet, mint egy keresztény egyházfejedelemnek. Végre a keresztény egyházfejedelem egész bátran hitvallást tehet Mózes könyve mellett, a hajszála se görbülhet meg érte és Mózes könyve azt parancsolja: Ne lopj! A keresztény egyházfejedelmeknek tehát nagyon könnyű felelni erre a kérdésre: A köztisztességbe ütközike a lopás ? Az összes keresztény egyházfejedelmek, a hercegprímás kivételével, meg is találták az egyhangú választ. No nem Lukács ellen szavaztak, hanem mellette valamennyien. Mert azt is tartja ugyan a valláserkölcs, hogy ne lopj, ámde viszont azt is, hogy a hatalom szent és istentől való. A miniszterelnöknek pedig van hatalma, ergo szent és istentől való, amit e hatalommal cselekszik s igy ha e hatalommal esetleg az államkasszába nyúl, ez nem lehet a keresztény valláserkölcsbe ütköző. Amint látjuk, a valláserkölcs fényesen kiállotta a próbát, De hát akkor miért nem tudott Csernoch hercegprímás úr is felelni a kérdésre? U. T. Hát már az szent, hogy olyan város vagyunk, kiről mindenki, meg a «szeretett képviselője» is elfeledkezik. És még nagyobb a baj, hogy «szeretett képviselőnk» minduntalan megfeledkezik rólunk. Sőt nem is gondol tán ránk; legfeljebb akkor, ha a menetrendben lapozgatva Bécsbe utaztában megpillantja városunk nevét. Itt ime egy újabb jele annak, hogy micsoda mostoha fia vagyunk mi a magas kormánynak. A városok segélyezésére szolgáló ötödik millió most lett szétosztva és az összegek, mikben egyes városok részesülni fognak, most lett miniszterileg megállapítva. Az ötödik millió célja és rendeltetése a városi rendőrség rendezése és fejlesztése. Helyesen van. De mit láttunk. Ha a miniszteri rendeletet elolvassuk, úgy sajnálattal kell tapasztalnunk, hogy Losonc — kinek pedig egy honvédminiszter a képviselője s ki mint ilyen egy egész honvédezredet vezényelhetett volna érdekeink megvédésére és kierőszakolására a referens államtitkár ajtaja elé — azok közé a városok közé került, kikkel igazságtalanság történt. Vele szemben se tartották be az arányt; az arányt t. i., mely szerint az államsegélynek 4 milliójából már előbb részesült. Nem kap csak 3000 koronát, holott jóval többet — 4625 koronát — kellene kapnia. Azon, hogy Dicsőszentmárton 6000 korona helyett csak 2000 koronát kapott például, nem csodálkozunk. Bizonyára nem miniszter, sőt valószínűleg valami erős ellenzéki képviselője van. De hogy Losoncnak 1625 korona árán kell ismét megköszönnie, hogy Hazai Samut — a bárót — tisztelheti követéül — meg kell botránkozni. Urak, urak — jó mungó urak ! Az idő már ide s tova el jár, — ugyan mondják meg már: mit köszönhet városunk ama 50 koronán kiviül, mit a gimnáziumi bálra küldött, a kegyelmes úrnak s ha semmit se köszönhet (mert köszönhet valamit?), még mindig lelkesednek-e iránta? Mert lássák nem szolgál Hazai barátunk mentségére egy cseppet se az, ha bokros elfoglaltságára hivatkozik folyton, miután ime a példák: a) Besztercebánya 8000 koronát kapott 5500 korona helyett, bizonyára mert Serényi miniszter a képviselője; b) Eger 10.000 koronát kapott 8750 korona helyett, bizonyára mert Zichy János gróf, a volt miniszter a képviselője; c) Körmöcbánya 5000 koronát kapott 2625 korona helyett, mert Lukács a képviselője. Szégyeljük magunkat urak! Ennyire igazán bármelyik jó ellenzéki kidobott képviselővel is jutottunk volna. Apropos! Losonc a letagadott 1625 koronájával kifejezetten néhány oly várossal van egy listán, melyeknek ellenzéki a képviselője. Morál: még se hisznek mungóéknak odafenn valami nagyon; mégis csak 48-asnak tartják fenn a mi kis városunkat! Kímélje a tüdőnket az isten szerelmére a t. városi vezetőség. Hiszen ez borzasztó! A múltkor egy úri ember, ki haza sietett irodájából, egy egész kosár szemetet köhögött ki otthon. Majd belehalt szegény, — de a gyógyítási költségektől azért mégse fog Losonc megmenekülni. Seprűnk, seprűnk, Nagy seprő, kis seprő! Hol ezt, hol azt látjuk. De mi lesz a szemét összeszedéssel? Mi lesz a locsolással? Kutat, kutat az ég kegyelmére, — mert megfulunk a porban, ha egy kis eső nem segit rajtunk! Pártkörünk ünnepe Kossuth Lajos halála napján. A Losonci Függetlenségi és 48-as Pártkor, mint már két Ízben — ez évben is kegyeletes ünnepéllyel emlékezett meg hazánk nagy fia: Kossuth Lajosról a mai napon, halálának tizenkilencedik évfordulója alkalmából. Az ünnepélyt plakátok hirdették és emellett meghívókat is küldött szét az elnökség a párttagoknak, egyesületeknek, iskoláknak és hivataloknak. Az előre megállapított Programm szerint délután 4 órakor gyülekezett a polgárság a Kossuth-szobor előtt. A Losonci Függetlenségi Párt élén ott láttuk Beniczky Árpádot a kör elnökét, megjelentek a város vezetősége, számos tanár, állami, városi hivatalnok és általában elmondható, hogy oly nagy volt az érdeklődés, hogy nem csupán e kegyeletes emlékünnepély sorsát látjuk biztosítva a jövőre nézve, de úgy érezzük, hogy az eszmék, melyeket hirdetünk — mindenkié lesznek lassan és ha elválasztanak is ma pártkeretek, rövidesen leomlanak a válaszfalak és mi — függetlenségiek — csak szaporodhatunk. A koszorút dr. Vályi Béla ügyvezető alelnök helyezte a szobor elé s azután az egybegyült hallgatóság általános tetszése és lelkesedése mellett elmondotta ünnepi beszédét, melyet csaknem teljes szövegében lapunk vezető helyén közlünk. Az ünnepélyen közreműködött Rónai Kálmán tanító vezetése mellett az ág. ev. énekkar is, melyért ezúton is köszenetet mond a pártkor elnöksége. A pártkör az ünnepélyt követni szokott társas vacsorát ezúttal, tekintettel a nagyhétre s különösen a másnapi nagypéntekre, elhalasztotta és a húsvéti ünnepeket követő hét végén, valószínűleg szombaton szándékozik megtartani a Városi Vigadó éttermében. Erről lapunk jövő száma értesíteni fogja pártunk tagjait. lj HÍREK Március 15. A szabadság ébredésének napját a megszokáshoz híven ez idén is megünnepelte a hivatalos Losonc. Délután fél ötkor a Kossuthszobor elé vonult a polgármester vezetésével a város képviselőtestülete, a hivatalok, egyesületek és iskolák, — utóbbiak zászlójuk alatt, — és a szép számban megjelent közönség meghallgatta az ünnepély szónokát — Kiár evangélikus lelkészt. A pedig szépen megalkotott beszéd volt-e oka vagy a hangulat, nehéz lenne eldönteni, de kétségtelen, hogy valami kitörő lelkesedés nem volt érezhető. Este a Vigadóban jelent meg a közönségnek egy töredéke. Az ünnepély hivatalos rendezői is jelen voltak. Itt már a fehér asztal mellett elhangzottak szók, mik lelkes éljenzést keltettek és örvendetes tényként kell leszögezni, hogy akadt toaszt, melynek hallatára pirulni volt kénytelen szemét lesütni nem egy mungó. A toasztok sorát Seres Béla ref. lelkész nyitotta meg, ki nagy készsége és tehetsége dacára sikert alig ért el, mert pártállása miatt érdemlegesen nagyon kevés jót és szépet tudott e szent napon elmondani. Úgy tudjuk, elhangzott egy-két csipkedő megjegyzés is közbe-közbe beszéde alatt. Utána Vajda Béla dr. rabbi emelkedett szólásra és elismeréssel kell adóznuk személyének; felülmúlta önmagát társadalmunk és pártunk eme tiszteletreméltó és lelkes férfia szombaton. (Igaz azonban, hogy belőle soha se lesz püspök.) Annyi igazságot nem olvastak még ki mungóéknak akkor, amidőn ők is ünnepelni szerettek volna, Ehg:yoiiH»rra étkezés közben és lefekvés előtt állandóan Paptainásf LyÜiia Cryogfyvixet inni annyit jelent, mint a hólyag és vese rendes működését biztosítani.
