Losonci Ujság, 1912 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1912-12-26 / 52. szám
2. oldal. LOSONCI ÚJSÁG 1912. december 25. egy-egy jegyzőnél még zsebpénzre is kevés az. Sajnos, hogy az adatgyűjtés még nem jelenti a fizetésemelést, pedig annak alapján, ha azt figyelembe vennénk és a pénzügyminiszter nem fukarkodna, tetemesen kellene emelni a jegyzői fizetéseket. Kovács Gyula. Kovács Gyulát felmentette az esküdtbiróság. Mindenképp bölcs Ítélet volt az adott körülmények közt, még ha elvonatkoztatunk is tőle minden politikai szempontot. A világért se akarjuk azt mondani, hogy a Kovács Gyula cselekedete okos, erkölcsös, megengedhető vagy törvényes lett volna. Nem volt okos, mert hisz ha Tisza István baj, úgy ezt a bajt nem lehet az ő megölésével megszüntetni. Tisza István csak egy tehetetlen óramutató a magyar alkotmány óragépezetén, amelynek muszáj úgy mozogni, mert a gépezet mozgatja Így. Ha ez az óragépezet nem mutatja jól az időt, arról a mutató nem tehet, azon a mutató letörésével segíteni nem lehet, azt csak a gépezet kijavításával vagy kicserélésével lehet orvosolni. Ha Kovács Gyula golyója véletlenül meg is öli Tiszát, azért a magyar alkotmány dolga egyetlen hajszálnyival sem volna más, mint igy. Nem volt a Kovács Gyula cselekedete sem erkölcsös, sem megengedhető, sem törvényes. Ez az elfajult alkotmány ugyan balkáni erkölcsöket teremtett a kormányzatban, de azok ellen nem lehet balkáni erkölcsökkel sikeresen viaskodni. És mégis bölcs és megnyugtató volt az esküdtek Ítélete minden politikai vonatkozást mellőzve is, mert hisz a lövése Tiszában kárt nem tett, maga önmagán is kegyetlenül igazságot szolgáltátok, mikor öngyilkossági szándékkal súlyosan megsebesítette magát. Sokat szenvedett, hét hónapig be is volt csukva, minden számvetés szerint épp elég a szenvedés egy sikertelen kísérletért. Hisz Áchiin merénylőit is felmentette a bíróság, holott azok kegyetlenül agyonvertek egy embert. Mint politikai tény az egész kísérlet nem volt fontos, az esküdtek enyhe állásfoglalása minden ügyben, melyben romantikus rugók szerepelnek, közismert, úgy hogy bízvást napirendre lehetne térni az egész dolog fölött. De mégis foglalkozni kell vele törvénykezési és politikai szempontból is, mert az adott körülmények közt jelentőssé nőtt az ügy, jelentősebbé ma, mint mikor elkövette a kísérletet Kovács Gyula. Törvénykezési szempontból a következő körülmények fontosak: A kormány kierőszakolta, hogy előzetes kiadatása előtt úgy tartóztassák le, mint ha tettenkapáskor fogták volna el, holott betegágyában, jóval a cselekedet után, a kórházban mondották ki az előzetes letartóztatást. Ercsey Péter ellen már a vádhatóság ejtette el az ügyet, mielőtt vizsgálóbíróhoz került az ügy, pedig Ercsey ugyanazt a büncselekedetet követte el, .mint Kovács. Az igaz, hogy lehet azt a mentő körülményt találni az Ercsey javára, hogy jogos védelemből követte el e tettét, de ezt csak a bíróságnak van joga megállapítani, de nem az ügyészségnek. Az, hogy az ügyészség túllépte a kormány érdekében * ? r* >'£ rt> I lOfft >. =■ on H 8 N •< CT* cn < '»*> 5 ? cr SS fje o e“X* o I' ^ r fii o “ «e. 5 & fiis < & 3 Si a m 2. sr* cn gr T* c/> m | O c? ru cn ru 03 m “ 7Q t » f 7r hatáskörét, nemcsak a törvénykezés szempontjából megdöbbentő, hanem azért is, mert egyrészt szomorú jele a kormány hatalmaskodásának, másrészt mutatja, hogy a kormány nem merte ebben az ügyben a bíróságra bízni az ügyet, mert tartott annak a pártatlanságától. Ez a leglesujtóbb Ítélete a kormánynak. Azt nem is említjük, hogy a kormány — Tisza István e fogalomnak a súlypontja ma — ostobaságot követett el, mikor nem használta fel azt az egérutat, melyet a vizsgálóbíró beszüntető határozata megnyitott a számára. Csúnya volt e percben Tisza István szerepe is. Tisza azt vallotta, hogy Kovács Gyula célzott; a nem egészséges szemű tanú tehát olyasvalamit látott, amit a közelebb levő, épp szemű tanuk egyike se látott. Nem akarjuk ezzel azt mondani, hogy a gróf ur vallomása rosszhiszemű volt, csak azt, hogy nem volt annyira elfogulatlan, mint amennyire épp tisztelői elvárhatták volna tőle. Mindezek nyomán meg kell állapítanunk, hogy ebben a háborgó, tajtékos, piszkos iszapot mosó tengerben, melyet magyar közéletnek nevezünk, egyedül a bíróság mutatkozott olyannak, amelyik tisztaságát, hódo’atkövetelő tárgyilagosságát, törvénytiszteletét megőrizte. Amilyen jól esik konstatálni ezt, épp oly szomorú az a megállapítás, hogy a kormány nem mulasztott el arra való kísérleteket, hogy a magyar bíróságnak épp ezt a pártatlan törvénytiszteletét megrendítse és a maga hatalmi törekvéseinek kész eszközévé változtassa. De amilyen tisztán kidomborodik ez az ügy, ha minden politikai hüvelyéből ki is hámozzuk, azért kétségtelen, hogy a verdiktnek hatalmas politikai következményei is vannak és lesznek. Hogy mi vezette verdiktjüknél az esküdteket, nem tudhatjuk biztosan, de egész bizonyos, hogy az egész ország ezt az ítéletet úgy értelmezi, hogy a kormánynak, Tiszának és politikájuknak az elitélése. Mutatkoznak az idők jelei, a közvélemény megragad minden alkalmat, hogy sújtó Ítéletét éreztesse a kormánnyal és az idők jelei, a kormányt és politikáját elitélő megnyilatkozások egyike ez a verdikt is és ha az esküdtek tán nem is célozták, ilyen jelentőségűvé válik az eset, mihelyt az egész ország igy értelmezi. Hiába rendezte hát Herczeg Ferenc vagy három tucat társával Tisza mellett a tüntetést, a keddi verdikt mégis Tisza Istvánnak a súlyos elitélése. Hogy egyátalán okulni képesek még, ebből okulhatna Tisza is, Lukács is, de nyugodt lehet mindenki, ezek nem fognak okulni. Lukács László a szuvrén tájékozatlanság prototípusa, Tisza István pedig az erőszakos szenvedélyeké. Ha eddig meg nem jött a józan eszük, miért jönne meg ezután? Még egy megjegyzést! Sokan méltatlankodnak a verdikten. Éhez joga van bárkinek, csak Tisza Istvánnak nem. Egyrészt mert ő adott leckét a törvénytiszteletből s igy nincs joga panaszkodni, ha e leckét mások is megtanulták, másrészt meg Áchim megöletése ügyében más véleménnyel volt az esküdtek iránt, pedig hát az Áchim esete csak rettenetesebb volt, mint az övé. F.
