Losonci Ujság, 1912 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1912-12-05 / 49. szám

mm m A LOSONCI VÁLASZTÓKERÜLET FÜGGETLENSÉGI ÉS48-AS PÁRTJÁNAK HIVATALOS KÖZLÖNYE ELŐFIZETÉSI ÁRAK HELYBEN : ■ Községek, egyesületek, tovfibbá a 5 *KEfÍSf° í „ , l!flvreVre 4 K — »! ! Nőgrádmegyel Tanítók és Körjegyzők Egyesülete tagjai részére részét niető minden közkmiény^ntézendö. Negyedévre....................................................2 K — f. TM évi előfizetési díj 5 korona. KIADÓHIVATAL« VIDÉKRE. ■ Egyes szám ára 20 fillér. ■ Losonc, Kublnyi-tér 1L. hová az előfizet«­Egész évre 10 K — f B ■ Bek> Hirdetések, mindennemű penzkiiide-Negyedévre ! ! ! ^ j I B 5Ö Í: ” ^Hirdetések Jutányos áron vétetnek fel a kiadőhivatalban. , VII. évfolyam 49. szám. Megjelenik minden csütörtökön Losonc, 1912 december 5. Lefelé! Úgy érezzük mintha már nem is itthon lennénk, hanem hirtelen, min­den átmenet nélkül bele cseppentünk volna egy ázsiai zsarnok kicsi orszá­gának kellőközepébe, hol nincs jog, nincs kötelesség, csak egy van : a des­­pota, a vérszopó zsarnoknak akarata, mely előtt porba hull a fő, — legyen az rongyos koldusé, vagy bíborba bur­kolt hatalmas nagy úré. Mentői körül­ményesebben nézünk körül, mennél inkább figyeljük meg az eseményeket, melyek toronymagasságra gyülemlenek körülöttünk, annál inkább látjuk, annál inkább kell tapasztalnunk, hogy lassan, de biztosan kicsúszik alólunk a talaj, megnyílik alattunk a föld s mi le­zuhanunk, feltartózhatatlanul belebukunk az örök pusztulásnak feneketlen mély­ségébe. Soha sivárabb, soha szivet-lelket el­­szoritóbb helyzetben nem volt még ez ország, mint a mai válságos, minden pillanatban összeroppanással fenyegető napokban. Az immár egy évet meg­haladó pénzügyi válság a maga napról­­napra sanyargatóbbá váló fázisaival tönkretette a lakosság hatalmas zömét, szegénynyé tette a legtöbb egyeseket. A háborús konfliktusnak már hetek óta fenyegető réme a maga iszonytató bizonytalanságával megbénította az em­berekben még azt a csepp kedvet is, melyet a hosszan tartó siralmas vagyoni helyzet még tán itt-ott meghagyott. Örökös rettegés, titkolt félelem az, mely a lelkekre nehezül. Hiszen minden em­ber önönmagában s magának egy egész világ s egy világ pusztul el nagyha­talmi hóbortokért a harctéreken egy utolsó barbár lelkületű parazitának pusztulásában is. És ebben a vigasztalan helyzetben, ezekben a végzetessé válható, villamos szikrákkal teli percekben akkor, midőn egy oly kormányra kellene tekinteni minden polgárnak, kiben megvan min­den garancia, megvan minden jó szán­dék az ország sorsának, jogainak meg­védésére, nálunk statáriális törvényeket gyártanak a miniszterek- gerinctelen haduk észnélküli hozzájárulásával. Ná­lunk a kormány nem az ország sorsát, de a maga bőrét félti és védelmezi. Nálunk a kormány a sivár, abnormális helyzetet — melyet a külpolitika és a gaz­dasági élet tesz azzá, — saját politikájá­nak, jólétének biztosítására használja fel. Törvényeket gyárt. Törvényeket az alkotmányosság himes mezébe bur­kolva arra az alkalomra, hogy — ha már minden forrás bedugult, melyből táperőt szerezhetne magának a forma szerinti fentartásra, — előrántsa őket s helyzetet teremtve azok alkalmazá­sára erőszakkal, nyílt abszolutizmussal kormányozhasson ott, hol már az alkot­mányosság látszata sem elegendő. És ezek az alkotmánynak sírját meg­ásó javaslatok hovg-tovább pár nap múlva törvénnyé lesznek. Lesz párt, ha negyven ember is, — ki azokat megszavazza. A4ert nálunk ember min­denre akad. Nálunk ma Tisza és cin­kosa oly emberek, kikben bálványukat látják egyesek, kik előL behunyt szem­mel kell térdre borulniok. Sajnos, — mindezekről a szomorú tényekről csak a késő kornak objektiv történelme fogja tudni teljes mértéké­ben lerántani a leplet. Mert mi csak régmúlt idők árulói nevét tudjuk egy­öntetűen gyűlölettel venni ajkainkra. Valamikor még Haynaut is díszpol­gárrá választották nálunk. Báró Corrupt. A megyebizottsági tagváiasztások f. hó 18-ára írattak ki a megüresedett 10 helyre. A kékkői csoportban elnök lesz dr. Sztra­­nyavszky Sándor, helyettese Frenyó Gyula. A patvarci csoportban Hanzély Gyula és Schindler Dénes. Hugyagon Balás Barna és Szilágyi Mór. Kosdon Huszár Elemér és Biczó Pál. Szécsényben Ruszinko Antal és Bolgár Miklós. Nagyorosziban Baross József és Balogh,Endre. Romhányban Prónay József és Kilián Ármin. Ecsegen dr. Csonka György és Jenes Zoltán. Füleken Valovich Ferenc és Szlovák István. Málnapatakon Kuhinka István és Háger Lajos. VÁROSI ÜGYEK A jogügyi, pénzügyi és gazdasági bizottságok e hó 3-án délután 3 órakor a Varga és Basch mérnökök által benyúj­tott vízvezetéki tervezet és ajánlat kérdésé­ben látogatott ülést tartottak. Az ülés meg­nyitása után Varga József mérnök ismer­tette részletesen a javaslatot, majd vissza­vonult. A bizottságban heves tárgyalás indult meg a javaslat ellen és mellette. Mellette dr. Hajós József, dr. Sacher Aladár, Török Zoltán, mig ellene Sacher Gusztáv és dr. Reinfeld Bertalan beszéltek. Voltak, kik a javaslatnak félretételét óhajtották egyelőre. A bizottságok ezután úgy határoz­tak, hogy a források feltárására szükséges Ó000 koronát rászánják a vízvezeték ügyére s a többiekben csak ezután s az eredmény­hez képest fognak határozni. Egyről-másról. Tegnapelőtt bizottságoltunk a vízvezeték ügyében s csepp hijja volt, hogy agyon nem bizottságoltuk az egész ügyet. Mert nálunk minden igy megy. «Vízvezetéket minden áron!» — hallottuk emlegetni e jel­szót már évek óta. «Vizet ám, de ha nincs!» — mondták azelőtt. És miután most ki­látásunk van arra, hogy komolyan akad tán egy csepp kis viz Losonc számára is, meg­ijedünk tőle, mert a dolog már kézenfekvő­ig megoldhatónak látszik. «Úgy leszünk, mint a klozettel,» — mondják egynémelyek, kik meg nem gondolják, hogy vízvezeték nélkül Losoncon úgyszólván élni is lehetetlen, mig a mai klozett-rendszer nélkül — igen. Sőt. «Már hámlik, kérem szépen» — felelget a járványkórház ápolónője, kit naponként látunk a városházának hol ezen, hol azon irodájában csupa családos emberek között mozogni. Mert a járványkórház termetes ápolónője nem nagyon látszik törődni azzal, hogy a napnak jó részét sarlachos, kanyarós és egyéb ragályos beteg emberek, különösen kis gyermekek társaságában tölti. És ugy­­látszik, mások se törődnek ezzel a város­házán, mert hagyják, hadd járkáljon. Meg­elégszenek az indokolással: „már hámlik kérem szépen.“ Pedig annyit mi is tudunk, hogy a sarlach, kanyaró s más efféle beteg­ségek éppen a hámlás idején a legragadó­­sabbak. De hát nekünk igy is igen jó, mert hámlik már a mi bőrünk is kérem szépen. «Mik ezek, tömlöcök, könyörgöm alássan» kérdé a minapában egy egyszerű tót atyafi tőlünk a tugári hídon épülő bárkák egyikére mutatva. «Vásárcsarnokok azok, kedves atyámfia» — felelénk, mire a vaj­­szagu szvatoplukivadék kétkedőleg rázta a fejét. Hát volt is azon egyszerű tót ember szavaiban valami igazság. Mert azok a fa­tartó kinézésű épületek úgy alakjuk, mint

Next

/
Thumbnails
Contents