Losonci Ujság, 1912 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1912-11-28 / 48. szám
LOSONCI 0J1 A LOSONCI VÁLASZTÓKERÜLET FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PÁRTJÁNAK HIVATALOS KÖZLÖNYE ELŐFIZETÉSI ÁRAK HELYBEN: ■ Községek, egyesületek, tovfibbfi a ? , T I „ , Ff^vreVre !! 1 !!!!!! 4K-L ! Nőgrádmegyei Tanítók és Körjegyzők EgyesBIete tagjai részére részét illető minden közf^mény^ntézendő. Negyedévre ................................ . 2 K — f> * évi előfizetési dij 5 korona. KIADÓHIVATAL» VIDÉKRE. ■ Egyes szám ára 20 fillér. ■ Losonc, KublnyMér 11., hová az előfizet«Egész évre................................................10 K — f. ■ ■ *ek» hirdetések, mindennemű pénzkulde-Negyedévre' ! ! ! ! j 1 K 50 f. S Hirdetések jutányos áron vétetnek fel a kiadóhivatalban._____________|____mények fa aJa^áSzé^kaidésé^vonatkoz« VII. évfolyam 48. szám. Megjelenik minden csütörtökön Losonc, 1912 november 28. Vigasztalan perspektívák. Háborgó külviszonyok, háborgó belviszonyok, nyopiasztó gazdasági helyzet ; szinte úgy látszik, hogy a felszín alatt évtizedek óta vajúdó energiák robbanása előtt állunk. Ebben az általános riasztó hangulatban a monarchia nem éppen a legrózsásabb. Nemzetiségi államnak lenni békés időben is nehéz feladat. A monarchia pedig a legtehetetlenebb nemzetiségi állam. Ahány nemzetisége csak van a monarchiának, ugyanannyi centripetális törekvés feszíti az óriási erőfeszítéssel összetartott államkereket. Soha világosabban nem látszott, hogy a monarchia srukturája nem nyugszik természetes alapokon. Elég volt, hogy feltörjön határainkon a szláv nemzeti háborúja s máris megmozdulnak a kifelé törekvő nagy, túlsúlyban lévő szláv elemek. Csak egyetlen összetartó faktora van ennek a bábelnek: a Habsburgok és a Habsburgok karhatalma és lehetne még egy: a magyarok nemzeti állama. Csakhogy éppen a magyarság helyzete a legtragikusabb az egész népkonglomerátumban. Mert inig a monarchia minden egyes népeinek van hová gravitálnia, van kire számítania, addig a magyarság izoláltan áll. Minden értelmünk azt mondja: igyekezzünk a Habsburgok uralma alatt Ausztriára támaszkodva megtalálni nemzeti létfeltételeinket. De mikor mindig azt kell látnunk, hogy a bécsi udvar a magyarságot tekinti legveszélyesebb ellenségének, nekik itt mindenki, néhány cselédet kivéve, «Rebellenhund», mikor látnunk kell, hogy a bécsi udvar a legvadabb erőszaktól sem riad vissza, csakhogy a magyarság törekvéseit bekorlátozza, mikor azt kell látnunk, hogy maguk az irányadó bécsi körök tüzelik a magyar nemzetiségek irridentáját, csakhogy megakadályozzák a magyar nemzeti állam kialakulását, skeptikusan és kedvetlenül vagyunk kénytelenek nézni a körülöttünk végbemenő forrongásokat. Kifelé nem törekedhetünk, a Habsburgoknál megértésre nem találunk: igy rá vagyunk szorítva, hogy fásultan várjunk arra, aminek a dolgok természetes menetéből jönni kell. Ma már ott tartunk, hogy a magyar állam területi integritását sem láthatjuk eléggé biztosítva. Elég egy szerencsétlen háború és akkor a monarchia darabokra hullott és vele együtt széthull Magyarország. De ezt a folyamatot még a győzelmes háború is csak feltartóztathatja: megakadályozni csak az tudná, ha a bécsi udvar minden hátsó gondolat nélkül rászánná magát a magyar nemzeti állam kiépítésére. Ez azonban csak illúzió. Mert a bécsi udvar és a Habsburgok úgy látják, hogy az egyetlen faj, amelynek erejével a repedező monarchiát összetarthatnák, az nekik megbízhatatlan, az nekik veszélyes ellenségük. Metternich. Az esztétikátlan város. Sajnos, Magyarországon alig vannak városok. Európaias város pláne csak egy van: ő felsége Budapest. Nos, azért Pest se szinültig tejfel. Csak éppen magyar igények szempontjából európai városnak tartható. Egy kis ráfogással világváros. Hanem a vidéki városok: azok bizony csak azért neveztetnek városoknak, merthogy polgármester áll az élükön. Ez pedig nem sokat jelent. Mert micsoda város az, ahol csak el kell nevezni a polgármestert bírónak és rögtön faluvá válik. Itt van például Losonc. Hát város ez? Itt ugyan hiába kereszteljük el a bírót polgármesternek, Losoncon az se segít. Mert miben áll a város? Nem csupán a jó közigazgatásban, — ami hogy jó-e nálunk vagy rossz, nem tudhatom, mert még nem éreztem, — hanem áll az épületekben, a város külső megjelenésében, a lakosok szellemében és persze az intézményekben is. A város szelleméről most nem beszélünk, ami hogy van-e, vagy nincs, nem tudhatom, mert eddig még nem tapasztaltam ilyesmit. Az intézményekről sem beszélek, amik bizonyosan vannak, — de hogy milyenek, azt az ördög tudja. Itten főképpen a város külső megjelenéséről leszen szó. Különösképpen az utcákról. Persze nem fogom felfedezni, hogy itt hiányos a kövezet, ott sáros az utca, mert minek? Ha megmondom se segítenek rajta, legfeljebb elneveznek engem városháboritónak. Ez pedig nem ambíció. Amikor tehát a város külsejéről leszen szó, olyan dolgok lesznek megvitatva, amiről a polgármester nem tehet. így aztán a cikk minden harag és sértődés nélkül leszen megolvasható. De mennénk már tán ki az utcákra. Mondjuk, hogy künn vagyunk. Megállunk a Rákóczi-bulváron, magyarul a Oácsi-utcán. Miután megálltunk, végignézünk. Miután végignéztünk, megállapítjuk: hát ez is utca? Már most mért nem utca a Gácsi-utca? Erre a kérdésre több pontokban adandó meg a felelet. A több pontokból álló felelet leadása előtt azonban még leadandó egy rövidebb értekezés a város összbenyomásáról. Az összbenyomás, — amennyiben van, —■ elég szánalmas. Ugyanis az egész Losonc úgy fest, mint egy meglehetős ízléstelenséggel gyorsan összecsapott kis gyarmat, valahol a pokolban, Afrikában. Vagy Amerikában. Mindegy. Egyáltaljában nem lehet megérezni rajta a kultúra levegőjét. |Kicsinyes. Nem azért mert kis város. Dehogy. Besztercebánya még kisebb. De az aztán a város! Két-három emeletes házak, aszfaltos utcák, gőzfürdő, ódon templomok, régi bástyamaradványok. És micsoda házak! Egy-egy besztercei házról két-három évszázad tekint alá a kávéházakban kártyázó szavazókra. Mert nálunk nincsenek polgárok. Nálunk csak szavazók , vannak. És olyanok, akik nem szavazók. Én például nagykorú vagyok, diplomám is van, a törvényszerint szavazati jogom is van, értek is a közügyekhez legalább annyit, mint öt rongyos miniszter. És még sem vagyok szavazó. Megtudták ugyanis az illetékesek, hogy ellenzéki vagyok és azért nem vettek fel a szavazólistába. Igazuk van. De mennénk már tán ki az utcára vagy mi az ördög. Losonc összbenyomása szánalmas. Alacsony, stílustalan, semmitmondó házak. Itt ugyan a falakról még a rhaltert sem lehet leolvasni. Pláne ha esik az eső, akkor a város hangulata egyenesen leverő. Ennek a városnak nincsen lelke. Egyszóval rongyos hely, punktum. Egyetlenegy esztétikailag értékelhető ház van az egész főutcán : a Royal-kávéház épülete. Az is munkapárti emberé. Más stílusbeli, hibája egyébként ennek a háznak nincs. Érdekes épület. A többit majd a jövő számban fogjuk megmondani. Nomád. VÁROSI ÜGYEK A város képviselőtestülete folyó hó 23-án ülést tartott. A tárgysorozatból a következő fontosabb határozatok érdemelnek megemlitést. Az építési szabályrendelet a büntető határozmányok precizirozása tekintetében kibővittetett a miniszteri meghagyás értelmében. Tudomásul vétetett, hogy a gépgyár tanoncai és fiatalabb segédei részére iskolát állított magasabb fokú elméleti oktatásban való részesítés céljából. Az intézmény létesítője Tarján Ödön mérnök és remélhetőleg alapja lesz ez a Losoncon felállítandó ipariskolának. Elhatároztatott, hogy a városi ingatlanok 2,451.834 K érték után
