Losonci Ujság, 1912 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1912-11-21 / 47. szám

1912. november 21. LOSONCI ÚJSÁG 5. oldal.

A patakparti idill. H. J. mindenesnek még e hó 9-én jókedve támadt s Így elment arra a helyre is, hol a földi örömöket pénzért osztogatják. H. J. úgy látszik nagyon belekóstolhatott, mert többet kívánt élvezni az örömökből, mint amennyire a bugyellárisa megengedte. Emiatt azután heves vita, majd verekedés keletkezett közte és az örömleányok között. A mindenes ugyancsak N. E. leányzónak támadt s ostromolta őt lángoló szerelmével, de N. E. a pénzügyi helyzetre tekintettel nem volt abban a helyzetben többé, hogy H. fellobbanását tovább is honorálja. így aztán a kollegák is segítségére jöttek N. E.-nek, úgy hogy H. J. egy kissé megtapogatott fejjel s megbögdösött lapockával sietett el a csatatérről. A kellemetlenül végződő szerelmi történetről a rendőrség is tudomást szerzett és úgy a mindenest, mint a leányt megbüntette a szerelmi mámor okozta kihágásért.

Legújabb angol, francia és német

costüm-, divat- és kalaplapok nagy választékban előfizetésre és egyes számonként is kaphatók Kármán könyvkereskedésében.

Pehelykönnyű

elegáns.

Tartósabb mini bőr.

aummidarJccíc

előnyeiről

mindenki me£ van győződve

jCt/ /QJJ sejJdzAJyJvfirve zv-a/o'

/rwro /ó-yJá/iisaJÉ /naSu>'?i£a, 2JzZZ&MeJ

(éfáuéő/i mra/rtO

f s/20 2<yi/ ,: 20^oJZe’o

Jd Juyeex OaJc Jfi

/l/-ccJcurrvvnJ szAsi/tA

Jeymcdv^zJJvn, *d Jut

suusro /vJcsri■yywnctJ

x^vdcOnot/ ux/ /uí/v-eJu p2 'ddt/o-Jó -ózv/vrvy^tn fid

XKJtsrvtuxJ/, -eve' /nzJízJ&n, vvm/Oji' JZeivnt OjJíJ

<x

„22r0o<6ux^^

színház

Közönségünk közönyössége e héten paroximusát érte el. A „Kis barátnő-“t 50 ember, az „Éva boszorkány“-t 30 ember nézte végig. Sage harminc. Ennél egy féllel se kevesebb. A rohamjegyesek is benne vannak a kalkulusban. Megírjuk megint, hogy ez még se járja? Hát megírjuk? Nem írjuk, mert akadna ember, ki az egész dolgot a rossz időre: a török háborúra, az esőre stb. tolná. Tán annak is igaza lenne. Hiába az a nehéz pénzügyi helyzet, mely megbénítja a gazdasági élet természetes lüktetését, mindenre kihat. Kihat az ember mulatnivágyára is. „Egy színházjegy egy kiló hús ára. Hús nélkül nem élhetünk, komédia nélkül igen“ — mondta csütörtökön ama ötvenek egyike, egy testes losonci polgár s neki is igaza volt. Az emberek lehorgasztott fejjel járnak-kelnek. Mi lesz még holnap? — ez a kérdés tükröződik ki a szemekből. És egyelőre mindenki csak rosszabbat vár, rosszabbra készül. Herodes teremtette, nem jó ez igy.

Voltak azonban e héten jó estéi is az igazgatónak, melyek némikép megvigasztalhatták.

Csütörtökön Strausz Oszkár operettjét, a Kis barátnőt láttuk s nem mondanánk igazat, ha úgy nyilatkoznánk, hogy el voltunk a darabtól ragadtatva. Se a zenéje, se a tartalma e zeneműnek nem nevezhető elsőrangú alkotásnak. Annál jobb volt azonban az előadás Kovács Lilivel és Kürti Böskével, kik a főszerepeket játszották. Mindketten csapongó jókedvvel, pajkosan annyira jól játszottak, hogy minden számukat meg kellett ismételni. A férfiak közül Érczkövynek, Ivánfinak és Szántónak volt sikere. Jó volt Zilahy énekes szerepében, Szepessy a konfidens inas kacagtató szerepével. Nem mondhatunk rosszat a többiekről se.

Pénteken Herczeg Ferenc Éva boszorkány c. színmüve ment Déry jutalomjátékául. Alig hisszük, hogy Déry részesült volna e nap «jövedelméből». Nem volt e napnak jövedelme. Az «Éva boszorkány» olyan darab, mellyel szerintünk nehéz sikert elérni. Ez csak tán a Nemzeti Színházban hathat azzal a pompával, azzal a nagyszerű berendezéssel, melyet e színház produkálhat. Egy már távollevő kornak gyermekek számára szóló regéje azzal a bocskoros diákkal, ki megkockáztatta a fejét, csakhogy övé legyen a boszorkánynak vereshaju leánya egy éjcakára, — nehezen kelt érdeklődést ma, amikor a társadalmi élet ezernyi fonáksága száz meg száz izgatóbb témát nyújt megírásra és megnézésre. Ennek a darabnak csak a harmadik felvonása mesteri, mert az első kettőben igazán csak annyi történik, hogy Andris beleszeret Julcsába (kit Évának hívnak) s Julcsa beledől Andris karjába. Beledől szerelemből s hogy vőlegényét, a goriciai grófot, ki egy fenevad, — megboszulja. És azt a boszut Éva a harmadikban hajtja végre, amikor becsapja, megcsalja a goricait még mielőbb valójában a felesége lett volna. Az a «módszer», mellyel ez a tegnap még zsenge liliomszál nyaka köré keriti férjének a hurkot s szarvakat növeszt a fejebubjára, — annyira ügyesen van Éva szájára adva s általa végrehajtva, hogy tanulhatnak tőle az asszonyok. S bár a goriciai mindezt megérdemli, — Éva mégis szenved a szarvakért, mert a diák, ki nem

is afféle bátor, sárkányt verő ember, sőt gyáva és reszkető alak, leugrik bujában vagy ijedtében az emeletről.

A játék jó volt. Fekete Irén kitünően játszotta nehéz szerepéi, mert ezt a szerepet igazán nehéz megjátszani. Jó volt Zilahy is, a partnere. Déryt sokszor már jobbnak láttuk, de hát a szerep se volt olyan, mitől több várható. Bródy, Szántó, Kovács és Érczkövy jók voltak.

Szombaton a Cigánybáró ment meglehetős látogatottsággal. A kedves zenéjü ismert operettben az újonnan szerződtetett koloraturénekesnő, Jászai Mari mutatkozott be a közönségnek, melynek tetszését egyszerre megnyeré kitünően iskolázott szép hangjával s ügyes, természetes játékával. Jászai Mari a Szaffi szerepét adta s többször hívták az uj művésznőt a felvonásközökben lámpák elé. A címszerepet Érczkövy kreálta a tőle telhető legjobb játékban; szép énekszámai időnként óriási tapsokat váltottak ki a publikumból. Mellettük dicséretreméltó buzgósággal és sikerrel játszottak Benes, Baróthy, Lakatos és Ivánfi a kisebb szerepekben.

Vasárnap délutáir a Lengyel menyecske, este a Kis barátnő ment telt házak mellett.

Hétfőn Baróthy jutalomjátéka volt: az Emberevő, Gabányitól. E sikerült vígjátékot már hetekkel ezelőtt reklamirozta a direkció, de telt házat még se volt képes a darab összehozni. Mindazonáltal elegen voltak s nem bánta meg senki se, ki megnézte ezt az egyszerű s mindamellett ügyesen összerótt kis bohóságot. A főszerepet Baróthy adta; ő volt az «emberevő», afféle hirtelen haragú s mindig önönmagát felheccelő öreg ur, kinek emellett aranyos jó szive, magyaros vig kedélye van egyébként. Ezt az egyik pillanatról a másikra fellobbanó s aztán gyorsan lecsituló nyugalm. számtanácsost annyi természetességgel adta Baróthy, hogy játékával még a szerző is meglehetett volna elégedve. Mellette különösen jól játszottak Fekete Irén és Kövest Mariska a lányok szerepében, Benes az özvegy papné szerepében. Zilahy a félszeg fiatal lelkészt, Deéry a határozott fellépésű Újlakit jól adták. Kacagtató jeleneteket produkált Szántó a fényes könyökű Tubika szerepében. Pilatus teremtette, — kár, hogy e darabot többen meg nem nézték.

Kedden Bernstein Az ostrom cimü színmüve ment. E darab most van Budapesten műsoron, mely körülmény úgy látszik hatott is egy kissé, mert többen nézték meg — mint gondoltuk — Losoncon. A darab jó betanulással kitűnő játékban ment. Deéry (Merital), Baróthy (Frepeau) és Fekete Irén (Renée) szerepében oly sikert értek el, hogy ez estéjüket a legjobbak közé számíthatják. A sikerhez természetesen nagyban hozzájárult a darabnak jól szerkesztett volta, mely percről-percre jobban és jobban lekötötte a publikum érdeklődését. Bernstein általában mester abban, hogy darabjai historikumát oly ügyesen építi meg, hogy annak egyetlen kis fázisa sincs, melyet a publikum előre sejthetne, előre tudna. A publikumot egyik meglepetés éri a másik után. A színműben arról van szó, hogy a politikai harctéren nincs kímélet; bármiféle eszköz jó és becsületes arra, hogy valaki ellenfelét elért polcáról mélységbe taszítsa. Még egy fiatalkori csíny