Losonci Ujság, 1912 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1912-02-08 / 6. szám
é£| B fi éé Éfe A Sk E^ész évre 8 kor. fii. EÉ|p ggp ''&&&;. ^sj? |jlj| ||Bj |||| U BB E^fi BET g9 Bg ^B hová’á^lap szellemi Negyedévre 2 kor. fii HB fiH! s®-; Baa BffR IBS HR RH SH H EBI 5|||§ MB 818 ESpgp^ HB |H| közlemény intézendő. Félévre 5 kor. — fii. EB BE kifft ff|B |ö§ elf! B| 111 \'\ BH BEK E Losonc, Kubinyi-tér 11 Negyedévre 2 kor. 50 fii ?g*«' jip$: Hg * á£| pjafj “-HSárolls R|w jgffB; 3&s8| HÜSi HH1HB HR^^h Hová az előfizetések, —. Mg gg gM 6BB MB M _' mm Bj^lip mm BB BB bB^SB ^B A LOSONCI VÁLASZTÓKERÜLET FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PÁRTJÁNAK HIVATALOS KÖZLÖNYE. VII. évfolyam 6. szám Megjelenik minden csütörtökön Losonc, 1912 február 8. Az ellenzék feladata. A gépezet megállott. A körülötte dolgozók zűrzavaros lótással-futással keresik a baj okát, de bármelyik csavart mozdítják meg, akármelyik kereket noszogatják, csak nem akar megindulni a törvényhozás szervezetének hivatásszerű működésé. Mert a magyar törvényhozás mindkét házában, az egész közéletben olyan erők mérkőznek egymással, olyan világnézetek tusakodása folyik, amelyeknek küzdelme és e harcnak hovádülése egészen közömbös a nemzet boldogulásának szempontjából. Nem a gerinctelen és «Bécsnek behódoló», a minden kormányok után alázatosan leszavazó aulikus többség és nem tradiciózus eszméket kritika nélkül hangoztató, merőben idealisztikus ó-függetlenségi tábor harca fogja megoldani a nagy kérdést, hanem a küzdelmek előterében egymással homlokegyenest szemben álló klerikális-konzervativ és liberális-progreszsziv pártok élet-haiálra menő nagy tusája. Nem a nemzeti önnállóság és függetlenség külsőleges megnyilatkozásai fogják boldogítani Magyarország minden népeit, hanem a demokratikus fejlődés tartalomban bővelkedő uj intézményei; valamiképpen nem is annyira a bécsi ármány és kétfejű sas elnyomása rontja meg boldogulásunknak feltételeit, mint inkább a gazdasági téren való helytelen antiszociális berendezkedés. Ennek a helyzetnek felismerése, régi lomoknak lomtárba helyezése nem történhetett meg rövid utón. A polgári társadalomnak keresztül kellett előbb mennie egy hatalmas nagy csalódáson, végig kellett szenvednie az áldatlan gazdasági viszonyok soksok nyomasztó következményét, inig szemei felnyíltak s az Európát uraló hóditó eszmék felé közeledett. A progresszió eszméihez, a valódi liberalizmus világnézete felé közeledett az ország népének minden osztálya a nemzeti társadalomnak minden rétege. A reformok mellé szegődött az ipari munkásság, az újításokat óhajtja az intelligens kisbirtokosság, a demokráciának hódol az intelligens polgárság s a haladás hive a szellemi arisztokrácia. Szóval a modern világ uj hitét vallja az egész közvélemény. Mióta parlament van a világon, mindig úgy volt, hogy a kormányok teoretikus álláspontjával szemben a közvélemény praktikus óhajainak adott kifejezést az ellenzék. A régi viszonyok kepére formált elavult intézményekhez ragaszkodó kormányt az ellenzék mindig a valóságos élet követelményeinek megfelelő eszmékkel frissítette és hozta közelebb az élethez. A mai magyar ellenzék is várakozásteljes idők köszöbén áll. A munkájában megállott parlamentet türelmetlenül sürgeti a közvélemény szava, Az ellenzék feladata a közvéleménynek visszhangot adni a törvényhozás házában és a kormányt demokratikus állásfoglalásra késztetni és kényszeríteni. Az országgyűlési pártok sorában a nemzet közvéleményéhez legközelebb állani, az ország hangulatának megfelelő magatartást tanúsítani egyedül a Justh pártot látjuk. A Justh párt intranzigens következetességgel az általános titkos és egyenlő választói jogot követeli és ezt követeli vele együtt az egész országnak nagy többsége, a népességnek legintelligensebb része. Mikor tehát ez a legkorszerűbb parlamenti párt a szociális haladás zászlaját tette saját zászlajává, híven betölti feladatát, melyet a történelem reá ró s amelyet tőle a haladó érzelmű elemek elvárnak. Hiven és pontosan betölti ezt a feladatot, amely annyival is kellemesebb és könnyebb, mert egy régi óhajtás megvalósulását, a függetlenségi és 48-as párt régi programmpontját látjuk benne teljesedésbe menni. Ezt a feladatát az országgyűlési Justh párt soha elhanyagolni nem fogja, erről a kötelességéről az idők változó körülményei között soha meg nem feledkezik. HÉISIIISPesti élet. I. Uj hit. A Galilei-kör a minap a régi országház üléstermében előadást rendezett a szerzetesrendekről. Fáber Oszkár, e kérdésnek nálunk legalaposabb ismerője, volt az előadó. A szerzetesek eredeti iratai alapján elmésen ismertette a céljukat, az életmódjukat, természet-, család-, államellenes törekvéseit. De ha érdekes és tanulságos volt az előadás, még sokkal érdekesebb és tanulságos volt a hallgatóközönség viselkedése. Óriási tömeg zsúfolódott össze az ülésteremben. Nem csak a padok voltak tömve, lent ép úgy, mint a karzaton, hanem a középen levő szinpadhelyen, sőt az elnöki kathedrán és előadói széken is hemzsegtek az emberek. Galileisták, klerikálisok, de legnagyobbrészt szocialista munkások. Ha mindenki csak halkan helyeselt, már félelmesen zúgott a terem. És az emberek bizony, nem igen tettek hangfogót a hangszálaikra. Lassanként fölizgultak az emberek, fölszabadultak az elfojtott indulatok. Az előadásból népgyülés lett. A mindig-hideg és csak szép látványosságokat kereső szemlélőnek, aminő jómagam vagyok, nagyszerűbb látvány volt, mint egy Reinhardt — rendezte cirkuszi előadás, mikor ötezer torokból zendül: Oedipus segíts ! A szenvedélyek akkor emelkedtek forráspontra, mikor az előadást követő vitában egy pap, a Szent lmre-kollegium igazgatója, kelt a szerzetesek védelmére. Alig engedték őt beszélni. Fábert kezdte támadni, de a hallgatók fenyegető és lármás közbeszólásaikkal megakadályozták ebben. A jelenlevő klerikálisok veszekedni kezdtek a szocialistákkal, előadó volt mindenki, az elnökre senki sem hallgatott. Úgy látszott, verekedés lesz a vége. A mennydörgésszerű zaj vihart jósolt. A tömeg nem tudta többé fegyelmezni magát a zajongóktól alig lehetett hallani a vitázókat. Hiába intettük csöndre, a fölgerjedt, megvadü’t tömeggel nem lehetett birni. Naivságok, frivol ötletek, vad gorombaságok hangzottak. — Le a csuhásokkal! — ez volt a refrein. A naivságokon mosolyogni kellett, a fegyelmezetlenségen bosszankodni De volt egy fönséges és felejthetetlen jelenet. A vitázó pap ellenségesen említette a Népszavát. Erre a legalább kétezernyi munkás abbahagyva egy percre az egymásközti pörlekedést, a kicsinyes közbeszólásokat, mintha összetanultak és összebeszéltek volna, mint egy’ hatalmas kórus, lelkesen és szenvedéllyel zúgták az éljent. A karzat magasából Népszavát dobott le egy ember. Úgy szállt, mint egy zászló. Úgy tekintettek rá, mint a hivő a bibliára. Olyan együttérzés, olyan meggyőződött lelkesedés és olyan áhitat volt a viselkedésükben : nem lehetett megilletődés nélkül nézni. Talán ha ellensége volnék a szocializmusnak, talán akkor is megcsapott volna ennek a fenséges lelkesedésnek az árama, akkor is átreszkedett volna rajtam az a tűz, talán akkor is veiükkiáltottam volna az éljent. Oly jól esett szegény szkeptikus szivemnek ez a szenvedélyes meggyőződöttség, sosem fogom elfelejteni. Nagyszerű tragédiáknál éreztem e megilletődés halovány mását. Olyan volt ez a jelenet, mint egy istentisztelet ... Az ülésről jövet szégyenkezve és majdnem megbotránkozva tárgyaltuk a munkások vad és kineveletlen viselkedését. Mily fanatikus tömeg, amely meg sem hallgatja az ellenfeleit. Mennyire igában tartja őket a szenvedélyességük! És elkeseregtem a magyarázaton : a szakszervezeteik csak a kultúra eredményeit közük velők, azt az utat már nem, mely ezekhez vezet. Innen van a biztosságuk a véleményeik igazságában. Ha ők is megtennék azt az utat, ha tisztán látnák a problémákat s hogy miképen jutunk a megfejtéshez, akkor maguk is elmélkednének, kételyeik, skrupulusaik volnának, a bizonyos helyett jönne a valószínű és körülbelül, a meggyőződés helyébe jönne a szkepszis, melyhez a tudósok sorra elérkeznek. De a szocializmusnak nem tudósokra, hanem harcosokra, nem szkepszisre, hanem meggyőződésre és fanatizmusra van szüksége. így van jól, ahogy van. Nem kell túlságosan kinevelni a munkásokat, a szocializmusnak ép ebben a vak és vad fanatizmusban van az ereje, evvel arathat csak diadalt. És fegyelmezetlenek a munkások ?! Láttam őket a napokban tüntetés alkalmával, mikor a fölizgatott, csatakész ezrek ép neki akartak menni a rendőröknek: mikor egy ablakban megjelent Garbai és egy szavára — csönd lett, nyugalom. A vezéreik megannyi próféta, Messiás a szemükben. Ha ezek harcot akarnak : meglesz, de egy szavukra újra elcsitul a harc. Óriási itt az erő, mert óriási a hit. Uj hit járja át a nihilista világot. Lejár a léha cinizmus divata, mely a köztől elszakadva, csak inyenckedett a világon. Aki e felfogás nagy hirdetője volt, Wilde Oszkár divata is lenünik. A fin de siede után egy megifjitó uj hit jött, a „világmegváltó szociáldemokrácia“, mely belekapcsol nagy közességekbe, kötelességeket és jogokat éreztet. Uj hit jött, uj erők egyenesednek fel, uj történelem születik. Kpmlós Aladár.
