Losonci Ujság, 1912 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1912-11-14 / 46. szám

A LOSONCI VÁLASZTÓKERÜLET FÜGGETLENSÉGI ÉS48-AS PÁRTJÁNAK HIVATALOS KÖZLÖNYE

ELŐFIZETÉSI ÁRAK HELYBEN: ■ Községek etfvesüietek továbbá a " SZERKESZTŐSÉG:

Egész évre...........................................8 K — I. ■ ® . ’ . , , , , H Losonc, Jőkai-utca 4, hová a lap szellemi

Felévre.................................................4 K — I* _ Nőgrádmegyei Tanítók es Körjegyzők Egyesülete tagjai részére részét illető minden közlemény intézendő.

Negyedévre...................................................2 K — t. “ évi előfizetési dij 5 korona. ■ KIADÓHIVATAL:

VIDÉKRE i ■ Egyes szám ára 20 fillér. ® Losonc, Kubinyl-tér 11., hová az elofizeté-Egész évre...........................................10 K - f ^ n sek, hirdetések, mindennemű pénzkülde-Felévre . ... -....................... 5 K — f. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel a kiadóhivatalban. H mények és a lap szétküldésére vonatkozó

Negyedévre.....................................2 K 50 f. EH « felszólalások intezendők.

VII. évfolyam 46. szám. Megjelenik minden csütörtökön Losonc, 1912 november 14.

Az ozmán világ alkonya.

A keleti kérdést kétszáz év óta akarják „megoldani“ a nagyhatalmak és most megoldódik magától. Mindanynyian, kik magyarok vagyunk, mély megrendüléssel hallottuk az ozmán haderő fájdalmas bukását. Megrendülésünket növelj, hogy Törökország élést ében nemcsak egy benső barátunk, nemcsak egy egyébként nagymultu és nagyot akaró nemzet elbukását kell látnunk, de látnunk kell a törökség romjain felemelkedő ellenségeinket. Egy védőfal omlott össze Magyarország mögött és helyébe felemelkedik a félelmetes ellenség támadó váröve, — a délszlávok nagykiterjedésü offenzív politikát folytató független államai, ahogy széthullott Lüleburgasznál a törökség ereje, — megjelentek Magyarország felett egy komor jövendőt jelző aggodalmak sötét hangulatai.

Az isten mindig a győztesek oldalán van és ugyanott a nagyhatalmak. Nincs egy hang Törökország mellett. Bezzeg verték volna csak le a török seregek a muszka zsoldon élő apró balkáni cárok martalóchadait, az európai kabinetek rögtön észrevették volna, hogy veszélyben a „humanizmus“. Döbbentő egyedülvalóságban vívja a porta utolsó harcait és nem segít már rajta senki, — csak talán-talán ő maga. A balkáni horda élén II. Simeonnal — igy fogják hívni Coburg Ferdinánd urat, ha bemegy Sztambulba — mindenáron az Aja Szófiában akar misét rendezni Konstantin császár mintájára. És ezért a miséért nem sajnálják agyonveretni 15—20000 emberüket. Ha van még erkölcsi bosszuállás, úgy ennek a sztambuli misének kellene megtorolnia magát a bolgárokon. Nem elég nekik a teljes győzelem, ők Sztambulban akarnak misézni. Csak még egyszer szedné össze elkeseredett erejét az ozmán haderő és Csataldzsánál kegyetlenül lecsapna az ellenfelet nemcsak legyőzni, de megalázni is akaró barbár szláv hadakra. Ez még megeshetik és akkor még lehet egy mise Sztambulban. Ennek a misének azonban aligha fogna örülni a II. Simeon, vagy 56-ik Izsák. Bár már látnánk

Mi, magyarság nem adhatunk egyebet szimpátiánknál a törököknek. Akik segíthetnének rajtuk, nem segítenek. Egy-egy újságcikk a sajtóban követel csak annyit, hogy legalább Sztambul török kézen maradjon. Bizony még gondolatnak is megrázó, hogy a minarettes, márványpalotás ősi Sztambul a minden izében kulturátian délszláv nációk kezébe kerüljön. Mert a gyilkolásban való mesteri jártasság még nem kultúra. A délszlávok pedig egyebet nem produkáltak, azt is francia ágyúikkal. Az ortodox szlávizmus durvasága le fogja verni Sztambul művészi zománcát, mihelyt odalép. A nagyhatalmaknak még ehhez sincs szava. Sőt úgy látszik megvannak elégedve Törökország bukásával. Mi magunk szorongó rokonszenvünkke! állunk csak mellettük. Mert hiszen a győztesek ügye tetszhetik az isteneknek. Nekünk a legyőzött ügye tetszik.

Thorgut Sefket.

VÁROSI ÜGYEK

Felebbezések a költségvetés ellen.

Az 1913. évi költségvetésnek azon fejezete ellen, mely a tisztviselőket osztályba sorozza, miután azt a képviselőtestület múlt hó 29-én tartott közgyűlése elfogadta, — Krúdy Pál, Draskóczy Zsigmond, dr. Honti Rezső és Aranyosi Sándor felebbezéssel éltek. A felebbezésben foglaltakkal nem szükséges foglalkoznunk, miután e tisztviselők álláspontját elégszer ismertettük. Krúdy sérelmeit alaposaknak tartjuk s nem vagyunk az ellen, hogy sikerre vezessen próbálkozása; azonban az már helytelen lenne a felsőbb fórumoktól, ha a többi felebbezők boldogulnának kísérletezéseikkel.

A Herzog-ház megvétele. Kedden bizottsági tárgyalás volt a Herzog-ház vétele tárgyában. A bizottság foglalkozott a beérkezett Szilassy és társai ajánlatával, melynek elvetésével akként határozott, hogy felhívja a Szilassy-családot, hogy a városnak adott

70.000 koronás opciót ő vegye igénybe, vagyis vásárolja meg — ha akarja — ő e házat 70.000 koronáért. A határozatot egyhangúlag hozta meg az ülés.

Hadi tudósítások

a Bal-Kohn—Török harctérről.

Kiküldött, de be nem eresztett tudósítónktól.

Lule-Burgas, nov. 10. Füle Nyurgas várparancsnok, kinek a vigh ostromlók egy vékács hadiswarezot róttak a nyakába, ma kapitulált. A győzők megengedték, hogy a felvidéki őrök a parancsnokkal elvonulhassanak. — Fülé Nyurgas elvesztővel a Csataldsa és vidéke feletti szuverénitás már csak névleges.

Törökország sorsa ex Krist offó elveszett, mert a tartomány kezd veszedelmesen elbolgárosodni. A megrémült muzulmánok sorsát az se gátolja, hogy még a legavasabb pásztorokat is nemesitik. Ez már csak olyan rom mánia.

Konstantinápoly, nov. 10.

Az Ottomán Takarék- és Hitelpang, melyről az a hir járta, hogy trezorjaiban nagy az érckészlet, csaknem teljesen kész lett. A török szultán az eddigi bizalomért alattvalóinak köszönetét szavazott s végkép elhatározta, hogy Romhánia védelme alá helyezi magát.

Egy idegenbe szakadt vérünk, Pékár írja: A Bal-Kohn dinaszták elégedetlenek. Nem tetszik nekik a h-avasok országának térfoglalása. Elvégre csat-aldsózni a nagy urakkal mindig nem elég; prízrendre ők is várnak. Szkutárom reszkető karom, mondja Belemarkov, csak ne legyetek t-aragosak; könyüm ki-csorlu, de nem tehetek róla. Füles- Bugris nem soká tartja magát, valószínűleg visszapártol, mert uj marsadjusztirunggal felszerelten erősen kerülgeti a Marica partjait. Valószínűleg hidat ver rá.

Món—a—sztir-m részeg kappan se bírna a Bal-Kohn dinasztákkal — írja a tőlünk elszakadt Pékár —, annyira podgo-ricálják magukat egy kis priz-rend után. Az idők