Losonci Ujság, 1912 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1912-11-07 / 45. szám
2. oldal. LOSONCI ÚJSÁG 1912. november 7. A város összes iskoláiba 2408 tanuló iratkozott be. A könyvtár 24.358 kötetből állott a múlt év végén. Az 1912. évi költségvetés tárgyában leirat érkezett a belügyminisztériumtól a városhoz, amelyben Hodlik Imre kórházi gondnok évi járandóságát 1800 koronáról 1400 koronára szállítja le. Nevezett annak idején 1200 korona évi törzsfizetéssel választatott meg oly módon, hogy öt évenként 200 korona korpótlékkal szaporodik járandósága. A miniszteri intézkedés a legnagyobb mértékben sérelmes, mert már meglevő jogot koboz el. De bezzeg az árvaszéki ülnökök, — az más. A parlamenti cselédség. Fölösleges itt már minden vita. Andrássy Gyula egyenesen naiv, ha megokolt fejtegetésekkel, hazafiasságra való apellálással akar hatni a munkapárti landsknecht seregre. Az udvari abszolutizmus teljesen berendezkedett Magyarországon ezúttal okosabban, mint a múltban. Felbérel 250 embert, azokat karhatalommal megválasztatja képviselőnek, ezt kinevezi a «nemzet» többségének és aztán kormányoz úgy, mint akár Kaunitz, Metternich vagy Schmerling idejében. Ez a többség aztán nem resonéroz, nem kritizál. Minek. Nem arra fogadták. Hajlong és szavaz. Ha van is észrevétele, az csak annyi, hogy vájjon be tud-e jutni az ellenzék erre vagy arra az ülésre. Mert ettől fél. Ugyanis azt hiszi, hogy a bécsi udvar nincs tisztában a többség származásával és karakterével. Az ellenzék tüntetése pedig felhívná az udvar figyelmét. Pedig nyugodtan lehetnek. Az udvar ismeri a többséget, hiszen ő szülte őt mint árnyát a fény. És éppen ilyen szerepre szülte. Az ellenzék opponálhat, tüntethet, forradalmaskodhat, — a parlamenti cselédségnek feladata az összes bécsi követelések beszállítása. Ha ez meg lesz, csak akkor érkezett el az ideje a cselédség komoly aggodalmának. És ha az udvar azt fogja mondani: most pedig radikális választójogot akarok! — nos, hát a személyében is oly dicső munkapárt csinálni fog radikális választójogot. Nekik ugyan mindegy. Szívesen liberálisok, ha megengedik nekik. És most itt az uj delegáció. Újabb százmilliók, újabb terhek. Nyugodtan lehetünk. A mungóék elfognak mindent fogadni. Jó politika ez nagyon — a radikalizmusnak. Terhek és újabb terhek, amig le nem roskad alatta a magyar társadalom. Azután jöhet az vízözön. A mungóknak persze ez az özönvíz sem fog ártani, mert azalatt olyan hatalmas bárkákat fognak összepanamázni, hogy ők valószínűleg szárazon maradnak. Elbukni csak mi fogunk, a polgárság, a középosztály. A munkapártnak azután is megmarad Bécs és Bécsnek azután is lesz cselédségre szüksége. Pecsovics. Ha jó és olcsó használt BÚTORT venni, vagy eladni akar, úgy forduljon tini Vilmos És íáFSÉz Rákzóczi-uLtca. 5. Levelezőlap-meghívásra azonnal jövök. Visszaemlékezés a 80-as évek parlamentjére. Újabb munkapárti röpirat. A szenyiratok valahogyan sehogyan érik el elérendő céljukat. Az ország nem lesz tőlük mungóbb, épp azért kormányék a röpködés mezejéről próbálnak áttérni a megtévesztés mezejére. Ez pedig úgy megy, hogy felfogadják a bősz alanyi költőt a zábrányi emilt és megrendelnek nála alanyi költeményt az obstrukció ellen. A zábrányi megfelelő tallérokért (mert ingyen a kutya se mungó) felborzolja haját, feláll a Kárpátoktól az Adriáig és lemenydörgi a «Nyepozvolim» cimü költeményt harminchat oldalon. A publikum a szemébe nevet a zábrányinak, kimondja a szentenciát: «agylágyult alanyi» — és vár újabb bérkölteményeket. A kormány tehát taktikát változtat. Kikeres a 80-as évek parlamentjéből itt ragadt hazafiakat, akik szintén akarnak valamit keresni. Ez a 80-as hazafi aztán megfelelő mennyiségű tallérokért visszaemlékezik a 80-as évek parlamentjeire. Ezeket a visszaemlékezéseket aztán a kormány Hornyánszkynál kinyomatja, ráírja, hogy ára 30 fillér és szétküldözgeti az országba ingyen. Irta pedig ezeket a sirámokat valami Lyka Döme. Ki ez a Lyka Döme? Mi ez a Lyka Döme? Miért írja ez a neve közepére az ipszilont és miért Döme? Miért nem irja ki becsületesen nevét, hogy «Demeter». És mit Lykázik itten ipszilonnal? Mondja ki egyenesen a nevét, hogy Lyukas Demeter, punctum. Hát ez a Lyukas Demeter, megfelelő számú kopekek fejében visszaemlékszik a 80-as évekre, ahogy azt már mondottuk. Ezen visszaemlékezések1 folytán felsír az elaggott honfi, hogy micsoda egy fene parlament is volt az, mikor még ő is képviselő volt. Az volt aztán egy parlament. Ott nem trombitáltak, ott nem fütyültek, ott jónevelésüek voltak. Azt persze az elaggott honfiú a 80-as, nem említi, hogy akkor a miniszterek nem lopták az ország pénzét, az alkotmányos jogrendet tiszteletben tartották, a parlamenti többség gentlemanokból, nem pedig bérenc desperádókból állott. Ezt mind elfeledi a 80-as. Csak a trombita! Ez a sérelem ! Minden panamista mungó a trombitán siránkozik. A panamáját, — azt persze nem sérelmezi. A továbbiakban azt is előadja Demeter sógor a 80-as évekből, hogyhát micsoda legények is voltak a talpukon azok a 80-as képviselők! Helfy Ignác, Helfy Ignác, Helfy Ignác és végig a kiváló parlamentérek egész gárdája. Ma, — siránkozik a lykai aggastyán, — ma csak Apponyiak, Andrássyak, Károlyiak, Justhok, Bokányiak és egyéb ilyen alacsonyrendü népség trombitál a fórumon. Trombitál. Trombitál!! — Ezen sir Döme bátyánk. De hogy a trombitálásokat milyen okok idézték elő, azt nem akarja tudni a 80-as. Ezek előtt a megrázó tények előtt a Döme, a lyka bedugja fejét a Hornyánszky-nyomdába és ir 30 filléres röpirásokat a kormánynak és küldözgetik nekünk ingyen. A röpirat keresztkötés alatt jött. Úgy a keresztkötés, mint a röpirás papírja sajnos, nem eléggé vékony és nem eléggé puha Nyepozvolim. Városi közgyűlés. — 22 ember volt jelen. — Átment minden ügyben a tanács javaslata. Nem tudnak nyugodni a kültisztviselők! Városunk képviselőtestülete — mint már jelzénk múltkor — múlt hó 29-én közgyűlést tartott. A közgyűlés tárgyai iránt nagy volt az érdeklődés, mert 22 tag volt jelen. Ebből is mintegy 10 tisztviselő. így igazán nem lehet dolgozni. Ideje lenne már, ha a közgyűléseket délután tartanánk. Mi a lanyhaság, nemtörődömség legfőbb okát ebben látjuk. A közgyűlés minden pontnál a tanács javaslatát fogadta el egyhangú lelkesedéssel. Hogyne, — mindenki szeretett volna minél hamarább otthon lenni. A közgyűlés azonban ennek dacára majdnem délig tartott, aminek az volt az oka, hogy a tárgysorozat 9. pontjánál: a tisztviselők fizetési osztályokba való sorozásánál egy kis vita kerekedett. Draskóczy, Honfi árvaszéki ülnökök és Aranyosi közgyám t. i. észrevételeket adtak be az 1913-iki költségvetés azon fejezetére, mely a tisztviselők fizetésével foglalkozik. Azt mondották ezekben az észrevételekben, hogy ez az intézkedés sérelmes és törvénytelen. Mert időelőtti. Alkossa meg előbb a város az uj szervezési szabályrendeletét. Erre két évi időt adott neki az 1912. évi 58. t.-c. Micsoda dolog az, — mondják ők, — hogy a város, mielőtt még jogerős uj szervezési szabályrendelete lenne, oly állásokat állit be, milyenek még nincsenek s olyanokat hagy ki (értsd őket!), melyek még nincsenek beszüntetve. Micsoda dolog az, — mondják ők, — hogy a költségvetés még eddig nem rendszeresített oly állásokat véglegesitettnek mond ki, oszt be fizetési osztályokba, melyek betöltői eddig csak dijnokok s igy előbb választás utján kell betölteni ez állásokat. Micsoda dolog az, hogy a képviselőtestület nem vonja meg mindenkitől a mellékkeresetet: igy nem az orvostól, főkapitánytól ? Micsoda dolog az, hogy a város magasabb állásokat kreál, (igy főügyész) de kisebb fizetést ad neki, mint amennyit a törvény előír. A képviselőtestület elvetette Draskóczy és társai indítványát: hogy mellőzze a szervezési szabályrendelet jogerőre emelkedéséig a tisztviselők fizetési osztályába való sorozását. Elvetette s egy-két dolog kivételével helyesen is tette. Helyesen tette, mert a törvény 32. §. elvárja kötelezőleg azt, hogy a beosztási munka 1913. január 1-re meglegyen. Helyesen tette, mert az uj szervezési szabályrendelet, — melyet egy éven belül kell megalkotnia minden városnak, — jogerős már s illetve pusztán ama intézkedései nélkülözik a jogerősséget, melyek az észrevételt tevő kültisztviselőkre vonatkoznak. A szabályrendelet és költségvetés kreált két egészen uj, eddig nem létező állást, — a városi tanácsnoki állásokat, — ezeket azonban éppen a két felebbező fiskális szeretné megszerezni. Ezeken kívül oly állások, melyek eddig betöltve nem voltak s melyeket éppen ezért uj választással kellene betölteni,