Losonci Ujság, 1912 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1912-10-31 / 44. szám
1912. október 31. LOSONCI ÚJSÁG 5. oldal. ságot nyújtani van hivatva, de kulturmissziót is teljesít. Művel, nemesit; még ama darabjainak is van valami kis nemesitő hatása, melyek nem állanak valami magas nívón. Miként tudja azonban betölteni hivatását egy társulat, ha a publikum közönyös; közönyös különösen akkor, midőn a direktor mindent elkövet, áldoz a művészetért. Két estére Tanay Frigyest hozatta le Szalkay. Tudjuk, hogy ez sok pénzébe került. És Tanay mindkét estén át majdnem üres háznak játszott. Nem fogjuk csodálni, ha Tanay soha többé Losoncra nem teszi a lábát, de azon se fogunk ezek után megütődni, ha nem látunk majd e szezonban budapesti művészeket szerepelni színházunkban többé. Pedig Tanay, kinek minden mozdulata, szava, mimikája művészi és a megjelent nézőkhöz mérten óriási kacagást váltott ki mindkét estén, — több érdeklődést érdemelt volna. Igaz, hogy soknak az is oka, hogy a színház hideg, ki nem füthető. Mihelyt a függöny felgördül, olyan hideg légáram csap le a nézőtérre, hogy didereg az ember felöltő nélkül. Ezen jövőre valahogy segíteni kellene. Mégse helyes, mégse téli időre való állapot az, ha a színpadnak két oldalajtója egyenesen a szabadba nyílik s egész előadás alatt nyitogatják. Október 24-én csütörtökön a Mayerék c. énekes bohózatot láttuk. Főszereplője Szepessy volt, ki állandó derültségben tartotta a gyér közönséget. Október 25-én Cabaret volt. A közönség tüntetett a távollétével ezen az estén. A megjelentek azonban jól mulattak s a fellépő művészeket sem feszélyezte az üres nézőtér. Október 26 és 27-én a Limonádé ezredes ment. A darab sokáig volt a Király Színház repertoirján és dicsérőleg Írtak róla a fővárosi lapok. A losonci közönség nem csalódott várakozásában, midőn megnézte ezt a kis német vígjátékból átdolgozott magyar énekes bohóságot. A címszerepet Szalkay igazgató adta, kit először láttunk színpadon ez idén. A telt ház és teli kassza jókedvre hangolta a jó direktort, ki igazán oly ügyesen játszott, hogy ki nem fogyott az ovációkból. Az ezredes lányát Kovács Lili adta finoman és Ízléssel. Kitünően sikerült estéje volt Ivánfynak a herceg szerepében. Szépen énekel és ügyesen táncol. Szepessy a folyton fiacskájáról beszélő főhadnagy, Fekete Irén a paraszt szobalány szerepében kitűnőek voltak. Általában jól és kedvvel játszottak színészeink ez estéken. A Kis cukros és A gólya. 28-án és 29-én ment e két bohózat a vendég Tanayval a férfi főszerepben. Tanay művészi játékáról nem kell szólanunk. Aki őt ismeri, tudja, hogy ma egyike az elsőknek ama színészek közt, kik hasonló szerepkört töltenek be. Két darabban láttuk s mindkettőben más volt. Az élelmes, mindenféle helyzetben magát konyen beleélő piktort, a papucs alatt lévő, igazán még egy vénasszonykezébe se illő munkára képes jóbarátot annyi komikummal adta, hogy kacagott a közönség minden mozdulatán. Kár, hogy mindkét estén gyér közönség jelent meg a nézőtéren. Különösen A gólyánál bántóan kevesen voltak s tán ennek köszönhető, hogy az egyébként ügyes, csupa helyzet komikummal telt bohózatot elszeleskedték. Tiz órára már vége volt az egész előadásnak. Mindkét darabban Déry töltötte be a másik férfiszerepet, mig Fekete és Jávor a darab női főszerepét játszották. Mindnyájan — valamint a kisebb szerepeket betöltők is, Köhaltny, Kovács, Lakatos Ilona — ügyesen játszottak s igyekeztek illeszkedni Tanayhoz. «A gólya» üres házát annak tudjuk be, hogy publikumunk frivol darabnak tartotta ezt. Csalódnak persze azok, akik ennek tartják. Ezt a megjegyzést azonban csak azért tesszük, hogy megmondjuk miszerint a jövőben — vendégszereplések alkalmával — helyesebben jár el a maga szempontjából a direktor akkor, ha másfajta darabokkal áll elő. A frivolnak kikiáltott játéktól irtózik még mindig a mi jó vidéki kis közönségünk. Felelős szerkesztő: dr. Vályi Béla. NYILTTÉR. (Ezen rovat alatt közlöttekért nem vállal felelősséget a szerkesztőség.) Vagyonbukott Kohn Lipót losonci lakos ügyében olyan dolgok történnek, melyek amúgy is óriásilag károsodó hitelezőinek még nagyobb károsítását célozzák. Tudvalevő dolog, hogy Kohn annakidején közel 700.000 korona passzívával csődbe ment és röviddel azután bebizonyított csalások folytán vizsgálati fogságba helyeztetett. Ebből a vizsgálati fogságból elbocsátották 100.000 korona óvadék ellenében, mely összegből 50.000 koronát Kohn losonci rokona, Lederer Móric és 50.000 koronát budapesti sógora, Perlusz Márk tett le. Hogy ezen két rokon, akiknek egyike sem rendelkezik akkora tőkékkel, hogy sajátjából ilyen összegeket folyósíthatott volna, honnan vette ezt a hatalmas summát ilyen célra, az egyelőre nem tartozik ide. Minthogy Kohn Lipótnak üzelmei folytán a legsúlyosabb szabadságbüntetésre van kilátása, Lederer Mór agyában megfogamzott az a furfangosnak elég furfangos gondolat, hogy Kohnt gyengeelméjünek nyilvánítják és ez okból egy budapesti szanatóriumba vitték rokonai, nyilván azért, hogy ott a gyengeelméjűséget megtanulja. Lederer ugylátszik nagyon bizhatik unokaöccse tanulékonyságában, mert mindig bizakodva beszélt arról, hogy az ügy kimenetelének a legnagyobb nyugalommal néznek elébe, mivel egyrészt kitűnő ügyvédje van, másrészt elmezavara Kohnt minden igazságszolgáltatási kellemetlenség ellen megvédi. Csakugyan kapott is Kohn olyan orvosi szakvéleményt, melynek alapján a család a törvényszéktől Kohnak elmegyengeség miatt gondnokság alá való helyezését kérelmezte. Elég jellemző, hogy a balassagyarmati törvényszék . éppenséggel nem találta a gyengeelméjűséget elegendően megállapítottnak, hanem a szakvélemény felülvizsgálását kérte az igazságügyi orvosi tanácstól. De ezért Lederer máris diadalmasan hirdeti uton-utfélen, hogy nyolc napon belül az igazságügyi orvosi tanácsnak olyan véleménye lesz kezükben, mely Kohn Lipót beszámithatatlanságát, ergo büntetlenségét biztosítja. Legutóbb pedig tanuk előtt úgy nyilatkozott Lederer, hogy a rokonság ezt a bizonyítványt minden körülmények közt meg fogja szerezni, még ha további 20—30.000 koronába kerül is. El is szólta magát olyféle kijelentéssel, hogy ha Kohnt még tovább üldözik, az csakugyan bolond lesz. (Hát eddig nem volt az?) Hogy valójában milyen volt Kohn elmeállapota és milyen még most is, azt nekünk hitelezőknek nem kell az orvos uraktól megkérdeznünk. Eléggé kitapasztaltuk magunk a két hónapnál tovább húzott egyezkedési tárgyalásokon, amelyek alatt egyikünk még legkisebb nyomát sem észlelte annak a csak a vizsgálati fogság után Lederer által felfedezett elmebeli fogyatkozásnak, hanem ellenkezőleg mindegyikünk csak csodálta ennek a csalárd bukónak bosszantó furfangosságát. Nyilvánvalóan eimegyengeséget láttunk mi is abban a tényben, hogy Kohn hetekkel az inzolvencianyilvánitás előtt lázasan inkasszálta követeléseit, prémiumot fizetett lejárat előtti fizetésekért s akik még nem tudtak fizetni, azoktól váltókat vett és a váltók eltagadására kitanitotta, a váltókat pedig elrejtette. Egytől-egyig nemde szánalomraméltó elmegyengeség tünetei! Nemkülönben az is, hogy az inzolvenciajeientéstől egész a csődnyitásig a postatakarékpénztárnál befolyt összegekből 30.000 koronát utalt át sógorának Budapestre és hogy üzleti könyveiben a hiányok pótlására a szegény elmebeteg rövid idő alatt saját háztartási költsége címen 47.000 koronát vezetett be furcsán vezetett könyveibe. Még azt is szükséges szellőztetni, hogy mit akar azzal mondani a családi védőgeniusz, hogy kitűnő védője révén semmi büntetéstől nem kell tartania. Kohn ugyanis védőül dr. Oottl Ágost budapesti ügyvédet választotta, aki egyfelől egy kúriai tanácselnök fia, másfelől egy balassagyarmati törvényszéki bíró testvére. A családi géniusz azt hiszi, hogy ezen összeköttetések révén keresztülvihető lesz Kohn gyengeelméjűségének kinyilvánítása. Sokkal magasabban gondolunk biráink integritásáról, hogysem teret engedhetnénk ilyen befolyásoltathatás gyanújának, mely a szörnyen megfosztott hitelezők Hallatlan kijátszását jelentené. Ilyen körülmények közt ugyanis a hitelezők abban a veszélyben forognak, hogy Kohnak a birói üldöztetés alól való kivonására irányuló törekvések folytán a csődbeli amúgy is sovány quota legnagyobb részétől megfosztatnak. Ennélfogva a hitelezők érdekében levőnek tartom, hogy a változott szituáció folytán uj megbeszélés végett összejöjjenek. Kérem tehát a hitelezőket, szíveskedjenek e célból folyó évi november hó 1-én, pénteken, délelőtt 11 órakor a Losonci Gőzmalom helyiségében tartandó értekezleten megjelenni, ahol a hitelezők eljárása ezen uj helyzettel szemben meg lesz állapítandó. Azt hiszem, hogy ebben az ügyben nem lehet elég hangosan s elég gyorsan felemelni tiltakozó szavunkat, hogy a hitelezők ilyen gálád kijátszását megakadályozzuk. Fleiszig József Losonczi és Hatvani Oözmalmok képviselője. Nem lesz Önnek bosszúsága, ha óráját HAÁSZ csinálja, kinek üzlete Kossuth Lajos-utca 15. sz., Sántha-féle házban van. NAGY RAKTÁR zseb-, fali és ébresztőórákban, arany- és ezüstnemüekben. Óra- és ékszerjavitásokat gyorsan és szakszerűen készítek, v w
