Losonci Ujság, 1912 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1912-10-17 / 42. szám
2. oldal.' LOSONCI ÚJSÁG 1912. október 17. ki.» «A néni négy órakor ezen kert kapuján ment ki?» Felelet: «A néni azon kert kapuján ment ki négy órakor.» Épp úgy ment a társalgás a mostani udvari ebéden. A király megszólította Hosszú Vazult, Heltai Vazult, Návay Vazult vagy Lukács Vazult. «Sajnálom, hogy az ön vidékét az árvízzel olyan sorcsapások érték.» Mire a Vazulok: «Igen Felség nagy sorcsapás ért bennünket az árvízzel.» A király: «De az ön vidékének népe kifogja heverni ezen sorscsapásokat.» A Vazulok: «Igen Felség, elfogjuk szenvedni a sorscsapásokat, amik az árvíztől jöttek, mert a népet kárpótolja a forró szeretet, amivel Felséged iránt viseltetik, mert a sorscsapások az árvízzel» stb. stb. Hát meg kell adni, hogy ez a társalgás a zugó, kavargó Európa és a leigázott, kiszipolyozott Magyarország felett förtelmesen émelyítő lehetett talán még a résztvevő mungókra is. De mire nem képes egy acélgyomru mungó, mikor a «hazát» keli szegénynek megmentenie! Láng Lojzi,a csanakfalvi báró (a ménkű ütne meg minden uj báró, hiszen olyan sokan vannak már, mint a liunnok nyilai, amik a monda szerint elsötétítették a napot,) szóval Láng Lojzi a csanakfalvi báró jónak látta felköszönteni a királyt az udvari ebéden. Lojzi báró, szokásos szolgaiságával nem akarta elhinni, hogy a király nem egészséges. A király ugyan mondta neki, hogy kifogástalan egészségnek örvend, de Lojzi báró még se hitte el, hogy a király ne volna egészséges. Éppen azért engedelmet kért a királytól, hogy bár ő nem iszik máskülönben pezsgőt, egy pohárral a király egészségére felköszöntőt mondjon. Ez azonban nem volt elég a csanakfalvi bárónak. A felköszöntő dacára se hitte el, hogy a király beteg, bár a király újra hangsúlyozza, hogy teljesen egészséges. Erre a báró Csanakfalváról bizonyítékképpen azt kérte a királytól, hogy jöjjön Budapestre. A király, hogy meggyőzze az aggodalmaskodó Lojzi bárót, megígérte neki, hogy Pestre megy. A bárónak azonban ez se volt elég, még mindig nem hitte, hogy a király beteg. Azért még egy felköszöntőt mondván, kérte a magyarok privát istenét, hogy a királyt számtalan évekig (sic!) éltesse. És velünk akarja elhitetni a csanakfalvi báró, hogy ő sohase iszik pezsgőt? Ugyan! Sz—y V—r. Az idén már nem lesz utcaseprés. 23.000: 5000 Csak 5 utcaseprője van a mi kis városunknak. Szombathely ez idén már 23.000 koronát költött utcaseprésre, mi pedig csak 5000 koronát. És már is megsokaltuk. így hát ez évben már nem fogadhat a gazda napszámosokat az utcák seprésére, hanem azt a rendszeresített öt kis seprőnek és a két nagy Seprőnek (alias seprőgép) kell elvégezni. És ezek majd el is végzik úgy, ahogy tudják. Nem kétkedünk, hogy helyenként térdig járunk még majd a piszokban, szemétben. No de sebaj. A jövő évi költségvetésbe 20, mond húsz eleven kis seprő van beállítva. Ezek eltakarítják majd a jövő évben azt a szemetet is, amit az iiién széjjelszórtunk. Koholmányok. Nagy a vételi kedv. A zólyomiak különösen szeretnek minket. Mi vagyunk az ő példányképük. Akarjon létesíteni bármit is e város, — minket kérdez meg, tőlünk kér tanácsot. És erre büszkék is vagyunk. A múlt héten is azért jártak nálunk a zólyomiak, hogy nagyban és egészben érdeklődjenek városunk épületei, ügyletei stb. iránt. Megtudták, hogy az artézi-kut ügyében kibabrált velünk a belügyminiszter s ezen sajnálkoztak volna, ha nem lenne Skrovina az ő munkapárti képviselőjük. Így azonban nem merlek, mert nekik is szükségük lesz esetleg egy artézi-kutra. Örömmel vették tudomásul, hogy a Vigadón olcsón túladtunk; megjegyzésük csak annyi volt, hogy ők esetleg drágábban is eladhatták volna. Mi a Vigadó eladását a Balkán háborúival indokoltuk, mire ők engesztelőig jegyezték meg, hogy erre nem is gondoltak. Illetve ők még mit se tudnak a balkáni háborúról. Lelkesedtek azon, hogy a Régi Vigadóra 30000 koronát költöttünk. Nem is pénz — mondták — e gyönyörű épületért. Tudakozódtak azután, hogy mik a terveink a jövőben. Erre egy egész csomó gyönyörűen kidolgozott tervvel állottunk elő. Előadtuk, hogy közel jövőben megvesszük a «Mozit» 140000 koronáért s kinevezzük «Nemzeti Színháznak». Irigykedve néztek ránk s megjegyezték, hogy mihelyt haza mennek, ők is építtetnek egy mozit valakivel. A mozi -| mondták — Így hát városi kezekbe kerül s jövedelme a városé lesz. Igen — felelénk. — Direktora lesz a polgármester a VII. fizetési osztályban; főfelolvasója lesz a főjegyző a Vili. fizetési osztályban ; fővetitője lesz a mérnök a IX. rangosztályban; a zongoramesteri tisztet a főszámvevő látja el a IX. rangosztályban, de a Vlll-ikba is beléphet, ha neki úgy tetszik. A pénztárnoki és ellenőri tisztségeket a város pénztárnoka és ellenőre töltik be a megfelelő rangosztályokban. A perolinezés a rendőrség kötelessége lesz az alkapitány vezetése mellett, mig a jegyszedést Dezső Soma gazda elnökletével a tőzeggyár émberei látják el. — Intendánsa lesz-e a Nemzetinek ? kérdezik irigykedve zólyomi tótjaink. — Természetesen — felelénk. Ezt az állást a megyei Nemzeti munkapárt elnökével fogjuk betölteni. Meg voltak lepődve. Ennyi vállalkozó szellem mégis bámulatra méltó. Bizonyára azért veszik meg a mozit — mondták, — hogy a Vigadó és a Régi Vigadó veszteségeit pótolják. Minden bizonnyal — felelénk. — Hiszen a Mozi egy olyan épület, mely mint színház képes kielégíteni egy Télszázadra színházi igényeinket. Igaz — folytatánk — hogy a színpad semmit se ér, mert szűk, léghuzatos s nem rendelkezik a szükséges mellékhelyiségekkel, de szükségből megfelel. Tavaly, illetve két éve lett volna módunk egy nagyobb, tágasabb mozi és színházi épület megépítéséhez jutni. Dehát csak nem vagyunk bolondok, hogy üres telkünket potyán oda adjuk. Inkább megvesszük drága pénzért a már meglevőt. Üzlet-üzlet; itt nincs helye érzékenykedésnek. De veszünk mi még mást is. így megvesszük a Polyák-gyárat a hosszú kéményével együtt, hogy ha mellette elmegy bárki is, eszébe jussunk. Megvesszük a Pólyák Jenő félbemaradt házát is, hogy az uj városi törvény által megszüntetett tb. tanácsnokoknak legyen majd Jiol tanácskozniok. Megvesszük a katholikus földekei, a Bazovszkybankot, a' novibazári szandzsákot és dalai láma-ünnepi papucsát. Megvesszük a Mohamed koporsóját, ne lógjon tovább tétován a levegőben. Megvesszük mi a .. . zólyomi várat is, ha kínálják kérem szépen Ipszilon. UTOLERHETETLEh UTÁNIATOKTÓL! ÓVAKODJUr Üzlet-üzlet! Itt nincs helye a szentimentálizmusnak! Közismert jó hírünk van a tekintetben, hogy micsoda mesés üzleteket csinál a mi városunk. Hetedhétország végéről jönnek hozzánk, hogy tanulmányozzanak bennünket. És meg is érdemeljük ezt a nagyrabecsülést. íme itt van a Vigadó eladása. Ennél jobb üzletet még nem kötöttek a monarchiában. Folyton halljuk, hogy szidnak minket, kik az eladás mellett szavaztunk; azt emlegetik, hogy a Vigadót, ezt a régi épületet nem lett volna szabad eladni a városnak. Hiszen annyi szép emlék fűződik hozzá. Ugyan kérem: üzlet-üzlet. Minden eladó, ha megfizetik s miután a Vigadóért megfizettek, tehát eladhattuk. A zajongók megnyugtatására kijelentjük, miszerint kétségtelenül jó vásárt csináltunk. Nagyobb jövedelmet biztosítottunk a városnak az eladás folytán, mint amennyiben eddig volt részünk. Mert lássuk, mit hozott a Vigadó azelőtt: 1. A bérlő fizetett bérösszeg címén a Vigadóért ......... 10200 K —fill. 2. A nagy pincéért (bér) .. 800 K — fill. 3. Kaptunk a pince feletti lakásért (bér) ............... 70 K — fill. 4. Fizette a bérlő a nyári kert építési költsége kamatait, vagyis ............... 500 K ... fill. 5. Fizette az adót, biztosítási dijat stb. .........................1772 K 32 fill. Összesen 13342 K 32 fill. A város költött ebből rá ... 2500 K — fill. Maradt tehát tisztán 10842 K 32 fill. Vagyis tizezernyolcszáznegyvenkét korona 32 fillér jövedelme volt a városnak az egészből. Hát mi ez? Semmi se a maihoz képest. Mert most:
