Losonci Ujság, 1912 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1912-10-03 / 40. szám
4. oldal. LOSONCI ÚJSÁG________________1912, október 3. UTOLÉRHETETLEN ÍmImiiuiIi I1] Salgótarján térképe. Múlt évben kezdődött meg a salgótarjáni telekkönyvi térképpótlási munkálat és a telekkönyvi térkép egészbeni elkészítése. A munka, melyet Csömör Mátyás telekkönyvi szakközeg augusztus 2-án fejezett be, szaktudásra vall. A térkép kilenc szelvényből áll, a szelvények úgy vannak konstruálva, hogy könnyen összerakhatok s igy az egész térkép áttekinthető. A jól megrajzolt térképet ugyancsak Csömör Mátyás készítette el, Megjegyezzük, hogy a térképre vonatkozó felszólamlási határidő 1913. évi február 15-én jár le. A szennyvizek levezetése. A földmivelésügyi miniszter a belügyministerrel egyetértőleg kijelenti, hogy a vízjogi törvény tiltván a folyó vizeknek ártalmas anyagokkal való megfertőzését, azt sem lehet megengedni, hogy egyes gyárak, gyártelepek a telepeken üsszegyülemlő szemetet, fűrészport és szennyvizet a bennük levő ártalmas anyagok fertőző erejének elvonása, vagyis kellő megtisztítás nélkül az élővízbe bebocsáthassák. Az egyéves önkéntesek költségei. A közös hadügyminisztérium rendeletet intézett valamennyi hadtestparancsnokához, amelyben kiveti azt az összeget, amelyet a saját költségükön szolgáló önkéntesek 1912. évi október elsejétől fizetni tartoznak. A véderőtörvény tudvalevőleg nem tűri az eksztra uniformis viselését s az önkéntest felszerelés tekintetében is a kincstárhoz utasítja. Az önkéntesek valamennyi csapattestnél tartoznak fizetni: kosztért, zsoldjukat is beleszámítva 300 koronát, ruházatért 124 koronát, felszerelésért 16 koronát, a fegyverért és rendbentartásért 3 koronát. Ezenkívül a mezei és hegyi tüzérségnél kölcsönzött lóért 664 koronát, a lovasfelszerelésért a huszároknál 32 koronát, a mezei vártüzéreknél 29 koronát fizetnek. Az önkéntességet szolgáló orvosok lakásért, legénységi kosztért átalány összegben negyedévenkint 67 koronát fizetnek, Tepertő helyett marhatrágya. Ugyancsak megjárta Oonda Máté guszonai lakos a múlt napokban. Megéhezvén bement Schönwald Lipót hentes üzletébe, hogy 20 fillérért tepertőt vegyen. A vásár meg is történt. Oonda a Deutsch-korcsmába ment azután, hogy a jó illatú tepertő mellé egy deci rumot is elfogyaszthasson. Neki készülődve az ebédnek megütődéssel vette észre, hogy Schönwald üzletében tepertő helyett marhatrágya-hulladékot kapott. Persze haragra lobbant s szemrehányást teendő visszament a derék hentes Rákóczi-utcai üzletébe. A segédek azonban ráadásul még ki is pofozták Gonda Máté urat az üzletből. Oonda a rendőrséghez fordult, hol tanukkal kívánja állításait igazolni. A rendőrség egyelőre büntető parancsot fog valószínűleg kibocsátani Schönwald ellen. Gonda pedig gondolkozhatik a tepertő és trágyahulladék közötti különbség felett. A zsebmetsző lóalkusz. Rácz András 28 éves lóalkusz igen jó fiú. Mindenüvé követi az anyját Rácz Józsefné sz. Sárosdi Máriát, ki viszont mndig a fiát keresi. Szeptember 30-án megtudván mindkettő, hogy Losoncon vásár van, Budapesten, — vallomásuk szerint anélkül, hogy egymásról tudtak volna, — a keleti pályaudvaron vonatra ültek s Losoncra jöttek, hogy itt egymást megkeressék. Dacára azonban hogy mindketten egyidőben érkeztek Losoncra, — az állomáson és — vásáron nem találkoztak s Rácz Józsefné pusztán az anyai szív sugallatára hallgatva jött el a városházára azon hiszemben, hogy hát ha fiacskáját ott találja. Meg is találta éppen akkor, midőn azt egy 210 koronás lopásnak gyanúja miatt bekísérték. A fiacskájáért epedő anya ekként szintén hűvösre került s a gyanú vele szemben se volt egészen alaptalan, mert mint a beszerzett adatok mutatták, Rácz Józsefné éppen tízszer, fia pedig kétszer találkozott a büntető törvénynek 333.'§-ával. Kisült a vallatásnál az is, hogy az öreg Rácz szintén zsebmetsző s az a 210 korona, mely Horvát Imre tőrincsi lakos zsebéből tűnt el szeptember 30-án s mely miatt Rácz Andrást és anyját letartóztatták, az öreg Rácz kezén tűnt el, miután az András gyerek Horvát zsebéből a bugyellárist kihalászta. Rácz András és anyját a rendőrség letartóztatta, a férj, illetve apa megkeritése iránt pedig intézkedett. SZÍNHÁZ. — Leányvásár. — Különösen hangzanék, ha mindjárt az első előadás után azzal állanánk elő, hogy hol és miben hagy kívánni valót Szalkay Lajosnak újonnan szervezett társulata. Ez a túl őszinteség még tán alig lenne helyén való s alig szolgálná a célt, mit az objektiv kritika elérni kíván. De határozott tárgyilagossággal szólani alig is lehet akkor, midőn még jobban nem ismerjük egymást. Kétségtelenül vannak hibák, vannak hiányosságok, miket Szalkay is ismer, tud magáról bizonyára s melyeket a mi fővároshoz közel lakó és éppen ezért kissé elkényeztetett közönségünk nyomban felfedez; nagyban és egészben azonban olyannak találjuk már is az uj társulatot, mely ki fog tudni játékával elégíteni. A «Leány vásár» - ra 1 kezdte meg a Szalkaytársulat tiz hétre tervezett szezonját október 1-én. A darab hírből már ismert. Budapesten Fedák Sárival 100 előadást ért el. Néhány kellemesen fülbemászó dallam az egész. Alapjában azonban nem sokat igér s nem sokat nyújt. A szereplők mindannyian minden igyekezetükkel azon voltak, hogy élvezetes előadást nyújtsanak a közönségnek s ez sikerült is, mert viharos tapsokat kaptak egy-egy már jól ismert daluk, kupléjuk után. Lakatos Ilona és Kovács Lili játszották a főszerepeket. Az előbbi (Lucy) bájos, szimpatikus megjelenésével, az utóbbi (Bessy) temperamentumos játékával megnyerte és biztosította magának a publikum tetszését. A férfiak közül Érczkövy Károlynak (Tom) volt a legnagyobb sikere, kit a múltból már régen és előnyösen ismerünk, de Szántónak (Rottenberg), Káldornak (Fritz) és Szepessy Sándornak (Harrison) szintén jó estéje volt. Állandó derültségben tartották utóbbiak ügyes mókáikkal a közönséget. Bródy Irén Harrisonné, Baróthy a korcsmáros szerepében jók voltak szintén. A közönség zsúfolásig megtöltötte a színházat az első előadáson s ez némi magyarázatul szolgál annak, hogy másnap, — október 2-án már csak meglehetősen gyér ház nézte és hallgatta végig a Leányvásárt második s az előbbinél is jobb előadásban. NYILTTÉR. Kr. (Ezen rovat alatt közlőitekért nem vállal felelősséget a szerkesztőség.) Az 1912. évi szeptember hó 29-iki Felsőnőgrád cimü lapban megjelent Drogéria mérgei! cimü cikk közleményre illetőleg jelenleg bővebben nem nyilatkozhatom, mivel az még teljesen elintézve nincs, hanem annakidején majd arra visszatérek s akkor beigazolom, hogy semmi közegészségügyi kihágást nem követtem el. Tisztelettel özv. Váradi Adolf né. Irodalom, művészet Esperanto. Negyedszázados jubileumát ünnepelte ez évben az esperanto segédnyelv. 25 évvel ezelőtt még úgy nyilatkoztak róla, hogy utópia, s ma már nélkülözhetetlen a nemzetközi érintkezésben. Azelőtt évekig kellett annak nyelvtanulással foglalkoznia, aki idegen országokban akár írásban, akár szóval meg akarta magát értetni, ma már elég, ha bárki hazája nyelvén kívül csupán az esperantót tudja és ezen nyelv segélyével mindenütt megértetheti magát, mert nemcsak a művelt európai államokban beszélik már, hanem a legsötétebb Afrikában, Ázsiában és Ausztráliában is igen sok követője van. Hogy az esperanto oly gyorsan elterjedt, elsősorban is annak tudható be, hogy igen könnyű és rövid idő alatt jól elsajátítható. Az esperanto nyelv megtanulása 50—60-szor könnyebb, mint a többi nyelveké. Mig bármely élő nyelv megtanulásához évek kellenek, hogy az ember beszélni tudjon, addig az esperanto néhány hónap alatt tökéletesen elsajátítható. Ennek titka abban rejlik, hogy az esperanto nyelvtana igen könnyű, benne rendhagyóságok nincsenek, szórendje logikus, szóanyaga pedig az internacionális, ismert szavakból van véve, amellett a tanítás módszere is olyan, hogy aki naponkint csak néhány percet szán annak tanulására, 2—3 hónap alatt folyékonyan beszélhet. Hazánkban az utolsó időben szintén rohamosan terjed e nyelv és a nagy érdeklő-
