Losonci Ujság, 1912 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1912-09-12 / 37. szám
4. oldal. LOSONCI ÚJSÁG 1912. szeptember 12. Mungó beszámoló Kutyabagoson. Koholmány. Kiküldött tudósítónk Letorkolovics Zeno szives meghívása folytán a kutyabagosi beszámolón megjelenvén, arról a következőket Írja: Mi volt az én múltkori audienciám ahhoz a fenséges látványhoz képest, melyben magán a beszámolón részesültem. «Nápolyi látni és meghalni» — mondta a római.» Még egy ilyen beszámoló és hulla vagyok» — mondom én ma, midőn már fáradalmaimat nyugodtan kipihenhetem. Én és még két ellenzéki hirlapiró társam érkeztünk Kutyabagosra. Az állomáson a rendőrkapitány fogadott, ki kegyesen tudtunkra adta, hogy Kutyabagos polgársága szives vendéglátással fogad s ha tetszik, keblére is ölel. Érezzük magunkat mindhárman úgy, mintha ikertestvérek lennénk s Kutyabagos lenne a szülőanyánk, kinek látogatására sietünk. Eme találós hasonlat után kíméletesen összeláncoltak balkezünknél fogva mindhármunkat akként, hogy úgy néztünk ki mint ama bizonyos sziámi ikrek egymáshoz nőtten. Miután pedig hat szuronyos csendőrt rendelt az előzékeny kapitány a mi szolgálatunkra mellénk, egy sarokba kellett állanunk, hogy a külön vonaton pár perccel utánunk érkező «szeretett képviselőnket» és kíséretét valahogy megláthassuk. A vonat lassú menetben beérkezett. Egy kerekeken mozgó vártorony volt a mozdonya. Egy lőrésekkel ellátott páncéltorony. Utána egyetlen hosszú kocsi, akkora mint egy Pullman hatszorosa a mozdonyéhoz hasonló páncél falazattal, ezer meg ezer ágyú és puska-Iőrésekkel. Megkérdeztem Kutyabagos állomásfőnökét a különös vasutat illetőleg. Kérem, — feleié a kitűnő főnök előzékenyen, — e vasutat direkt a beszámolók céljaira épitteté a kormány. Egy ily vonat több millió koronába kerül. Két ezredet fogad magába: egy gyalogos és egy teljesen felszerelt vártüzérezredet. A vonatnak külön várparancsnoka van ezredesi rangban. Néhány gyenge éljen hangzott fel a vonatot fogadó pár ember ajkairól. E fogadók, — élükön Letorkolovicscsal, — nem frakkban, de nehéz véríezetben vártak a kegyelmes úrra. Az «éljenzést» erős és hatalmas «abcugolás» nyomta el, mire a lárma kezdeményezőit a csendőrség letartóztatta, egy nyomban Ítélkező egy tagú bíróság elé vitte s pár szónyi tárgyalás után a félreeső hely falához támasztva főbelőtte. Miután ekként csend lön az egész vonalon, Számi von Heimath kidugta fejét a lőrések egyikén és trémulázó hangon kérdé Letorkolovicstól, hogy tiszta-e annyira a levegő, hogy egy kis nátha árán kimehet a szabadba az ember. Letorkolovics az agyonlőtt pár cucilista gőzölgő tetemeire mutatva kijelenté, hogy testével fedezi Számikát minden baj ellen, de a nátháért nem áll jót. Azt szerezhet kettőt is a kegyelmes ur. Számi előjött. Magas, szép alak. Karvaly orral, lúd talpakkal. Arisztokratikus racscsolással beszél; erősen emlékeztet hangja a Dob-utcára. De azért nem zsidó. Sőt . . . Pápább a pápánál. Testét elegáns páncél fedte. Fején finom sisakot viselt az arcra ereszthető rosttal. Egyik kezében revolvert, a másikban egy fiók — honvédágyut tartott. Számit, miután megölelték, «kedves öregem»-nek, «apám»-nak, «vén bünös»-nek elmondották s megcirógatták, egy nagy vaslapokkal bélelt ládába tették s a ládát lezárták két kulccsal. A kulcsok egyikét a várparancsnok, másikát a polgármester vette magához. Már ekkorra ott állott az állomás első vágányán a Kutyabagosi városi villamosvasút teherszállító kocsija, melyet maga Pótkávé mérnök vezetett. A Számit tartalmazó ládát erre tették s ezután megindult a menet. A kocsit egy ezred gyalogság és egy ezred ágyukkal felszerelt tüzérség vette körül. — Nem tetszett látni a kis Kohnt, — kérdezték tőlünk itt is, ott is, de, mi bár tudtuk, hogy a kis Kohn hol van, — nem felelhettünk, mert szolgálatkész csendőreink nagyokat löktek rajtunk. A Vigadó elé értünk. Ekkor hatalmas ágyudörgés reszkettette meg a levegőt. Mint később értesültem, a függetlenségi párt elnökének házát lövette halomra a rendőrség azért, mert arra gyászlobogót tűztek ki. Pedig e nap örömnapja volt egész Kutyabagosnak. Hogy volt, mi volt tovább, arról majd máskor beszélek. Ipszilon. Irodalom, művészet Az Esperanto nemzetközi segéd nyelv. A huszadik század legszembeötlőbb jellemvonása a lázas gyorsaság. Az automobil, a repülőgép olyan sebességgel járnak már ma is, amilyent ötven év előtt még el sem mertünk volna képzelni s a technika rohamos fejlődésével ezek a közlekedési eszközök még tovább is lépést fognak tartani. Nem kell hozzá két évtized sem és a repülőgép óránkint 3—400 kilométernyi utat fog megtenni s az automobil meg a gyorsvonat is óránkint százötven kilométernyi sebességgel fogják tovább röpíteni az utasokat. S mi lesz akkor, milyen kicsivé fog összezsugorodni az egész világ? Ha akarom reggel elindulok Budapestről s délben Cairóban ebédelek, este Párisban vagyok színházban s a reggelimet másnap korán már Londonban fogyaszthatom el, hogy Berlinen keresztül repülve estére megint idehaza lehessek. Ugyebár minden korlát le fog dőlni, amely régebben az egyes nemzeteket oly szigorúan elválasztotta egymástól s amely nagy részben még ma is fennáll, ha már el is kezdett lazulni. A jövőben és pedig a közel jövőben minden ország sok tekintetben egyesülni fog, hiszen olyan közel lesznek egymáshoz s annyira szükség lesz arra, hogy minél szorosabb kapcsolatban legyenek egymással, hogy mindig, minden általánosabb érdekű dologban az egész világ egyformán érdekelve lesz. És mi ennek a nagyközönségnek az első és legnélkülözhetetlenebb feltétele? Természetesen az, hogy akárhová megyünk, vagy akárki jön közibénk, megértsük egymást, akár német, akár angol vagy francia emberrel hoz is össze a véletlen. Mindenkinek, aki csak egy kevéssé is érvényesülni, dolgozni akar, okvetlenül szüksége lesz egy idegen nyelv ismeretére, amellyel magát megértethesse. Igen ám, de ahhoz, hogy németül, franciául, angolul tudjunk, ezeket a nyelveket meg is kell tanulni s a tanulás, különösen a felnőtt embernek, akinek más dolga is van, nagy teher szokott lenni és bizonyosan számtalan ember hagyta abba a megkezdett nyelvtanulást, pusztán azért, mert kifogyott az idejéből. Már régen érezték azért szükségét annak, hogy a sok idegen nyelv helyett egy nyelv használtassák a nemzetközi érintkezésben, mely eszmét több sikertelen kísérletezés után végre dr. Zamenhof Lajos, varsói szemorvos valósította meg. Zamenhof nyelvének rendkívüli nagy előnye abban rejlik, hogy gramatikája úgyszólván nincs, az egész nyelvtan 39 képzőből áll, szókincsét pedig az internacionálisan használt világnyelvekből állította össze s igy a középiskolát végzett egyének már rövid néhány hét alatt teljesen elsajátíthatják, sőt, mint a tapasztalatok ezrei bizonyítják, kevésbé müveit emberek, a munkásosztályból valók is aránylag rövid idő alatt sajátíthatják el. Általában észlelhető, hogy a különböző nemzeteket egybeolvasztó nyelv terjesztésére élénk akció indult meg és hogy az Esperanto rohamosan halad előre ' diadalmas útjában. Az esperanto nyelv lassankint bár, de biztosan bevonul a hivatalokba, a sajtó hasábjaira, fogalommá válik és a nemzetközi érintkezésben valósággal áldásos szerepet visz. Megbecsülhetetlen előnye, hogy gyorsan és könnyen elsajátítható és habár ez ideig még nem is ütötték rá hivatalosan a nemzetközi nyelv bélyegét, de kétségtelen, hogy máris mint kisegítő nyelvet alkalmazzák. Svájcnak, Franciaországnak, Németországnak és Angliának 'számos ezer meg ezer esperantistája van. Hollandiában és Svájcban pedig már régóta esperanto napilapok jelennek meg, amelyek minden nagyobb metropolisben tartanak levelezőt. A Magyarországon történt eseményekről részletesebb, tárgyilagosabb és persze elfogulatlanabb tudósításokat lehet találni az esperanto lapokban, mint bármely külföldi újságban. Az esperanto-apostolok lelkesek, fanatikusok s fáradhatatlanok. Megőrzik hűen érzésüket hazájuk és annak nyelve iránt, de szent meggyőződésük, hogy a modern életben szükség van egy kisegítő és semleges nyelvre, mely az országok és tengerek között a válaszfalakat ledönti és hitük, hogy ez a semleges nyelv csak az esperanto lehet. A napilapok hasábjain állandóan tudósítások jelennek meg az esperanto-mozgalomnak terjedéséről, beszámolók a kongreszszusokról. Európában legerősebben el van terjedve e nyelv Francia, Német, Angol, Spanyol, Oroszországban, Belgiumban, Svájcban, Hollandiában, hol már az iskolákban is tanítják az esperantót. Beszélik azonban még a kevésbé művelt Balkánon, sőt mind az öt világrészben. Több száz hírlap szolgálja a propagandát, melynek ma már nagy irodalma is van. Hazánkban több ezer ember beszéli e nyelvet, sőt országos szervezete is van: a Éa Verda Standardo Budapesten, melynek elnöke Dr. Gieszwein Sándor. A legnagyobb esperanto világszövetség az Universala Esperanto Asocio székhelye Svájcban (Génévé) a szabadság hazájában van. Az egyesület tagjainak száma sok ezerre rúg, szétszórva mind az öt világrészben, sőt Losoncon is van már delegátusa és néhány tagja. W. S. * Az Állami Tisztviselők Zsebnaptára. Az «Állami Tisztviselők Zsebnaptára 1913. évre», mely Csikvári Iákó, az «Állami Tisztviselők Országos Egyesülete» hivatalos lapja szerkesztőjének szerkesztésében fog megjelenni, ezúttal is valóságos kincsesháza lesz az állami tisztviselőknek. Ára 3 korona, mely összeg a szerkesztő nevére, Mátyásföldre (Pestmegye) küldendő és pedig legkésőbb folyó évi október hó 1 ig. Ajánljuk az állami tisztviselők figyelmébe. UT0 LÉRHETET1EN UTÁNIATOKTÓL1 ÓVAKODJ Ul
