Losonci Ujság, 1912 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1912-02-01 / 5. szám

ELŐFIZETÉSI A Aflfek ft A k ft ft & A JtiftSj» ágik .y:/;1' 5; y SÍ: ■ |1VIÍ1ÍÍÍEÍ Ifi fill MII Ä ;:=::: I |||rillllKI II Ivfil1 _ | II% BIHIi 1 II i 1 üi« bss Községek, egyesületek, M R I A1 I | fflO H 4*11 I 1a 1^1 IP R li ÄÄÄ »»» I UII0 is If I SJUUrlU Egyes ára 20 Ft,. ^ W | 1 ^|P fi VW l A LOSONCI VÁLASZTÓKERÜLET FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PARTJÁNAK HIVATALOS KÖZLÖNYE. VII. évfolyam 5. szám Megjelenik minden csütörtökön Losonc, 1912 február 1. Ki nem dolgozik? A parlamentben most folyó tartalmat­lan s az üres szalmacsépelést eszükbe idéző vita önkéntelen felvetteti azt a kérdést: ki­nek a bűne, hogy a magyar nemzet úgyne­vezett képviselete a legválságosabb időkben tétlenül tölti idejét, kinek a hibája, hogy a parlament hiábavaló intézménynek bizonyul olyankor, mikor mentő munkára volna szük­ség? Erre a kérdésre maguk a tények fe­lelnek és ez a felelet a legszánalmasabb képe a Khuen-Héderváry-féle garázdálkodás mérlegének. Reformokat nem csinálni akkor, midőn a közvélemény egyértelmüleg reformokra szomjazik, oly nagy bűn, melynél nem na­gyobb vétek ellene szegülni a közohaj kö­vetelte reformoknak. Nehány évtizeddel, sőt még csak eggyel is ezelőtt, az akkor még a túlzóknak és világfelforgatóknak titulált szociálistáknak a kicsiny tábora követelte általános meg nem hallgattatás közben az általános és titkos választói jogot. Ma már egy erőteljes és öntudatos munkástömeg kívánja és követeli a bölcsőjéből szenvedel­­mes erővel kitámadt és óriássá nőtt köve­telményt. Mikor a társadalomnak minden rétege pro és kontra evvel a kérdéssel foglalkozik, mikor a közállapotokkal foglalkozó minden komoly ember erre a kérdésre vár pro vagy kontra végleges feleletet, akkor a kormány­nak, mely mindenkor a praktikus szükség­leteket van az idők változó járásához ké­pest kielégíteni hivatva, akkor a kormány­nak nem szabad a közfelfogásban szőnyegen levő tárgytól elzárkóznia, akkor nem szabad közömbös és jelentéktelen ügyeket előrán­­cigálnia. Mikor az általánosságnak legna­gyobb és legfontosabb érdekei nyomulnak előtérbe, akkor a miniszteri székből nem szabad ezeket partikuláris érdekű kérdések feszegetésével elsimítani akarni. Ma a leg­­üdvösebb gazdasági, a legjelentékenyebb belügyi és leghasznosabb szociális alkotások sem bírnak akkora jelentőséggel, mint ama egyetlen közjogi kérdés: joga van-e minden értelmes embernek beleszólnia életviszo­nyainak rendezésébe, befolyást gyakorolnia az őt is magába ölelő egyetemes társada­lom organizációjának mikénti berendezésébe Aki ma Magyarországon intéző pozí­cióban nem evvel foglalkozik, az nem akar dolgozni, aki mindenféle apró-cseprő dolgo­kon töri a fejét, az eltussolni, az árral szembehelyezkedni óhajt. Az ellenzék ennek dacára is belement az igazságügyi szervezeti novella békés és különösebb akadály nélküli letárgyalásába. Belement és résztvesz a minden haszon nélküli időpazarlásban. Tüntető és minden­nél világosabb tanujelét akarja ezáltal adni annak, hogy nem igaz, miszerint ő minden munkának útját állani, minden békének elébe eleve akadályt gördíteni szeretne. Ezekután el kell hallgatnia minden rágalomnak, min­den rosszakaratú ráfogásnak. De a felelősség ezért az időlopásért, ezért a lelkiismeretlen erőpazarlásért, ezért az oktalan energiepocsékoiásért a maga tel­jes súlyával Khuen-Héderváryra és társasá­gára nehezedik. Ok vannak a dispositiv hely­zetben, őnekik lehetne irányt szabni az ör­vénylő eszmeáramlatok között: ők azok, akik az idők követelését fel nem ismerik, ők azok, akik az egész nemzet duzzadó tett­vágyát megbénítják, ők azok, akik nem dol­goznak. Nekik állana módjukban ma, refor­mok nyilvánvaló szükségességének idején reformok megalkotásának lehetőségét kez­deményezni, az ő bünük, hogy ezt meg­akadályozzák és nem cselekszik. Nem szol­gál a mentségükre semmi, ellenük fog kon­­fessziót tenni a jövőnek egész történetírása. Nem szolgál a mentségükre az sem,. ha a kor eszméit jóhiszemüleg szorítják vissza, nem menti ki bűnüket az, ha nem ismerik fel, hogy az ellenzék álláspontja, az általá­nos és titkos választójog követelése a nem­zet fejlődésének, az ország előrehaladásának elmaradhatatlan postulatuma. Mert ha igy is állana a dolog, még tetézettebb az ő bünük, mert hiszen nekik kötelességük az idő teljességét meglátni, a legfőbb szüksé­gességet felismerni. Mint egyszerű közkato­nák csak küzdeni és harcolni volnának kö­telesek, de mint kormányon levő férfiak meglátni és előrelátni vannak hivatva. Ha azt hiszi a kormány, hogy egy csapni való javaslatával most az alkotások dicsőséges mezején áll, akkor nagyon téved. Igen korán ki fogja őt ábrándítani a céltu­datos ellenzék, amely a választójogi reform megvalósítása érdekében, amely a parla­mentben is mind több és több hívet hódit, már a legközelebb minden erélyével ismét heves akcióba lép, amely mielőbb megint el fog söpörni minden más kérdést a poli­tikai horizontról, ami a választói reform­mal a legszorosabb kapcsolatban nem áll. A magyar parlament mai ellenzéke megteszi kötelességét, ha kell, az egész par­lament helyett és az egész parlamenttel szemben is. Ha a kormány históriai bűnt akar elkövetni, az ellenzék megakadályozza ebben és visszakényszeriti, rátereli a histó­riai erények útjára. Ha pedig a tisztességes, becsületes útra térni nem akar, úgy el fogja sodorni a felzuduló közvélemény, az ellenzék pedig halad a maga utján, körülvéve a nemzet szeretetétől, megbecsülésétől és hálájától. Meghosszabbították az amatőrfényképészek kiállítását. 1912. február 4-ig. Az amatőrfényképészeknek a városháza dísz­termében elhelyezett kiállítása oly örvendetes láto­gatottságnak örvend, közönségünk oly hathatós támogatásban részesíti, hogy a rendezőség a közó­hajnak tett csak eleget, midőn elhatározta, hogy még február hó 4-éig nyitva tartja. Hétfőn és kedden a főgimnázium látogatta meg a kiállítást s ezzel a tanitóképző intézet kivételével valamennyi losonci iskola kivette részét a gazdag kiállítás gyönyörű­ségeiből. Lapzártakor értesülünk, hogy a tanitó­képző is készülődik a városházára, hogy szintén fejlessze növendékeinek müizlését, ami minden ma­gyar tanítónak csak hasznára válhatik. A kiállítás külömben másutt is élénk érdek­lődést keltett, a helybeli lapok híradása nyomán, legutóbb pl. az Országos Háziipar és Műkedvelő kiállítás miskolci rendezősége irt át az egyesület titkárához, hogy a losonci amatőrök az amatőr és művészi fényképek osztályában részt vegyenek. Ez tudomásunk szerint meg is fog történni, lega­lább is folyik a készülődés. A kiállítás anyagáról már múlt számunkban beszámoltunk, amikor is inkább a helybeli kiállítók képeivel foglalkoztunk részletesen ; ezúttal a nem helybeliekére kívánunk bővebben kitérni Azt már megállapítottuk, hogy a budapesti kiállítók verse­nyen felül állanak. Leggazdagabb s talán a leg­értékesebb is Szakáll Géza csoportja. Mesterien kezeli a lencsét s amellett színeivel lelket önt a képeibe. A fototechnika legújabb vívmányait alkal­mazza s képei elsőrendű festményekkel veteked­nek. Méltán feltűntek gyönyörű oleotipiái (Gellért­hegyi részlet, Hazafelé) valamint brómezüst képei (Nyár, Libák). A budapestiek csoportjában elsőrangú helyet foglal el továbbá Horváth Ouido gumitipi­­aival, melyek vetekednek, de mindenesetre egyen­rangúak Koséi gumitipiáival. Nagyon hatásos szép kép az Italia, Falu végén (kombinált gumitipia) és a Halászkunyhó, Feltűntek a Máté Olga művészi kiállítású képei, különösen a Ripl-Rónai arcképével kombinált szellemes és igen ügyes kivitelű fotos­­kizze, de nem kevesebb érdeklődésre tarthat szá­mot a művésznő önarcképe sem. A Pécsi műte­rem csoportja, kivált a portrék, a kivitel, a színe­zés, a meglátás, szóval mindenféle tekintetben indokolttá teszik e nagyértékü képek külföldi kiállításokon elért elsőrendű sikereit. Igen szép munkát produkáltak Hoffmann Viktor (pigment képek), Palli Angeló (Tanulmányfő, portré, ente­riőr, udvari részlet) Kankovszki Endre (platin képek) Révész Zoltán (Madonna, Öreg nő portréja) Widder Frigyes (portré) és Kalmár Lipót (aktta­nulmány). Mind megérdemlik a beható külön tanul­mányt s a legmelegebb érdeklődést és legőszintébb cjudálatot ily művészi tökély felett. A középső drapérián, annak is a közepén, kitűnő és méltó helyen függ Weisz Hugo (Arad) portréja. Minden­kinek feltűnik, mindenki megbámulja azt a csudá­latos melegséget, mindenki érzi azt az imponáló hatást, amely a gyönyörű leányarc lágy vonásai­ból a néző felé árad. Gyönyörű munka. A leg­melegebb, a legbensőségesebb az egész kiállításon. Csak a legnagyobb dicsérettel emlékezhetünk meg Stephani Ervin és neje 58 képből álló szép kollek­­tiojáról, amelyek a fototechnika minden ágában sikerült és nagy szorgalomra való rutinnal kidol­gozott képeket tartalmaznak. Megemlitendőnek ítéljük a pécsi amatőrök által beküldött 7 képet, akik szintén ügyes beállítással, ízléses színezéssel,

Next

/
Thumbnails
Contents