Losonci Ujság, 1912 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1912-02-01 / 5. szám
ELŐFIZETÉSI A Aflfek ft A k ft ft & A JtiftSj» ágik .y:/;1' 5; y SÍ: ■ |1VIÍ1ÍÍÍEÍ Ifi fill MII Ä ;:=::: I |||rillllKI II Ivfil1 _ | II% BIHIi 1 II i 1 üi« bss Községek, egyesületek, M R I A1 I | fflO H 4*11 I 1a 1^1 IP R li ÄÄÄ »»» I UII0 is If I SJUUrlU Egyes ára 20 Ft,. ^ W | 1 ^|P fi VW l A LOSONCI VÁLASZTÓKERÜLET FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PARTJÁNAK HIVATALOS KÖZLÖNYE. VII. évfolyam 5. szám Megjelenik minden csütörtökön Losonc, 1912 február 1. Ki nem dolgozik? A parlamentben most folyó tartalmatlan s az üres szalmacsépelést eszükbe idéző vita önkéntelen felvetteti azt a kérdést: kinek a bűne, hogy a magyar nemzet úgynevezett képviselete a legválságosabb időkben tétlenül tölti idejét, kinek a hibája, hogy a parlament hiábavaló intézménynek bizonyul olyankor, mikor mentő munkára volna szükség? Erre a kérdésre maguk a tények felelnek és ez a felelet a legszánalmasabb képe a Khuen-Héderváry-féle garázdálkodás mérlegének. Reformokat nem csinálni akkor, midőn a közvélemény egyértelmüleg reformokra szomjazik, oly nagy bűn, melynél nem nagyobb vétek ellene szegülni a közohaj követelte reformoknak. Nehány évtizeddel, sőt még csak eggyel is ezelőtt, az akkor még a túlzóknak és világfelforgatóknak titulált szociálistáknak a kicsiny tábora követelte általános meg nem hallgattatás közben az általános és titkos választói jogot. Ma már egy erőteljes és öntudatos munkástömeg kívánja és követeli a bölcsőjéből szenvedelmes erővel kitámadt és óriássá nőtt követelményt. Mikor a társadalomnak minden rétege pro és kontra evvel a kérdéssel foglalkozik, mikor a közállapotokkal foglalkozó minden komoly ember erre a kérdésre vár pro vagy kontra végleges feleletet, akkor a kormánynak, mely mindenkor a praktikus szükségleteket van az idők változó járásához képest kielégíteni hivatva, akkor a kormánynak nem szabad a közfelfogásban szőnyegen levő tárgytól elzárkóznia, akkor nem szabad közömbös és jelentéktelen ügyeket előráncigálnia. Mikor az általánosságnak legnagyobb és legfontosabb érdekei nyomulnak előtérbe, akkor a miniszteri székből nem szabad ezeket partikuláris érdekű kérdések feszegetésével elsimítani akarni. Ma a legüdvösebb gazdasági, a legjelentékenyebb belügyi és leghasznosabb szociális alkotások sem bírnak akkora jelentőséggel, mint ama egyetlen közjogi kérdés: joga van-e minden értelmes embernek beleszólnia életviszonyainak rendezésébe, befolyást gyakorolnia az őt is magába ölelő egyetemes társadalom organizációjának mikénti berendezésébe Aki ma Magyarországon intéző pozícióban nem evvel foglalkozik, az nem akar dolgozni, aki mindenféle apró-cseprő dolgokon töri a fejét, az eltussolni, az árral szembehelyezkedni óhajt. Az ellenzék ennek dacára is belement az igazságügyi szervezeti novella békés és különösebb akadály nélküli letárgyalásába. Belement és résztvesz a minden haszon nélküli időpazarlásban. Tüntető és mindennél világosabb tanujelét akarja ezáltal adni annak, hogy nem igaz, miszerint ő minden munkának útját állani, minden békének elébe eleve akadályt gördíteni szeretne. Ezekután el kell hallgatnia minden rágalomnak, minden rosszakaratú ráfogásnak. De a felelősség ezért az időlopásért, ezért a lelkiismeretlen erőpazarlásért, ezért az oktalan energiepocsékoiásért a maga teljes súlyával Khuen-Héderváryra és társaságára nehezedik. Ok vannak a dispositiv helyzetben, őnekik lehetne irányt szabni az örvénylő eszmeáramlatok között: ők azok, akik az idők követelését fel nem ismerik, ők azok, akik az egész nemzet duzzadó tettvágyát megbénítják, ők azok, akik nem dolgoznak. Nekik állana módjukban ma, reformok nyilvánvaló szükségességének idején reformok megalkotásának lehetőségét kezdeményezni, az ő bünük, hogy ezt megakadályozzák és nem cselekszik. Nem szolgál a mentségükre semmi, ellenük fog konfessziót tenni a jövőnek egész történetírása. Nem szolgál a mentségükre az sem,. ha a kor eszméit jóhiszemüleg szorítják vissza, nem menti ki bűnüket az, ha nem ismerik fel, hogy az ellenzék álláspontja, az általános és titkos választójog követelése a nemzet fejlődésének, az ország előrehaladásának elmaradhatatlan postulatuma. Mert ha igy is állana a dolog, még tetézettebb az ő bünük, mert hiszen nekik kötelességük az idő teljességét meglátni, a legfőbb szükségességet felismerni. Mint egyszerű közkatonák csak küzdeni és harcolni volnának kötelesek, de mint kormányon levő férfiak meglátni és előrelátni vannak hivatva. Ha azt hiszi a kormány, hogy egy csapni való javaslatával most az alkotások dicsőséges mezején áll, akkor nagyon téved. Igen korán ki fogja őt ábrándítani a céltudatos ellenzék, amely a választójogi reform megvalósítása érdekében, amely a parlamentben is mind több és több hívet hódit, már a legközelebb minden erélyével ismét heves akcióba lép, amely mielőbb megint el fog söpörni minden más kérdést a politikai horizontról, ami a választói reformmal a legszorosabb kapcsolatban nem áll. A magyar parlament mai ellenzéke megteszi kötelességét, ha kell, az egész parlament helyett és az egész parlamenttel szemben is. Ha a kormány históriai bűnt akar elkövetni, az ellenzék megakadályozza ebben és visszakényszeriti, rátereli a históriai erények útjára. Ha pedig a tisztességes, becsületes útra térni nem akar, úgy el fogja sodorni a felzuduló közvélemény, az ellenzék pedig halad a maga utján, körülvéve a nemzet szeretetétől, megbecsülésétől és hálájától. Meghosszabbították az amatőrfényképészek kiállítását. 1912. február 4-ig. Az amatőrfényképészeknek a városháza dísztermében elhelyezett kiállítása oly örvendetes látogatottságnak örvend, közönségünk oly hathatós támogatásban részesíti, hogy a rendezőség a közóhajnak tett csak eleget, midőn elhatározta, hogy még február hó 4-éig nyitva tartja. Hétfőn és kedden a főgimnázium látogatta meg a kiállítást s ezzel a tanitóképző intézet kivételével valamennyi losonci iskola kivette részét a gazdag kiállítás gyönyörűségeiből. Lapzártakor értesülünk, hogy a tanitóképző is készülődik a városházára, hogy szintén fejlessze növendékeinek müizlését, ami minden magyar tanítónak csak hasznára válhatik. A kiállítás külömben másutt is élénk érdeklődést keltett, a helybeli lapok híradása nyomán, legutóbb pl. az Országos Háziipar és Műkedvelő kiállítás miskolci rendezősége irt át az egyesület titkárához, hogy a losonci amatőrök az amatőr és művészi fényképek osztályában részt vegyenek. Ez tudomásunk szerint meg is fog történni, legalább is folyik a készülődés. A kiállítás anyagáról már múlt számunkban beszámoltunk, amikor is inkább a helybeli kiállítók képeivel foglalkoztunk részletesen ; ezúttal a nem helybeliekére kívánunk bővebben kitérni Azt már megállapítottuk, hogy a budapesti kiállítók versenyen felül állanak. Leggazdagabb s talán a legértékesebb is Szakáll Géza csoportja. Mesterien kezeli a lencsét s amellett színeivel lelket önt a képeibe. A fototechnika legújabb vívmányait alkalmazza s képei elsőrendű festményekkel vetekednek. Méltán feltűntek gyönyörű oleotipiái (Gellérthegyi részlet, Hazafelé) valamint brómezüst képei (Nyár, Libák). A budapestiek csoportjában elsőrangú helyet foglal el továbbá Horváth Ouido gumitipiaival, melyek vetekednek, de mindenesetre egyenrangúak Koséi gumitipiáival. Nagyon hatásos szép kép az Italia, Falu végén (kombinált gumitipia) és a Halászkunyhó, Feltűntek a Máté Olga művészi kiállítású képei, különösen a Ripl-Rónai arcképével kombinált szellemes és igen ügyes kivitelű fotoskizze, de nem kevesebb érdeklődésre tarthat számot a művésznő önarcképe sem. A Pécsi műterem csoportja, kivált a portrék, a kivitel, a színezés, a meglátás, szóval mindenféle tekintetben indokolttá teszik e nagyértékü képek külföldi kiállításokon elért elsőrendű sikereit. Igen szép munkát produkáltak Hoffmann Viktor (pigment képek), Palli Angeló (Tanulmányfő, portré, enteriőr, udvari részlet) Kankovszki Endre (platin képek) Révész Zoltán (Madonna, Öreg nő portréja) Widder Frigyes (portré) és Kalmár Lipót (akttanulmány). Mind megérdemlik a beható külön tanulmányt s a legmelegebb érdeklődést és legőszintébb cjudálatot ily művészi tökély felett. A középső drapérián, annak is a közepén, kitűnő és méltó helyen függ Weisz Hugo (Arad) portréja. Mindenkinek feltűnik, mindenki megbámulja azt a csudálatos melegséget, mindenki érzi azt az imponáló hatást, amely a gyönyörű leányarc lágy vonásaiból a néző felé árad. Gyönyörű munka. A legmelegebb, a legbensőségesebb az egész kiállításon. Csak a legnagyobb dicsérettel emlékezhetünk meg Stephani Ervin és neje 58 képből álló szép kollektiojáról, amelyek a fototechnika minden ágában sikerült és nagy szorgalomra való rutinnal kidolgozott képeket tartalmaznak. Megemlitendőnek ítéljük a pécsi amatőrök által beküldött 7 képet, akik szintén ügyes beállítással, ízléses színezéssel,
