Losonci Ujság, 1912 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1912-08-22 / 34. szám

1912. augusztus 22. LOSONCI ÚJSÁG 3. oldal.

szakvéleménye alapján, aki a kutak vizétől megbetegedett lakókat gyógykezelt, fenntartjuk, hogy igenis rossz, egészségtelen és ártalmas a Házépítő vize.

Minekünk ezen szakvélemény alapján jogunk sőt kötelességünk volt cikkeinket megirni. Ha pedig a szakvélemény a dr. Hoffmann helyettes tiszti-orvos úréval ellentétben áll, akkor ez már az orvos urak dolga, amelyhez nekünk semmi közünk, — bár mi ittunk a Házépítő telepének vizéből.

Hogy az illető lakók, akiknek vallomásával szakembertől eredő értesülésünket megerősítettük, «seprővel verték volna ki tudósítónkat», ha tudják mit akarunk : ez otromba hazugság, mert tudósítónk az illetők előtt többszörösen hangsúlyozta, hogy újságba kerül, amit mondanak, tehát gondolják meg, mit beszélnek. Ők pedig nem győztek hálálkodni, hogy végre felszínre vetjük az ő szerencsétlen ügyüket.

Egyébként a «Felsőnógrád» csak gorombáskodni tud, de cáfolni nem. Nem is próbálja cáfolni az általunk adatszerüleg felemlített konkrét eseteket, hogy a lakók deputációba mentek a kutak javítása végett, hogy a Házépítő üres telkei nincsenek kerítéssel ellátva, mint más, szegény emberek telkei, hogy emiatt egy közveszélyes cigányherberg létezhetik a telep területén ; stb.

Ezeket nem is próbálta cáfolni, — de nem is lehet. A kutak dolgát sem lehet ugyan, azonban ez már elvi szakkérdés: itt tere nyílik a különböző véleményeknek. Hoffmann dr. úgy látszik, más véleményt táplál, mint a mi orvosszakértőnk. Tisztelnünk kell az egymás véleményét.

A «Felsőnógrád» vagdalkozásaira, művelt embertől távol álló gorombaságaira és kétségbeesett szitkozódásaira nincsen szavunk. Mert hiszen közönségünk régen tudja, hogy a felelős szerkesztőn nincs mit kereskedni, a lap pedig nem komoly újság. Az a pár ember, aki olvassa, nem lesz tőle okosabb.

Most pedig végül kijelentjük, hogy a Házépítőt mi támadni nem akartuk, nem is támadtuk, csak néhány szegény ember érdekében emeltük fel szavunkat. Mi ezt az ügyet becsületes kötelességtudással befejeztük s most már többé nem kívánunk vele foglalkozni. Még akkor sem, ha magának a szent Koránnak azon lapjait üti is fel valaki, ahol a hetedik menyországba sorozza a Házépítő telepét Mohamed próféta.

Ha jó és olcsó használt

BÚTORT

venni, vagy eladni akar, úgy forduljon

HIibi Vilmos és Talmi

Rákóczi-utca 15.

Levelezőlap-meghívásra azonnal jövök.

MM,

HSIli'lSI

jusson eszébe, hogy legkevesebb pénzért a

virágpavillon készít:

mennyasszony, vőfély és alkalmi csokrok 4 kor. és feljebb. Disz- és gyászkoszoruk 6 kor. és feljebb.

Fenti munkák díszes kivitelben élövirágokból. ----Első rendelés meggyőzi

Raktáron : a legolcsóbb csokor és koszoruszallagok bármily felirattal. Vidéki megrendelések pontosan eszközöltetnek.

Szives pártfogását kérve, maradtam tisztelettel

Lipták Mihály

mii- és kereskedelmi kertészete Losoncon.

Polgárok és proletárok.

Augusztus 25-én, vasárnap nagy mulatságot rendez Losonc város összmunkássága a Tugári fürdőben. Ezen a mulatságon nem lesznek nagy felülfizetések, ide nem fognak elmenni notabilitások, itt magára hagyják a munkásságot, mert ez az önérzetes, szervezkedő munkások mulatsága lesz; ezt az összejövetelt nem jó szemmel nézik azok, akik a hazafiságot csak a nemzeti lobogóban látják.

Annál nagyobb érdeklődéssel, annál élénkebb rokonszenvvel tekint azonban a 25-iki munkásünnepély felé a városi kispolgárság és latainerosztály, amelynek a munkássághoz való vonatkozásai éppen napjainkban szenvednek iatenziv és örvendetes eltolódást.

A polgárságban mind határozottabban kezd kialakulni az a meggyőződés, mindig nyilvánvalóbban kezd tettekben is megnyilatkozni az a tudat, hogy az erős, önérzetes, harcrakész, szervezett, egységes érzelmű és gondolkodású munkásosztályra nagy szüksége van a társadalomnak és elsősorban magának a polgárságnak a nagybirtokkal, a nagytőkével folytatott állandó nagy harcban.

Proletárok és polgárok egyaránt, az összes dolgozó, kenyerüket munkájukkal kereső osztályok egyformán érzik a megélhetés folytonos nehezbedését, a mindent felszívó nagytőke hatványozottan növekvő veszedelmességét és ösztönszerüleg tudatára ébredtek az érdekek közösségének. A polgár megtudta, hogy a proletár nem hazafiatlan, hanem éhes, a szervezett munkás pedig meglátta, hogy a kispolgár és a latainer nem dölyfös és henyélő uraság, hanem vele egyformán dolgozó és szenvedő félproletár.

Ez a nagy meglátás hozza olyan örvendetes közelségbe mostanában ezt a két társadalmi osztályt. Kölcsönösen megérzik az egymás nagy szükségességét, belátják az egymás irányában mindkét oldalon tőkésíthető óriási hasznosságokat. A munkásság látja, hogy az önszervezés és agitáció nagy és tanultságot feltételező művét csak a tudományosan képzett latainerosztály segítségével végezheti sikeresen, társadalmi harcait pedig nagyrészt a városi polgárság támogatásával, rokonszenvével vívhatja meg diadalmasan. A polgárság viszont nagyon is jól látja, hogy mig ő maga külömböző irányú elfoglaltsága, de még inkább nagyon érezhető függő helyzete miatt erős polgári harcos szervezetet alkotni nem képes, a proletárságban egy a közös érdekeket hathatósan védelmező, a közös ellenségek szemében félelmetes hadsereget, óriási fizikai és erkölcsi tömegnyilvánulásában pompás támogatást bir. A polgárság gazdaságilag erősebb, intelligenciában fejlettebb, tudásban haladottabb, de a munkásság a közös harcban elszántabb, erőben duzzadó.

Nem állítjuk, hogy polgárság és proletárság érdekei egészen és mindörökre összeforrottak. Dehogy. Ennek a két osztálynak még elkeseredett, komoly küzdelmet kell egymással vívnia, de jelenleg vállvetve, összegezett erőkkel szükségszerüleg együttesen kell dolgozniok.

Éppen azért mi sem természetesebb, mint hogy a polgárság a munkásságnak említett vasárnapi mulatságát, melyet a főnagyok úgyis távollétükkel és elhanyagolásukkal fognak kitüntetni és megtisztelni, hogy ezt a mulatságot a polgárság minél erősebb pártfogásába venni köteles. Menjenek a losonci polgárok a losonci munkások népünnepélyére, vegyenek részt a mulatságban, adakozzanak a nemes és emberbaráti célokra és támogassák ekként erkölcsileg és anyagilag a Losoncon lassan fejlődő, nehezen bontakozó, politikai rabszolgaságban nyögő, gyülekezési, egyesülési jogától csaknem megfosztott munkásosztályt.

Plebs.

hírek 0

A másik oldal.

Losonc, augusztus 22.

Még nem is olyan régen, időnként nagy aggodalom fogta el a családokat, mivel a házi ezred konyhai különítménye már harmadik évét járta le. E bajon segítendő a dadák és szakácsnék összefogtak s megelőzve az uj véderőtörvényt, boykott alá vetették a harmadéves bakákat. A választék igy is nagy, velük sétál a baka, tüzér s a haladó korral az antimilitarizmus is mind nagyobb tért hódit.

Egyik oldalon a család, a másik oldalon a cselédség sétál s az árva lakást csoda módon senki sem bántja. A társadalmi és erkölcsi viszonyok ez oldalon a képzelhető legidealisabbak. Hiszen a séta célja tisztán csak a friss levegő élvezése s csöndes beszélgetés. Előfordulnak néha összeütközések a a járda keskeny voltából kifolyólag, de ezek, hála a losonci tánc- és illemtanároknak, ma már a legsimábban egyenlítődnek ki. Mindenki tudja, hogy itt késő éjfélig egyebet nem tárgyalnak, csak a jövő nagy problémáit. Ezzel ők még soha senkit nem zavartak.

Sétálnak olyanok is, kik véletlenül ezen az oldalon laknak, továbbá azok, kik az egyik oldalt nézik, anélkül, hogy onnan őket látnák. Végre is mindenki nem járhat a középuton, az utca közepén.

Egyébként a közönség többi része nem jellemző s csak ritkán nyújt érdekes tapasztalatot. Épp a múltkoriban itt döntötték meg végleg azt a közmondást: «madarat a tolláról, embert barátnőjéről.» L.

Szabadságon. Dr. Ottahal Antal, városunk rendőrkapitánya folyó hó 19-én, hétfőn kezdte meg szabadságát.

Nyilvános előadás. A «Good Templar» rend losonci «Előre» páholya aug. 26 án este 8 órakor nyilvános előadást rendez, melynek tárgya: Az ember szervezete. Közönséget szívesen látnak, mi pedig figyelmébe ajánljuk közönségünknek az «Előre» páholy előadásait.

Tiszaistvánkodás a meccsen. Tekintetes Szerkesztőség! Van szerencsém tisztelettel felkérni, hogy a személyemre vonatkozólag folyó hó 15-én kelt b. lapjukban „Tiszaistvánkodás a meccsen“ cim alatt megjelent panaszos levélre vonatkozó alább következő válaszomat legközelebbi b. számukban közétenni méltóztassanak: A zólyomi mérkőzést szemlélő fotballbarát senki más, mint Hertskó Ernő VI. gimnazista, aki nézetem szerint nem sportkedvelésből jött ki a mérkőzésre, hanem inkább — ismerve egyesületünknek a Losonci Athletikai Clubnak munkaprogramját — kedveskedni óhajtott a L. A. C. pénztárának befizetett 60, szóval hatvan fillérjével, azonban eredményt nem tudott elérni, mivel a rendezők, természetesen köztük én is, szorgosan utána jártunk annak, hogy mindenki befizetéséhez mérten foglalja el álló-, illetve ülőhelyét. Miután pedig részemről nevezettet nem ismertem s ténylegesen több Ízben megismételt előzékeny felszólításom ellenére is olyannyira túlságosan tolakodóan viselkedett, hogy az egyesületünk rendezte mérkőzésünkön még Hertskó szólított fel engem igazolásra, kénytelen voltam a kirendelt rendőrök