Losonci Ujság, 1912 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1912-08-15 / 33. szám
2. oldal. LOSONCI ÚJSÁG 1912. augusztus 15. égető kemencének a felállításából, — nem kerülne többe 3—400 koronánál. De a megvalósításig természetesen még sok fórumon kell keresztülmennie, bizonyára sok ellenzéssel kell találkoznia ennek a mindenképpen egészséges, modern eszmének. (—) Javulás a közkórházban. A városi közkórházban legalább a vizet illetőleg örvendetes javulás állott be. Uj motort kapott a közkórház, a szivattyúk fel vannak szerelve és most két kút váltakozva szolgáltatja a kórháznak a szükséges vizet. (—) Tanitónőválasztás. A polgári leányiskolában tudvalevőleg egy uj tanítónői állás szervezése vált szükségessé az 1. osztály kettéválasztásával kapcsolatosan. A minisztérium semmiképen sem akarta az uj tanerő költségeit viselni s ezért a városi iskolaszékre hárította annak megválasztását is. A megyei közigazgatási bizottság átirata értelmében /. évi augusztus végén lesz az uj polgári iskolai tanítónő megválasztása. Lent; a sötétben. (Panaszos levél.) Tekintetes Szerkesztő úr! Szíveskedjék alábbi pár sornyi felszólalásomnak helyet adni a Losonci Újságban. Rendszeres mozilátogató vagyok, mert szeretem a mozgóképeket, szeretem minden fajtájukat. Tudom élvezni idegen vidékek, legendás tájékok megénekelt szépségeit, érdeklődöm a kulturvilág aktuális eseményei iránt, meghatnak a mozidrámák szentimentális jelenetei, — szóval, minek magyarázzam tovább, nagy élvezettel járok az Apolló színházba, melynek berendezése,, hasznos átalakításai, de leginkább változatosabb és úgy kvalitásra, mint kvantitásra jobb képei az igényeknek mindenképpen megfelelnek s a kívánatos nívónak jóval felette állanak. De mit ér mindez, ha a legnagyobb élvezet közben folyton zavarják az embert a kétes erkölcsi alapokon álló elemeknek zajos indulatkitörései, amely indulatokat a leginkább házicselédekbőí kikerülő alacsonyabb publikumból nem éppen a vásznon megjelenő képek váltják ki. Gyöngyéletet élő bakák és szerelmes párjaik, termetes szakácsnők és virgonc szobalányok foglalják el a vászonhoz közelebb levő helyeket, sőt ha a nézőtéren nem sokan vannak, a hátsó székeket is és hogy azután ilyenkor előadás előtt, a szünetekben, de legesleginkább előadás alatt, a nagy sötétben mi minden történik, az egyenesen leírhatatlan. Némelyek azt hiszik, hogy avval a 30—40 fillérrel nemesak ülőhelyhez váltottak jogot hanem — mindenhez. A szép pirenneusi tájak közben kéjes sikoltások hallhatók, az aviatikusok felszállását egy-egy egészséges, dévaj pofon kiséri, a hősnő halála nem maradhat egy-egy megtermett káplárcsók nélkül. De ha ezeket kiírom, akkor még csak a dolog szelidebb részével végeztem, mert hogyan Írjam le azt, amit az ember pl. az erkélyről lát? Én nem tudom hogy lehetne ezeken a paradicsomi állapotokon változtatni, azt sem tudom, ki volna erre a nagy tisztításra hivatva, nem is sejtem, mi volna a módja a segítségnek; én csak azt tudom, hogy az Apolló színház képeinek értékéből nagyon sokat levon maga a publikum. Tudom, hogy az ilyen panaszos levelekben az emberek valami közérdekű követelésekkel, valami konkrét óhajtásokkal szoktak előállani, de hát mit kívánjak és kitől kívánjam ezt a jelen esetben? Gondolkozzék rajta az, akinek a hatáskörébe tartozik. Oculus. És mégis kolera. (Újabb részletek a Házépítő R.-T. telepéről. — Cigányherberg. — De mért épp a «Losonc» tussol?) Múlt számunkban megírtuk azokat a botránkoztató állapotokat, amelyek a Házépítő R.-T. Zólyomi-uti telepén uralkodnak. Megírtuk, hogy a társaság diiledező, szennyvíztől teli, betegségeket okozó, koleraveszélyes időben alapos félelmet gerjesztő kutakat ad a Potemkin-házak mellé lakóinak, akik valamennyien szegény munkások és kishivatalnokemberek és igy nem rendelkeznek cselédséggel sem arra, hogy maguknak a városból jó vizet hordhassanak. Jeleztük, hogy az a telep ottan koleratelep, mert még normális körülmények között is büzhödt, keserű, egészségtelen vizet adnak a kutak, kolerás időben pedig egyenesen tenyésztői lehetnek az esetleges ragálynak. Ezt a cikket nagyon a szivére vette a «Losonc» és legutóbbi számában ekként reflektál rá: A losonci Házépítő R.-T. telepéről laptársunk a «L. U.» riasztó híreket adott le legutóbbi számában. Nem akarunk polémiába keveredni laptársunkkal, sem kioktatni, (van úgy is Losoncon fogadatlan prókátor elég, sőt a laptársak között is akad) csupán annak kijelentésére szorítkozunk, hogy a rendőrségtől nyert információk szerint a mérnöki és orvosi vizsgálat azt állapította meg, hogy egynéhány az idő folyásával járó lényegtelen avuláson és kopáson kívül semmi oly viszásság vagy szabálytalanság nincs, ami a rendőrség vagy más hatóság beavatkozását indokolná. Szükségesnek tartjuk a tényállásnak ily módon való helyesbítését azért, mert igy a nyári időben a kolerával való ijesztgetés ha magában Losonc város lakosaiban nem is, de esetleg másütt ok nélküli ijedelmet szülhetne, ami városunkra éppenséggel nem lenne előnyös. Egyébként laptársunk jóhiszeműségét a legtávolabbról sincs szándékunk kétségbe vonni. Múlt heti tudósításunk minden egyes szavát a leghatározottabban fenntartjuk s ha valamint sajnálunk, az csak az lehet, hogy talán nem elég erélyesen, nem elég részletesen, kimerítően és teljesen irtuk meg a Házépítő telepének állapotait. Ezt a hiányosságot ugyan jelen számunkban pótoljuk, de a «Losonc» állásfoglalása felett még sem haladhatunk el szó nélkül. A «Losonc» cikkét csak olyasvalaki Írhatta, aki a telep vizét még sosem itta, mert aki azt egyszer itta, nem vágyik az oda vissza. Nem lehet azt mondani, hogy «egynéhány az idő folyásával járó lényegtelen avuláson és kopáson kerül semmi oly viszásság vagy szabálytalanság nincs, ami a rendőrség vagy más hatóság beavatkozását indolná»; hiszen azért mondtuk, hogy meg kell vizsgálni a telepet, meg keli állapítani az ottani viz egészségtelen és ártalmas voltát, össze kell hasonlítani a közel szomszédos Magyary Árpád vascső-kutjának kristálytiszta és állandóan jéghideg, üdítő vizével. Ezt a kutat pedig előbb építették, mint a Házépítő az övét s a Házépítő is nagyon jól tudta, vagy tudhatta, hogy miért kell azon a telepen betonirozott, vagy pedig vascsőkut. Hiszen a telep helye még nemrég a Kecskés patak kiöntéseitől elborított, nádassal benőtt, mocsaras, bűzhödt füzes volt, ahová a gyerekek «barkát» szedni jártak s amelynek talaja természetszerűleg meg van fertőzve. A Házépítő R-T telepe egy mocsár helyen épült! Állításaink súlyos igazságát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a Házépítő főrészvényeseihez igen közel álló lapok egy szó cáfolatot nem mertek leadni — pedig a Losonc és Vidéke minden héten két cikket is hoz az állatkertről a nagy nyári unalom miatt, — annál különösebb tehát, hogy éppen a «Losonc» igyekszik leleplezéseink élét tompítani. A «Losonc» hangoztatja a nagy rendet, az a «Losonc», amely a Huszadik Század-ból veszi át vezércikkeit s amelyeknek felelős szerkesztője magát radikális, sőt szociálista gondolkodású embernek tartja és nevezi. Hát nem veszi észre, hogy itt nem Losonc város jóhiréről, nem ijesztgetésekről, hanem a nagytőkének a szegény, tehetetlen emberek felett való hatalmaskodásáról és lelkiismeretlen profithajhászatáról van szó? De tekintsünk szét még a múltkorinál is alaposabban a Házépítő Részvénytársaság telepén. A telep Madách-utca felé eső részén, a Pannónia-szálló és sörétgyár között, amely része egy már felparcellázott szép nagy terület, közvetlen a sörétgyár hátához támaszkodva ott áll egy jókora fabódé, mely a részvénytársaság tulajdonát képezi s a régebbi építkezésekből kifolyólag maradt ott. Ebbe a bódéba járnak éjjelezni mindenféle hajléktalan cigány napszámosok, férfiak, asszonyok, lányok, gyerekek vegyesen, akik éjjelenkint mintegy negyvenen megszállják a tárva nyitva álló fabódét, előtte a szabadban, a házak tószomszédságában tüzet gyújtanak, cigánymódra sütnek, főznek, mint máról holnapra betévedő kóbor elemek veszélyeztetika telep vagyonbiztonságát, zajos verekedéseket rendeznek s amellett puritán naturalizmussal intézik el azon dolgokat, amit a király is ép úgy elintéz, mint a cigány, mégis avval a különbséggel, hogy a a király külön e célra rendelt és zárt helyiségben intézi, mig a cigányok a Magyary Árpád és özv. Márton Jánosné kertje mögött, a Fekete Isván szomszédos telkén a szabadban szerteszét végzik. Hát még ez a telep se koleratelep? Mert hiszen jó, jó. Ha már a jó szivütársaság abban látja hivatását, hogy ezeknek a közbiztonságellenes elemeknek ingyen vagy talán csak olcsó szállást adjon, akkor már ne sajnáljon egy-két toilette-fülkét se felállítani, hogy a lakók mégis létezni tudjanak e cigánytelep kényszerszomszédságában. Csak a lakók feltűnő messzemenő türelme vagy gyávasága, talán nemtörődömsége az oka annak, hogy mindezekről a rendőrség semmit sem tud. Hát most már tudja meg. S hogy a cigányok a bódét egyáltalában megszállhatják, hogy ott maguknak tanyát üthetnek, az azért van, mert a Házépitő- Részvénytársaság az ő Eldorádó-telepének Madách-utcai határait szabályrendeletellenesen elfelejtette bekeríteni, kerítéssel ellátni. Elfelejtette megtenni azt, amire egy szegény, adósságokkal küzdő telektulajdonost pénzbüntetés terhe alatt szokás drákói szigorral kötelezni. Hát mikor köteleségről van szó, csak a szegény emberre hozzák a törvényt, a rendeletet? Tévedés volna azt hinni, hogy azt az ügyet agyon fogjuk hallgatni, hogy el fog temetődni; minden héten uj és uj részleteket fogunk nyilvánosságra hozni, amig csak európai állapotok nem lesznek a Házépítő Részvénytársaság telepén. Severus.
