Losonci Ujság, 1912 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1912-07-25 / 30. szám
2. oldal. LOSONCI ÚJSÁG 1912. Julius 25. mert azokban a versenyekben, melyekben a harcászati készséget kellett bizonyítani, mint a lövés, vívás, csapat szabadgyakorlatok, sőt még a vívás is elsőrendű eredményeket ért el. Igen ám, de a magyar virtus igazolása nekünk csak a hetedik helyet tudja biztosítani az egész müveit világ versenyében. Mit bizonyít tehát ez? Hogy a magyar virtus csak egyedül még nem elegendő az üdvösséghez, ahhoz még más egyéb is szükségeltetik, hogy az elsők között foglaljunk helyet. Szükséges legelőször letennünk arról az egyoldalúságunkról, hogy sportra szánt időnk legnagyobb részét a footbalnak, vívásnak, birkózásnak szenteljük. Tanulnunk kell az amerikaiaktól, akik úgyszólván minden sportágazatban magukhoz ragadták az elsőséget. íme az úszásban, melyben még nem is olyan régen verhetetlennek látszott a magyar, a stokholmi olimpiádon pillanatig sem volt versenyben a magyar ‘trikolor. Mi az oka ennek? Semmi más, mint hogy úszóink elbizakodva nem trainiroztak továbbra is oly szorgalommal s kitartással, mint teszem vívóink, akik az idei olimpiádon még félelmetesebb ellenfeleknek bizonyultak, mint lodonin. A vívók kitettek magukért. Egy pecig sem szorongtunk értük. Oly bizonyos volt úgy a csapat, mint az egyéni mérkőzés dicsősége hogy még csak közelükbe sem engednek férkőzni idegennációt. S igy kellene lennie a többi sportágazatban is. A magyar virtustól kitelik, ba egyszer erősen eltökéli magát arra, hogy a következő olimpiádra olyan készültséggel megy el, hogy miként most az amerikaiak, akkor majd a magyarok dominálják az összes sport'gazatokat s csak azt a dijat engedik át idegen nemzetbelinek, amelyik nekik tetszik. De ehhez fáradhatatlan szorgalom, kitartás s munkálkodás szükséges. Hogy a sportolás egézséges s erősítő, azt nem kell magyaráznunk. Ez az egy ok is már elegendő, hogy ifjaink ahelyett hogy kávéházban vagy odahaza kártyáznának s tivonyáznának, inkább a szabad ég alatt tanyáznának s úgy szentelnék szabad idejüket a sportok művelésére, hogy abból egézségükön kívül még a magyar név dicsősége is öregbüljön. Hisszük és reméljük, hogy az idei olimpiai küzdelmek tanulságai nem fognak hatástalanul elveszni ifjúságunkra, sportunkra nézve. Cjt * Ehrlich Gé. sérteget. Munkapárti türelmesség. Ehrlich G. Gusztáv pesti kályhagyáros, füleki zománcgyáros és pesti városatya már régebb idő óta csipkedi Nagy Pált, a Nógrádmegyei Népbank füleki fiókjának főkönyvelőjét amiatt, mert Nagy ellenzéki, nevezetesen Justh-párti. Ezeket a csipkedéseket azonban már a sértegetésig viszi, pedig Nagy Pál vele sem baráti, sem bizalmas viszonyban nem áll, sőt határozottan ellenszenvvel viseltetik irányában. F. hó 19-én ebéd után a füleki állomás terraszán békésen feketézett Nagy Pál Ehrlich Gé. Gusztáv odamegy az asztalhoz és minden bevezetés nélkül igy szólítja meg : «Önt és Justh Gyulát nem engednék be Szerbiába, mert oda állatokat nem bocsátanak be.» Előbb németül, azután magyarul mondta el a türelmes gondolkodású klikkvezér ezeket a szavakat a nagyszámú társaság jelenlétében A durván megsértett Nagy Pál becsületsértés miatt büntető feljelentést adott be Ehrlich G. Gusztáv ellen a salgótarjáni kir. járásbíróságnál. A malom alatt. Tisza Estván, kedvelt ugrai parasztjaihoz intézett allokuciójában házelnöki szerepét a nylrbíírgőzdszentkalászi kupaktanács feőbirájának működéséhez hasonlította. — Enfin ! Egy helyes megjegyzés ettől az illusztris államférfiutói. Helyeseltek is az ugari parasztok fenemódon. Hát hol találnak ők még egy ilyen paraszti észjárású államférfiút ?! Szegény Andrássy gróf harminc hasábon keresztül magyarázza, hogy egy angolszabásu elnök működése nem hasonlítható a Tisza brutalitásaihoz. No hiszen jó helyre intézi a fejtegetéseit. Törtelmi, parlamentális érvekkel akar operálni ezzel a bihari mokánnyal szemben? Hisz erre ő maga se reflektál. Szokatlan önmegismeréssel konstatálja őmaga, hogy az ő eljárása ugyanolyan, mint falusi biró eljárása egy veszekedő kupaktanácsban. Tapsoltak is ugrai parasztjaink veszetül! Tehát a felséges nép. Azaz hiszi az ördög, hogy azok igazi magyar parasztok voltak. Az egész kompánia magatartásából kiérzik, hogy ezek nem voltak igazi parasztok; — álruhába bujtatott szolgabiró volt valamennyi! Vannak még Magyarországon államférfiak, de vannak még mungólapok is. Ha egy mungólap olyan, mint a Budapesthy Hyrlap, amelyik egész szemérmetlenül aljas, hát fene vigye; ennek az aljasságában legalább megvan a nyíltságnak valamelyes becsületessége. De a másik mungó lap, az «Az Újság» tárgyilagoskodása felháborítóan szemtelen. Adja a pártatlant a szemtelen mungó, holott majd kitöri a rossz minden szavát, hogy mungóék merényleteit megmegtámogassa. Jól érzi a kutya, hogy az igazságosság és pártatlanság renomméjával hazudni: a legnagyobb diplomácia. Hiszen volna is foganatja az Az Újság hazudozásainak, ha a pártatlansága nem volna Tiszafáié pártatlanság. Nem tetszik mungóéknak Andrássy Gyula gróf fellépése. Kisütik róla, hogy nem államférfim Persze Hegedűs Pali, Farkas Pali, Sztranyovszky Pali, Scitovszky Pali, Hazai Pali, Lukács Pali, Pallagi Pali és Semmiházy Pali: ezek világitó lumenek, akik üstökösként tűntek fel hazánk beborult egén. Minden mungó csiszlik Andrássy Gyula grófon köszörüli köszörülésre nagyon is rászorult agyvelejét. Persze az olyan embereknek, akiknek az ideáljuk Tisza István, akinek ösztönei, észjárása, gondolatvilága, modora, fellépése semmivel sem külömb, mint egy kirgiz kajmakámé, — a kastélylakó literátor, falkavadász, grandsiegneur Andrássy Gyula gróf hogy volna államférfiu ?! No, az arkangyalát, nyakig vagyunk a hadügyi zószban 1 Kisütik az angol lapok, hogy rosszak az uj Dreadnoughtjaink. A nehéz ütegeknek acéltoronyban kellene lenni, nálunk pedig nem acéltornyokban vannak. Ha pedig nem acéltornyokban vannak a nehéz ütegek, akkor vastagabbnak kell lennie az ágyuvédő páncélzatnak. Csakhogy nálunk vékony a páncélzat! Mi tehát most a teendő ? Fel kell vinni a nehéz ütegeket a páncéltoronyba! Csakhogy a mi páncéltornyaink nem úgy épültek, hogy a nehéz ütegeket elbírják és különben nincsenek is páncéltornyok. No még csak ez kellett! Tízezer aranyat egy Dreadnoughtlakó poloska ellen, hogy két hónap múlva felmerül szüksége a Dreadnoughtok átépítésének. Hát jlyen kitűnő ez a monarchikus hadvezetés! Építünk pár százmillióért bronzágyukat s két év múlva kisül, hogy az ágyukat át kell önteni acélra. Építünk másik pár százmillióért acél-Dreadnoughtokat s rövidesen felmerül a szüksége annak, hogy az acélhajókat át kell önteni bronzra. Pedig az egész hadügyi kérdést sokkal egysze rübben meg lehetne oldani: a hadvezetőség agyvelejét kellene átönteni világosabb színe zetii agyvelőre. De erre az egyetlen józan megoldásra a hadvezetőség eo ipso nem gondol. Szentmárky Viktor. Városi mozik. A belügyminisztériumban szabályrendelet készül a mozikról és nem lehetetlen, hogy az rövid egy-két nap alatt napvilágot is lát. A rendelet szabályozni fogja a mozik számát s egyöntetűen országosan rendezi a mozikra vonatkozó összes kérdéseket. Kiszivárgó hírek szerint minden 20,000 lélekszámra jövőben egy mozi engedély lesz kiadható, a meglevő mozi-engedélyek épségben tartása mellett. Amely napon a belügyminiszter szabályrendelete megjelenik, óriási értéket, vagyont fog jelenteni egy-egy mozi engedély. A mozik ily módon megrendszabályozását helytelennek, károsnak, fejlődésellenesnek és tűrhetetlennek tartjuk. Ha a köz érdekében, például, ha a vásárok érdekében történnék a mozik megrendszabályozása. örömmel üdvözölnénk a tervet. De ez a megrendszabályozás csak már a mozi-engedélylyel biró, vagy jövőben ilyenhez jutó magánemberek érdekeit szolgálja Köztudomású, hogy Magyarországon minden jövedelmező üzlet vagy foglalkozás monopólium tárgya. Fölös és ijesztő számú monopólium van ebben az országban. Például senki sem tudná okát adni, hogy miért magánemberek monopóliuma a gyógyszertár s miért nem tétetett a városok kizárólagos tulajdonává? A moziknak városi monopóliumokká tételét a jövedelem szerzésen kívül igen fontos más okok is kívánatossá és egyenesen szükségessé teszik. Kétségtelen ugyanis, hogy a modern technika egyik legnagyobb vívmánya a mozgófénykép s a mozgófényképek bemutatása egyrészt eléggé meg nem becsülhető eszköze a népkultura terjesztésének, a tudományok népszerűsítésének, az olcsó és jó tömegszórakoztatásnak, másrészt azonban súlyos veszedelmeket rejthet magában, ha a tömegek fantáziáját, érzékeit — alacsony ösztönökre számítva — beteges irányban ingerli. A magán vállalkozás prédájául kiszolgáltatott mozik nem egy esetben, hanem az esetek százaiban volt nálunk már romboló hatással a gyermekek erkölcsi életére. Ezt a hatóság sem gyermekvédelmi, sem pedagógiai szempontból nem nézheti tétlenül. Ezen bajokon azonban nem fog segíteni az, ha a mozik száma szigorúan korlátoztatik, és azoknak a boldog engedélyeseknek monopóliumává tétetik, kik siettek az engedélyeket jókor megszerezni, A magánvállalkozás csak az egyéni hasznot nézi, s neki mindegy, ha a gyermekek erkölcsi életének romjain keresztül jut is a haszonhoz. Mig a mozik magánosok kezében maradnak, semmiféle óvintézkedés vagy rendszabály nem lesz elegendő, hogy az egyéni haszonra törekvő és minden fillér bevételt elcsípni akaró szándék mellett a gyerekek a mozi káros hatásaitól megóvhatok legyenek. Ezt csak akkor lehetne elérni, ha a mozik mint a népkultura eszközei városi monopóliumok lehetnének. A város tulajdonát képező hatósági mozinak más céljai is lesznek, nemcsak a minél nagyob haszonra való törekvés. A városi mozi a szórakoztató látványosságok mellé a tudományos ismeretek népszerű fejlesztését is feladatul tűzheti ki. Alig van a tudománynak olyan ajtója, hová a kinemotografia be nem kopogtatott volna, bizony nagy kulturális célt is szolgálhatna. Ma a szórakoztató s sokszor demoralizáló hatással járó képek messze túlhaladják a tanulságos képeket s a városi moziknak éppen az lenne a feladata, hogy ez utóbbiakat szaporítsák fejlesszék, a város lakosságát s a munkás osztályt élvezetes, nemesitő szórakoztatáshoz juttassák. Lehet-e a magánvállalkozásban levő moziknak naprólnapra előírni, hogy a szórakoztató képek mellet tanulságos, a tudományos ismereteket terjesztő műsorokat állítsanak össze? Van-e a hatóságnak arra ideje és alkalma, hogy ezt ellenőrizze? Kétségtelen, hogy a hatóságoktól ezt követelni lehetetlenség. Nincs tehát más mód, mint a kultúra hatalmas terjesztőit városi monopóliummá kell lenni.
