Losonci Ujság, 1912 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1912-01-25 / 4. szám

2 oldal ______LOSONCI UJSAQ______________________1912. január 25. A közgyűlés minden vonalon a tanács ja­vaslatát fogadta el, általában elég egyhangú, meg­lehetősen kritikában mederben folyt. Az 1—12. pontok alatt foglalt kisebb s általunk már régeb­ben s többször ismertetett tárgyak után a tanács javaslatával egyöntetűen elfogadta a közgyűlés az építési, továbbá a közvágóhíd használatáról szóló szabályrendeleteket. Az államsegély felosz­tása ügyében szintén a tanács javaslata s bizott­ságok múltkori határozata ment keresztül, amennyi­ben igen helyesen kimondta a közgyűlés, hogy az árvaszéki ülnökök és közgyám, szóval a kültisztviselők nem részesednek az államsegélyből. Ennek annál nagyobb jelentő­sége van a tisztviselők részére, mert a kiutaló rendelet szerint e határozat fel nem terjesztendő csakis felebbezés folytán. A kültisztviselőkön áll már most, hogy felebbeznek-e, vagy sem. — Az állami tanítóképző intézet újjáépítése, polgári fiu- és kereskedelmi iskola államköltségen való szer­vezése ügyében minden bizonnyal, az erre illetékes körök bizalmas információja folytán, azzal az indokolással, hogy a tanítóképző intézetek és polgári iskolák a minisztérium külön-külön ügyosztályaiba tartoznak, elejtette azt a junktimot, melyet a tanács Beniczky Kálmán indítványára annak idején felállított. Nem helyeselhetjük ezt a határozatot, melynek a következménye az lesz, hogy a tanítóképző intézet épületéhez, melyből a városnak semmi különösebb haszna nincsen, súlyos 50000 koronával hozzájárulnunk, mig a másik két iskola létesítése kitolunk a messze jövőnek bizonytalanságába. Ha a kormány akarna polgári és kereskedelmi iskolát, akkor nem sugatta volna meg közegeivel, hogy a junktimot ejtsük el. Ha nincs junktim, hagyjuk a tanítóképzőt is. Az a két ügyosztály nem esik oly távol egymástól, hogy e két ügy együttesen ne volna intézhető. Hogy a város egyhangú közlelkesedéssel választott miniszterképviselője fogja a 17. pontban felsorolt összes dolgokról szóló felterjesztést vivő mon stre költöttséget a szakminiszterekhez vezetni, az Hazainak nem érdeme, hanem kötelessége lesz, csak ígéreteinek részbeni beváltása, csak legelemibb természetes kötelességének teljesítése lesz. Azon­ban, — bár rossz próféták lennénk —, nem nagy a bizodalmunk ehez az egész akcióhoz, melynek már kezdetét is a kormány nyilvánvaló huza­­vonója és ravasz intézkedése kiséri. Nem akar a kormány junktimot az országos politikában, mert nem akarja a választói jogot és nem akar junktimot a losonciak részéről, mert nem akar Losoncon polgári és kereskedelmi iskolát létesíteni. Elég sajnálatos, hogy ily logikátlan indokolással elejtette a közgyűlés az egészséges junktim-eszmét. — A Vigadó eladása ügyében úgy határozott a közgyűlés, a polgármester tűzzön ki árlejtést vételre, úgy, hogy most eladó a Vigadó. Helyeseljük ezt a tervet, mert a Vigadó, bár ma­gánosok kézén kitűnő üzlet lehet és szükséges intézmény, a városnak mint ezerfele elfoglalt kö­zösségnek nem lehet ily üzlettel gazdaságosan foglalkoznia. A lendülő vállalkozási kedv mellett nincs is immár szükség arra, hogy a város tartsa kezében a Vigadót. — Az 1909 és 1910. évi zár­számadásokra vonatkozó tanácsjavaslatot minden megjegyzés, minden kritika nélkül fogadta el a közgyűlés. — Az utolsó pontok névszerinti szava­zások voltak, amelyeknek a szabályosságához és igy érvényességéhez nagyon sok szó fér, mert bár a szabályrendelet azt Írja elő, hogy névsze­rinti szavazásoknál az első két közgyűlésen teljes számmal kell jelen lenniök a képviselőtestületi tagok­nak, a tegnapi közgyűlésen csak 50—60 szavazatot adtak le! Nem akarunk kázust csinálni a dologból, de bizony nem volt egészsn szabályos az a névszerinti sza­vazás 1 Csak a legközebbi közgyűlésen lehetett volna e tárgyban a megjelent tagok számára való tekintet nélkül határozni. Csak egy artézi kút­fúrására kötnek szerződést. Ez a Losonci Újság sikeie és jelentős eredménynek tekintendő. OO Amatőrfényképészek kiállítása a Városháza dísztermében január 21—*30. — Ipari fényképészek munkái mindenkit meg­győztek már arról, hogy a fotográfia úgy szép, úgy értékes, ha nem az élet fotográfiája, de a helyzetek hangulatának művészi képe. A losonci amatőrfényképészek kiállítása pedig a fényképezést mint egy nem régi, de annál figyelemreméltóbb s a festészettől is teljesen különálló művészeti ágat mutatja be, melynek még szép jövője van. Köszö­nettel adózhatik a város közönsége a fiatal egye­sületnek ezért a gazdag kiálliátásért, melyet sűrűn és kedvvel látogat is. A kiá litást f. hó 21-én dél­előtt Wagner Sándor kir. tan. polgármester az egyesület elnöke nyitotta meg szép és nagy közön­ség jelenlétébe '. Lendületes beszédében élénk elismeréssel emlékezett meg az amatőrök szép és dicséretes munkájáról s a közönség pártolásába ajánlotta a nemes vállalkozást. E héten a főgim­názium, a polgári leányiskola és más iskolák nö­vendékei nagy számmal és csoportokban nézték meg a gyönyörű képeket melyeket az első napon a több tagú rendezőség, azután pedig Krúdy Pál interpretált, kinek a rendezésben különben oroszlánrésze van. Kár, hogy a városháza dísztermének a vilá­gítása nem a legalkalmasabb; még villanyfény mellett sem érvényesülhettek kellően különösen a a Kubinyi-tér felé eső falon elhelyezett képek. Ami a kiállítás anyagát részletesen illeti, épp nagy gazdagsága és sokoldalúsága miatt nehéz mindenről méltóan megemlékeznünk, ánnyit persze mindenki már első látásra is konstatálhat, hogy a budapesti kiállítók képei versenyen felül állanak, igen sok közülük a londoni és drezdai kiállításokon díjnyertes lett és valóban nagy igényű, teljesen kiforrott tehetségek művészi alkotásai valamennyien. A legnagyobb tetszést talán a Szakái Géza és Pécsi József képei arattak, melyek mellé méltóan sorakoznak a Máté Olga és Révész Zoltán szintén nagyértékü müvei. A helybeli kiállítókat illetőleg határozottan Krúdy Pál vezet. Merész de biztos szinkezelése minden képének más és más levegőt kölcsönöz, a beállítás pedig eredeti és fejlett müizlésről tanús­kodik. A katalógus 48 képét mutatja ki, de valójá­ban sokkal több az, amit kiállított. Különösen portréi és enteriőrjei uralják a kiállított anyagot. Gergely Ferenc már inkább a táj és utcai képeket szereti s ezekben a legjobb. Sokat utazott s a beutazott tájak közül Ízléssel tudta megválasztani a művészi értékűt, a fényképezésre alkalmasat. Tátrai képeit az ügyes beállítás, a nagyításokat pedig ezen felül a minniciózus kidolgozás tünteti ki. Igen kedvesek és Ízlésesek a Rakottyay Györgyné gyermekcsoportjai. Ezeket és a többi képeit is még csak kissé fejlődöttebb rutin első­­ranguakká emelné Kunz János kiállítása leginkább alpesi tájképekből áll. Határozottan értékes mun­kák, jó kidolgozású szép képek, de kissé szenv­telenek, merevek. Hasonlítanak az iskolai födrajz­­könyvek illusztrációihoz, de ebben a zsánerben aztán kitűnőek. — Ezek mellé tartozik azután még számos kiállítónak sok képe, melyekről a hely nem engedi oly bőven megemlékeznünk, mint szeretnők. Vannak köztük kezdetleges és tehetsé­get tanúsító képek a fokozatok majd minden válto­zatán keresztül. Aki igazán szépet akar látni s Ízlésében fej­lődni kíván, ne mulasszael felkeresni és nézze meg az amatőrfenyképészek magas nívón álló kjállitását. Akinek nincs rendben az emésztése, most csekély költséggel és kényelemben megjavíthatja, ha 3—4 héten keresztül minden reggel éhgyomorra egy fél hasábnyi természetes Patak Károly vezércikket el­olvas. így a drága fürdőköltségeket teljesen megtakaríthatja, mert a valódi Patak Károly­­vezércikk nemcsak pillanatnyilag hat, hanem rendszeres használat mellett a belek nor­mális müködészt is teljesen helyre állítja. Kapható könyvkereskedésekben és trafikok­ban. Szétküldési igazgatóság Losonczi Sán­dor könyvnyomdája Losoncz. A sodorni családi dráma Az apagyilkos fiú rém tette. Hétfőn reggelre megtelt a város a Hácsik családban lejátszódott véres családi dráma rém­hírével. Különböző verziók keringtek a megrázó esetről, részint igazak, részint légből kapottak, de mindenképpen olyanok, melyek a maga teljes sivárságában mutatják be egy részeges, durva ember környezetét és emberen aluli viszonyait. A megrázó eset áldozata Hácsik Pál szikvizgyáros, akinek hatósági boncolását a kir. ügyészség el­rendelte, világéletében részeges goromba ember volt, aki tűrhetetlen zsarnoksággal uralkodott egész családja felett. Felesége még jó régen rábeszélte, hogy vándoroljon ki Amerikába, — hogy csak szabaduljon a garázda embertől, de ez kb. egy esztendeje megint visszatért s ettől fogva pokollá vált az egész család élete. Ha részeg volt, tettleg bántalmazta családját s mindenkit meg­öléssel s leszurással fenyegetett. Az áldozatnak 8 éves kislánya, Hácsik Jolán is azt vallja, hogy apja „nagyon rossz ember volt“. Az esetről szóló részletes tudósításunk különben a következő: F. hó 21-én délután Molnár és Bódy ren­dőrök a Hácsik lakásához rohantak „azon célból“, mert azt hallották, hogy ott nagyobb verekedés van. Mire odaértek, akkorra már „a verekedésnek vége volt“, mert Hácsik Pál már arcra borulva élettelenül feküdt lakásának folyosóján s rajta a gyorsan elhívott dr. Gömöry már csak a beállott halált konstatálhatta. A helyszínen szintén megjelent Qrecsner vizsgálóbíró szóbeli parancsára a hulla a városi közkórházba szállíttatott. A rendőrök megjelenésekor tettesként önként jelentkezett Hácsik Zoltán, s előadta, hogy atyját megölni nem akarta s tettét dulakodás közben önvédelemből követte el. El­koboztalak s mint bűnjelek a rendőrségre vitettek : egy jókora rézmozsár, egy kis véres fejsze és egy hatalmas vaspánt; előbbi, amely Hácsik Pál életét kioltotta, utóbbi kettő pedig, a melyekkel ő fenye­gette családja tagjait. A család tagjait s a tanúként szintén jelen­volt Józsa Pált f. hó 22-én hallgatta ki Kuzma Andor rendőrfogalmazó. A családtagok vallomá­sából eléggé biztosan megállapítható az eset egész története. Hácsik Pál valószinüleg ittas állapotban lehetett s nejét bántalmazta. Ekkor érkeztek együtt Hácsik Zoltán és Teréz. Az apa rátámadt Teréz leányára s rajta követelte állítólag elveszett 5 koronáját, majd a kis fejszével támadt a lányra. A Hácsik Teréz fejére irányzott fejszecsapást a fiú fogta fel, úgy hogy az csak könnyebb sérü­lést okozott. Majd a fejszét elvették tőle, mire a feldühödött ember az udvarra ment s a szintén elkobozott vaspánttal tért vissza, avval rohanva családjára. Ekkor kezdődött a dulakodás, melynek borzasztó végét már ismerjük. Hácsik Zoltánt f. hó 23-án kisérték át a járásbíróság fogházába. E sorok Írójának alkalma volt látni ezt a jelenetet. Hóna alatt hoz1" a fiú a mozsarat, mellyel apjának életét kiolto. A szerencsétlennek eltorzult arcán két át­­virasztott éjszakának minden rémlátása vonaglott s megtörtén ment le a fogházba a börtönör előtt. Tekintetbe véve 16 esztendős korát és a lénye­gesen mentő körülményeket, nem igen hisszük, hogy vele szemben, a törvény teljes szigora alkalmazásba vétetnék, különösen akkor, amikor csak pár napja, hogy sokkal kevesebb mentő körülmény mellett láttunk teljesen felmentő Íté­letet hozni. * Alig van hét, hogy valami borzalmas esetről, az ember valami emberietlen eltévelyedéséről ne kellene hirt adnunk Nemcsak a falvak műveletlen népe, hanem a városi lakosság között is mutat­koznak ezek a nyugtalanító tünetek. Öreg statisz­tikusok kiszámították, hogy a bűncselekmények elszaporodása micsoda körülményekre, micsoda forrásokra vezetendő vissza. A mi társadalmunk­ban mindezek a körülmények bőségesen meg­vannak. A szellemi élet teljes elhanyagoltsága, a kulturális szükségletek kielégitetlensége, sőt e szükségleteknek hiánya, a nyomornak nyomában járó alkoholizmus, mind oly előfeltételek, melyek­ből ki kell fejlődniök a gyilkosságoknak s más bűntényeknek. S a parlamentben az ügyvédek szervezetét tárgyalják!

Next

/
Thumbnails
Contents