Losonci Ujság, 1912 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1912-05-30 / 22. szám

A LOSONCI VÁLASZTÓKERÜLET FÜGGETLENSÉGI ÉS48-AS PÁRTJÁNAK HIVATALOS KÖZLÖNYE ELŐFIZETÉSI ÁRAK HELYBEN: ■ Községek, egyesietek, továbbá a ! , SZERKESZTŐSÉO ; Egész evre........................................8K-f. ■ _ .... . H Losonc, Jókai-utca 4 , hová a lap szellemi Felévre.................................................4 K - ». m Nőgrádmegyei Tanítók es Körjegyzők Egyesülete tagjai részére részéi inetö minden közlemény Intézendő. Negyedévre.............................. . 2 K - l • évi előfizetési dij 5 korona. ■ KIADÓHIVATAL: VIDÉKRE: ■ Egyes szám ára 20 fillér. ® Losonc, Kublnyi-tér 11., hová az eloflzeté-Egész évre.......................................10 K — f. m ■ sek, hirdetések, mindennemű pénzkulde-Felévre............................................H-l. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel a kiadóhivatalban. _ mények és.alapi szétküldésére, vonatkozó Negyedévre..................................2 K 50 f . H ■ felszólalások intézendők. VII. évfolyam 22. szám. Megjelenik minden csütörtökön Losonc, 1912 május 30. fWTMa tényleg az intelligencia vezető Ba gf szerepének biztosítása végett [P|] Sj ellenzik a választói jogot a kormány politikusai, ha tény­leg a tömeguralomtól féltik a nemzetet, akkor teljes bünbocsánatot, azaz per­törlést kellene elrendelni a választójogi tüntetés áldozatai részére. Mikor a szenvedélyek százezrek lelkét korbá­csolják egy cselekedetre és egy akaratra, akkor egyesek nem tehetők felelőssé, pláne a rendőrség tapintatlansága foly­tán elkövetett szenvedélyes cselekmé­nyeik következményeiért. Ha a választási harcok izgalmaiban egyesek büntetendő cselekményeket követnek el és bűnvádi eljárás alá kerülnek, ha van kilátás szigorú büntetésre, kormányaink első dolga a pertörlés kieszközlése. Ilyenkor, az intelligens munkásság beszámítha­tatlan cselekményeinek elbírálásánál is rá kell helyezkedni arra a bizonyos tömegpszihológiai magaslatra. Különö­sen akkor, midőn a megegyezésre, a választójog megvalósithatására biztató kilátások vannak. Ha a magyar kor­mány most sújtó ítéletet enged hozni a politikai üldözöttek ellen, akkor nincs joga helyteleniteni a 48-iki szabadság­­harcosok kegyetlen üldözését és Haynau vérben tobzódását. Ha volt valami bűne a budapesti munkásnépnek, meg­­bünhődött már halottaiban és százakra menő sebesültjeiben. incs uj koalíció. Egyetlen célra, egyetlen közös programm­­töredék megvalósítása végett nem egyesültek, hanem csak ideiglenesen szövetkeztek az ellenzéki pártok. Az a cél pedig, mely őket igy összehozta, a népjogok törvénybe ikta­tása, megérdemli, hogy ha kell, akár az ördög, akár maga a feltámadott Haynau, vagy Caraffa szövetségével is nyélbe üttessék. Egyetlen ellenzéki párt híveinek sincs okuk uj koalíció miatt panaszkodniok és az országot félteniük az első koalíció megújulható áldatlan állapotaitól. Csak a választójog hívei örülhetnek annak, hogy az álta­lános és titkos választójog a politikai láthatár horizontján soha oly magasan nem állott, mint éppen a népjogellenes, vaskezü, feudális érzelmű, gróf Tisza István rezsimje alatt. Basáskodhatik már most a parlamentben, rugdalhatja már a házszabályokat, tajtékozhatik már a dühtől szája: most már mégis meg­lesz a választójog. A világtörténelem megkívánja a maga tiszaistvánjait. Tisza felrúgta a házszabályt, a veszélyeztetett házszabály megmozdította a népet, a nép megcsinálta a forradalmat, a forra­dalom összehozta az ellenzéki pártokat: és megvan a közös választójogi terve­zet. így hajtják előre a történelem kerekeit azok, akik azt mondják és azt hiszik, hogy a történelem kerekeinek elébe vetették magukat. VÁROSI ÜGYEK A P. E. tanácsülése. A r.-t. városok polgármesterei orsz. egye­sületének a tanácsa folyó hó 16-án délelőtt 11 órakor saját helyiségében ülésezett, amelyen jelenvoltak az elnökség részéről Szentpáli István dr. orsz. képviselő elnök, Majerszky Béla és Wrmmer Imre polgár­­mesterek, mint tanácstagok: Bordán Oktáv, Csesznák Gyula, Diószeghy Zsigmond báró, Farkas Jenő, Franciscy Lajos dr. Fincziczky Mihály, Muzsnay Béla, Jankovits Dezső, Brenner Tóbiás, Mészáros Károly, Perisits Zoltán dr., Somossy Béla, Vécsey Zsigmond, Wagner Sándor. Szentpáli elnök az ülés megnyitása után igen meleg hangon emlékezett meg Wagner Helyes megoldás. (A Losonci Újság eredeti tárcája.) Irta: Fényes Samu. Igen, megírja az utolsó levelet. Az ilyen leveleket klubban szokta megírni, úriember otthon nem fog pennát, az uzsorását úgy se engedi a házába. De most nem mehet a klubba, hisz még fel sem öltözködött. Lassan, restül az öltözködéshez fog, ami­kor a szeme a felesége Íróasztalára téved. Nini, az asszony olyan sebtében utazott el, hogy még a kulcsot is a zárban hagyta. Fel se kell öltözködnie, megírja itt, a fele­sége irópapirján. Ez még pikánsabb. Ki­nyitja a fiókot. Látszik, hogy az asszonyt épp irás közben érte a sürgöny, amely el­hívta — megkezdett levele ott a sorvezető felett. Egy asszony, aki sorvezetőn ir! — nem megcsalatásra született az ilyen? Osz­kár nem kiváncsi, legkevésbbé a maga fele­sége leveire. De ahogy kotorász a fiókban, ezen az egy megkezdett levelen kívül talál még egy egész csomót, ismeretlen férfikéz, egy kéz Írása mind. Végre egyedül van a házban és tanuk hijján a lovagiasságnak nincs törvénye, a lovagiasság a társas együttélés egyik szabályozója. Ahol nincs tanú, ott nem kötelezők a törvényei. Voltaképp inkább tunyaságból nyúlt a levelekhez, mint érdeklődésből. A férfi kéz­ből valókhoz, neje írása nem érdekelte. Valami nagy ütésfélét érzett a tarkója táján, hátra fordulva, nem áll-e valaki a háta mö­gött. Nem állt senki, mégis visszakapta a fejét, mikor szeme az átelleni tükörre tévedt, nem merte az ábrázatát nézni. A felesége megcsalta. Egészen kétségtelen. Megcsalta egy Oszkárnál tiz évvel idősebb, csúnya szürke, unalmas professzorral. Egészen bizonyos. A levelek nem titkolóznak. Egé­szen uj érzés volt neki, hogy most az egyszer ő legyen a felszarvazott férj. Hisz a problémát megoldja ő gavallérosan, a tanárt lelövi, az asszonytól elválik. Azaz, hogy ez még sem oiyan egyszerű. A váló­per gondolatával már régóta megbarátkozott, ha úgy egyszer-másszor egy-egy párbaja révén botrány lett. Ha a felesége fellázad, egy gavalléros kézmozdulattal elintézi. Igaza van asszonyom s én kész vagyok levonni a konzekvenciákat. A magam hibájából mondatom ki a válást. Az könnyű — lovagiasan magára venni a vétket, ami amúgy is terheli —, de most, hogy az asszony vétkes és kiderüljön, hogy ő hordta a szavakat. .. Nem, nem. A válás most ez egyszer nem olyan egyszerű. Azt későbbre kell halasztani, mikor valami bot­ránynak ismét ő lesz az aktiv hőse. De azzal a fráterrel végez. Agyonlövi, mint egy kutyát. Azaz, hogy ez se olyan sima dolog. Nem lehet komolyan verekedni egy olyan ember­rel, aki keményitetlen kézelőt hord. Minél többet töprengett a dolgon, annál többet járt eszében a keményitetlen kézelő. De, hogy is sülyedhetett le az a jóizlésü asz­szony, aki olyan pompás korzetteket hordott, a keményitetlen kézelőig. Pedig milyen sikkes asszony volt. . . Hiszen annakidején szerelemből vette el, hozomány is volt ugyan szintén annakidején, de az már rég . .. Most jutott eszébe, hogy mégis csak a feleségének voltak a legszebb bokái, még azoknál is szebbek, előkelőbbek, mint amelyek az imént csiklandozták a képzeletét. Nem, akárhogy tépelődik, nem lehet keményitetlen kézelővel verekedni, se válni nem. Ha még ő utána valami nagy ur karjai közé sülyedt volna, de egy filiszter... De valamit tenni kell. A viszonyt nem tűrheti, lovagiasan el sem intézheti. Még egyszer magába kell szerettetni az asszonyt. O képes lenne rá s akkor. .. akkor.. . Leült. Megírta röviden a szeretőjének, hogy Olaszországba utazik — feleségével. A felesége levélpapírján irta meg, hadd fájjon legalább annak, ha már a magáénak nem tud egyelőre fájdalmat okozni. És hogy el fog bődülni az a filiszter, ha megtudja, hogy ő gerlicéjével Monte-Carlóba jár. És elutazott. De előbb még bezárta a neje Íróasztalát, hogy az azt gondolja, hogy magával vitte a kulcsot és útközben vesz­tette el valahol. Távozása előtt öntudatlan szokásból egy pillantást vetteti a tükörbe. Az a komisz tükör! A sarkával belerúgott, hogy csillagszerű sugaras törés lett rajta, a kis kulcsot pedig kidobta az utcára. Az ő szarvait ne lássa senki, még a fele­sége sem. (Vége.)

Next

/
Thumbnails
Contents