Losonci Ujság, 1912 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1912-05-23 / 21. szám

1912. május 23. LOSONCI ÚJSÁG 3. oldal. kére irt tegnap a Felsőnógrádba Kristóff Sándor egy durva hangú nyilatkozatot. A gorombáskodás terén őt követni nem akarom, de nem is tudom. Én ezért a nyilatkozatért, mivel volt alkalmam tapasztalni, hogy Kristóff Sándorral szem­ben lovagias utón eredményt elérni nem lehet, őt a mai napon postára tett beadvány által a balassagyarmati kir. törvényszék előtt sajtó utján elkövetett rágalmazás és becsületsértés miatt feljelentettem. Losonc, 1912. május 23. Gedő György. Tanulmányi kirándulás Fölhasználva az érettségi irásbelj vizsgá­latok okozta szünidőt, a losonci állami főgimnázium VI. osztálya f. hó 20-án, hétfőn Salgótarjánra tanulmányi kirándulást rende­zett. Az előkészítés és rendezés munkáját Pókász Béla végezte, rajta kívül a felügye­letet Makkal Lajos ref. hitoktató és Patak Károly tanár teljesítették. A kiránduló diákok tanáraikkal együtt a Salgótarjáni Kőszénbánya r.-t. vendégei vol­tak, amely — hála Schlattner Károly társu­lati intéző közbenjárásának és szeretetre­méltó figyelmességének — bőkezűséggel és páratlan előzékenységgel gondoskodott a kirándulók kalauzolásáról és ellátásáról. Pantó Béla mérnök végezte a kalauzolás fáradságos munkáját kitűnő szakértelemmel s a vezetésben, magyarázásban fáradhatat­lanul oktatta a társaságot. Mikor reggel fél hatkor, még pislogó szemmel és egyet-egyet nyújtózkodva (három óra után már fönn kellett lenni) meg­érkeztek a kirándulók Salgótarjánba, kint a pályaudvaron fogadta már az érkezőket Schlattner intéző, Pantó mérnök és Holcsek Antal igazgató-tanitó. Előbb reggeli volt a társulati tiszti kaszinóban s hat óra után megindult a társaság Pantó mérnök veze­tésével a Kőszénbánya-társulat 3. sz. Teréz­­tárójához. E táró uj, csak három év óta van föltárás alatt és voltaképen most vannak folyamatban azon beruházások, melyek a szén gyorsabb és intenzivebb kiaknázását lehetővé teszik. Bementek a tárnába a szénig, mely harmadkori mediterrán eredetű s mely két méter vastagan és maximálisan 60 m. mélységben fekszik. Kuriózus látvány volt, ahogy a gimnázisták bányamunkások mód­jára acetilén-lámpát vettek a kezükbe s pokolian sötét világban, helyenkint bokáig érő sárban keresték modern világunk igazi vérsejtjét: a szenet. Visszajövet megtekin­tették a most épülő, de már csaknem kész hatalmas vasbeton-hidat, melyet avégből építtet a társulat, hogy a bányából meg­indított csillék egyenesen a zagyvái rakodó­hoz jussanak, ahol aztán a szén a vasúti vaggonokba kerül. Most van épülőben a nagy elektromos áramfejlesztő telep, mely a bányaüzemhez s főként a csillék hajtásá­hoz az áramot fogja szolgáltatni. Maga a hid, melyen a csillék útja átvezet, méreteivel talán egyedül áll Magyarországon. A hid hossza mintegy 200 m., 7 ivén nyugszik, melyek közül a legnagyobbnak átmérője mintegy 30 m., magassága 20 m. A for­máival is megragadóan szép hidat a buda­pesti Nicholson-gyár építette. Mellesleg meg­jegyezzük, hogy mintegy 50.000 koronát rá is fizet. A sok szép és érdekes látnivaló után, melyeknek megtekintésében Pánton kívül lekötelező szívességgel vállalta a kalauz tisztjét Lőwinger Károly üzemvezető mérnök, a kirándulók társasága, már meglehetősen elcsigázva a testi fáradalmaktól s a szerzett uj ismeretek tömegétől, megnézte még a délelőtt folyamán az u. n. zagyvái rakodót és az acélgyárat. A zagyvái rakodóhoz futnak be a szénnel megrakott csillék, itt a szén elmés szerke­zetek segítségével különböző rostákon megy keresztül s ekként osztályozódik darabos­kocka- és porszénre, sőt a háromféle nagy­ságot — ha igy szól a rendelés — külön is vegyitik. A zagyvái rakodóról napi 300 vaggon, évi 10—11 millió métermázsa szén szállittatik el, magának a Teréz-tárónak évi termelése ma kb. 3 millió, ha azonban (kb. ez év őszén) az uj berendezések elkészülnek, a napi termelés 15.000, az évi termelés mintegy 41/* millió mm. lesz. A délelőtt utolsó programmpontja volt a Rimamurány-salgótarjáni vasmű r. t. gyárá­nak megtekintése. A szeg- és szerszám­­gyártás, az ugynevezet hengersor, a csoma­golás és raktározás, a szállítás uj és válto­zatos látványt nyújtottak. Rendkívül érdekes készülék a mágnes-daru, melynek karján függeszkedik egy házikó, ebben van a gépész, aki a darut igazgatja. A daru kettős mozgást végez: egyrészt a házikó mozog föl-alá, másrészt a daru mozog egyidejűleg jobbra-balra. A daru leeresztő-lánca végén van egy elektromágnes, mely 2000 kg. vas fölemelésére képes. A mágnes fölemeli a vasdarabokat a vaggonban, mozdulatot csi­nál, lebocsájtja a vasat, majd elengedi, miután a gépész kikapcsolja az áramot. Nagyon elmés szerkezet aztán az automatikus adagoló és salakszállitó, mely a gyár salakját hatalmas szalagokon viszi a magasba és gyűjti össze. Holtra fáradtan érkezett a társaság vissza a kaszinóba, ahol bőséges és ízletes ebéd fogadta. Ebéd után pedig meglátogatták még az ifjak a Salgótarjáni palackgyár r.-t. gyárát, ahol az üveggyártás rejtelmeivel ismerkedtek meg és állhatták mellette egy kazánnak, melyben csekély 4000 C. fok volt a meleg. Itt hevítik az üveget olyan melegre, hogy mikor a formáját megkapta, 24 óráig fekszik a hűtőben s még mindig szinte forró. Öt órakor indult vissza a vonat, indulás előtt a derék ifjak lelkes ovációt rendeztek vendéglátóiknak és vezetőiknek és hálásan emlékeztek meg a bányatársaság nobilis igazgatójáról, Oerő Nándorról, aki a szom­széd Losonc ifjúsága iránt annyi figyel­mességnek és jóakaratnak adta jelét. Egy községi iskola állapotai. % Fülekpilis község a közlekedési úttól félre, járhatatlan utjával kerül a nagy nyil­vánosság elé. Nem akarjuk helyzetében elkeseríteni, de szemébe mondhatjuk, hogy ma midőn annyi megfelelő tanító, annyi megfelelő pályázó van, s annyi az, ki keresi még azt a nyomorúságos, mai tanítói javadalmat is, önmaga kereste azon helyzetet, mibe ma belejutott. Eltávozott tanítója helyébe még 1911. év elején egy okmányokkal nem rendelkező tanítót választott s mikor mégis megerősí­tette az egyházhatóság, most fegyelmileg felfüggesztve lévén, már 1911 december 10-től tanítás nélkül van Fülekpilis község s mig másutt bemutatni igyekezik minden tanító, hogy eleget téve hivatásának, gyer­mekeit mire nevelte egy év alatt, Fülekpilis község tanítója súlyos fegyelmijével igazolta azt, hogy nem méltó a karhoz, mely már kiközösítette magából s nem méltó Fülek­pilis község katholikus iskolaszéke néki adott azon jogához, hogy olyan embert, kit más alamizsnával segített Fülekpilisig, annak se külseje, se megjelenése, se okmánya nem lévén, áldomásért választotta meg magának. Dicséretre méltó jóakarattal oktatja e népet esperes-plébánosa, figyelmeztetve a választással járó óriási csapásra, mit nem a felnőttek, de a jövő nemzedék érez majd meg, az egész községben alig akadt három ember, ki józanul gondolkodni tudott s ugyanezen három ember volt az, ki a fegyelmit odáig hajtotta, hogy a község tanítója Spányik Lajos jelenleg felfüggesztve van. De a dolog ezzel nincs rendben. A felekezet azért kapja az államtól isko­lája fentartásához az állami támogatást, hogy községe lakóinak gyermekei beiskoláztatván, azok a napi életben szükséges ismeretekkel ellátva legyenek s Íme a hónapokkal ezelőtt felfüggesztett tanítót nem helyettesíti senki; az iskolát fentartó hitközség ezt meg nem birja, az egyházhatóság meg a felfüggesz­tés mellett erről nem gondoskodott. Van tehát Fülekpilisnek kántortanitója teljes javadalom élvezetében s nincs oktatás már december elejétől s marad vissza a nép a tanítói állásra fizetett járandóságok fizetése mellett. Nem tudjuk mi oka a fegyelmi vizsgálat ily soká elhúzásának, midőn biztos tudo­másunk szerint a tanú vallomások oly súlyos okokat hoztak fel, hogy további halogatásra szükség nincsen. S hol van az ellenőrző kir. tanfelügyelő­ség, mely a tanítás szüneteléséről ez ideig tudomást nem vett, vagy ha vett, mért nem gondoskodott arról, hogy az államsegélyt az élvezhesse, egy olyan egyén, ki helyére nem méltó s másutt a tanítás biztosítása érdekében iskolák emelődnek, miért szüne­telhet hónapokon át egy iskolában a tanítás.. Hol az egyházmegyei főhatóság, mely iskolái érdekében eljárni köteles s váljon nem ren­delkezik-e oly alapítvánnyal, mely ily nyomo­rúságos helyzetben egy pár lelkes község­nek támogatást nyújtana. Itt a számadás ideje, valakinek egy év munkájáról kel! tanúbizonyságot adni. Spányik Lajos elvette jutalmát buzgó munkájáért, fefüggesztették; valakinek ez ügy nem is olyan sürgős, ráér; kinek számol az be? Azt hisszük nem sokára megkapjuk a megnyugtató választ. Veridicus. • H I R E K •••• -----­­M Látogatás a csodarabbinál. Kétségtelenül a legérdekesebb ember most Losoncon Rabbi Ovits Eisig, ez a törpe, tudós kis zsidó, aki olyan zseniális, hogy el tudja hitetni az emberekkel, hogy ő tudja mi lesz. Egyet biztosan tud és ez ránézve a legfontosabb, hogy megkapja a maga koronáját vagy kétkoronáját. A legjobb üzlet az, melyet az emberek hiszékenységére alapítanak, mert jót mindenki szívesen hisz. Már pedig a csodarabbi rosszat nem mond. Nem bizony, mert rontaná vele üzletét, már pedig ő Losoncról legalább annyit akar elvinni, mint Besztercebányáról, hol állítólag 5000 koronát szerzett tudományával. És ez alighanem sikerülni fog neki, mert csak úgy dől hozzá a hiszékeny publikum. A vasúti utcai Pekkelmann-féle házban lakik a tudós férfiú. E sorok írója abban a különös kedvezményben részesült, hogy azonnal fogadtatott. A várakozók tömegén keresztül valahogy bejutottam Eisig ur színe elé. Kegyes fejbólintással fogadott, mint ilyen szent férfiúhoz illik és hellyel kínált meg. Nem szólt egy szót sem és én vár­tam hogy ő kezdje a beszélgetést. Jobban szemügyre vettem és láttam, hogy imádkozik. Felhasználva ez alkalmat, alaposan meg­néztem a zseniális embert. Nem nagyobb mint egy 8—9 éves kis gyerek. Lábai kicsinyek, vékonyak és csenevész felső test­ben végződnek, melyen egy hatalmas, a normálisnál nagyobb fej ül. Arcát fekete szakáll övezi, melyből kivillan szúrós fekete szeme és kampós nagy orra. Kezei nem érnek fel a feje búbjára, úgy hogy ott nem tud vakaródzni. Ujjai vastagak és körmei

Next

/
Thumbnails
Contents