Losonci Ujság, 1912 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1912-01-18 / 3. szám

2 oldal _______LOSONCI UJSÁO______________________1912, január 18.

Mozgolódások.

Az egész magyar közélet úgy hullámzik, mint valami háborgó tenger Ahogy a Balatonnnál nem tudja senki, még akik a környéken laknak sem, ho^y miért háborog hirtelen, és miért csendesedik le megint minden átmenet nélkül, úgy nem tudjuk azt sem, hogy a magyar közélet tengere miért háborog.

Hiszen a közvetett okait ismerjük és tudjuk. Tudjuk, hogy gazdaságilag és technikailag elmaradottak vagyunk, tudjuk, hogy horribilis drágaság van minden vonalon, és hogy a megélhetési viszonyok aranytalanul nehezebbek, mint bármely más országban, de közvetlen okait nem látjuk.

Azonban megértjük. Értjük, hogy mint a kazán gőze hosszú ideig sistereg, azután egyszerre kitör, úgy a magyar közélet a magyar rendek és osztályok, lelke, kívánságai hosszú ideig sisteregtek, végre most mind több és több tör ki.

Egész Magyarországon különféle mozgalomról hallunk és kapunk hirt. A társadalomnak egy olyan osztálya mozdult meg, amelyet eddig csak úgy ismertünk, hogy legfeljebb a képviselőválasztásoknál mozdul meg. A magyar középosztály megmozdult.

Először hallatszott az állami tisztviselők mozgalma. Az ő hangos szavuk felébresztette a magyar közoktatás szolgálatát, a tanítókat és tanárokat. És ezekre a mozgalmakra, amelyeket az állam alkalmazottai indítottak, és amelyek az állam — mint fizető gazda — ellen irányultak visszhangként megindult a magánalkalmazottak, kereskedelmi alkalmazottak, magántisztviselők mozgalma is. Az, hogy ezek a fix fizetésből élő emberek is megmozdultak, hirtelen nagyon elmélyítette e mozgolódások jelentőségét.

Az állami tisztviselők szerte a világon mindenütt elégedetlenek és legtöbbnyire állandóan van valami kívánnivalójuk. Az ő mozgalmukat, amely most kissé hangosabb lett, csak az **eddigi csöndes mozgalom folytatásának is lehetett gondolni. De a magántisztviselők és egyáltalában a magáncégeknél fix fizetéssel alkalmazott egyének mozgalma már valami uj, valami olyan dolog, ami éppen a mai viszonyok rosszaságát, elviselhetetlenségét jelzi. A fix fizetésből élő emberek közül jobb h-Jyzetben vannak azok, kik magánosoknál dolgoznak, mert a fizetésük nagyobb és a követeléseik reálisabbak.

Hiszen az állami tisztviselők követeléseire a miniszter teljes nyugodtsággal és igazsággal felelheti esetleg azt, hogy az államnak nincs pénze Hiszen az állam nem nyerészkedésre alakult társaság, ha nincs elég jövedelme, akkor nem tud adni alkalmazottainak fizetésemelést. De a magáncégek és társaságok célja igenis a minél nagyobb nyereség, egy nagy nyereséggel dolgozó bank vagy egyéb magáncég alkalmazottai pedig jogosan és sokkal könnyebben érlelve kérhetik, követelhetik fizetésük emelését.

És a magánhivatalnokok mozgalma, amely most mind és mind erősebb lesz, még valami érdekes dolgot kiváltott a magyar közéletből. Megmozdultak azok az emberek, azok az osztályok, amelyek nem fixfizetésből, hanem tiszteletdíjból szerzik a jövedelmüket.

Az ügyvédekre és orvosokra gondolunk. Amig az állami és magántisztviselők, tehát a fixfizetésü emberek mozgódtak, addig még el lehetett simítani a dolgot, el lehetett hallgattatni azokat, akik e mozgalmakban az ország közéletének romlását látták, de most, hogy két olyan testület, két olyan független testület, mint az ügyvédek es orvosok kara, harcbaszáll az anyagi jólétért, most már komolyan foglalkozni kell ezekkel a mozgalmakkal és komolyan kell okaikat kutatni.

Szerintünk ezeknek az okoknak kutatása közben az egész mai magyar közlet sok furcsaságára fog ráakadni a kutató. És az a sok furcsaság, amit talál, az megfogja okolni ezt az eddig érthetetlen hullámzását a magyar közéleti tengernek.

Nem szándékozunk érdemlegesen beleszólni két losonci orvos most megindult ellenszenves és kicsinyes harcába. Szomorúan érdekes az a szenvedély, amellyel intelligens, kvalifikált emberek liliputi ügyeiket intézik. S mindez egy könnyüvérü lapocska kedélyeskedései folytán. Érdekes.

Az államsegély felosztása

Megint a kültisztviselők!

A jogügyi és pénzügyi bizottság ülése.

Érdekes határozatot hozott a városi képviselőtestület jogügyi és pénzügyi bizottsága e ho 16-án tartott ülésében. Nagy többséggel kimondotta, miszerint annak dacára, hogy a belügyminiszter annak idején amikor a városok részére folyósítandó három milliós segélynek első két milliós részéből városunkra eső 8500 korona felosztásánál a kültisztviselőket (árvaszéki ülnökök és közgyám) is osztályokba osztatta s őket ezzel 1127 K 45 f. és 619 K 08 f. összegekben részeltette, oly értelmű javaslatot terjesztet a tanács utján a közgyűlés elé, hogy nevezett kültisztviselők a most kiutalt egy millió államsegélyből városunkra eső 5000 kor.-ból nem részesülnek s igy az ülnökökre eső személyenkénti 664 K 54 fillér és a közgyámra eső 364 K 15 fill, a többi tisztviselők között lesz arányosan megosztandó. Indoka ezen bizottsági határozatnak, hogy úgy az előbbeni miniszteri határozatot, mint pedig a bgyarmati ügvvédi kamarának az inkompatibilitás nem létét kimondó, megfelebbezett határozatát a város közönsége, de különösen a tisztviselőkre és a nyugdíjalapra sérelmesnek, károsnak tartja és a most érkező, — 5000 K át kiutaló — 18*9000/111. 911. sz. miniszteri leirat is kimondja, hogy a kormány célja az államsegélyről alkotandó törvényjavaslat szerint is a segély hovaforditása tekintetében a városoknak szabad kezet biztosítani.

Miután pedig valószínű, hogy a közgyűlés a bizottság javaslatát fogja határozattá emelni, — a kültisztviselők a vindikált államsegélyhez ismét csak úgy juthatnak majd esetleg, — ha a közgyűlés határozatát megfelebbezik.

Hangok hallatszottak oly értelemben is, hogy helyén való lesz, ha a polgármester, mint árvaszéki elnök, kinek a gvámtörvény értelmében az ülnökök és közgyám felügyelete alá tartoznak, — az őket a rendes hivatalnoki létszámba besorozó miniszteri rendeletben kifejezésre juttatott intenció és a törvény rendelkezéseihez képest, — nevezett kültisztviselőket rendes hivatalos órák betartására szorítja és evégből hozzájuk felhívást intéz. E felhivás sikertelenségének előre látható következményei ugyanis nem mást, mint ama bizonyos, részünkről is lehetetlennek tartott ügyvédi kamarai határozat indokainak dezavuálását jelentenék.

Bár szembebetyezkedni egy miniszteri határozattal, — kissé furcsának tetszik tán egyesek szemében, mi a magunk részéről üdvözöljük a bizottsági javaslatot s üdvözölni fogjuk a közgyűlés ily értelmű határozatát is annak idején.

Mondják sokan, hogy a minisztérium nem fog úgy se más értelmű határozatot hozni. Ez azonban nem áll, mert vannak példák, amikor ugyanaz a minisztérium ugyanily természetű

ugyDen

másértelmü határozatot hozott.

Hogy sokat ne emlegessünk, — köztudomású a kismartoni eset, ahol a miniszter felebbezés folytán a

városi orvost

nem sorozta a tisztviselők közé, kimondván, hogy mert ennek rendes hivatalos helyisége és hivatalos órái nincsenek, rendes városi tisztviselőnek nem minősíthető.

De még ha beteljesül is azok aggálya, hogy a miniszter a losonci ügyben mást nem fog mondani, mint amit eddig mondott, — helyén való a határozat, mert a képviselőtestületnek hűnek kell lenni önmagához s rá akkor, midőn uj határozatról van szó, egy jogilag és tényekben tévedő előző miniszteri döntés nem lehet irányadó, se kötelező. Ezen ekként meghozandó újabb közgyűlési határozat helyénvalósága annál inkább megáll, mert tanulva a múlton, most már lehet majd módját ejteni annak is, hogy a miniszter a tényállást a maga ridegségében megismerje és ne csak azt mérlegelje, amit a felebbezők mondanak, de azt is, mit a város közönsége mond és amit

mondott a kérdéshez.

az ügyvédi kamara

Abban pedig, hogy nem történik jogsérelem,

ha az árvaszéki ülnökök és közgyám az államsegélyből nem részesülnek, mindnyájan megnyugodhatunk.

Igazolják ezt elsősorban a tények, melyeket újból feszegetni közismert voltuknál fogva úgy se kell. De igazolja különösen az, hogy méltánytalanság és megbocsáthatatlan tévedés egy 13.500 koronás, •- a tisztviselők sanyarú helyzetén javítani célzó segélynek több mint egyharmadát oly egyének közt felosztani, kik jól jövedelmező irodávalj vagyonnal bírnak és akik részéről elvárta volna a város rosszul fizetett tisztikara, hogy arról javára lemondjanak.

Van elég hiba más is abban a felosztásban, mely szerint a miniszter a tisztviselőket a segélyből részeltetni rendeli. Hogy csak egyet említsünk, elég abszurd például az is, hogy főjegyzőnk a IX. fizetési osztályba van sorozva s ekként, — bár ő a közfelfogás és az eddigi szerv. szab. rendelet szerint a városnak harmadik tisztviselője, — tizedik helyen áll fizetés tekintetében az összesek között. Ezen azonban a

képviselőtestület segíthetett volna,

ha elfogadja azon helyes és jogos kisebbségi álláspontot, mely szerint a főjegyző illetékes arra, hogy a polgármestert helyettesítse s ezáltal őt, mint polgármester-helyettest a VIII. fiz. osztályba sorozhatja. Bár ennek a nyilván hibás intézkedésnek még egyszer szintén orvosolva kell lenni, — egyelőre elégedjünk meg azzal, ha a kültisztviselők kérdését tisztázzuk és az ő részüket, — azi a szép, hatalmas, majdnem 50C0 K-nyi összeget takarítjuk meg a többiek javára.

Az izr. Leányegylet mulatsága.

Arányaiban nagy, úgy erkölcsi, mint anyag sikereiben gazdag hangversennyel egybekötött táncmulatságban s minden ezekkel kapcsolatos élvezetben volt részük azoknak, akik f. hó 13-án este a Vigadó emeleti termeit felkeresték.

Valóban nehéz a helyzet, midőn aközött kell választanunk, hogy a szereplők tevékenységét dicsérjük-e inkább, mint a rendezők buzgalmát. Azt hisszük, hogy mindannyian, kik a mulatság sikeréhez hozzájárultak, — megérdemlik az elismerést és dicséretet.

A hangversenyt reklámképek nyitották meg, melyek sorozatát nem lesz felesleges teljes terjedelmében leközölni:

1. Suchard csokoládé, Breuer Marcsa, Feuerceig Irén, Hercz Klári, Kiss Klári, Lengyel Renée.

2. Jakobi antinikotin cigaretta hüvely, Streisinger Oszkár, Herzog Feri, Schneller Pali, Weiner Hugó.

3. United Kingdom tea, Glasel Vilma, Schlüssler Irén, Weisz Lujza. 4 Slhicht mosókivonat, Kiss Böske, Schweiczer Teri. 5. Kalodont, Hoffmann Rózsi. 6. Kotányi japánáru, Ringvvald Margit. 7. Linke pezsgő, Kiss Ilonka és Altfater likőr, Sternlicht Oszkár. 8. Wolff parfüm, Leichtner Lili. 9. Koh- I Noor ceruza, Káldor Mariska. 10. Törley pezsgő, Hercz Aranka, Franki Antal. 11. Andrényi pezsgő, Ungár Bella és Lengyel D. likőrgyára, Losoncon, Kertész Miklós. 12. Kertész Tódor, Schwarcz Ilka, Gergely Ferenc. 13. C. Trau tea, Hoffmann Elsa. 14. Ulip kertész, Lőwy Sári. 15. Rüger csokoládé, Szüsz Janka 16. El Rey cigarettahüvely, Weisz Helén. 17. Palma kaucsuk sarok, Szüsz Ilonka. 18. Gottschling rum, Hercog Sándor. 19. Mautner magvak, Pauncz Böske. 20. Az Est rikancs, Wertheim József, Az Est, Napoleon, Káldor Frigyes és Pesti Hírlap, Feuerceig Jolán.

Bár e képek mindegyike kedves, bájos jelenség volt, — az élvező közönség helyeslésével találkozik kritikául, ha azt mondjuk, hogy a „KertészTódor“ c. reklámkép, — melyben Schwarcz Ilka és Gergely Ferenc szerepeltek, volt a legsikerültebb, legbájosabb. Mint igen sikerült képek követték ezt szépség, sikerült voltuk tekintetében a Littke pezsgő és Altfater likőr, az Andrényi pezsgő és losonci likőrgyár, a Törley pezsgő c. képek, — nem különben igen bájos jelenségek voltak a Suchard csokoládé és Jakobi cigaretta hüvely c. csoportok.

Ada Adrienne fővárosi koncert-énekesnő lépett ezután a színpadra közönségünk tapsa közepett. A művésznő „A Pillangó kisasszony“ nagy áriáját, majd Reinitz Béla „Egyedül a tengerrel“ c. dalát énekelte, miket Székács Aladár „Erdőn“ és Dienzl Oszkár „Liliomszár c. dala követetett.