Losonci Ujság, 1912 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1912-05-16 / 20. szám

1912. május 16. LOSONCI ÚJSÁG t 3. oldal. lapjánaka megfelelő tekintélyt. Hogyan higyjen valaki a Kristóff Sándor által Írott cikkek őszinteségében, mikor a balassagyarmati kir. Törvényszék 6805/911. B. sz. iratainál elfekvő jegyzőkönyv szerint maga vallotta, hogy bizonyos cikkekért tiszteletdijat kapott. Ezek a cikkek pedig egy losonci köztiszt­viselő ellen indított hajsza kereteibe illesz­kedtek. Nem követelhet magának a társaságban szokásos tiszteletet az olyan ember, aki a társaság általános felfogásával homlokegye­nest ellentétben áll. Annak idején megtagadta Kristóff Sándor a Iovagias elégtételadást Baross József főszolgabírónak mert ő «nem engedi magát terrorizálni», majd nem kért elégtételt Pongrácz György vm. tb. főjegyző­től, aki őt leszidta, avval az indokolással, mert utóbbit a nemzeti ellenállás alatt tanú­sított hazafias magatartása miatt tiszti rang­jától megfosztották; — legutóbb pedig min­den indokolás nélkül tagadta meg az elég­tételadást Gedő Györggyel szemben, akit durván megsértett. Nem sokra becsüljük a lovagias-smokkságot, de bizonyos, hogy a társadalom nem tartja az ilyen embert lova­­gias embernek. Hogy Kristóff Sándor egyes szívességi váltókat zsiránsai nyakára ovatoltat, hogy Bécsből losonci barátaitól sürgönyileg kisebb összegeket kér s azokat meg nem fizeti, ezek mind olyan dolgok, amelyeket nem is akarunk pertraktálni. Hja, csakhogy az ilyen ki nem fizetett szabószámlák és el nem számolt adósságok mind olyan dolgok, amelyek egy fővárosi lapnál fel sem tűnnek, senki nem is tud róluk s a lapot magát nem érintik; egy vidéki lap­nál azonban óriási fontossággal bírnak. Egy vidéki lap szerkesztőjének nem szabad olyan* ügyeket takargatnia melyek «nem a nyilvá­nosság elé valók», — mert őt mindenki ismeri, lapjának minden szaváról tudják, hogy ő irta-e és miért irta. A losonci munkapártra pedig mindez nagyon is rátartozik. Mert igaz ugyan, hogy kétezer korona letilthatatlan törzsfizetés és egy vasúti szabadjegy fejében Kristóff Sán­dor felelős szerkesztő köteles magát a munkapárt tagjainak gondolkodásmódjához alkalmazni, ő köteles' magát a munkapárt ügyeivel azonosítani, őneki kell magát a pártjáért exponálni, de bizonyos másrészt az is, hogy amennyiben felelős szerkesz­tőjének ügyeiről a losonci nemzeti munka­pártnak hitelt érdemlő tudomása van és őt ennek dacára állásában hagyja, őt ennek dacára el nem ejti, szellemi javait továbbra is nála letéteményezi: akkor már a munka­párt azonosítja magát Kristóff Sándorral, akkor már a munkapárt exponálja magát őérette. Ezt pedig, hogy tudniillik a Kristóff Sándor személyes ügyeit a munkapárt he­lyeselné, fel nem tételezhetjük különösen akkor, amikor a munkapárt vezetőembereit feltétlenül jóhiszemű, intakt férfiaknak ismer­jük, akikhez az inkorrekt gondolkodás ár­nyéka sem férhet. Ezek között kell meg­említenünk mindenek előtt dr. Oppenheimer Ferenc főszerkesztőt, aki nem igen Íratná nevét hősünk neve mellé, ha ismerné a róla keringő legendás históriákat, melyeknek valóságát ehelyütt vitatni nem óhajtjuk. Ma még azt mondjuk: a felelős szerkesztő nem méltó a munkapárthoz. A losonci munka­pártnak kell gondoskodnia arról, hogy egy­szer még azt ne mondhassuk: a felelős szerkesztő méltó a munkapárthoz. A konkrét eseteket most nem piszkáljuk, de a szükséghez képest majd még azokkal is előállunk. Ezeket pedig nem azért mond­tuk, mintha a munkapárt hivatalos lapját, vagy magát a pártot szeretnők megmenteni tekintélyének lehanyatlásától. Sokkal távolabb esünk tőle, semhogy nekünk a munkapárt feje fájna. De igenis közérdek az, hogy a losonci közönség lássa, ki az az ember, aki fölényes pöffeszkedésével az újságírásba disszonáns hangokat kevert s akinek egész viselkedése egy grandseigneur allűrjeit hor­dozza magán. Nem kell hallgatni arra, amit ez az ember beszél, mert a társadalmi fél­­szegségek, az emberi gyarlóságok ostoro­zására kritikára neki van a legkevesebb joga. • ••• H I R E K ••• J •••• •••< Főgimnáziumunkban időzött folyó hó 10—12-ik napjain Körösi Sándor miniszteri biztos, az országos közoktatási tanács szak­előadója, hogy a magyar nyelv tanításának eredményét megfigyelje. A miniszteri biztos távozása előtt tartott értekezleten legnagyobb elismerésének adott kifejezést, ami megnyug­tató érzést kelt bennünk, a főgimnázium tanárikara iránt, amely mindennemű hivata­los ellenőrzéskor mindig csak elismerést aratott eredményes és sikeres működéséért. Érettségi vizsgálat. Főgimnáziumunk­ban az ez évi érettségi Írásbeli vizsgálatok f. hó 20, 21, 22-ik napjain fognak megtar­tatni. A szóbeli vizsgálat junius 15—20 ika közt lesz Jurkovich Emil tank. főigazgató elnöklete mellett. Térzene. Házi ezredünk zenekara f. hó 19-én térzenét tart, melynek műsora a kö­vetkező: Komzák «Rainer főherceg» induló, Kéler Béla «Francia vígjáték» nyitány, Lehár «Luxenburg» keringő, Smetana sextett «Az eladott menyasszony» operából, Lehár «Ma­gyar dal egyveleg», Ziehrer «Vinea» Galopp. Eljegyzés. Sonnenschein Dezső losonci kereskedő eljegyezte Czigler Rózsikát Eger­ből. (Minden külön értesítés helyett.) Esküdtszék. Az 1912. évi junius hó 3-án kezdődő ülésszak szolgálati lajstroma sorsolás utján a következőkép alakult meg. Rendes esküdtek: Redlinger Jakab papir­­kereskedő, Duda Danó mészáros, Lengyel Gyula szállító, Bicskei Zoltán papirkeres­­kedő, Rakottyay György zománcgyáros, Kohlener Barna magánzó, Barna Sándor szállító, Ábrahám Pál szabó (Balassagyarmat), Kirchmajer Lajos hentes (Balassagyarmat), Schwarcz Jakab fűszerkereskedő, Kohn Mór szeszgyáros. Horkai Lajos könyvelő, Deb­­reczeni Károly ügyvéd (Balassagyarmat), Emődi Vilmos földbirtokos (Szécsény), Tóth Géza gazdatiszt (Mohora), Pásztor Illés föld­­birtokos (Felsősáp), Suhman Emii asztalos (Balassagyarmat), Kalmár Géza főerdész (Vilke) Béldi István árv. Írnok (Balassagyar­mat), Domborovszki József kovács, Koos Károly gazd. intéző (Rapp), Török Zoltán nyug. főispán, Vittver József nyug. kör­jegyző (Bússá), Fodor Mihály kocsifényező, dr. Schindler Dénes nyug. kincstári ügyész (Szügy), Habrik Károly gazdatiszt (Romhány), Parditka Rezső szíjgyártó (Balassagyarmat), Mohácsy József korcsmáros (Balassagyar­mat), Meizner József lisztkereskedő (Balassa­gyarmat. Rendkívüli közgyűlés. A Nógrádvár­­megyei Tanítóegyesület folyó évi május hó 21-én délelőtt 10 órakor Losoncon a város­ház dísztermében rendkívüli közgyűlést tart. Tárgysorozat: 1 Elnöki megnyitó. 2. A jegyzőkönyv hitelesítésére 2 tag kijelölése. 3. A tanítói fizetés rendezése. Előadó: Nagy Imre losonci áll. el. isk. igazgatótanitó. 4. A tanító és a sajtószabadság. Előadó: Brakl Ignác losonci izr. isk. tanító. A jegyzők mozgalma. A jegyzők moz­galma újabb fordulatáról vettünk tudomást, midőn a nógrádi jegyzők hivatalos lapjából Kováts Ferenc diósjenői körjegyző, mint a százas bizottság elnöke felhívását olvastuk az 1912. május 5-én tartandó előértekezletre. Sikerült ez ügyben információt szerez­nünk az előkészítő bizottsági gyűlésről, melyen a felhívás alapján a losonci járásból Regős János rappi körjegyző buzdítása alapján Háger Lajos málnapatakai, Wladár László szinóbányai körjegyző jelentek meg. A megjelent tagok a lelkes elnöki meg­nyitó után a harcot kimondták s nem elé­gedve meg a mostani központi elnökség irányításával egyhangúlag kijelentették, hogy a már most beküldeni szándékolt bizalmat­lansági nyilatkozat sikertelensége esetén a kengresszuson ismételni fogják a bizalmat­lansági nyilatkozatot. Szegedy Albert rákos­keresztúri főjegyző indítványára egyértelmű­ben megállapodtak abban, hogy az esetre, ha a jegyzők jogos törekvései kielégítést nem találnak s határidőn belül nem mennek a remények valóságba, követve a tanítók mozgalmát, kik mindenféle társadalmi mun­kából kivonták magukat, nemcsak ezt meg­tenni, de ha kell politikai tekintetben is teljes abstinenciát követni szükségesnek s ha kell a közigazgatás összes tisztviselőinek általános munkaszünetét is jogosnak mon­dották ki. Bizton számítanak a közigazgatás mai vezetői ebben az aljegyzők s többi oklevéllel birók abbeli támogatására, hogy senki közhivatalt, helyettesítést ezek idejében vállalni nem fog. A helyzet javítására élénk példákat hoztak fel az ott lévő tagok, mely esetek a jegy­zők alárendelt helyzetét igazolják. A küz­delem jogos voltát s az elkeseredés ekkora fokát érteni tudja mindenki. Szanatóriumba. Ez a jelszó mindama betegeknél, kik alapos, szakszerű gyógy­kezelést óhajtanak. Csakis szanatóriumképes az eredményes gyógykezeléshez nélkülöz­hetetlen tényezőkről kellőképpen gondos­kodni. Ezért jelent nagy haladást a gyó­gyászat terén minden uj szanatórium, de korszakalkotó kiváltképpen az oly tökéletes alkotás, aminőt Pöstyén-fürdő létesített a szenvedők javára. Az uj szanatórim kapcso­latban áll az összes iszap- és hévviz­­medencékkel és kádfürdőkkel, sőt oly lak­osztályokkal is bir, melyekben az eredeti gyógyforrás be van vezetve. A szanatórim kiváló jelentősége abban is megnyilatkozik, hogy nemcsak a köszvényes és csuzos betegek, hanem ideg-, gyomor-, cukor- éjs szívbajosok is legkitűnőbb kezelésben részé­sülnek a kiváló berendezés folytán. Dr. Hertsko ügyében f. hó 12-én a következő levelet kaptuk: Igen tisztelt szer­kesztő ur! B. lapjának egyik legutóbb meg­jelent számában egy hosszabb cikk foglal­kozik azzal, hogy az «Országos Ügyvéd Szövetség» helyi csoportja, mint ilyen állást foglalt az ismeretes dr. Hertsko Jenő ügy­véd ur ellen megtett fegyelmi följelentés tárgyában, illetve, hogy e följelentést a helyi csoport, mint ilyen tette volna meg. Mint a helyi csoport titkára, kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy a helyi csoport, mint ilyen ez üggyel hivatalosan nem foglalkozott s sem a feljelentést nem tette meg, sem pedig a megtett feljelentést a magáévá nem tette, mivel, mint föntebb jeleztem, az a helyi csoport által nem is tárgyaltatott. Beheim Imre s. k. Az állami tisztviselők körének a múlt vasárnap tartott választmányi ülése Scherer Lajos elnöklete mellett határozatba vette, hogy a drágaság enyhítésére fel fogja szólí­tani a helyi kereskedőket, hogy adjanak be ajánlatokat a kör elnökségéhez az iránt, hogy a napi árból készpénzfizetés mellett hány százalékot hajlandók engedni cikkeik

Next

/
Thumbnails
Contents