Losonci Ujság, 1912 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1912-04-11 / 15. szám
1912. április 11. LOSONCI ÚJSÁG 3. oldal. tosan 12°/o ra = 17000 tagra, az idei rokkantszám 16 szorosara fog kiterjedni és az idei 568,000 koronának (számbavéve a járadékok természetes növekedését) legalább 15-szörösét fogja kitenni. Ez nem fantasztikus rémkép, hanem rideg számvetés! 1903 óta, amióta ugyanis az egyesület a segélyezést megkezdte, 8 év alatt a taglétszám szédületesen 143,000-re, az 1903-ikinek körülbelül ötszörösére emelkedett. De a rokkantak létszáma még szédületesebben 24-ről 1075-re, azaz 45 szeresére ! A vagyon ezidó alatt megnyolcszorosodott. de a segélyezés összege csaknem 180-szorosára hágott! Az utolsó évben 1910-ről 1911-re a taglétszám 17°/0-kal, a rokkantak ellenben 37°/0-kal, a vagyon 23%-kal, ellenben a segélyezés összege 50%-kaI növekedett Az első hat évben mindössze 640,000 korona, az utolsó két évben közel egy millió volt a segélyezési összeg. Támadásaim arra bírták az egyesület vezetőségét, hogy a reformálás eszméjét tavaly megpendítse, ezidén pedig már oly alapszabalymódositáshoz fogjon, amely „az egylet életképességét minden kétségen felül biztosítsa.“ Amily dicséretes ez a szándék és amily üdvös volna komoly megvalósítása, annyira jogos továbbra is a szkepszis, hogy az egyesület csakugyan komolyan fogja-e fel ebbeii kötelességét. Mert ahelyett hogy azt tenné meg, ami legsürgősebb és elengedhetetlen első lépés bármily szanálási akcióhoz: azaz ahelyett, hogy elkészíttetné az egylet matematikai mérlegét, tisztviselőivel „anyagot gyüjtet“ és „szakszerű számítások megejtése végett“ bizottságot küld ki, tehát nyilván megint csak laikusokkal akarja azt elvégeztetni, amire más, mint mathematikus nem hivatott. Ebben a dologban az első szó mathematikusé kell hogy legyen és csak azután jöhetnek a bizottságok, fiókok, igazgatóság stb, hogy a végrehajtás módozatáiról és a szükséges átmeneti intézkedésekről tanácskozzanak. De minden intézkedés, mely nem szigorú mathematikában gyökerezik és melynek végcélja nem a raathematikai kritikát kiálló végleges állapot teremtése, nem egyéb mint folytatása az eddigi vétkes könnyelműségnek. Pedig hogy mennyire szükség van az irányváltozásra, azt az egyesület évi jelentésének szinte minden egyes adata igazolja. Csak egyet ragadok ki: Van egyebek közt olyan tag, aki 11 évi, összesen alig 170 korona befizetés után nyolc év alatt máris 5224 korona 10 fillér segélyt húzott, azaz több mint harmincszorosát annak, amit befizetett. Ha az Isten élteti, mennyit fog még ezután huzni ? És ez az eset nem magában álló, mert 72 olyan rokkant van felsorolva, aki eddigelé egyenkint 3000 koronán fölüli összeget kapott segélyül, jóllehet egy sem fizetett be 20C koronánál többet. Ha hozzávesszük, hogy a rokkantak közül 55'68% már tiz évi tagság után, 18‘90% H évi s ll-87°/0 12 évi, tehát összesen 83'45% már 10—12 évi tagság után vette igénybe a segélyezést, tehát előreláthatólag még jó soká fogja nyugdiját huzni, akkor csak borzalommal lehet arra gondolni, hogy milyen összegekké fognak ezek a segélyek tíz évek folyamán megdagadni! Az egyesület érzi is már vesztét, ill. a jelenlegi állapot tarthatatlanságát. Nyilvánul ez nemcsak abban, hogy alapszabálymódositásra fanyalodik, hanem abban is, hogy a segélyezések folyósitása körül kezd nehézségeket támasztani. Bizonysága ennek, hogy két tagnak csak bírói Ítélet alapján utalványozta ki a rokkantsegélyt. Csekély dolognak látszik, de jellemző. Nem az a szomorú benne, hogy perre kellett az egyesületnek menni, hanem az, hogy biróság elé vitetett oly ügyet, melyben nem volt igaza! Sokkal helyesebb volna, ha bajaink orvoslását nem a biróság utján, hanem egy — mathematikusnál keresné. Losoncon, mint említettem, az egyesületnek 378 tagja van. Talán csak lesz, aki a saját és tagtársai érdekében az itt elmondottakat megszívleli. Ügyvédek az ügyvéd ellen. Dr. Hertsko Jenő ügye. Múlt számunk megjelenése óta nagy kavarodás támadt kávéházaink közönsége és a losonci ügyvédi kar körében. Dr. Hertsko Jenő ügyvéd ellen merültek fel olyan vádak, melyek rendkívül sötét színben tüntetnék fel az ügyvédi karnak és ill. egyes tagjainak eszközeit a létért folyó küzdelemben. A közszájon forgó históriáknak, melyeket mint pozitív tényeket hangoztatnak, a múlt heti sajtó is hangot adott. Egyik laptársunk élénk színekkel ecseteli a kinpadra vont paciensek hörgését és nehéz vonaglásait, sőt egészen precíze kidolgozott párbeszédet is közöl, mely állítólag dr. Hertsko Jenő ügyvéd és Kohn Lipótné valamint ifj. Léderer Mór között lefolyt volna. A szóban forgó ügyvéd ellen felhozott vádak lényege röviden az, hogy dr Hertsko Jenő megbízó levelet és magas összegről szóló diólevelet vett ki Kohn Lipótnétól a Kohn Lipót hitelezőivel folytatandó egyezségi tárgyalások céljaira, dacára annak, hogy 5 a feljelentők ügyvéde volt s éppen ő foganatosította a bűnügyi zárlatot is Kohn Lipót ellen; dacára továbbá annak is, hogy ezekkel a munkálatokkal már más helybeli ügyvédek voltak megbízva. A feljelentés. Értesülve és állítólag megbizonyosodva ezen vádakról összeült az országos ügyvédszövetség helyi csoportja s elhatározta, hogy feljelenti dr. Hertsko Jenőt a balassagyarmati ügyvédi kamaránál. Hamarosan meg is csinálták a feljelentést, melynek petituma és indokolása a következő. Minthogy az ügyvédi tisztességre minden ügyvéd szigorúan ügyelni tartozik és az ügyvédi megbízatás a bizalmon alapszik, ezért úgy az ügyvédi rendtartás, mint a Btk. büntető sanctióval sújtja azon ügyvédet, ki a törvényekben lefektetett kötelességeiről megfeledkezve, ellenérdekű felek képviseletét elvállalja és a képviselettel való megbízatást a fenti módon eszközli ki magának. Minthogy dr. Hertsko Jenő ügyvéd fentebb előadott cselekményével, tekintettel arra, hogy bár tudta azt, miszerint az egyeztetési tárgyalásokkal más ügyvéd már meg van bízva, a megbízókat ijesztgetésekkel, a jogban járatlan feleket kényszerhelyzetbe hozva, vette rá a megbízás aláírására az 1874. évi XXXIV. t-c. 68. §-ának b) pontjaiba ütköző fegyelmi vétséget követte el. S minthogy ettől eltekintve, még ha a megbízók saját akaratukból önként is keresték volna fel és bízták volna meg a nevezett ügyvédet a vagyonbukotf egyeztetésének keresztülvitelével, ez esetben sem lett volna szabad néki a megbízatást elvállalni, mert hiszen ő az ellenérdekű, a vagvonbukott ellen feljelentést beadó sértettek ügyvédje, mindkét megbízó érdekeit esküjéhez híven nem szolgálhatja és igy a két ellenérdekű fél képviseletének elvállalása a btk. 472. § ában meghatározott cselekménnyel határos, miért is mindezek alapján tisztelettel kérjük a tek. Ügyvédi kamarát: Méltóztassék dr. Hertsko Jenő ügyvéd ellen a fegyelmi eljárást megindítani és a hozandó határozatokról bennünket értesíteni. Ezt a feljelentést az ügyvédszövetség helyi csoportjának csaknem valamennyi tagja aláírta, magát vele ezáltal azonosítván. A feljelentés a kamarához már beküldetett. Mit mond dr. Hertsko? Dr. Hertsko Jenő, a megvádolt ügyvéd, csak hétfőn este érkezett haza Vágujhelyről, ahol az ünnepeket töltötte. Irodája levélileg értesítette az itthon történőkről, de a dolgok egész állásáról már csak itthon szerzett tudomást. Tudósítónk felkereste dr. Hertsko Jenőt s megkérdezte az ügyben elfoglalandó álláspontjára nézve. Dr. Hertsko tudósítónk előtt egészen röviden nyilatkozott. Azt mondta, hogy az összes részletek, melyeket a helyi lapok per longum et latum tárgyalnak valótlanok és légből kapottak. Ami az ügy érdemét illeti, azért ő helyt áll s maga lesz azon, hogy a fegyelmi eljárás az egész vonalon lefolytattassék. Érdemileg különben saját neve alatt fog nyilatkozatot közzétenni valamelyik helyi lapban, amelyben megmagyarázza a történteket. Azt is kijelentette tudósítónk előtt dr. Hertsko Jenő, hogy mindazok, akik a kamarához intézett feljelentést aláírták, amely aláíratásnál véleménye szerint különben terror is dolgozott, — a fegyelmi eljárás végén, nagyon sajná.lni fogják ezt a lépésüket. Dr. Hertsko egyébként az ügyről teljesen nyugodtan s minden indulat nélkül beszélt tudósitónkkal. Nem látszott rajta se félelem, se harag s általában olyan ember benyomását keltette, mint aki biztos a dolgában. Mi kötelességszerüleg gyakorolunk kritikát az események mozgatói fölött. Ebben az ügyben kritikát gyakorolni még igen nehéz, sőt csaknem lehetetlen. Mindenek előtt maguk a tények nincsenek még kellőképpen tisztázva s azon körülmények valósága nincs elég megnyugtató módon beigazolva, amely tényekre a losonci ügyvédek fejelentésüket alapítják- Ha azonban ezek a körülmények a dolog rendje és módja szerint valóknak mutatkoznak, úgy mi is feltétlenül helyesnek és céltudatosnak fogjuk ítélni a losonci ügyvédek eljárását. | ••• H I R E K ••• • •••• —__•••• Éjfél. Álmom: dermedt, különös álom. Agyam: hideg kőravatal. Az éj: fekete gyászteritőm, Magam: holtfehér, mint a fal. Szobám: rámhajló, tompa sírbolt. Sirkőm helyén: a Bánat áll. A siratom, az: senki, senki. Kaszás diszőröm: a Halál. Darvas János. Eljegyzések. Dr. Bodor Aladár eljegyezte Incze Blankát Kolozsvárott. Fuchs Jenő Erzsébetfalváról eljegyezte Greiner Jolánt Losoncon. A losonci izraelita nőegylet április hó 10-én, délután 4 órakor, a losonci izr. hitközség tanácstermében Sacher Gusztávné elnöklete mellett tartotta évi rendes közgyűlését a következő tárgysorozattal: 1. Elnöki jelentés. 2. Az 1911. évi zárszámadások felülvizsgálása és a felmentvény megadására vonatkozó határozathozás. 3. Az 1912. évi költségvetés megállapítása. 4. Számvizsgálóbizottság kiküldése 1912-re. 5. Az uj alapszabálytervezet elfogadására vonatkozó határozathozás. 6. Indítványok. A F. M. K. E. legnagyobb alapítványa. Megemlítettük már, hogy néhai Repesik János ny. kir. tanfelügyelő, volt 1848—49-iki honvéd tüzér hadnagy, Szepesvármegye szülöttje, egész vagyonát, 176,000 koronát, a F. M. K. E.-re hagyta, azzal a rendeltetéssel, hogy az alapítvány kamatait az egyesület a nyitra-bars-hont-nógrádi magyar-tót nyelvhatár községeiben szervezendő magyar nyelvi tanfolyamok költségeire fordítsa. A nagy örökséget, amely értékpapírokból és takarékbetétekből állott, Tilless Béla dr. besztercebányai ügyvéd utánjárása után, aki ezt a hazafias szolgálatot egészen önzetlenül tette meg a F. M. K. E.-nek, a napokban kapta meg az egyesület. Az elnökség most szervezi az alapitó levélben megjelölt vármegyékben a magyar nyelvi tanfolyamokat, természetesen olyan határközségekben, amelyek földrajzi fekvésüknél fogva alkalmasak arra, hogy magyarositási központokul szolgáljanak s ahol a pap és tanitó föltétlenül megbízható magyar emoe-
